A Kormány[1] az alábbiakban határozta meg az új kisebbségi (nemzetiségi) törvény legfontosabb újdonságait: "meghatározza a nemzetiséghez tartozó személy fogalmát; személyi hatálya alá vonja az összes valamely nemzetiséghez tartozó személyt és közösségeiket; rendszerezi a nemzetiségek alapvető egyéni és közösségi jogait, és a meglévő jogok gyakorlásához szükséges garanciális szabályokat is bevezet; a népszámlálás adataihoz köti a nemzetiségi önkormányzati választások kitűzését; a nemzetiségi önkormányzati választásokat azok mindhárom szintjén közvetlenné és egyidejűvé teszi; visszahozza az átalakult nemzetiségi önkormányzati formát települési szinten; visszaállítja a nemzetiségi kedvezményes mandátum jogintézményét; a nemzetiségi önkormányzatokat önállóan gazdálkodó jogi személlyé teszi; biztosítja a törvényességi és pénzügyi-gazdasági ellenőrzés feltételeit; jogorvoslati garanciákkal erősíti a helyi nemzetiségi önkormányzat és a helyi önkormányzat együttműködési kötelezettségét; részletesen szabályozza a nemzetiségi »média jogokat« (sic!); előírja, hogy nemzetiségi jelölő szervezet csak közhasznú szervezet lehet, valamint azt is, hogy települési nemzetiségi önkormányzati választásokra csak ott kerülhet sor, ahol a népszámlálás adatai szerint legalább 30, egy adott nemzetiséghez tartozó személy él; bevezeti emellett az ajánlásgyűjtést mind a jelölő szervezetek, mind a jelöltek számára. Emellett a nemzetiségi választáson választott képviselővel, szemben a korábbi szabályozásnál szigorúbb feltételekhez kötött a passzív választójog: egyrészt csak a nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárságú választópolgár lehet jelölt a nemzetiségi önkormányzati választásokon, másrészt - a korábbiakhoz képest új elemként - nyilatkoznia kell arról, hogy a legutóbbi két általános nemzetiségi választás során más nemzetiség színeiben nem vállalt jelöltséget."
Az új törvény elfogadásának legfontosabb indokai a Kormány szerint az alábbiak voltak: "Tekintettel arra, hogy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény értelmében nem lehet módosítani a jogszabály megjelölését - az Alaptörvény által a nemzeti és etnikai kisebbség fogalom helyett bevezetett új nemzetiség fogalom szerepeltetése a törvény címében pedig nem kerülhető meg - a jogalkotási cél új törvény megalkotásával érhető el. [...] Az új törvény megalkotását indokolja továbbá, hogy a szabályozásra új szerkezeti rendben kerül sor, továbbá a jövőben nem külön törvény rendelkezik a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásának anyagi jogi szabályairól. [...] A jogszabály elsősorban a nemzetiségi választójogra és a nemzetiségi önkormányzati működésre vonatkozó pontosításokkal kívánja elősegíteni a nemzetiségi jogok kiterjesztését és a kulturális autonómia megerősítését. [...] A törvény a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásának több cikluson átívelő negatív tapasztalataira tekintettel fogalmazza újra a nemzetiségi közélet nem kívánatos jelenségeitől történő megtisztítását szolgáló rendelkezéseket."[2]
A valóság ezzel szemben, megítélésem szerint az, hogy lényeges kérdésekben az új, a korábbinál hosszabb, részletesebb szabályozást nyújtó törvény, amely például a nemzetiségi jogokról szóló törvényjavaslatba illeszti a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásának anyagi jogi szabályait, nem hozott érdemi változást: amint láthattuk, a fogalomalkotás továbbra is problematikus, és a visszaélések, az etnokorrupció kiküszöbölésére sem születtek garanciák.[3] A szabályozás továbbra sem tartalmaz ugyanis eligazítást abban, hogy a százesztendős honosság (a) mikortól számítandó; (b) ki hivatott erről dönteni, több taxált kisebbség ugyanis nem felel meg a törvényi feltételeknek, és a jogbiztonság elvével ellentétes, hogy az Országgyűlés, illetve az Alkotmánybíróság végső soron bármely kisebbség kezdeményezését elutasíthatja.
