A 2011 áprilisában hatályba lépett új magyar alkotmány egyik fontos újdonsága volt az ún. Nemzeti Hitvallás hozzáillesztése az alkotmányszöveghez preambulumként. Az új alkotmánypreambulum - kissé elcsépelt és gyakran félreértett kifejezéssel - valódi paradigmaváltásnak tekinthető a korábbi bevezetővel összehasonlítva. A korábbi, egymondatos alkotmánypreambulum és az új Nemzeti Hitvallás eltérései az első pillanatban nyilvánvalóak. Az 1989-ben elfogadott bevezető az átmenetiséget hangsúlyozza, terjedelme kifejezetten rövid, stílusa is igencsak kimért és politikai értelemben semleges; ezzel szemben a Nemzeti Hitvallásban nyoma sincs az átmenetiségnek, igencsak - még Közép-Európában is szokatlanul - terjedelmes, stílusától nem idegen sem az érzelmesség, sem a költőiség, és politikai értelemben is egyértelműen elkötelezett. Talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy a két szöveg két eltérő világlátásra épül, és ezen keresztül az alkotmányos kultúra eltérő vízióit tükrözik vissza.[1] Noha komolyabb, a szűkebb szakmai közösség keretein túlmutató vita alakult már ki a tervezet kapcsán is,[2] úgy tűnik, hogy még az egységes értelmezés keretei egyelőre nem szilárdultak meg, nem függetlenül a szöveg politikai túlterheltsége miatt elindult értelmezési versenytől.[3]
E tanulmány a Nemzeti Hitvallásról szóló tudományos - azaz hangsúlyozottan nem politikai - vitához kíván hozzájárulni. Fő kérdése, hogy vajon az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésének rendelkezése, amely előírja, hogy az alkotmány rendelkezéseit - az Alaptörvény céljai és a történeti alkotmány vívmányai mellett - a Nemzeti Hitvallással összhangban kell értelmezni és így normatív karakterrel ruházza fel, milyen módon valósul meg az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Vajon az alkotmánybírósági gyakorlat alapján levonhatunk-e bármilyen következtetést arról, hogy van-e a Nemzeti Hitvallásnak valójában ilyen, az alkotmányszöveg értelmezését orientáló funkciója? Ha igen, akkor az hogyan működik, ha nem, akkor mi a hiány oka? A fenti kérdést nem kizárólag dogmatikai keretben törekszünk megválaszolni, hanem a jogelméleti szemlélet mellett az összehasonlítás módszerét is igénybe vesszük a kérdésfelvetés kontextusának bemutatásához. Emellett a vonatkozó alkotmánybírósági ítéletek részletes feldolgozása alapján kívánunk kritikai választ adni fő kérdésünkre.
Noha csábító, az alkotmánypreambulumok jelenségét Európában nem lehet egységes keretben tárgyalni. A francia alkotmány bevezetőjének például fontos helye van a Conseil Constitutionel esetjogában,[4] azonban az eltérő jogi, történelmi és kulturális háttér miatt komolyan kétséges, hogy vajon ezek a tapasztalatok segíthetnek-e érdemben a hazai megoldások és joggyakorlat elemzésében. Ha mindenáron csoportképzésre törekszünk - amely valóban nélkülözhetetlen lépésnek tűnik a szélesebb kontextus megteremtéséhez -, akkor észrevehetjük, hogy a hasonló történelmi helyzet és a szövegezés sajátos, de széles körben megegyező megoldásai arra utalnak, hogy érdemes a közép-európai új uniós tagállamok alkotmánypreambulumait egységes keretben kezelni. Ezért kiindulópontunk az, hogy az elemzés során a Nemzeti Hitvallást a rendszerváltó közép-európai és balti államok alkotmánypreambulumainak közegében helyezzük el és e kontextusban próbáljuk meg a hazai megoldásokat értelmezni.
A közép-európai és balti államok alkotmánypreambulumainak közös jellemzői az absztrakció - most szükséges - magasabb szintjén viszonylag egyszerűen megragadhatók.[5] Általánosságban megállapítható, hogy e bevezetők terjedelmesek[6] és stílusuk is eltér a bevett nyugat-európai megoldásoktól. E típusra jellemző az ünnepélyes, egyes esetekben zsoltárszerű és poétikai áthallásoktól sem mentes emelkedett nyelvezet.[7] Tartalmuk kifejezetten gazdag, gyakran értéktelített; a legtöbb esetben találhatunk bennük történelmi,[8] morális[9] és vallási[10] jellegű hivatkozásokat. E forma már jelzi azt, hogy e bevezetők funkciója szélesebb körű, mint a nyugati alkotmánypreambulumokra jellemző ceremonialitás és értékdeklaráció.
