A napjaink főcímeit uraló orosz-ukrán fegyveres konfliktus elsősorban természetesen a fizikai térben zajlik. Tankok, harci repülőgépek, páncélozott járművek és természetesen mindkét fél harcosai játsszák a főszerepet ebben az összeütközésben. Fontos azonban, hogy a felszín alatt egy másik konfliktus is zajlik, mégpedig a kibertérben. Ennek egyik jelentős szereplője Ukrajna IT Hadserege (IT Army of Ukraine), ami egy olyan nem állami szereplő, amely ukrán és nemzetközi önkéntes hekkereken keresztül fejti ki tevékenységét az Ukrán Védelmi Minisztériummal együttműködésben orosz célpontok ellen.[1] A szervezet folyamatosan közzéteszi az eredményeit Twitter-csatornáján keresztül.[2] Az ukrán mellett az orosz fél is aktív a kibertérben, példának okáért a Killneten vagy Oroszország Kiberhadseregén (Cyber Army of Russia) keresztül.[3] Meg kell azonban jegyezni, hogy a várakozásokkal ellentétben az Oroszországi Föderáció nem túl sikeres Ukrajnával szemben a kibertérben.[4] A jelen mellett a múltban is alkalmaztak az államok kibertámadásokat hagyományos katonai műveleteik támogatására. Izrael példának okáért 2007-ben meghekkelte a szír légvédelmet annak érdekében, hogy sikeresen lebombázhasson egy feltételezett nukleáris telepet.[5] A szakirodalomban nem tűnik vitathatónak, hogy az ilyen kiberműveletekre alkalmazni kell a nemzetközi jog, különösen pedig a humanitárius nemzetközi jog szabályait. Példának okáért a Tallinni Kézikönyv második kiadása - amely egy magánkodifikációs munkának tekinthető[6] - a 80. szabályában rögzíti, hogy azok a kiberműveletek, amelyeket fegyveres összeütközések keretei között valósítanak meg, a fegyveres konfliktusok jogának hatálya alá tartoznak.[7]
Milyen jogi megítélés alá esnek azonban az olyan helyzetek, amikor nem beszélhetünk egy a hagyományos kinetikus térben zajló fegyveres konfliktusról, két állam mégis erőszakot alkalmaz egymással szemben a kibertérben? E tanulmány erre a kérdésre keresi a választ, mégpedig olyan módon, hogy megvizsgálja, hogy mely feltételek fennállása esetén beszélhetünk nemzetközi fegyveres összeütközésekről és e feltételeknek megfelelhet-e egy kizárólag a kibertérben zajló fegyveres összeütközés (II. pont). A cikk ezután áttekinti a témakörben elérhető és releváns állami gyakorlatot, azaz azt, hogy az államok mit tekintenek közvetlenül vagy közvetett értelemben fegyveres konfliktusnak kiberkontextusban (III. pont), végül pedig levonja a vizsgálat következtetéseit (IV. pont), amelyek úgy foglalhatók össze, hogy a nemzetközi jog nem zárja ki annak lehetőségét, hogy államok között egy tisztán a kibertérben zajló fegyveres összeütközés jöjjön létre, azonban az állami gyakorlat és jogi meggyőződés eltérést mutat a tekintetben, hogy hol helyezkedik el az a küszöb (treshold), amely műveletre vagy művelettípusra már a humanitárius nemzetközi jog szabályai irányadók és melyek azok, amelyeket a nemzetközi jog más szabályai, pl. a beavatkozás tilalma szabályoz.
Ebben a részben azt a kérdést vizsgálom, hogy milyen körülmények fennállása esetén beszélhetünk nemzetközi fegyveres összeütközésekről, amelyek így alkalmazhatóvá teszik a humanitárius nemzetközi jogot a kérdéses konfliktusban. Ezt követően arra a kérdésre keresem a választ, hogy a kibertérben végrehajtott mely cselekmények aktiválják a hadijog államközi összeütközésekben alkalmazható szabályait.
A nemzetközi fegyveres konfliktusok meghatározását a dolog természetéből adóadóan a fegyveres összeütközések fogalmával kell kezdeni. E fogalom egyik, ha talán nem legeklatánsabb megfogalmazása a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszéktől (a továbbiakban: ICTY) származik. E hágai testület bírái az ún. Tadić-ügyben kimondták, hogy
"[...] fegyveres konfliktus áll fenn bármikor, amikor államok közötti fegyveres erőszak-alkalmazásra, vagy olyan elhúzódó fegyveres erőszakra kerül sor, amely kormányzati hatóságok és szervezett fegyveres csoportok vagy pedig ez utóbbi csoportok között zajlik egy államon belül."[8]
A fentiek alapján megállapítható, hogy a fegyveres konfliktusok két típusa ismerszik meg: az államközi, vagy más néven nemzetközi fegyveres konfliktus, illetve az államon belüli,[9] vagyis nem nemzetközi fegyveres konfliktus.[10] Tekintve, hogy a tanulmány fókusza a kiberműveletek államközi alkalmazhatósága, így a továbbiakban a vizsgálódásom a nemzetközi fegyveres összeütközések területére szűkül.
