https://doi.org/10.59851/gj.34.5-6.1
2026. július 28-án fogadta el az Országgyűlés a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalról szóló 2026. évi XXXIV. törvényt, amelynek célja a vagyonvesztések és közvagyont érintő visszaélések feltárása, a közvagyon védelme, valamint a közvagyon-vesztés, a vagyonmentés és a jogellenes vagyongyarapodás feltárása. A jelen tanulmány azt mutatja be, hogy a versenyjogi jogérvényesítés milyen kézenfekvő és hatékony módon tudná támogatni a fenti jogpolitikai célokat, sőt, a versenyjogi jogérvényesítés szerepe ebben a tekintetben nem csupán kiegészítő jellegű, hanem alkalmas arra, hogy a vagyonvédelem egyik fő pillérévé váljon. A versenyjog ugyanis olyan esetekben is lehetővé teszi a hatékony jogérvényesítést, amikor korrupciós bűncselekmény közvetlenül nem bizonyítható. A versenyjogi jogsértések, amelyek szinte szükségszerű velejárói az államilag "szennyezett" közbeszerzéseknek, valamint a közbeszerzési körön kívüli, például állami vállalatokon keresztül megvalósuló, "szennyezett" közpénzköltéseknek, könnyebben szankcionálhatók és az ezekkel kapcsolatos megtérítési (kártérítési és visszatérítési) igények hatékonyabban érvényesíthetők.
Kulcsszavak: 2026. évi XXXIV. törvény, állami támogatások, NVVH, kartellek, korrupciós cselekmények
On 28 July 2026, the Parliament adopted Act XXXIV of 2026 on the National Asset Recovery and Protection Office, which aims to uncover losses of and abuses affecting public assets, protect public assets, and uncover the loss of public assets, asset rescue and illegal asset acquisition. This article demonstrates how competition law enforcement could support the above goals in an effective way and that the role of competition law enforcement in this regard is not only complementary but capable of becoming one of the main pillars of asset protection. Competition law enables effective enforcement in cases where a corruption crime cannot be directly proven. Competition law violations, which are almost necessarily concomitant to tainted public procurement, as well as tainted public spending outside the scope of public procurement, can be sanctioned more easily and the related compensation and refund claims can be enforced more effectively.
Keywords: Act XXXIV of 2026, State Aid, National Asset Recovery and Protection Office, Cartels, Corruption Acts
Széles körben ismert, hogy a hírhedt amerikai maffiavezért, Al Caponét végül nem azokért a bűncselekményekért sikerült felelősségre vonni, amelyekkel neve a köztudatban összefonódott, hanem egy látszólag másodlagos jelentőségű jogsértés: adócsalás miatt.[2] Ez egy tágabb jogérvényesítési stratégia része volt, amelynek alapján több maffiavezért is elítéltek.[3] A bűnüldöző szervek hosszú időn keresztül nem tudtak elegendő bizonyítékot gyűjteni a szervezett bűnözés vezetőivel szemben, és akkor merül fel egy szenzációsan kreatív ötlet. Az nyilvánvaló volt, hogy a maffia vezetőinek életvitele és rendkívül magas kiadásai kirívó ellentmondásban állnak bevallott jövedelmükkel. Az amerikai hatóságok többükkel szemben vádat emeltek azon az alapon, hogy a kiemelkedően magas életszínvonal és a jelentős pénzkiadások magas jövedelem meglétét bizonyítják, és mivel ezeket nem vallották be és nem fizették meg utánuk az adót, adócsalást követtek el. Ennek a stratégiának a legemblematikusabb trófeája Al Capone. Bár első látásra ez a megoldás tökéletlennek tűnik, a jogérvényesítési cél elérése szempontjából valójában tökéletes volt. Al Capone-t hosszú börtönbüntetésre ítélték adócsalás miatt, elveszítette vezető szerepét a szervezett bűnözésben, és szabadulását követően sem tudta korábbi hatalmát és befolyását visszaszerezni.[4]
2026. július 28-án fogadta el az Országgyűlés a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalról szóló 2026. évi XXXIV. törvényt. A törvény célja a vagyonvesztések és közvagyont érintő visszaélések feltárása, a közvagyonnal való törvényes, átlátható és felelős gazdálkodás védelme, valamint a közvagyon-vesztés, a vagyonmentés és a jogellenes vagyongyarapodás feltárása.
A jelen tanulmány azt mutatja be, hogy a versenyjogi jogérvényesítés milyen kézenfekvő és hatékony módon tudná támogatni a fenti jogpolitikai célokat, sőt, a versenyjogi jogérvényesítés szerepe ebben a tekintetben nem csupán kiegészítő jellegű, hanem alkalmas arra, hogy a vagyonvédelem egyik fő pillérévé váljon. A versenyjogi jogsértésekkel szembeni jogérvényesítés, mind represszív, mind reparatív értelemben, sokkal hatékonyabb, mint az alapul fekvő korrupciós cselekményekkel szembeni büntetőjogi fellépés. Ezért indokolt ezeknek a cselekményeknek a szankcionálását és az okozott károk megtérítését versenyjogi úton (is) megkísérelni. A versenyjog ugyanis olyan esetekben is lehetővé teszi a hatékony jogérvényesítést, a restitúciót is ideértve, amikor korrupciós bűncselekmény közvetlenül nem bizonyítható. A versenyjogi jogsértések, amelyek szinte szükségszerű velejárói az államilag "szennyezett" közbeszerzéseknek, valamint a közbeszerzési körön kívüli, például állami vállalatokon keresztül megvalósuló, "szennyezett" közpénzköltéseknek, könnyebben szankcionálhatók és az ezekkel kapcsolatos megtérítési (kártérítési és visszatérítési) igények hatékonyabban érvényesíthetők. Bár a versenyjog kerülőútnak tűnhet, valójában gyorsabb és hatékonyabb.
