A 14/2019. (IV. 17.) AB határozatában (a továbbiakban: ABh.) az Alkotmánybíróság valódi alkotmányjogi panaszeljárásban[1] megsemmisítette a Szombathelyi Járásbíróság 59.Szk.1163/2017/6/I. számú végzését, mert az aránytalanul korlátozta a Kétfarkú Kutya Párt járdafestésben megnyilvánuló véleménynyilvánításhoz való jogát. Az ügy tárgya az volt, hogy a járdarepedések lemosható színes festékkel való befestése szabálysértésnek[2] vagy a véleménynyilvánítás szabadsága által védett szimbolikus szólásnak minősítendő-e.
Az Alkotmánybíróság azért állapíthat meg alkotmányos követelményt, hogy kijelölje az ügyben érintett - a szabályozás hiányossága vagy többértelműsége miatt alkotmányossági aggályokat felvető - norma alkotmánykonform értelmezési keretét.[3] Jelen esetben az alkotmányjogi probléma lényege, hogy a járdafestés szabálysértés keretében társadalomra veszélyesnek minősítése alkotmányosan megengedhető-e. Az Alkotmánybíróságnak természetesen nem az a feladata, hogy eldöntse, mely konkrét cselekményeket tekintse az eljáró hatóság vagy a bíróság társadalomra veszélyesnek, azonban azt vizsgálnia kell(ett volna), hogy a társadalomra veszélyesség megállapításával a véleményszabadság gyakorlását nem korlátozzák-e alkotmányellenesen.[4] Noha alkotmányos követelmény nem került megfogalmazásra, az ABh. fontos elvi megállapításokat tartalmaz a szólásszabadság védelmében ezzel kapcsolatban. Ilyen például az alábbi elvi tétel: "egy cselekmény büntethetőségének a megítélése során arra is figyelemmel kell lenni, hogy bár a [...] Btk. és a Szabs.tv. is (többek között) az alkotmányos [...] rend sérelméhez, illetve annak veszélyeztetéséhez köti az egyes cselekmények társadalomra veszélyességének megítélését, amennyiben egy cselekmény az Alaptörvény által védett alapjog-gyakorlásnak minősül (így pl. a véleménynyilvánítás szabadságának körébe esik), eleve kizárt annak társadalomra veszélyessége."[5] Az ABh.-hoz csatolt hat különvélemény egyike szerint azonban e körben önmagában az említett alapjoggyakorlás nem zárhatja ki a társadalomra veszélyességet, csak akkor, ha a véleményszabadság a szükségességi-arányossági tesztben elsőbbséget élvez a szabálysértés védett jogi tárgyával szemben.[6] Az Alkotmánybíróság tehát a többségi határozat tekintetében sem jutott konszenzusra - ez még kevésbé sikerülhetett volna az alkotmányos követelmény tekintetében.
Azt, hogy egy megnyilvánulás a demokratikus részvételt biztosító jogok körében alapjogi védelmet élvez-e, az dönti el, hogy a nyilvános közlés tartalma érint-e közügyet. A tényállásból egyértelműen kiderül, hogy a rossz állapotú, berepedezett járdát a közvélemény és a hatóság figyelmének felkeltése érdekében, továbbá balesetmegelőzési célból festették be színes festékkel; vagyis a közlés közüggyel volt kapcsolatos. A véleménynyilvánítás szabadsága által pedig a szimbolikus beszéd mint nonverbális kifejezésmód is védelmezett.[7] Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy a szóban forgó cselekmény a szólásszabadság oltalma alatt áll, ugyanakkor több szempontból is hibás érvelést alkalmazott az indokolásban levezetett - a bírósági döntés megsemmisítéséhez vezető - szükségességi-arányossági tesztben.
