Az UNIDROIT-Elvek egy olyan szabályegyüttes, amely általános jogtételek megtestesüléseként alkalmas arra, hogy a szerződő felek közötti kapcsolatokat a nemzeti magánjogtól függetlenül egységesen és szakszerűen szabályozzák; mindenképpen feltételezve attól, hogy az állami nemzetközi magánjog, ill. a lex ar-bitri ezt megengedi. Az UNIDROIT-Elvek lényeges lépés az anyagi jogi nemzeti szabályok nemzetek feletti szabályozó rendszerrel való felváltásával a nemzetközi szerződések denacionálásához vezető úton.
Az UNIDROIT-Elvek a nemzetközi kereskedelmi szerződések számára a nemzetközi gazdasági szerződések "semleges alapvető szabályai" egyfajta törvénybe iktatása. Az Elvek kidolgozása vezető szakemberek munkacsoportjai tízéves munkájának eredményeként 1994 májusában fejeződött be.
Az Elvek kidolgozásának alapjául az alábbi jogszabály-komplexumok szolgáltak:
1. A civil és a common law nemzeti törvényei, éspedig különösen a frissebb keletű kodifikációk, mint pl. Hollandia új polgári törvénykönyve, a Kínai Népköztársaság Külkereskedelmi szerződésekről szóló 1985. évi törvénye és egy, Quebec-re kiterjedő új polgári törvénykönyv tervezete, valamint az amerikai Egységesített Kereskedelmi törvénykönyv (Uniform Commercial Code).
2. Nemzetközi Egyezmények, különösen az Egyesült Nemzetek Nemzetközi adásvételi szerződésekről szóló 1980. évi Egyezménye.
3. Szakmai és Gazdasági Szövetségek nem állami szabályai, például az Incoterms, az Uniform Rules and Practices for Documentary Credits (Az okmányos meghitelezés Egységes szabályai és gyakorlata), a műszaki létesítményekkel kapcsolatos (nemzetközi) szerződések FIDIC-feltételei stb.
Az UNIDROIT-Elvek: nem "pozitív jog", hanem "alapvető szabályok" magán összeállítása, nem állami szerv bocsátotta ki őket, nincsen demokratikus legitimációjuk. Mivel csupán egy magánmunkálatról van szó, az UNIDROIT-Elveket önmagukban véve a hagyományos felfogás szerint csupán anyagi jogi értelemben vett figyelemfelhívásként lehet minősíteni. A felek továbbra is alávetve maradnak a szerződésre irányadó statútum kényszerítő előírásainak.
Az UNIDROIT-Elveknek azonban egy átfogóbb alkalmazhatóságra van igényük. Az UNIDROIT-Elvek praeambuluma öt lehetséges alkalmazási terület nem kimerítő felsorolását tartalmazza:
- ha a felek azokat szerződési statútumként jelölték meg, (1) bek.;
- ha a felek szerződésüket "az általános jogelveknek vagy a lex mercatoriának rendelték alá, (2) bek.;
- pótjogként, ha lehetetlen a tulajdonképpen alkalmazandó jogot kideríteni, (3) bek.;
- mint értelmezési segédletek, (4) bek.;
- mint mintakép hazai vagy a nemzetközi kodifiká-ciós szándék esetében.
Nem különösebben tesznek említést arról, hogy az
UNIDROIT-Elveket - az Általános Ügyleti Feltételekhez hasonlóan (AGB) - beiktassák a szerződésbe. Az elveknek arra van igényük, hogy őket nem csupán anyagi jogi figyelemfelhívás alapján (körülbelül úgy, mint az AGB-t), hanem nemzetközi magánjogi figyelemfelhívás alapján is alkalmazzák, azaz egy hazai jog, különösen (a közrendre vonatkozó rendelkezések fenntartása mellett) annak kényszerítő rendelkezései helyett. Fontos ennek kapcsán, hogy az UNIDROIT-Elvek autonóm jelleget igényelnek a maguk számára. Egyebekben az autonóm jellegnek az ad hangsúlyt, hogy egyes előírások kógensek (1.5 cikkely). Nem szabad pl. a szerződő feleknek azt a kötelezettséget, hogy a Treu und Glauben és a becsületes üzleti forgalom alapelveit betartják, korlátozniuk vagy kizárniuk [1.7. cikkely (2) bek.].