A tanulmány, első lépésben, bemutatja, hogy a versenyellenes megállapodások joga (kartelljog)[5] miként képes vagyonvédelmi funkciót betölteni, majd, második lépésben, elvégzi ugyanezt a vizsgálatot az állami támogatások joga[6] tekintetében. Mindkét vonatkozásban először röviden bemutatásra kerülnek a korrupciós cselekmények és a versenyjog közötti átfedések, majd a versenyjogi alapú szankcionálás hatékonysága. A tanulmány harmadik lépésben intézményi és eljárási javaslatokat fogalmaz meg. A tanulmányt a megfogalmazott javaslatok összegzése zárja.
Az alábbiakban, első lépésben, bemutatom, hogy az államilag szennyezett közbeszerzések esetén miért nagyon valószínű, hogy kartelljogi jogsértés is megvalósult, ezt követően pedig vizsgálom a kartelljogi szabályok büntetőjogi, közigazgatási jogi és magánjogi (kártérítési jogi) érvényesítésében rejlő lehetőségeket.
Egy államilag szennyezett közbeszerzés esetén nagy valószínűséggel fenn kell állnia egy kartelljogi jogsértésnek is. Hiába privilegizál és választ ki az ajánlatkérő előzetesen egy gazdasági szereplőt, akivel saját szempontjai alapján szerződést kíván kötni, a közbeszerzési értékhatár túllépése és a Kbt. szerinti kivételek fenn nem állása esetén, közbeszerzési eljárást kell lefolytatnia, amelynek során elő kell adni a versengés színjátékát. Az ebben a szellemben lefolytatott közbeszerzési eljárás kétféleképpen valósulhat meg. A látszat szempontjából a legjobb, ha a privilegizált gazdasági szereplő mellett más vállalkozástól is érkezik támogató ajánlat. Ez esetben kartellmegállapodás jön létre a privilegizált gazdasági szereplő és a támogató ajánlatot tevő vállalkozások között (vagy köztük és az ajánlatkérő között). A második lehetőség, hogy bár lefolytatják a közbeszerzési eljárást, azonban a privilegizált gazdasági szereplőn kívül más vállalkozás nem tesz ajánlatot. Amennyiben az ajánlattételtől való tartózkodás mögött megállapodás vagy összehangolt magatartás (hallgatólagos egyetértés) van, akkor ez szintén, a Btk. által is szankcionált, kartelljogi jogsértést valósít meg.
A fentiekből kiviláglik az államilag szennyezett közbeszerzések és a kartelljogi szabályok közötti jelentős átfedés. Ezzel együtt, természetesen vannak olyan esetek, amelyeket nem fednek le a fenti esetkörök.
Egyrészt, vannak olyan köz általi beszerzések, amelyekre vonatkozóan nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni. Ide tartoznak a közbeszerzési értékhatár alatti beszerzések, de ugyancsak ide tartoznak a Kbt. 9-14. §-ában megállapított kivételek. Meg kell jegyezni azonban, hogy bár ezek esetén nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni, általános elvként, vagy mondhatjuk: alapelvi követelményként, az ilyen esetekben is elterjedt a többes ajánlatkérés. Ennek során a megrendelő, bár közbeszerzési eljárást nem kell lefolytatnia, három ajánlatot kér, és ennek alapján választja ki azt a gazdasági szereplőt, amellyel végül szerződést köt. Ilyen háromajánlatos helyzetekben, bár közbeszerzési eljárásról nem beszélhetünk, így a Btk. alább tárgyalt 420. §-a nem alkalmazandó, összejátszás esetén megvalósul a kartelljogi jogsértés, amely maga után vonja a versenyjog közigazgatási és magánjogi szankcióit.
Másrészt, a személyre (vállalkozásra) szabott közbeszerzések szintén speciális helyzetet teremthetnek. Amennyiben ezek során érkezik támogató ajánlat, akkor a helyzet a fenti általános körbe vonható. Előfordulhat azonban, hogy egy közbeszerzés azáltal válik egyajánlatossá, hogy a kiírásnak csak egy gazdasági szereplő tud megfelelni. Ilyenkor nincs szükség a közbeszerzési verseny színjátékára, és így kartelljogi jogsértés elkövetésére. Ebben a vonatkozásban rá kell azonban mutatni két szempontra. Az ilyen egyajánlatos helyzetekben is megvalósul kartelljogi jogsértés, ha az ajánlatkérő és a privilegizált gazdasági szereplő közötti összejátszás bizonyítható.[7] Ennek klasszikus példája a túlspecifikáció, amikor az ajánlatkérő mesterségesen úgy állítja össze az ajánlatot, hogy annak szándékosan csak egy cég feleljen meg. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy, az alábbiakban kifejtetteknek megfelelően, ilyen esetben is érvényesíthető megtérítési igény az állami támogatások joga alapján (lásd 3. pont).
Harmadrészt, elképzelhetőek olyan egyajánlatos közbeszerzések, ahol több szereplő is meg tudott volna felelni a kiírásnak, azonban az általános iparági belátásnak megfelelően, nem fektettek erőforrásokat abba, hogy részt vegyenek egy államilag "szennyezett," valamely privilegizált gazdasági szereplőnek kiírt közbeszerzésen, esetleg úgy vélték, hogy egy ajánlat benyújtása később negatív következményekkel járhat a számukra. Bár lehet amellett érvelni, hogy ez a "belátás" elviekben összehangolt magatartást is megvalósíthat, autonóm döntés esetén, akarategység hiányában, nem áll fenn kartell. A jogsértés feltétele, hogy ez a "belátás" valamilyen közös gondolkodás, egyeztetés, egyetértés eredménye legyen, azonban ilyen esetekben ennek bizonyítása komoly gyakorlati nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor ebben a körben is rendelkezésre állnak az előző pontban vázolt lehetőségek: megvalósul kartelljogi jogsértés, ha az ajánlatkérő és a privilegizált gazdasági szereplő közötti összejátszás bizonyítható, illetve ilyen esetben is érvényesíthető megtérítési igény az állami támogatások joga alapján (lásd 3. pont).
A Btk. 420. §-a kriminalizálja a közbeszerzési és koncessziós kartelleket. Ugyan funkcionális szempontból a kartellezés a korrupciós cselekmény eszközcselekménye, ez a tényállás két szempontból is elősegíti a korrupciós cselekményekkel szembeni fellépést.