1. Egyrészt a járdafestés szankcionálásának alkotmányossági vizsgálata során olyan túlzottan részletes elemzést folytat, hogy tulajdonképpen a konkrét tényállás megállapításával és helyes mérlegelésének kijelölésével a rendesbíróságok kompetenciáját vonja el,[8] noha maga az ABh. kifejezetten rögzíti, hogy ez alkotmányosan nem megengedett.[9] A rendesbíróságok feladata a jogszabályok értelmezése, az Alkotmánybíróság legfeljebb ennek alkotmányos kereteit adhatja meg. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a testület nem szuperbíráskodásra lett felhatalmazva a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével.[10] Egyébként, ha a rendesbírósági döntés annak anyagi jogi hibája miatt kerül megsemmisítésre, jelentős szerep jut a tényállás tisztázottsági szintjének, mert az meghatározó lehet az alkotmánybírósági határozat kötőereje szempontjából. Ugyanis, ha kellőképpen
- 65/66 -
tisztázott a tényállás (ez adott esetben elmondható volt), az Alkotmánybíróság - azon túl, hogy megadja az alapjogkonform jogértelmezést - kijelölheti a konkrét ügy eredményét is, amelyhez a rendesbíróságnak a megismételt eljárásban kötelező tartania magát.[11] Ám ez esetben az Alkotmánybíróság nemcsak alkotmányjogilag releváns kérdések tekintetében foglalkozott a rendesbíróság jogértelmezésének mérlegelésével (pl. szimbolikus szólásnak tekintendő-e a járda befestése, alkotmányosan elfogadható-e egy véleményszabadság által védett cselekmény társadalmilag veszélyesnek minősítése), hanem ezen túlmenően olyan kérdéseket is vizsgált, amelyek már egyértelműen nem tartoznak a feladat- és hatáskörébe: például lemosható-e a festék, a színezés derültséget okoz a járókelőkben, az eljáró szervek józan humorérzékének szükségessége stb.
2. Másrészt az is aggályosnak tekinthető, hogy az Alkotmánybíróság figyelmen kívül hagyta az indítványban foglaltakat, miszerint azért aránytalan a köztisztasági szabálysértés megállapításával a szóban forgó alapjogkorlátozás, mert a legitim cél, a szabálysértési tényállással védett jogi tárgy a közterület rendje, a köztisztaság és közegészség mint alkotmányos érték áll szemben a kiemelt alkotmányos védelemben részesülő véleménynyilvánítás szabadságával; ezért a lehető legszűkebben lenne csak szabad értelmezni a Szabs.tv.-t.[12] Az Alkotmánybíróság ennek ellenére - indokolatlanul - a tulajdonhoz való joggal mérte össze a véleményszabadságot, és e tekintetben állapította meg ez utóbbi elsőbbségét. Ezzel összefüggésben fontos utalást tenni arra is, hogy a szóban forgó járda önkormányzati tulajdonban áll, vagyis a tulajdonhoz való jog jogosultja ez esetben állami szerv, ami az Alkotmánybíróság újabb gyakorlata[13] szerint dogmatikai hiba. Ugyanis az Alkotmány alapjogias megközelítésétől[14] eltérően az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés e) pontjában foglalt tulajdonost megillető jog már nem önkormányzati alapjog, hanem alaptörvényi szinten védelemben részesülő feladat- és hatáskör. Vagyis az önkormányzat mint állami szerv alapjogi jogosult nem, csak kötelezett lehet.[15] Érdekes, hogy az ABh. éppen ennek ellenkezőjét implikálja. Ezek szerint mégis lennének az önkormányzatoknak alapjogaik?
Mindennek ellenére az Alkotmánybíróság végső soron "helyesen"[16] semmisített meg egy bírósági végzést, amely - ugyan nem a tulajdonhoz való joggal való kollízió miatt, de - valóban aránytalanul korlátozta, sértette a véleménynyilvánítás szabadságát. A határozat érdeme továbbá, hogy olyan jelentős elvi tételeket is megfogalmazott a testület, amelyek a jövőben az alapjogi dogmatika fejlesztését szolgálhatják. ■
JEGYZETEK
[1] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. §.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
