Közöljük annak a százoldalas angol nyelvű jelentésnek a rövidített magyar fordítását, amelyet az INDOK Emberi Jogi Információs és Dokumentációs Központ készített az alapjogok magyarországi helyzetéről 2004-be az EU Network of Independent Experts on Fundamental Rights számára.
Az Európai Parlament (EP) 2001. július 5-i ajánlására az Európai Unió Bizottsága 2002 szeptemberében létrehozott egy független szakértői testületet (European Network of Independent Experts on Fundamental Rights) azzal a mandátummal, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet az EU alapjogi kartájában foglalt jogok érvényesüléséről a tagállamokban és az unió intézményeiben.[1] A Bizottság által 2003-ban felkért új tagok a Bizottság által jóváhagyott iránymutatások alapján már elkészítették saját országuk 2003-as nemzeti jelentését, és részt vettek a 2003-as összefoglaló jelentés kidolgozásában.[2]
A szakértői testület éves összefoglaló jelentésének alapját képező nemzeti jelentések a karta egyes cikkelyei kapcsán bemutatják és elemezik a nemzeti jogalkotás, a nemzeti bíróságok és egyéb hatóságok gyakorlatát, valamint a különböző európai nemzetközi fórumoknak (Európai Bíróság, Elsőfokú Bíróság, Emberi Jogok Európai Bírósága, Európai Szociális Bizottság, Európai Rasszizmus- és Intoleranciaellenes Bizottság, az Európa Tanács Kínzás Megelőzésével Foglalkozó Bizottsága), illetve az ENSZ emberi jogi intézményeinek az országgal kapcsolatos esetjogát, jelentéseit, valamint kiemelik az egyes jogok kapcsán fontos pozitív fejleményeket, a követendő gyakorlatot és az aggodalomra okot adó eseményeket. A 2003. december 1. és 2004. december 1. közötti időszakra kiterjedő nemzeti jelentések, köztük a magyar is, 2005. január elejére készültek el. Az Európai Bizottságnak történő átadást követően az összefoglaló jelentés a szakértői testület, a teljes angol nyelvű magyar jelentés pedig az INDOK honlapján (www.indok.hu) olvasható.
Az alábbiakban a magyar jelentés rövidített változatának fordítását közöljük abban a reményben, hogy ezzel alkalmat teremtünk az alapvető jogok magyarországi helyzetének megvitatására a kormányzat, az emberi jogi szervezetek és a tudomány képviselőinek bevonásával.
Az alapvető jogok érvényesülése 2004-ben sem volt konfliktusoktól mentes.
1. Annak ellenére, hogy számos kormányzati intézkedés és jogalkotási tervezet célozta meg a romák helyzetének javítását, továbbra is ez ad okot a legtöbb aggodalomra.
1.1. Oktatás A kormány az Európai Bizottság Szociális és Foglalkoztatási Ügyek Főigazgatóságával együtt elkészítette a Társadalmi befogadásról szóló közös memorandumot (Joint Inclusion Memorandum - JIM).[3] Ebben a kormány elismeri, hogy körülbelül 700 iskolában tanítják a roma diákokat szegregáltan. Az általános iskolában tanuló diákok 5,8 százaléka tanul az értelmi fogyatékosoknak fenntartott osztályokban. Ezek a kisegítő osztályok az elkülönítést szolgálják: minden ötödik roma diák ilyen osztályban tanul. Kutatók szerint a roma gyerekek aránya a kisegítő osztályokban 50-60 százalék.
1.2. Egészségügy A romák várható életkora körülbelül tíz évvel rövidebb a magyar átlagnál. Bizonyos betegségek, mint egyes szívbetegségek, rákos megbetegedések, TBC, gyakoribbak a romák körében. Egy közelmúltban készített tanulmány szerint a felnőtt roma népesség háromnegyede szenved valamilyen betegségben.
1.3. Lakhatás A romák lakáshelyzete továbbra is aggasztó. Csökkent a szociális lakások száma, és a romák a lakáshoz jutás során jelentős hátrányokkal indulnak. Az a jogszabály, amely lehetővé teszi a jegyzőnek, hogy elrendelje a jogcím nélküli lakáshasználók kilakoltatását, aránytalanul nagy mértékben sújtja a roma családokat.
1.4. Diszkrimináció Az esélyegyenlőségi törvény hatálybalépése ellenére a romákkal szembeni diszkrimináció továbbra is szembetűnő.
2. Az alapjogok néhány más területén sem javult a helyzet.
2.1. Ami az Alapjogi karta 1. és 24. cikkét illeti, a kormány annak ellenére képtelen a távoltartásra vonatkozó törvénytervezetet beterjeszteni, hogy a családon belüli erőszak közel egymillió nőt és gyermeket érint.
2.2. A 4. cikk kapcsán fel kell hívni a figyelmet a Kínzás megelőzésével foglalkozó európai bizottság (a továbbiakban CPT) ismételt ajánlására, amely szerint a HIV-fertőzött fogva tartottakat továbbra is elkülönítik, jogaikat korlátozzák.