Egyrészt, a funkcionális eszközcselekmény önálló kriminalizálása, a büntetőjogi hatókör kiterjesztésével, sűríti a korrupciós cselekmények elleni küzdelem hálóját. Előfordulhat, hogy egy ügyben maga a korrupciós cselekmény nem bizonyítható, azonban a tenderrel kapcsolatos összejátszás igen.
Másrészt, a kiterjedtebb büntetőjogi hatókör azt is jelenti, hogy büntetőjogi szempontból több személy implikálódik a korrupciós cselekmény elkövetésében, nemcsak azok, akik elkövetőként vagy részesként érintettek voltak a korrupciós cselekményben, hanem azok is, akik a közbeszerzési verseny színjátékának megszervezésében részt vettek. Ez pedig kibővíti azon személyek körét, akik érdekelté válnak a bűnüldöző szervekkel való együttműködésben és abban, hogy saját büntetőjogi felelősségük enyhítése érdekében információval szolgáljanak a korrupciós cselekmény felderítése érdekében.
A kartellekkel szembeni közigazgatási jogi fellépés hatékonyabb, mint a korrupciós cselekményekkel szembeni fellépés, miközben nagyon jelentős állami megtérítést eredményezhet, köszönhetően a versenyjogi szankció hatásosságának. A kartellügyekben alacsony a bizonyítási küszöb, amelyet támogató eljárási eszközök is kiegészítenek (2.3.1. pont), a versenyhatóság rendkívül nagy összegű bírságot szabhat ki (2.3.2. pont), a vállalkozáscsoportnak a jogsértésben közvetlenül nem implikált tagjai is felelősségre vonhatók, a közvetett irányítással rendelkező végső tulajdonost is ideértve (2.3.3. pont), és a versenyfelügyeleti bírság mellett a kartellező vállalkozásokkal szemben kártérítési igény is érvényesíthető a károsultat jelentősen támogató szabályok mellett (2.3.4. pont).
Amennyiben a versenytárs vállalkozások a közbeszerzési verseny színjátéka érdekében összejátszanak (kartelleznek), magatartásuk az EUMSz.[8] 101. cikke és a Tpvt.[9] 11. §-a értelmében versenyellenes célúnak fog minősülni, így az hatására tekintet nélkül jogellenes.[10]
A kartell nemcsak meghatározott bizonyítási eszközökkel bizonyítható, egy email tökéletesen alkalmas a bizonyításra, akárcsak egy híváslista, cella-adatok, közösségi médián váltott üzenetek, mobiltelefonon tárolt képek, egy számítógépen talált állomány, egy papír cetlin vagy egy határidőnaplóban szereplő feljegyzés vagy egy tanúvallomás. Ezek mind a versenyfelügyeleti eljárások rendszeres bizonyítási eszközei. A vállalkozások helyiségei és eszközei mellett a versenyhatóság vizsgálói magánhelyiségeket és magánjárműveket is átvizsgálhatnak,[11] a számítógépeken, szervereken található adatokról tükörmásolatot készíthetnek.[12]
Az összejátszással kapcsolatos bizonyítási küszöb alacsony és esetenként megfordul a bizonyítási teher. Ha egy vállalkozás fölhív egy másik vállalkozást arra, hogy kössenek kartellmegállapodást, egyezzenek meg az árakban vagy osszák fel a tendereket, akkor a felhívott vállalkozásnak elhatárolódási kötelezettsége van.[13] Emellett az elhatárolódást neki kell bizonyítania.[14] Ha a felhívott vállalkozás nem határolódik el bizonyított módon, hanem csupán "hallgat," akkor ezzel a kartell részévé válik. Ezért a versenyhatóságnak elegendő egy ilyen felhívás meglétét igazolnia, nem szükséges bizonyítania, hogy azt el is fogadták.
További fontos elv, hogy egy alkalmazott akkor is kiteszi a vállalkozást a kartelljogi felelősségnek, ha polgári jogi értelemben nincs képviseleti vagy cégjegyzési joga.[15] Ha például bizonyítást nyer, hogy a vállalkozás egyik alkalmazottja részt vett egy kartellmegbeszélésen, ez implikálhatja a vállalkozást, hiába nyer igazolást, hogy ennek az alkalmazottnak nem volt képviseleti joga, jogilag nem képviselte, nem képviselhette a céget, a cég nevében kötelezettséget nem vállalhatott, megállapodás nem köthetett.
További jogérvényesítési könnyítést jelent az "egységes és folyamatos jogsértés" elve.[16] Ha a vállalkozások több tender tekintetében folytatnak versenyellenes együttműködést, a versenyhatóságnak nem kell minden egyes tender tekintetében bizonyítania az összejátszást, elegendő azt bizonyítania, hogy volt egy átfogó megállapodás az együttműködésre. Tegyük fel, hogy egy évben kiírásra került öt, egy adott vállalkozói kör számára releváns közbeszerzési eljárás. Amennyiben ezek a vállalkozások egyetértésre jutnak abban, hogy ezeket a tendereket majd a későbbiekben föl fogják osztani egymás között, innentől kezdve úgy lehet tekinteni, hogy mindegyik vállalkozás részese mindegyik tenderrel kapcsolatos összejátszásnak. Ez még akkor is így lesz, ha nem áll rendelkezésre bizonyíték arra, hogy egyik vagy másik vállalkozás egyik vagy másik tender vonatkozásában valóban részt vett az együttműködésben.
Emellett a versenyjog különböző előnyökkel próbálja együttműködésre bírni a vállalkozásokat, illetve azokat, akik releváns információval rendelkeznek.
Az "engedékenységi politika" következtében az a vállalkozás, amely elsőként tárja föl a kartellt a versenyhatóság előtt, bírságmellőzésben részesül, és a közbeszerzési eljárásokból sem került kizárásra. Az a vállalkozás pedig, amely a későbbiekben fordul a hatósághoz és nyújt hozzáadott értéket képviselő bizonyíték, bírságcsökkentést kap.[17] Ez érdekeltté teszi a vállalkozásokat az együttműködésben.
