Az Európai Parlament és a Tanács 655/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról (a továbbiakban: számlazárolási rendelet vagy rendelet) 2017. január 18-án lépett hatályba. A bíróság az eljárás során hozott ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzéssel előírja az adós számláját vezető bank számára, hogy az adós pénzösszegeket ne utalhasson át, illetve ne vehessen kézhez, valamint arra is kötelezheti a bankot, hogy utalja át a szóban forgó összeget egy zárolási célokra létrehozott külön bankszámlára.
- 17/18 -
A számlazárolási eljárásban a bíróság kizárólag a hitelezőt, illetve a hitelező által megjelölt tanúkat hallgatja meg, de az adós meghallgatását kifejezetten megtiltja a rendelet, sőt még azt sem teszi lehetővé, hogy a bíróság értesítse az eljárás megindulásáról. A rendelet ezzel kívánja megakadályozni azt, hogy az adós eltüntethesse bankszámlájáról a zárolható pénzösszegeket.
Tekintettel arra, hogy a bíróság a "meglepetéshatás" elérése céljából nem hallgatja meg az adóst, így nem érvényesülhetnek maradéktalanul a tisztességes tárgyaláshoz való jog követelményei, sérül a kontradiktórius eljárás elve. Ennek ellensúlyozásaként a rendelet a bírósággal és a hitelezővel szemben olyan szigorú követelményeket támaszt, amelyek útján a lehető legnagyobb mértékben igyekszik garantálni az adós "megmaradó" jogait. Emellett a megfelelő egyensúly megtalálása azért is fontos, hogy a hitelezők ne éljenek vissza a számlazárolást elrendelő európai végzés jogintézményével, illetve a bankszámla esetleges jogtalan zárolása ne okozzon kárt az adós számára (Mészáros Pál Emil: Ideiglenes intézkedések az európai polgári eljárásjogban és a "nem tagállami" ideiglenes számlazárolást elrendelő végzés. Európai Jog, 2018/3. 11.). Jelen tanulmányban elsősorban a számlazárolási rendelet azon szabályait mutatom be, amelyek egyensúlyt kívánnak teremteni a hitelező és az adós jogai között.
A rendelet 1. cikkének (2) bekezdése rögzíti, hogy a számlazárolási végzés a nemzeti jog értelmében meglévő zárolási intézkedések alternatívájaként áll a hitelező rendelkezésére, vagyis csupán egy szabadon válaszható lehetőség az adott tagállam jogrendszere által igénybe vehető más eljárástípusok mellett. Azaz a hitelező választással élhet, ha mind az ideiglenes számlazárolási végzés, mind a tagállami jog szerint elrendelhető ideiglenes intézkedés feltételei fennállnak, de egyebekben ezen eljárások lefolytatásának egyidejűleg is helye lehet.
Hátrányként jelentkezik, hogy a számlazárolási végzés útján nem biztosítható mindenféle követelés, hanem számolni kell bizonyos korlátozásokkal. A 2. cikk (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya nem terjed ki különösen adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, illetve az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása során végrehajtott intézkedéseire és mulasztásaira vonatkozó felelősségére. A 2. cikk (2) bekezdése a rendelet hatálya alá nem tartozó jogterületek vonatkozásában taxatív felsorolást tartalmaz, amelyek körében a házassági vagyonjogot, a végrendeletet és az öröklést, a csődeljárást, a felszámolást, a társadalombiztosítást és a választott bíráskodást sorolja fel. Ezekben az ügyekben a bíróság akkor sem rendelheti el az adós számlájának ideiglenes zárolását, ha egyébként annak feltételei.
Véleményem szerint a rendelet korlátolt alkalmazási köre egyfajta adósvédelmi rendelkezésnek tekinthető, sőt e korlátozások közül különösen a házassági vagyonjog, az öröklési jog és a felszámolás olyan jelentős, a gyakorlatban sokszor előforduló jogterületek, amelyek kizártsága csökkenti a rendelet jelentőségét. Az Európai Unió a számlazárolási eljárás megalkotásával az egyes nemzeti eljárások gyakori sikertelenségéből adódó hatékonysági mutatókon kívánt javítani, így a szabályozás végső soron saját jogpolitikai céljával áll szemben. Mindenesetre a rendelet szűk tárgyi hatálya az adósok javát szolgálja.
