https://doi.org/10.59851/kjsz.2025.2.07
A tanulmány az alkotmányjogi panasz jogorvoslati rendszerben betöltött helyéről és szerepéről szól. A német és magyar szabályozási megoldások közötti hasonlóság bemutatásával érzékelteti a német szabályozás és joggyakorlat hatását a magyar alkotmányjogi panaszra. A szerző meghatározza az alkotmányjogi panasz általános jellemzőit, kitér az alkotmányjogi panasz funkciójának megváltozására és a magyar jogrendben betöltött szerepére. A Jánosi-ügy ismertetésével bemutatja, hogy jelent meg a szubjektív jogvédelem az Alkotmánybíróság gyakorlatában. A tanulmány második felében az Alaptörvényben biztosított jogokkal, valamint a tartalmi befogadási feltételekkel kapcsolatos egyes kérdéseket válaszol meg a szerző.
Kulcsszavak: alkotmányjogi panasz, Alaptörvényben biztosított jog, szubjektív jogvédelem, befogadási eljárás
The study is about the place and role of the constitutional complaint in the system of legal remedies. By showing the similarities between the German and the Hungarian regulatory solutions, the impact of German regulation and jurisprudence on the Hungarian constitutional complaint is demonstrated. The author defines the general characteristics of the constitutional complaint, discusses the changing function of the constitutional complaint and its role in the Hungarian legal system. The Jánosi case describes how subjective legal protection has appeared in the practice of the Constitutional Court. In the second part of the study, certain questions relating to the rights guaranteed by the Fundamental Law and the conditions for admission of the petition are answered.
Keywords: constitutional complaint, rights guaranteed by the Fundamental Law, subjective legal protection, admission procedure
A magyar jogvédelmi rendszerben az alkotmányjogi panasz a rendszerváltás óta jelen van. Más közép- és kelet-európai alkotmánybíróságokkal ellentétben Magyarországon az osztrák modell mintájára jött létre az Alkotmánybíróság, aminek köszönhetően lehetővé vált a törvényhozás és más jogalkotó szervek ellenőrzése. Egyúttal azonban ez a rendszer nem tette lehetővé a jogerős bírói ítéletek alkotmányjogi panasszal való megtámadását, 2012 előtt túlnyomórészt az absztrakt utólagos normakontroll ügyekben járt el az Alkotmánybíróság. Ez bárki által kezdeményezhető volt, akár bármiféle érdekeltség nélkül is. Az alkotmányozó azért gondolta újra az alkotmányjogi panasz jogintézményét, mert nem tudott egyfajta élő jogintézménnyé válni.[1]
2012-ben a meglévő ellenőrzési funkciók mellett a rendes bírósági döntések is az Alkotmánybíróság ellenőrzése alá kerültek.[2] A magyar alapjogvédelmi rendszer az érintettek számára többféle lehetőséget is biztosít, hogy alapjogsérelmüket az Alkotmánybíróság orvosolni tudja. Ez a sokszínűség azonban a valóságban relatív, hiszen számtalan olyan akadály létezik - legyen az elméleti vagy gyakorlati -, amely megakadályozza az Alkotmánybíróságot abban, hogy az alaptörvény-ellenesség megsértését érdemben kezelni tudja.[3] Álláspontom szerint, a téma relevanciáját az adja, hogy ez a probléma azóta is fennáll, amit a tízéves gyakorlat sem oldott meg, a meglévőkhöz pedig újabb anomáliák társultak. Habár az Alaptörvényben biztosított jogokkal és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 29. §-ával kapcsolatban számos publikáció született, mégis máig a tudományos diskurzus középpontjában állnak ezek a témák. Az Alkotmánybíróság befogadási eljárását tekintve pedig különösen is aktuális ezeknek a tartalmi feltételeknek a kérdése.