Emellett a Tpvt. informátori díjjal is ösztönzi a kartellek feltárását.[18] Az a természetes személy, aki nélkülözhetetlen írásos bizonyítékot szolgáltat a versenyhatóság részére egy kartelljogsértés megállapításához, jogosulttá válik a kiszabott versenyfelügyeleti bírság egy százalékára, de legfeljebb ötvenmillió forintra. Ez az írásos bizonyíték lehet a jogsértést közvetlenül bizonyító bizonyítási eszköz, de "nélkülözhetetlen bizonyítéknak minősül az olyan információ is, amely alapján a bíróság olyan helyszíni kutatást engedélyez," melynek során a versenyhatóság ilyen bizonyíték birtokába jut.[19]
A versenyfelügyeleti bírság összege rendkívül magas. Bár ez nem egy reparatív, hanem egy represszív szankció, amennyiben a kartelljogsértés károsultja az állam, a bírság - gyakorlati következmény szempontjából nézve - akár megtérítési funkciót is betölthet.
A Tpvt. 78. § (1b) bekezdése értelmében a versenyfelügyeleti bírság összegének maximuma az érintett vállalkozáscsoport megelőző üzleti évben elért nettó árbevételének tizenhárom százaléka.
Ezzel kapcsolatban két fontos szempontot érdemes kiemelni. Egyrészt, a bírságmaximum számításának alapja nem a nyereség, hanem a forgalmi adó nélkül számított árbevétel. Ez a szabály akkor is érvényesül, ha egy adott évben egy vállalkozásnak egyáltalán nem volt nyeresége vagy az kevesebb volt, mint 13 %. Másrészt, nem a jogsértést követlenül elkövető vállalkozás, hanem az egész vállalkozáscsoport árbevételét kell figyelembe venni, azokat a testvérvállalkozásokat is beleértve, amelyek nem tevékenykednek a jogsértéssel érintett iparágban. Azt is fontos megjegyezni, és ez már átvezet az alábbi 2.3.3. pontba, hogy a Tpvt. 1. §-a és a versenyjogi gyakorlat szerint természetes személy is minősülhet vállalkozásnak és így tagja lehet vállalkozáscsoportnak. Amennyiben egy természetes személy nem egy átfogó holdingtársaságon, hanem személyében irányít vállalkozásokat, akkor ezek a vállalkozói vertikumok egy nagy vállalkozáscsoport részét képezhetik, amelyeket a végső tulajdonos természetes személy kapcsol össze.
Gyakorlati hatékonyság szempontjából nagyon fontos szabály, hogy a vállalkozáscsoport tagjai egyetemlegesen felelhetnek a versenyfelügyeleti bírság megfizetéséért. A Tpvt. 78. §-ának (5) bekezdése értelmében "[a]z eljáró versenytanács a vállalkozáscsoport jogsértést megvalósító tagját és a vállalkozáscsoportnak a határozatban nevesített tagjait egyetemlegesen kötelezi a bírság megfizetésére." Ugyanezt az elvet foglalja magában az EU-s versenyjog "gazdasági egység" tana. Az EU-s versenyjog nem jogalanyokra, hanem vállalkozásokra vonatkozik, amit a joggyakorlat töretlenül vállalkozáscsoport értelemben használ.[20]
Ez gyakorlati szempontból egy kulcsfontosságú rendelkezés, hiszen a jogsértést közvetlenül elkövető vállalkozás fizetési képessége az idő előrehaladtával csökkenhet, és ez akár rosszhiszemű stratégia megvalósítását is lehetővé teheti. A versenyjog azonban nemcsak a versenyfelületi bírság összegét, de az azzal kapcsolatos felelősséget is csoportszintűvé teszi. Itt érdemes visszautalni a fenti 2.3.2. pontban írtakra: a Tpvt. egyértelmű rendelkezése[21] és a versenyjogi gyakorlat értelmében természetes személy is minősülhet vállalkozásnak,[22] így nincs akadálya annak, hogy az egyetemleges felelősség a jogsértést elkövető vállalkozást közvetetten irányító végső tulajdonos természetes személyre is kiterjedjen.
A versenyjog a kártérítési felelősség tekintetében a károsultat segítő rendelkezések tárházát tartalmazza, amelyeknek köszönhetően egy kartell károsultjai messzemenőkig kedvezőbb helyzetben vannak kártérítési igényeik érvényesítése szempontjából, mint más gazdasági kárt elszenvedők.[23] Ezek közül e helyütt csupán két rendelkezést emelnék ki. Egyrészt, a versenyjogsértés esetén a kár tényét vélelmezni kell;[24] másrészt, kartellek esetén vélelmezni kell, hogy az az árat 10%-kal növelte (vagy vevői kartell esetén: csökkentette).[25]
Itt is érdemes megjegyezni, hogy bár a magyar jogban a közigazgatási következményekkel, így a versenyfelügyeleti bírsággal szemben a kártérítési felelősség a jogsértést elkövető vállalkozást terheli, az EU-s versenyjog ebben a vonatkozásban is érvényesíti a gazdasági egység tanát és az egész vállalkozáscsoportot teszi felelőssé.[26] Így az EUMSz 101. cikkének hatálya alá tartozó ügyekben a kártérítési igények a vállalkozáscsoport többi tagjával szemben is érvényesíthetők.
Az EUMSz 107. cikke tiltja az állami támogatásokat és kötelező teszi azok visszatérítését, miközben közvetlen hatállyal rendelkezik. Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánít minden olyan, a tagállamok által vagy tagállami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatást, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.
A túlárazott vagy a piaci viszonyoknál kedvezőbb feltételekkel megkötött szerződések állami támogatást rejtenek magukban, így már önmagában a túlárazottság bizonyításával lehetővé válik a megtérítés követelése, nem szükséges annak bizonyítása, hogy e mögött korrupciós cselekmény húzódik meg. Bár ez a rendelkezés a tagállamközi kereskedelem érintettsége és a verseny torzítása esetén alkalmazandó, ebben a vonatkozásban elegendő a lehetséges hatások igazolása, és nem szükséges határon átnyúló elem fennállása.