- 39/40 -
Ahhoz, hogy megérthessük, hogy a modern nemzetközi jog miképpen szabályozza a nemzetközi fegyveres összeütközéseket és egyáltalán mely helyzetek minősülnek ilyennek, célszerű visszanyúlni az 1949. évi genfi egyezmények közös 2. cikkéhez. E cikkek első bekezdése úgy szól, hogy
"[...] a jelen Egyezmény alkalmazást nyer a két vagy több Magas Szerződő Fél között bekövetkező megüzent háború vagy minden más fegyveres összeütközés esetén, még ha a hadiállapot fennállását közülük valamelyik nem is ismeri el. [...]"[11]
Ezek alapján a hadijogot abban az esetben kell alkalmazni, ha a felek hadat üzennek egymásnak, vagy egyébként más fegyveres összeütközésbe keverednek. Ez független attól, hogy a felek elismerik-e a konfliktus fennállását vagy sem. Ez utóbbi helyzetre ismét jó példát szolgáltat az orosz-ukrán fegyveres konfliktus, amelyben Oroszország különleges katonai műveleteknek nevezte Ukrajna ellen 2022-ben megindított invázióját.[12] A hadüzenet jelentősége tekintetében pedig már Oppenheim is úgy foglalt állást a múlt század elején, hogy annak elküldése nem kötelező általános nemzetközi jogi szabály, és a hadüzenet, vagy éppen ultimátum elmaradása nem érinti a háborús helyzet kialakulását a felek között.[13]
Az 1949. évi genfi I. egyezmény[14] Jean Pictet által készített 1952-es kommentárja kiemeli, hogy a szerződésben szereplő "fegyveres összeütközés" kifejezés használata nem véletlen, célja az volt, hogy megnehezítse az államok számára, hogy különböző indokokkal alkalmazhatatlannak tekintsék a szerződés rendelkezéseit, ahogy korábban megtették akkor, amikor az alkalmazandó jog a "háborút" szabályozta.[15] Az 1952-es kommentár a fegyveres konfliktus fogalmát úgy határozza meg, mint "[b]ármely két állam között létrejött nézeteltérés, amely a fegyveres erők bevetéséhez vezet, [...]"[16] Pictet szerint lényegtelen a konfliktus időtartama, vagy az, hogy mekkora pusztítás (slaughter) zajlik, így akár egyetlen személy sérülése is alkalmas lehet a fegyveres összeütközés megállapításához.[17] A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (a továbbiakban: ICRC) által 2016-ban kiadott újabb kommentár viszont tovább lép az 1952-es "fegyveres erők bevetése" fordulaton és a Tadić-üggyel egyezően az ellenséges jellegű fegyveres erőszak alkalmazását érti fegyveres konfliktus alatt két vagy több állam között.[18] A 2016-os kommentár azt is aláhúzza, hogy a Pictet-kommentár "fegyveres erők bevetéséhez vezet" fordulata túlságosan szűk, ugyanis kivonja a humanitárius nemzetközi jog hatálya alól azokat az eseteket, amikor csak az egyik fél alkalmaz egyoldalú erőszakot egy másik állammal szemben. Ezek az esetek azonban nyilvánvalóan a hadijog hatálya alá tartoznak.[19] Hasonlóan fontos megállapítás, hogy a fegyveres konfliktusok joga alkalmazhatóságának nem feltétele, hogy a fegyveres erőszakot az ellenséges fegyveres erők ellen vessék be, a hadijog alkalmazható abban az esetben is, ha a másik állam területe, polgári lakossága, vagy polgári javak, így különösen a polgári infrastruktúra ellen alkalmazzák.[20] Az erőszak alkalmazása szempontjából pedig az államnak való betudáson[21] van a hangsúly, nem pedig az állam fegyveres erején mint státuszon.[22] Végül, de nem utolsósorban, a nemzetközi fegyveres összeütközések esetében - a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokkal ellentétben[23] - nem beszélhetünk ún. intenzitási küszöbről, így akár kisebb jelentőségű összecsapások - feltéve, hogy nem tévedésből vagy ultra vires valósultak meg - is alkalmazhatóvá teszik a humanitárius nemzetközi jogot.[24]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
