Az Európai Unió Bírósága (EUB) az Európai Bizottság (Bizottság) keresete alapján hozott ítéletében[1] megállapította, hogy Magyarország a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvény (átláthatósági törvény) elfogadásával, amely nyilvántartásba vételi, bejelentési és közzétételi kötelezettségeket ír elő bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű külföldi támogatásban közvetlenül vagy közvetve részesülő egyes civil szervezetek tekintetében és szankciókat helyez kilátásba e kötelezettségeket nem teljesítő szervezetekkel szemben, a civil szervezeteknek nyújtott külföldi adományok vonatkozásában hátrányosan megkülönböztető és indokolatlan korlátozásokat vezetett be, megsértette az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 63. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (Charta) 7., 8. és 12. cikke alapján fennálló kötelezettségeit.
Az átláthatósági törvény 1. § (1)-(2) bekezdései alapján külföldről támogatott szervezetnek minősül az az egyesület és alapítvány, amely jogcímétől függetlenül közvetlenül vagy közvetve külföldről származó pénzbeli vagy egyéb vagyoni jellegű juttatásban részesül, amely egy adóévben egyenként vagy összesítve eléri a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (Pmt.) 6. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeg kétszeresét.[2]
Az átláthatósági törvény 2. § (1)-(2) bekezdései úgy rendelkeznek, hogy a külföldről támogatott szervezet 15 napon belül köteles bejelenteni külföldről támogatott szervezetté válását, amint az általa kapott tárgyévi támogatások összege eléri a meghatározott összeget. A bejelentést a nyilvántartó bíróságnak az átláthatósági törvény 1. melléklete szerinti adattartalommal kell megküldeni, amelyet az a nyilvántartásában az egyesület vagy alapítvány adataihoz csatol és a szervezetet külföldről támogatott szervezetként rögzíti. Az átláthatósági törvény 2. § (4)-(6) bekezdései szerint a nyilvántartó bíróság minden hónap 15. napjáig megküldi azon egyesületek és alapítványok nevét, székhelyét és adószámát a Civil Információs Portál vezetéséért felelős miniszternek, amelyeket a megelőző hónapban külföldről támogatott szervezetnek minősített. A miniszter a megküldött adatokat ingyenesen elérhető módon haladéktalanul közzéteszi az e célra kialakított elektronikus felületen. A bejelentést követően a külföldről támogatott szervezet haladéktalanul közzéteszi a honlapján, valamint feltünteti az általa kiadott sajtótermékekben és egyéb kiadványokban is, hogy külföldről támogatott szervezetnek minősül. A közzétételi kötelezettség a szervezetet mindaddig terheli, amíg külföldről támogatott szervezetnek minősül.
Az egyesületet vagy alapítványt az átláthatósági törvény 2. §-a alapján érintő bejelentési kötelezettség az 1. melléklet I. része alapján az érintett szervezet nevére, székhelyére és nyilvántartási számára, valamint annak a tárgyévnek a megjelölésére terjed ki, amelynek során a külföldről támogatott szervezetté válásra sor került. Az 1. melléklet II. rész B. pontja szerint, abban az esetben, ha a külföldről származó támogatások összege eléri vagy meghaladja a 2. § (3) bekezdése szerinti összeghatárt a bejelentésben részletesen fel kell tüntetni minden egyes támogatás összegét és forrását, természetes személy esetében a név, a lakóhely szerinti ország és város, jogi személy esetében a név és a székhely megjelölésével.
Sajátos szankciórendszert állítanak fel az átláthatósági törvény 3. § (1)-(3) bekezdései. A kötelezettségeit nem teljesítő egyesületet vagy alapítványt az erről való tudomásszerzést követően az ügyész felhívja, hogy annak közlését követő 30 napon belül teljesítse azokat. Ezek elmulasztása esetén az ügyész ismételten, 15 napos határidővel felhívja a szervezetet. A határidő eredménytelen elteltét követő 15 napon belül az ügyész a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény 37. § (2) bekezdése szerinti bírság kiszabását kezdeményezi a nyilvántartó bíróságnál.[3] Az ismételt felhívást követően az ügyész az egyesülési jog-
- 106/107 -
ról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (Civil tv.) és a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (Cnytv.) szabályainak megfelelő alkalmazásával, az arányosság követelményének figyelembevételével jár el.[4]
A Bizottság az átláthatósági törvény hatálybalépését követően, 2017. július 14-én felszólító levelet intézett Magyarországhoz, hogy a törvény elfogadásával nem teljesítette az EUMSZ 63. cikkéből, valamint a Charta 7., 8., és 12. cikkéből eredő kötelezettségeit. Magyarország 2017. augusztus 14-én és szeptember 7-én küldött észrevételeket a felszólító levéllel kapcsolatban, amelyekben vitatta a kifogások megalapozottságát. A Bizottság 2017. október 5-én indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben egy hónapos határidőt írt elő Magyarországnak, hogy meghozza az abban foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, észrevételeket tegyen. Magyarország 2017. december 5-én megküldött észrevételeiben ismételten vitatta a kifogások megalapozottságát. A Bizottság 2017. december 7-én döntött keresetének benyújtásáról.
Az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás.
Az EUMSZ nem határozza meg a tőkemozgás fogalmát. Az EUB ítélkezési gyakorlatában a tőkemozgások fogalmába tartoznak többek között az örökségek, adományok, kivéve azokat az eseteket, amikor a tőkemozgás összetevői egyetlen tagállamon belülre korlátozódnak, a pénzügyi kölcsönök, hitelek, valamint a nem honos személyek által honos személyeknek nyújtott kezességek, egyéb garanciák.[5]
Az EUB az átláthatósági törvény szabályait és gyakorlatát áttekintve arra a következtetésre jutott, hogy annak 1. § (1)-(2) bekezdéseit olyan határokon átnyúló tőkemozgások esetén kell alkalmazni, amelyek - jogcímüktől függetlenül - többek között természetes vagy jogi személyek által nyújtott adományok, juttatások, örökségek, kölcsönök, hitelek, garanciák vagy akár kezesség formáját ölthetik. Emellett az EUB állandó gyakorlatából az következik, hogy az EUMSZ 63. cikkben szereplő korlátozás fogalma általános jelleggel magában foglalja mind a tagállamok, mind a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgás mindenfajta korlátozását. Ebbe azok az állami intézkedések is beletartoznak, amelyek amiatt hátrányosan megkülönböztetőek, hogy közvetlenül vagy közvetve eltérő bánásmódot vezetnek be a belföldi és a határokon átnyúló tőkemozgások között, így nem felelnek meg a helyzetek közötti objektív különbség követelményének és ezért más tagállamok vagy harmadik országok természetes vagy jogi személyeit visszatarthatják a határokon átnyúló tőkemozgások végzésétől.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