Az alábbiakban, első lépésben, röviden bemutatom, hogy az államilag "szennyezett" közbeszerzéseknek, valamint a közbeszerzési körön kívüli, például állami vállalatokon keresztül megvalósuló, "szennyezett" közpénzköltések állami támogatást rejtenek magukban (3.1. pont), ezt követően bemutatom, hogy miként teljesülnek ilyen esetekben a visszatérítési kötelezettség feltételei (3.2. pont).
Akkor beszélhetünk állami támogatásról, ha egy vállalkozás számára előny (támogatás) jön létre, és azt közpénzből biztosítják (állami).
Az általános gyakorlat szerint támogatás (előny) áll fenn, ha egy szerződés tartalma - akár az árra, akár annak egyéb feltételeire tekintettel - nincs összhangban a versenypiaci viszonyokkal.[27] Ezt a "piaci szereplő" elve írja le. A közpénzek felhasználása során piaci vevőként, piaci eladóként és piaci befektetőként kell eljárni. Ennek megfelelően, támogatásnak minősül az infrastruktúra használatának biztosítása kedvező feltételekkel, termékek a piacinál alacsonyabb áron történő eladása vagy a piacinál magasabb áron történő vásárlása, kedvezményes feltételekkel (például alacsonyabb kamattal vagy nagy kockázat ellenére) nyújtott kölcsönök, hitelgaranciák, állami felvásárlások. Az ingyenesen vagy kedvezményesen nyújtott szolgáltatás, termék, nyersanyag vagy infrastruktúra-használat,[28] akárcsak az ingyenes infrastrukturális, logisztikai és kereskedelmi segítség,[29] támogatásnak minősülhet.
Nagyon fontos, hogy piaci ár esetén sem minősül piaci jellegűnek az ügylet, ha az állam olyan termékeket vagy szolgáltatásokat vásárol, amelyekre nincs tényleges szüksége.[30]
Általános elvként, egy a nyilvános, szabályosan lefolytatott tender esetén vélelmezni kell a versenypiaci viszonyoknak való megfelelést.[31] Ez a vélelem azonban a tender hiányosságai, egyajánlatos közbeszerzések, többajánlatos, azonban valamilyen összejátszással érintett közbeszerzések esetén nem áll fenn.
Egy támogatás attól válik "államivá," hogy azt, közvetlenül vagy közvetve, közpénzből biztosítják.[32] Az EUMSZ 107. cikk nemcsak az állam által közvetlenül nyújtott, hanem az állam által kijelölt vagy létrehozott állami vagy magán szervezetek által nyújtott támogatásokra is vonatkozik.[33]
Egy állami vállalat által nyújtott támogatás betudható lehet az államnak.[34] A Franciaország kontra Bizottság (Stardust Marine) ügyben[35] az Európai Bíróság megállapította, hogy az irányítási jog fennállása önmagában nem elegendő a betudhatóság megállapításához, azonban nem szükséges annak bizonyítása, hogy az intézkedés elfogadása kormányzati utasításra történt, ez közvetetten, az intézkedés körülményeiből és kontextusából is levezethető.[36] A releváns kérdés, hogy az állami szervek valamilyen módon részt vettek-e az intézkedések elfogadásában vagy befolyásolásában.[37] Nem szükséges azonban annak bizonyítása, hogy az adott esetben a hatóságok kifejezetten rábírták-e az állami vállalatot a kifogásolt támogatási intézkedések meghozatalára.[38] A közvetett bizonyítás során figyelembe kell venni, hogy a vállalkozás az állami igények figyelembe vétele nélkül nem hozhatta volna meg a döntést vagy tekintettel kellett lennie állami iránymutatásokra.[39] Ugyancsak figyelembe kell venni a vállalkozás integrációját a közigazgatás szervezetrendszerébe, tevékenységeinek jellegét és azt, hogy azok normál piaci feltételek mellett folynak-e, a vállalkozás jogi státuszát, a vállalkozás ügyvezetése feletti hatósági felügyelet intenzitását, és minden más, hatósági részvételre utaló körülményt vagy az ilyen részvétel valószínűtlenségét, figyelembe véve az intézkedés hatályát, tartalmát vagy az abban foglalt feltételeket is.[40] Ennek alapján állami befolyásra (és ezáltal betudhatóságra) utalhat, amennyiben az állami vállalat nem normál piaci feltételek mellett folytatja tevékenységét vagy az adott a szerződés feltételi eltérnek a szokásos kereskedelmi gyakorlattól, ami arra utalhat, hogy nem tisztán piaci döntésen alapult.
Egy állami támogatás akkor összeegyeztetetlen a közös piaccal, ha az szelektív (bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben részesíti), torzíthatja a versenyt és érintheti a tagállamközi kereskedelmet. Az állami támogatásokat, amennyiben nem vonatkozik rájuk csoportmentességi rendelet, előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak[41] és a bizottsági engedélyezéséig nem léptethetők életbe.[42] Amennyiben a bejelentést elmulasztják vagy az intézkedést az engedély bevárása előtt végrehajtják, a támogatás jogellenes lesz, még akkor is, ha egyébként teljesítené az engedélyezés feltételeit.
A szelektivitás követelménye teljesül, ha csak meghatározott vállalkozás vagy vállalkozások részesülnek a támogatásban.[43] Az államilag "szennyezett" közbeszerzéseknek, valamint a közbeszerzési körön kívüli "szennyezett" közpénzköltések önmagukban teljesíthetik a szelektivitás követelményét, mivel azok lényege konkrét vállalkozások támogatása.