Az UNIDROIT-Elvek praeambulumának (4), (5) bekezdései az Elvek alkalmazását írja elő az alábbi esetekre is:
- pótjogként, ha lehetetlen a tulajdonképpen alkalmazandó jog idevonatkozó szabályát kideríteni,
- a nemzetközi egységjog értelmezési vagy kiegészítő segédleteként és
- végül a hazai és a nemzetközi kodifikációs szándék számára mintaképül.
Az elveket a civil law törvényhozás stílusában fogalmazták meg; viszonylag rövidek és az élet egyes tényállásaiból (pl. a szerződési tárgyalások hűséget sértő megszakítása) indulnak ki. Hét fejezetben 119. cikkelyt tartalmaznak.
1. fejezet: Általános rendelkezések.
2. fejezet: Szerződéskötés.
3. fejezet: A szerződések érvényessége.
4. fejezet: A szerződések értelmezése.
5. fejezet: A szerződés tartalma.
6. fejezet: A teljesítés.
7. fejezet: A nem-teljesítés következményei. Ezzel szemben az első fejezetben megfogalmazva találunk egy egész sor általános jogelvet, amelyek aztán vörös fonalként húzódnak át az UNIDROIT-Elveken és ezzel lehetővé tesznek értékeléseket és mérlegeléseket. Sajnos azonban hiányoznak - szemben a Szerződési jogszabályok amerikai gyűjteményével (Restatement of the Law of Contracts) - jegyzetek, amelyekben össze volna foglalva az a jogösszehasonlító anyag, amelyen egy-egy szabály nyugszik.
Az IPR (a nemzetközi magánjog) klasszikus kollí-ziós normái utalnak a hazai jogra és ezért arra kényszerítenek, hogy a nemzetközi vonatkozásokkal bíró tényállásokat is "nemzetiesítsék", úgy hogy azok összességükben egy vagy különböző hazai jog szerint elbírálhatók legyenek. Ez bizonyos területekre nézve anakronisztikus: az összes piaci résztvevő közül sokan most már nem túlnyomó részben egy meghatározott országhoz kötődnek, hanem hasznot húznak az adókivető helyek versenyéből, valamint a liberális jogalkotásból, és világszerte tevékenykednek. Ehhez járulnak a modern közlekedési eszközök, amelyek odavezetnek, hogy a szerződések megkötésének helye vagy egyéb területi vonatkozásai már nem is köthetők helyhez. Az a hagyományos kritérium, ami szerint ama fél székhelyének a jogát kell alkalmazni, amelyik a szerződési viszonyban a jellegzetes szolgáltatást teljesíti, egyes esetekben véletlennek tűnik.
Az UNIDROIT-Elveknek a nemzeti jogrendekkel szemben van egy tartalmi előnyük is. Ellentétben a nemzeti jogszabályokkal, amelyeket a belső forgalom számára fogalmaztak meg, és ezek gyakran nem is illenek igazán a nemzetközi tényállásokhoz, az UNI-DROIT-Elvek kizárólag a nemzetközi kereskedelmi forgalom szükségleteihez igazodnak. Megmutatkozik ez azokon a rendelkezéseken, amelyek különböző nyelvű szerződések közötti eltérésekkel foglalkoznak (4.7 cikkely), vagy amelyek rögzítik, hogy milyen pénznemben kell eleget tenni a fizetési vagy kártérítési kötelezettségeknek (6.1.9 és köv., ill. 7.4.12 cikkelyek). Külön szabályozták azt a kizárólag a nemzetközi kereskedelmi forgalomban releváns kérdést, hogy ki felelős a hatósági engedélyek beszerzéséért, és minek kell történnie késlekedés vagy megtagadás esetében (6.1.14-től 6.1.17-ig terjedő cikkelyek). Az UNI-DROIT-Elvek a szerződési jog kiegyensúlyozott rendszerét nyújtják, amely lehetővé tesz előrelátható elhatározásokat. Úgyszólván tálcán szolgálják fel ezeket, és feleslegessé tesznek időt rabló kutatásokat a külföldi jog tartalma után. Irodalmi vélemény szerint (Boele-Woelki, IPRax 1997., 161., 170.) az UNIDROIT-Elvek "kiutat adnak, ha a szerződő felek nem jutnak megegyezésre az alkalmazandó jog tekintetében...".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
