A tanulmány célja bemutatni és értelmezni a viccpártok (Die Partei, Magyar Kétfarkú Kutya Párt) elért eredményeit a 2019-es európai parlamenti választásokon. Az eredmények mellett kitérünk a két párt kampányára, megvizsgáljuk mely témák kerültek előtérbe és határozták meg azokat, illetve, hogy az üzeneteket milyen formában próbálták eljuttatni a választóikhoz, képesek voltak-e a hagyományos pártokhoz hasonló kampányt folytatni vagy továbbra is a közösségi média volt a fő reklámfelületük. Mindezeken kívül az előadás kitér a kampányok közti hasonlóságokra és különbségekre, illetve, hogy ezek alapján beszélhetünk-e egy pártcsaládról. Igyekszem olyan kérdésekre választ találni, mint hogy mennyire jelennek meg anti-establishment és protest jelszavak a kampányban; milyen következtetéseket vonhatunk le a választáson elért eredményekből és a választók földrajzi elhelyezkedéséből; mely régiókban szerepelnek erősebben és melyekben gyengébben; az eredmények miképpen tükrözik vissza a közvélemény kutatások előrejelzéseit; a Die Partei esetében az előző európai parlamenti választásokon elért eredményhez képest javulás vagy romlás figyelhető-e meg? Továbbá a tanulmány megkísérli beilleszteni a viccpártokat a politikatudomány párttipológiáiba. Ehhez szükséges bemutatni Kitschelt mozgalmi párt modelljét, ami azokat a politikai szereplőket írja le, amik társadalmi mozgalmak mobilizációs eszközeit alkalmazzák a pártok küzdőterein, vagyis választásokon. Ez Gunther és Diamond tipizálásával egészül ki, akik a mozgalmi pártokat két kategóriába sorolták a posztindusztriális radikális jobboldaliba és a bal-szabadelvű. Ahhoz, hogy megértsük a mozgalmi pártok miért jutottak fontosabb szerephez a nyugati politikai rendszerekben, szükséges megérteni a hagyományos pártok kartell pártosodásának és azáltal a képviselet kiüresedésének folyamamtát is. Ezért kell megemlíteni Katz és Mair három arc-elméletét, ami megmagyarázza, milyen belső folyamtok vezettek oda, hogy a hagyományos pártok miért kerülnek egyre erősebb külső kihívásokkal szembe.
The study would highlight and explain the European Parliamentary election results of the so-called joke political parties (the German Die Partei [The Party], and the Hungarian Magyar Kétfarkú Kutya Párt [Hungarian Two-tailed Dog Party]) in 2019. Apart from the results we are going to analyze the campaign of the two parties and look at what issues they considered important in their campaign, further on how these parties tried to reach their voters with their messages. They can use nationwide media outlets as the traditional parties or they are only limited for social media? Moreover, the presentation would like raise the question, if we even can talk about one party family or not, through looking at the similarities and the differences of their. The presentation tries to answer questions like how strongly the anti-establishment and the protest catchwords are presented in the campaigns and what conclusions can we draw from the results of the election and the geographic location of the votes, which regions can be considered a stronger or a weaker location for these parties. Also, how do the results reflect the predictions of the surveys? Did the position of Die Partei improve or decline since the results achieved at the previous European Parliamentary elections? Furthermore, the research tries to insert the joke political parties into the party typology of political science. For this it is important to introduce the movement party theory of Kitschelt, which describes the political actors which use instruments of the social movements, but they compete on elections with parties. This complements with Gunther Diamond's party typology. They introduced two categories in movement parties: the left-libertarian and the post-industrial radical right. To understand how movement parties could gain an important role in western democracies, we should find out what happened with the traditional parties. That is the reason why the study would mention the cartel party theory in detail and the crisis of the representation. Thus, we must explain the three faces theory of Katz and Mair, which explains the changes in the leadership and membership of the party, which made the traditional parties face more and more constant challenges.
Keywords: joke political parties, European Parliamentary Election, Die Partei, MKKP, cartel parties
A 2008-as gazdasági világválság alapjaiban változtatta meg a párt- és politikai rendszereinket.[1] Azzal, hogy a felszín alatti konfliktusok feltörtek, a hagyományos pártokat minden irányból kihívások érték. A társadalom mélyebb rétegeiben, az olvadt lávához hasonlóan, már évtizedek óta bugyogtak a különböző arti-
- 45/46 -
kulálatlan konfliktusok, amik csak arra vártak, hogy kirobbanhassanak. Egyrészt ezeket a szembenállásokat táplálta a kartellpártok által okozott reprezentációs válság és a pártok túlzott elitesedése,[2] másrészt a globalizáció következtében a társadalmak új nyertesekre és vesztesekre tagolódtak.[3] Míg egyesek profitáltak a globalizált világból, addig mások annak csak hátrányait érezték. Ez új törésvonalakat húzott a legtöbb európai társadalomban.[4] A 2008-as gazdasági világválság és a kormányok arra adott nem konzekvens válaszai felszabadították az elégedetlenséget és különböző proteszt mozgalmakká és/vagy pártokká formálták a békétlen tömegeket a hagyományos pártok és fennálló hatalmi rendszer ellen. A legszembetűnőbb kihívók a bal-, illetve jobboldali populista pártok lettek, amelyeknek egy része ugyan nem a gazdasági világválság idején alakult, mégis hatalmas lökést adott nekik a válság. Ezeknek a proteszt, illetve populista pártoknak a jellegzetessége, hogy a társadalmi mozgalmak mobilizáló hatékonyságát és stratégiáját alkalmazzák, de a hagyományos politikai aktorok versenypályáján játszanak. Kitschelt ezekre a politikai csoportokra használta a mozgalmi párt kifejezést.[5] Ezeknek a szervezeteknek egy sajátos megjelenési formája a viccpártok, amelyek sok esetben még az új proteszt szereplőkkel szemben is kritikusak. A dolgozat ezen pártok bemutatására, körülírására és tipizálására törekszik, amihez Gunther és Diamond tipizálási módszere a legcélravezetőbb.[6]
A viccpártok az elmúlt évtizedben kerültek a média figyelmének központjába. Gondolhatunk az izlandi Besti Florukkinnra (Legjobb Párt), vagy ezen írás két főszereplőjére a német Die Partei für Arbeit, Rechtsstaat, Tierschutz, Elitenförderung und basisdemokratische Initiative-re (Die PARTEI) és a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra (MKKP). Hazánkban ez fokozottan érvényes, mivel az MKKP népszerűsége és társadalmi beágyazottsága egyre szélesebb körű, és néhány esetben még valós politikai alternatívát is jelent a hagyományos pártokkal szemben. Annak ellenére, hogy a viccpártok az 1960-as évek óta jelen vannak mind ez európai, mind az észak-amerikai politikai rendszerben, a politikatudomány nem szentelt különösebb figyelmet nekik. Ez egyrészt betudható marginális helyzetüknek, másrészt sikertelenségüknek. Ebből fakadóan a kutatás szempontjából fontos, rendelkezésre álló adatok, illetve források rendkívül korlátozottak. Ennek ellenére a választásokon való részvételük mindig jó lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjük ezeket a pártokat, valamint programjukat és követőik preferenciáit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