A tagállamközi kereskedelem érintettségét és a versenytorzítás fennállását a gyakorlat tágan fogja fel, ezek megállapításához nem szükséges határon átnyúló elem fennállása, a piac meghatározása és tényleges hatások bizonyítása. Elegendő annak igazolása, hogy a vitatott támogatás képes ilyen következmények kiváltására. A fő szempont, hogy egy piaci szereplőnek mások rovására biztosított előny sérti-e a verseny és a tagállamok közötti kereskedelem zavartalan működését.[44] A bármely hároméves időszakban 300 000 EUR-t meg nem haladó támogatásokat csekély jelentőségűnek kell tekinteni, így azok nem sértik az EUMSz 107. cikkét.[45] Az ezen mértéket meghaladó támogatások azonban már vizsgálhatók állami támogatási szempontból.
Az Altmark ügyben az Európai Bíróság megállapította, hogy a szolgáltatás helyi vagy regionális jellege egyáltalán nem zárja ki a tagállamközi kereskedelem érintettségének a fennállását.[46]
A CETM ügyben[47] az Európai Bíróság megállapította: bizonyos ügyekben önmagában a támogatás körülményei (pl. a haza vállalkozások privilegizálása) bizonyíthatják, hogy az hatással lehet a tagállamközi kereskedelemre és torzíthatja a versenyt.[48] A Bizottság nem köteles az érintett piacon uralkodó tényleges helyzetet, a kedvezményezett vállalkozások piaci részesedését, a versengő vállalkozások helyzetét és a kérdéses szolgáltatások tagállamközi kereskedelmének áramlását gazdasági szempontból megvizsgálni.[49] Ebben az ügyben a támogatási rendszer közvetett diszkriminációt tartalmazott,[50] így nem volt szükséges annak részletes bemutatása, hogy az hatással lehetett a tagállamközi kereskedelemre és torzíthatja a versenyt. Jogellenesen (engedély nélkül) folyósított támogatás esetén a Bizottság nem köteles bemutatni a versenyre és a tagállamközi kereskedelemre gyakorolt tényleges hatásokat; egy ilyen kötelezettség előírása végső soron azt a tagállamot részesítené előnyben, amely az engedélykérési kötelezettség megsértésével nyújt támogatást, szemben azokkal a tagállamokkal, amelyek ennek a kötelezettségnek előzetesen eleget tesznek.[51]
Mivel az államilag "szennyezett" közbeszerzések, valamint a közbeszerzési körön kívüli "szennyezett" közpénzköltések lényege, hogy azokat úgy prezentálják, mint amelyek versenypiaci jellegűek és nem favorizálnak meghatározott piaci szereplőket, így azokat jellemzően nem is jelentették be a Bizottság részére, így ezek a rejtett állami támogatások, a fenti feltételek teljesülése esetén, jogellenesek.
A támogatás jogellenessége kötelezettséget teremt a tagállam számára annak visszavételére,[52] a kedvezményezett számára pedig annak kamattal történő visszatérítésére.[53] A visszatérítési kötelezettség elévülésének határideje 10 év.[54] A visszafizetési kötelezettség közvetlenül alkalmazandó norma, így azokat a tagállami hatóságoknak és bíróságoknak közvetlenül kell alkalmazniuk és ki kell kényszeríteniük.[55]
A rendelkezésre álló intézményi és eljárási keretek alapvetően alkalmasak a kartelljogi és állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok kikényszerítésére, azonban azok hatásossága érdekében több változtatás is indokolt. E helyütt a kérdés részletekre kiterjedő elemzésére nincs lehetőség, azonban általánosságban annyi rögzíthető, hogy egy, már meglévő anyagi jogi normák érvényesítése érdekében megvalósított intézményi reform - így a hatásköri szabályok megváltoztatása, speciális szervezet létrehozása, eljárásrend átalakítása - nem minősülne visszamenőleges jogalkotásnak.[56] Az ilyen reform nem a visszamenőleges, hanem az azonnali hatály fogalmával írható le, és igencsak nehéz lenne ilyen esetben azzal érvelni, hogy egy ilyen reform, a jogbiztonságra is kiható módon, sérti a jogsértő vállalkozás jogos elvárásait, mivel az a hatékony jogérvényesítés hiányában nem vette komolyan ezeket az amúgy kötelező érvényű normákat.
Álláspontom szerint az alábbi intézményi reformirányok megfontolására lenne szükség a versenyjogi jogérvényesítés hatékonyságának előmozdítása és vagyonvédelmi funkciójának megerősítése érdekében.
Egyrészt, indokolt lenne büntető nyomozati feladat- és jogköröket rendelni a versenyhatósághoz a kartelljog büntetőjogi érvényesítése érdekében, ezáltal megteremtve a kartelljog büntető- és közigazgatási jogérvényesítésének intézményi koncentrációját. Ez egy, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kettős intézményi rendszeréhez hasonló struktúrát hozna létre, ahol egy hatóságban koncentrálódik a közigazgatási jogérvényesítési és bűnügyi hatósági nyomozati tevékenység. Ennek több fontos hozadéka lenne. Hazánkban a kartelljogi szabályok büntetőjogi érvényesítése fájóan gyenge hatásfokú. A közbeszerzési és koncessziós kartellek 2005-ben hatályba lépett kriminalizációját követően[57] több mint egy évtizedig kellett várni az első jogerős elítélésre,[58] miközben ezidő alatt a versenyhatóság nagyszámú kartellel szemben folytatott le eredményes közigazgatási eljárást és tett ezek kapcsán büntető feljelentést. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kartelljog érdemi büntetőjogi érvényesítése csak proaktív módon valósítható meg: amennyiben a büntető jogérvényesítés nem a közigazgatási jogérvényesítés járuléka, hanem annak mozgatórugója. Az intézményi koncentráció pedig nemcsak érdemivé tehetné a kartelljog büntetőjogi érvényesítését, hanem közvetve egyúttal a közigazgatási jogérvényesítés számára is hozzáférhetővé tenné a büntetőeljárás nyomozási eszközeiben rejlő hatékonysági előnyöket.
Másrészt a kartelljogsértésekből eredő kártérítési igények hatékony érvényesítése szintén intézményi reformok szükségességére mutat rá. Jóllehet a versenyjog magánjogi érvényesítését számos anyagi jogi és eljárásjogi eszköz támogatja, gyakorlati érvényesülésének intenzitása mindmáig elmarad a várakozásoktól. Ezeknek a kártérítési igényeknek választottbíróság előtti érvényesítése nagyban elő tudná segíteni azok hatékony megítélését és rendezését.