A közép-európai és balti alkotmánypreambulumok fő funkciója az identitásteremtés, amelynek kialakulása egyértelműen az 1989-ben kezdődő rendszerváltásokkal függ össze. E bevezetők ugyanis érdemben választ kívántak adni arra, hogy az új társadalmi-politi-
- 15/16 -
kai berendezkedés miért "jobb", mint a korábbi, szocialista alapokra épülő. Az egyes szövegeket olvasva észrevehetjük, hogy ez az alkotmánypreambulum-típus gyakran általában általánosságban minősíti az 1989-et megelőző politikai berendezkedést, majd a rendszerváltást a nemzeti függetlenségért folytatott harcok sorába állítja, kifejezetten vagy csak sugalmazással, és ezzel párhuzamosan leltározza az ország életének legfontosabb történelmi eseményeit is, különös tekintettel annak "dicsőséges" szakaszaira. Azaz, ezek a bevezetők a minőségileg is új politikai közösség legalapvetőbb narratíváit akarják megteremteni,[11] hangsúlyozva a demokratikus és jogállami berendezkedés értékeit és mindezt beleágyazva a nemzeti történelem önállóság- és függetlenség-központú olvasatába.
A közép-európai és balti alkotmánypreambulumok normativitásáról nem tehetünk általános állításokat, nem válaszolhatunk egyszerű igennel vagy nemmel erre a kérdésre. Ennek - amellett, hogy a különféle nemzeti nyelven született bírói döntések nehezen hozzáférhetők - az is oka, hogy még túlzottan rövid időszak telt el ahhoz, hogy a térség alkotmánybíróságai konzisztens és koherens gyakorlatot alakíthassanak ki. Áttekintve az igencsak töredékes információkat, két fő megoldást lehet azonosítani. Egyes, alapvetően atipikus esetekben a hosszabb preambulumszöveg bizonyos jogilag releváns fordulatai - amennyiben az ügy természetéből és az alkotmányos kultúrából ez következik - normatívvá válhatnak, azaz az alkotmányértelmező e szövegrész alapján döntheti el az elé kerülő ügyet. Ennek példája lehet az a lengyel döntés, amelyben az alkotmánybíróság kizárólagosan a bevezetőben szereplő szubszidiaritás elvére alapozta döntését egy jogszabály alkotmányosságáról.[12] A talán ennél gyakoribb megoldás pedig az, amikor az alkotmány értelmezője ugyan hivatkozik a bevezető valamely fordulatára, azonban ez csak egy érvelésbeli legitimációs stratégia, amelynek célja az egyébként is nyilvánvaló gondolatmenet további alátámasztása. Erre a lengyel,[13] az észt[14] és a litván[15] gyakorlatban találhatunk példát. A lengyel szakirodalom ezt a megoldást az alkotmánypreambulum "szövegmagyarázó aspektusának" nevezi, és úgy véli, hogy ebben az esetben az alkotmánypreambulum célja, hogy orientálja a döntést, kijelölve annak legalapvetőbb irányvonalait.[16]
Az alkotmánypreambulum közép-európai és balti típusának rövid bemutatását követően egy érdekes összefüggésre kell felhívni a figyelmet. A '89-es alkotmány bevezetője egyáltalán nem illeszkedett ebbe a mintába, stílusában és aspirációiban sokkal közelebb állt a nyugati országok - például a német vagy az olasz alkotmányok - megoldásaihoz. A 2000-es években még úgy tűnt, hogy a magyar alkotmánypreambulum egyedi marad a régióban, és nem követi az akkor már jól azonosítható regionális trendeket. A 2011 áprilisában elfogadott Alaptörvény Nemzeti Hitvallása ebből a szempontból azonban egyfajta "kései igazodásnak" is tekinthető. A Nemzeti Hitvallás stílusa, megfogalmazásai, tematikája ugyanis mind-mind szervesen illeszkednek e regionális hagyományba, sőt - talán nem függetlenül a "megkésettségtől" - egyes pontokon túl is teljesíti az "elvárásokat". Ami azonban a legérdekesebb, hogy ez a "kései igazodás" nem egyedi jelenség - amit egyszerűen megmagyarázhatnánk a magyar jogi és politikai kultúra sajátosságaival -, ugyanis Lettországban szintén olyan új alkotmánypreambulumot fogadtak el, amely "látványosan" igazodik a stílusbeli és tartalmi regionális trendekhez.[17] Ezért bármennyire is egyedinek tűnhet a Nemzeti Hitvallás, főleg a '89-es alkotmány megoldásával párba állítva, valójában szervesen illeszkedik a régióban 1989 után kezdődő nemzeti alkotmányfejlődésekből kikristályosodó alkotmánypreambulum-hagyomány keretei közé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