Az alkotmánybírósági gyakorlatot illetően az Alkotmánybíróság statisztikái töretlenül igen nagymértékű visszautasítási rátát mutatnak - 2019-ben például a lezárt ügyek nagyjából 96%-a nem jutott keresztül a befogadási eljáráson - az elmúlt tíz év viszonylatában.[4] A visszautasítás okainak, illetve a sikeres alapjog-érvényesítésnek a kutatása azért szükséges, mert az alapjogok nem önmagukban értékek, hanem az általuk védett szabadság miatt. Egy alapjogot korlátozni - kivéve, ha abszolút jogról van szó - csak az alapjogi tesztek segítségével, egy másik alapjog érdekében lehet. Tekintettel arra, hogy az alapjogok érvényesítésének szempontjából az Alkotmánybíróságnak óriási szerepe van, így ennek az Alaptörvényben való biztosításának hatékonysága az állam kötelessége is.
E pontban bemutatom az alkotmányjogi panasz jogorvoslati jellegét, amit jogesettel is szemléltetek. Ezt követően a német és magyar intézményrendszerek közötti hasonlóság bemutatásával érzékeltetem a német hatás jelentőségét a magyar alkotmányjogi panaszra.
Az alkotmányjogi panasz eredetét érdemes visszavezetni az alkotmánybíróságok születésének környékére. Alkotmánybírósági modellek tekintetében különböző típusokat különböztethetünk meg: decentralizált, centralizált, vegyes, az alkotmánybíráskodási funkciót nem bírósági típusú szerv által megvalósító, illetve a felsoroltak mellett olyan modell is ismert, ahol nincs alkotmánybíróság.[5] Európára napjainkban többségében a centralizált modell jellemző, amelynek elvi alapjait Hans Kelsen fektette le 1920-ban. Az alkotmánybíróság független, önálló szerv, mely az elé vitt ügyeket alkotmányossági szempontból vizsgálja meg. Nem a bírói szervezetrendszer része, kinevezett vagy választott személyekkel működik a testület, megválasztásuk módja azonban országonként eltérhet. Az alkotmánybíróságok elsődleges célja az alkotmányos rend biztosítása a törvényhozó és a végrehajtó hatalommal szemben. Ezen túlmenően azonban számos országban kiterjed a hatásköre a normák alkotmányosságának vizsgálata mellett egyes bírói döntések alkotmányosságának vizsgálatára is.[6]
Alapvetően olyan szervet nevezünk alkotmánybíróságnak, amely az adott norma érvényességéről annak
- 58/59 -
jogrendszerbeli megengedettsége alapján dönt, és a jogrendszer szabályai által azon felhatalmazás birtokában van, hogy egy meg nem engedett normát érvénytelenítsen. Tehát az alkotmánybíráskodásnak alapvetően a normák alkotmányosságának megállapítása a feladata.[7] Az alkotmánybíróságok hatáskörei pedig ezen túl az indítványozói körtől és az eljárás jellegzetességeitől is függően rendkívül szerteágazóak lehetnek, ezeken belül lehet beszélni az alkotmányjogi panaszról is.
Az alkotmányjogi panasz egy olyan személy által benyújtott indítvány, akinek alapvető jogait a közhatalom egyik aktusa megsértette.[8] Ez általánosságban akkor állhat be, ha a panaszos az összes rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét kimerítette, vagy nem áll rendelkezésre más jogorvoslat. Négy típusra lehet felosztani az alkotmányjogi panaszokat: vannak olyanok, amelyek alapvető jogok megsértése ellen bírósági jogorvoslatot biztosítanak, mások külön eljáráshoz vezetnek (itt az alkotmányozó kizárólag a kérdéses jogszabály alkotmányosságával foglalkozik ugyanahhoz az ügyhöz kapcsolódó más jogi kérdéseken keresztül), a harmadik körbe tartoznak azok, amelyeket a kérdéses jogi aktus által hátrányosan érintett személy nyújthat be, végül a negyedik kategória az, amelyben az alkotmányjogi panaszt elbíráló bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a sértett jogait helyreállítsa.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