Harmadrészt, az állami támogatások jogának hatásos alkalmazása érdekében indokolt lenne megteremteni annak intézményi és eljárási rendszerét, a nemzeti hatáskörnek koncentrált módon a versenyhatósághoz történő telepítésével. Jelen állapot szerint, az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok, a fentiekben jelzett körben, közvetlen hatállyal bírnak, ideértve a jogellenesen nyújtott állami támogatás visszatérítésére vonatkozó követelményt, így ezeket a szabályokat, általános elvárásként, a hatóságoknak és a bíróságoknak közvetlenül alkalmazniuk kell. Ezen szabályok hatékony érvényesüléséhez azonban elengedhetetlen a szükséges specializált hatósági háttér megteremtése.
A versenyjogi jogérvényesítés kézenfekvő és hatékony módon képes támogatni a nemzeti vagyonvédelmi célokat, sőt, alkalmas arra, hogy ezen erőfeszítések egyik fő csapásirányává váljon.
A kartelljog lehetővé teszi megtérítés elérését olyan esetekben is, amikor korrupciós cselekmény közvetlenül nem bizonyítható, miközben ezek a jogsértések szinte szükségszerű velejárói az államilag szennyezett közbeszerzéseknek és más szennyezett közpénzköltéseknek. A közbeszerzési és koncessziós kartellek kriminalizálása tágítja a büntetőjogi hatókört és növeli a felfelé építkező nyomozás lehetőségét. A közigazgatási jogi és a magánjogi jogérvényesítési szabályok jelentős anyagi megtérítést tesznek lehetővé, ráadásul, a vállalkozáscsoport intézményének köszönhetően, lehetővé teszik ennek hatékony, a közvetett irányítással rendelkező végső tulajdonos természetes személyre is kiterjedő megvalósítását.
Az EU-s állami támogatási szabályok hatékony eszközt jelentenek a túlárazott szerződésekkel szembeni fellépéshez. Egyajánlatos, többajánlatos azonban hibában szenvedő közbeszerzési eljárások, valamint közbeszerzési körön kívüli, átlátható versenyeztetés nélkül megvalósuló szennyezett közpénzköltések esetén már a túlárazás esetén megállapítható lehet az állami támogatás, anélkül, hogy bűncselekmény elkövetését kellene bizonyítani.
Természetesen a jelen tanulmányban felvázolt elemzési keret és javaslat, a terjedelmi korlátokra tekintettel, nem tér ki a részletkérdések finomságaira, az ezekkel kapcsolatos jogi nüánszokra. Ezt a terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé. Ugyanakkor, álláspontom szerint, a jogalkalmazási keret szikár elemzése is világossá teszi a versenyjogi jogérvényesítésben rejlő rendkívül jelentős lehetőségeket. Bár a versenyjogi vonatkozások a korrupciós cselekményekhez képest járulékosnak tűnhetnek, önálló jogsértéseket képviselnek és önállóan érvényesíthetők, míg vagyonvédelmi szempontból sokszor hatékonyabb fellépést tesznek lehetővé. ■
JEGYZETEK
[1] Isogaba maware
Japán közmondás.
[2] Capone v. United States, 56 F.2d 927 (7th Cir. 1932) (No. 4672)
[3] United States v. Sullivan, 274 U.S. 259 (1927)
[4] John Kobler: Capone: The Life and World of Al Capone. Putnam's Sons, New York, 1971.
[5] EUMSz. 101. cikk; Tpvt. 11. §.
[6] EUMSz. 107. cikk.
[8] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata. HL C 202., 2016.6.7., 47.
[9] 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról.
[10] Nagy Csongor István: Versenyjog kézikönyv. ORAC, Budapest, 2021, 193-194.
[11] Ha az a vállalkozás jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselőjének, alkalmazottjának, megbízottjának vagy ténylegesen az irányítást gyakorló vagy korábban irányítást gyakorló személynek a használatában van. Tpvt. 65/A. § (2) bek.
[12] Tpvt. 65. §.
[13] GVH Vj-74/2003/117. sz. Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége ügyben hozott határozata, 76. pont, helyben hagyta a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.347/2006/5. sz. ítélete, helybenhagyta a Kúria Kfv.II.39.151/2007/6. sz. ítélete; Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.260/2011/13 ("A passzív magatartás a jogsértés megállapítása alól nem mentesít, pusztán a jelenlét, az elhangzott információk befogadása már kifejezi a többiekkel való együttműködést, azaz a jogsértésben való részvételt. Amely vállalkozás a közösség sorsában nem akar osztozni, annak erről hangot kell adnia, nyíltan a többiek tudomására kell hozni, hogy a közösségtől elzárkózik, velük nem akar azonosulni.").
[14] Nagy Csongor István: Versenyjog kézikönyv. ORAC, Budapest, 2021, 149-151.
[15] Kúria Kfv.III.37.582/2016/16, 178-180. pont.
[16] Nagy Csongor István: Versenyjog kézikönyv. ORAC, Budapest, 2021, 167-172.
[17] Tpvt. 78/A-79. §.
[18] Tpvt. 79/A-79/B. §.
[20] Lásd például 48/69. sz., Imperial Chemical Industries ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:1972:70, 140. pont; C-97/08 P. sz., Akzo Nobel ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2009:536, 54-55. pont.
[21] Tpvt. 1. §.
[22] Vj/77/2015. KITE ügy, 9. és 30. pont; Vj-26/2020. ZA-Invest, OTP, Csillag Csemege ügy, 40. és 52. pont; Vj-124/2008. Bonitás-Tendre ügy, 2. pont. Összefoglaló jelleggel lásd GVH 2/2023. közleménye az összefonódások vizsgálatára irányuló eljárással kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről (egységes szerkezetben az azt módosító 1/2024. közleménnyel), 78. és 83. pont. Szintén lásd Kúria Kf.VI.39.085/2021/5. Ugyan az ügyben a Kúria a tulajdonosok hozzátartozói viszonya miatt egymáshoz kapcsolódó vállalkozásokat külön vállalkozáscsoportokba tartozóknak tekintette, ennek oka nem az volt, hogy a természetes személy tulajdonosok nem minősülnének vállalkozásnak, hanem az, hogy azok a hozzátartozói viszony ellenére egymástól függetlenek voltak.