2.1. A hitelező köteles a számlazárolás elrendelése iránti kérelmében minden olyan információt a bíróság rendelkezésére bocsátani, amelyek a követelés létét és kielégülésének veszélyben forgását igazolják, ezt nevezzük a követelés fennállása igazolásának. Abban az esetben, ha a hitelező már rendelkezik bírósági határozattal, közokirattal vagy perbeli egyezséggel, ezek egy hiteles példányának csatolásával hitelt érdemlően tudja igazolni követelésének fennállását [rendelet 8. cikk (3) bek.]. Ebben az esetben a bíróságnak csak azt kell vizsgálnia, hogy fennállnak-e a számlazárolás elrendelésének egyéb feltételei.
A követelés igazolásának valós problémája akkor merül fel, ha a hitelező még nem jutott ügydöntő határozathoz, mivel ebben az esetben még azt is hitelt érdemlően bizonyítania kell a számlazárolási eljárást lefolytató bíróság előtt, hogy jók az esélyei arra, hogy az adóssal szembeni követelését meg fogja ítélni számára az ügy érdemében eljáró bíróság, és csak ezt követően térhet annak bizonyítására, hogy e követelés veszélyben forog [rendelet 7. cikk (2) bek.]. Amennyiben a számlazárolási eljárást lefolytató bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a hitelező által mellékelt igazolások nem elégségesek, úgy megkövetelheti a hitelezőtől, hogy szolgáltasson további bizonyítási eszközöket, elsősorban okiratok formájában, de emellett lehetőség van a hitelező és a hitelező tanúinak a meghallgatására is [rendelet 9. cikk (1) bek.].
Abban a kérdésben hallgat a rendelet, hogy lehetőség van-e hivatalból tanúk meghallgatására, de Mohr szerint ez nem megengedett, hiszen a rendelet 9. cikk (2) bekezdése a "hitelező tanúit" említi, és mivel a hitelező érdekkörében felmerülő tanúkról van szó, így annak eldöntése, hogy ki tartozik ebbe a körbe, kizárólag a hitelezőt illeti meg (Mohr, Franz: Die vorläufige Kontenpfändung. NexisLexis, Wien, 2014. 66-67.).
2.2. A rendelet veszélyhelyzetre vonatkozó 7. cikk (1) bekezdése szerint a bíróság abban az esetben bocsát ki számlazárolási végzést, ha a hitelező hitelt érdemlően bizonyítja, hogy sürgősen szükség van a számla "befagyasztására", mert fennáll annak valós kockázata, hogy ilyen intézkedés hiányában a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása meghiúsul vagy számottevően nehezebb lesz. E szabály értelmében a kockázatnak valósnak kell lennie, nem elégséges egy absztrakt veszélyhelyzet fennállása. A bíróságnak a veszélyhelyzet fennállása megítélése során a végzés elrendelésének időpontját kell figyelembe vennie
- 18/19 -
(Mohr, Franz: Die vorläufige Kontenpfändung. NexisLexis, Wien, 2014. 45.).
A hitelezőnek olyan valós kockázat fennállását kell igazolnia, amely bekövetkezése esetén a követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása meghiúsul vagy számottevően nehezebb lesz. Mohr szerint e megfogalmazás túlságosan bonyolult, ehelyett célszerűbb lenne annak bizonyítását megkövetelni, hogy kétséges a követelés kielégítése. Javaslata szerint a számlazárolási rendelet szabályai átemelhetnék a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv 9. cikk (2) bekezdésében alkalmazott formulát, amely az ideiglenes intézkedések kapcsán "valószínűsítést" vár el. E szabály szerint az üzletszerűen elkövetett jogsértés esetén a tagállamok biztosítják, hogy a bíróságok óvintézkedésként elrendelhessék a feltételezett jogsértő személy ingó és ingatlan vagyonának lefoglalását, beleértve bankszámláinak befagyasztását és egyéb vagyontárgyainak lefoglalását, amennyiben a sértett fél igazolja, hogy a kártérítési igényének teljesítése kétséges (Mohr, Franz: Die vorläufige Kontenpfändung. NexisLexis, Wien, 2014. 45-46.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