A választások valamennyi szinten megvalósuló közvetlensége, az átalakult nemzetiségi önkormányzat és a kedvezményes mandátum visszaállítása, valamint a részletes összeférhetetlenségi és vagyongazdálkodási szabályok nem hoznak lényegi változást. Megmaradt ugyanakkor a nemzetiségként elismerhető csoportokkal és a csoporttagsággal, valamint a joggyakorlással kapcsolatos, visszaélésekre lehetőséget teremtő szabályozás.[4] Érdemes megemlíteni, ahogy Kállai Ernő kisebbségi biztos a törvénytervezethez fűzött véleményben megjegyezte, hogy ez volt az első olyan kisebbségi
- 31/32 -
tárgyú kormány-előterjesztés, amelynek szakmai előkészítésébe nem vonták be a kisebbségi ombudsmant: az elkészült törvényjavaslatot mindössze másfél munkanapos határidővel küldték meg. Tartalmi tekintetben az ombudsman szerint: "[a]z új nemzetiségi törvény egyik alapvető célja, hogy megakadályozza a nemzetiségi jogokkal való visszaélés lehetőségét. E törekvésnek ellentmond azonban, hogy az előterjesztő továbbra is az identitásválasztás szabadságának elvét teszi elsődlegessé, és nem fogalmaz meg olyan garanciákat, amelyekkel kiküszöbölhető lenne, hogy a nemzetiséghez nem tartozók gyakorolják a nemzetiségi jogokat. Így továbbra is fennmarad az a szabályozás, hogy törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály egyes nemzetiségi jogok gyakorlását pusztán az egyén nyilatkozatához, és nem a közösség általi elismeréshez kötheti. [...] A törvényjavaslat ugyan csak a nemzetiséghez tartozók számára kívánja biztosítani a nemzetiségi választói jegyzékbe való felvétel lehetőségét, azonban nem rendelkezik arról, hogy ezt milyen módon lehet ellenőrizni. [...] Javaslom, hogy a nemzetiségi törvény tartalmazza a nemzetiséghez tartozás megítélésének objektív szempontrendszerét. Ehhez támpontot adhat az adatvédelmi biztossal 2009-ben közösen folytatott etnikai adatkezelésről szóló vizsgálat során készült jelentés."[5]
A kisebbségi biztos a nemzetiségi önkormányzatok jogalkotási szerepe kapcsán is visszalépésként értékelte a törvényt: "[a] 2010-ben elfogadott új jogalkotási törvény kiindulópontja az volt, hogy az egyetértési jog biztosítása társjogalkotói státuszt eredményez, amire csak az Alkotmány (illetve az Alaptörvény) adhat felhatalmazást. Ennek jegyében már ekkor is szűkítették - véleményezési joggá alakították át - egyes kérdésekben a kisebbségi önkormányzatok jogalkotáshoz kötődő egyetértési jogait. [...] Ezzel a megközelítéssel nem értek egyet. A kisebbségi önkormányzatok részére biztosított egyetértési jog nem pusztán részvételi jog, hanem a kisebbségek alkotmányos jogainak érvényesüléséhez szükséges alapvető garancia. A kisebbségi törvény megalkotásakor ugyanis éppen azért döntött az Országgyűlés a kisebbségi önkormányzatok rendszere mellett - az egyesületi jogon alapuló kisebbségi önigazgatás modellje helyett -, hogy ezek a választás útján létrehozott képviseleti szervek egyes közjogi jogosultságok alanyai lehessenek. Az egyetértési jog kereteit a hatályos törvények a kisebbségi kulturális autonómia legfontosabb kérdései kapcsán biztosítják. Ezáltal válik lehetővé, hogy a kisebbségi oktatást és kultúrát is érintő jogalkotás folyamatába becsatornázódjanak speciális kisebbségi szempontok is."[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