[23] Lásd 2014/104/EU Irányelv a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról. HL L 349, 2014.12.5., 1-19. Tpvt. XIV/A. fejezete.
[26] Lásd C-724/17. sz., Skanska ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:204, para 51; C-882/19. sz., Sumal ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:800, 39-44. pont.
[27] Lásd C-256/97. sz., Déménagements-Manutention Transport SA (DMT) ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:1999:332; Bizottság határozata a Magyarország által a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások keretében nyújtott állami támogatásról. C(2008)2223 végleges, 217. pont.
[28] 67, 68 és 70/85. sz., Kwekerij Gebroeders Van Der Kooy BV és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet, ECLI:EU:C:1988:38, 28. és 30. pont; C-56/93. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:1996:64.
[29] C-39/94. sz., La Poste ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:1996:285, 58. pont.
[30] T-116/01 & T-118/01. sz., P&O European Ferries ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:T:2003:217, 117. pont; jogorvoslati eljárásban C-442/03 P. sz., P&O European Ferries ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:T:2003:217; T-79/21. sz., Ryanair ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:T:2023:334. Lásd Erika Szyszczak: The Regulation of the State in Competitive Markets in the EU. Hart Publishing, Oxford, 2007. 191.
[31] Erika Szyszczak: The Regulation of the State in Competitive Markets in the EU. Hart Publishing, Oxford, 2007. 191. Lásd A Bizottság közleménye a hatóságok általi földterület- és épületértékesítés állami támogatási elemeiről. HL C 209, 10/07/1997 o. 3-5, 1. pont ("A megfelelően közzétett, nyílt és feltételmentes, árveréshez hasonlítható pályázati eljárást követő földterület- és épületértékesítés, amely során a legjobb vagy az egyetlen ajánlatot fogadják el, már fogalmából következően is piaci értéken történik, és következésképpen nem tartalmaz állami támogatási elemet.").
[32] Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga. Complex, 2007. 546.
[33] C-72/91 és C-73/91. sz., Firma Sloman Neptun Schiffahrts AG kontra Seebetriebsrat Bodo Ziesemer der Sloman Neptun Schiffahrts AG egyesített ügyekben hozott ítélet, ECLI:EU:C:1993:97, 19. pont.
[34] Lásd Wolf Sauter - Harm Schepel: State and Market in European Union Law. Cambridge University Press, 2009. 194-196. https://doi.org/10.1017/CBO9780511626647. Állami vállalat betudásával kapcsolatban lásd továbbá 67, 68 és 70/85. sz., Van der Kooy egyesített ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:1988:38, 35-38. pont
[35] C-482/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2002:294.
[36] 54-55. pont.
[37] 52. pont
[38] 53. pont
[39] 55. pont.
[40] 56. pont.
[41] EUMSZ, 108. cikk (3) bek.; a Tanács 2015/1589 rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról. HL L 248., 2015.9.24., 9-v29., 2. cikk.
[42] EUMSZ, 108. cikk (3) bek.; 2015/1589 rendelet, 3. cikk.
[43] Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga. Complex, 2007. 550; Bizottság határozata a Magyarország által a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások keretében nyújtott állami támogatásról. C(2008)2223 végleges, 277. pont; T-55/99. sz., CETM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., II-3207. o.), 40. és 52. pont.
[44] Viktor Kreuschitz - Hanns Peter Nehl: Distortion of Competition and Effect on Trade between EU Member States. In: Herwig Hofmann - Claire Micheau (szerk.): State Aid Law of the European Union. Oxford University Press, 2016, 151. https://doi.org/10.1093/law-ocl/9780198727460.003.0009
[45] 2023/2831 rendelet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról. HL L, 2023/2831, 2023.12.15., 3. cikk
[46] C-280/00. sz., Altmark ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2003:415, 78-82. pont.
[47] T-55/99. sz., CETM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., II-3207. o.).
[48] 100. pont
[49] 102. pont
[50] 78. pont
[51] 103. pont
[52] 2015/1589 rendelet, 16. cikk. "A Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes az uniós jog valamelyik általános elvével." 2015/1589 rendelet, 16. cikk (1) bek. Emellett, az Európai Bíróság gyakorlata szerint, létezhetnek olyan kivételes esetek, amikor a tagállam számára teljességgel lehetetlen a támogatás visszafizettetése.
[53] 2015/1589 rendelet, 16. cikk (2) bek.
[54] 2015/1589 rendelet, 17. cikk.
[55] Bizottsági közleménye az állami támogatási szabályok nemzeti bíróságok általi végrehajtásáról. HL C 305, 2021.7.30., 1-28, 76-82. pont.
[56] Lásd 57/1994. (XI. 17.) AB határozat; 3208/2013. (XI. 18.) AB határozat, 58. pont; 1/2016. (I. 29.) AB határozat, 56. pont; 18/2018. (XI. 12.) AB határozat.
[57] A 2005. évi XCI. törvény 14. §-a illesztette be az akkor hatályos Btk. (1978. évi IV. törvény) 296/B. §-ába a "versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban" tényállást. A rendelkezés 2005. szeptember 1-jén lépett hatályba.
[58] Vj-28/2013. sz. ügy. Helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék 13.K.700.024/2018/43. sz. ítélete és a Kúria Kf.IV.37.468/2019/17. sz. ítélete. Lásd Sinku Pál: A kartellbűncselekmény. In: Hollán Miklós - Barabás A. Tünde (szerk.): A negyedik magyar büntetőkódex - régi és újabb vitakérdései. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, 2017. 264.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, University of Galway; egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem; kutatóprofesszor, ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont, Jogtudományi Intézet.
Visszaugrás