- 139/140 -
2.3. A 6. cikket illetően sajnos sem az óvadék újonnan bevezetett intézménye, sem a már létező házi őrizet nem hozta meg a kívánt eredményt, hiszen nem csökkent a személyi szabadságot súlyosan korlátozó intézkedések alkalmazása. A bíróságok általában a szökés veszélyére hivatkozással majdnem minden súlyosabb bűncselekmény gyanúja esetén elrendelik az előzetes letartóztatást anélkül, hogy az eset körülményeit, különösen a szökés reális veszélyét megvizsgálnák. Ráadásul az előzetes letartóztatást elrendelő határozatok indokolásai továbbra is nagyon általánosak és rövidek. Az is aggodalomra ad okot, hogy egyes szabálysértések esetén a törvény lehetővé teszi az elzárás mint főbüntetés kiszabását.
3. 2004-ben az Alkotmánybíróság alapjogi gyakorlata kedvezőtlen irányba változott.
3.1. Az Alkotmánybíróság az alapjogok korábbi kiterjesztő értelmezésével szemben 2004-ben számos esetben megszorító tartalmú döntést hozott. A rendőrök fegyverhasználatával kapcsolatban a testület úgy tartotta, hogy azok a rendelkezések, amelyek feljogosítják a rendőrt a fegyverhasználatra egyes állam, emberiség vagy élet elleni bűncselekmények gyanúsítottjának elfogása vagy letartóztatása során, nem sértik az alkotmányt. Ezzel a döntésével az Alkotmánybíróság felülbírálta korábbi döntéseit az élethez való jog és az emberi méltóság oszthatatlanságáról és korlátozhatatlanságáról. Az Alkotmánybíróság továbbá megsemmisítette a Büntető törvénykönyvnek a kábítószerek használatra vonatkozó, büntethetőséget megszüntető rendelkezései egy részét. A hatályon kívül helyezett szövegrészek - a bírák szerint - sértették a jogbiztonság követelményét.[4]
3.2. Az Alkotmánybíróság eltért korábbi gyakorlatától a népszavazások kapcsán is. Az elmúlt években a testület meglehetősen szigorúan járt el a népszavazási kérdések alkotmányossági vizsgálata során. 2004-ben a bíróság az ellenzéki pártok által kezdeményezett két népszavazást is jóváhagyott. Az első a határon kívül élő magyarok kettős állampolgárságára vonatkozott. A Magyarok Világszövetsége által benyújtott aláírásgyűjtő íveket az Országos Választási Bizottság jóváhagyta. A döntés ellen benyújtott kifogást az Alkotmánybíróság az 5/2004. (III. 2.) AB határozatban elutasította.[5] A kettős állampolgárság mellett a választók a kórház-privatizációval kapcsolatosan is véleményt nyilváníthattak. Az Alkotmánybíróság ebben az esetben olyan népszavazási kérdést hagyott jóvá, amely egy általa már megsemmisített törvényre vonatkozott.
3.3. 2004-ben megszületett az első alkotmánybírósági határozat az uniós joggal kapcsolatosan. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a mezőgazdasági többletkészletezésről szóló törvényt, amely egy EU bizottsági rendelet végrehajtását célozta.[6]
Lőfegyverhasználat
Majd egy évtizede várt döntést hozott az Alkotmánybíróság az 1994-ben elfogadott rendőrségi törvénynek azon rendelkezéseivel kapcsolatban, amelyek feljogosítják a rendőrt lőfegyver használatára. Lőfegyverhasználatnak a törvény értelmében a személyre leadott szándékos lövés minősül, vagyis ezekben az esetekben a rendőr felhatalmazást kap az emberi élet tudatos kioltására.[7]
Családon belüli erőszak (különösképpen a nők ellen elkövetett erőszak)
2004 decemberében az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter és az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter előterjesztette az erőszakos családtag távoltartásáról szóló rendelkezés tervezetét.[8] A tervezett távoltartás korlátozza a terhelt mozgási szabadságát és lakóhelye szabad megválasztásának jogát.
Egyéb fejlemények
A 2004. évi III. törvénnyel Magyarország kihirdette az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény tizenharmadik, a halálbüntetés minden körülmények között történő eltörlésére vonatkozó jegyzőkönyvét.
Fogva tartási körülmények és a fogva tartási helyek külső ellenőrzése. Fogva tartási intézmények
A nemzetközi gyakorlat. Nemzetközi intézmények elmarasztalásai
2004. júniusában a kormány hozzájárult a CPT 2003. május 30-a és június 4-e közötti magyarországi látogatásáról szóló jelentés nyilvánosságra hozatalához.
A fogva tartás körülményei. Az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt lévő intézmények tekintetében a CPT észrevételezte, hogy a zsúfoltság továbbra is az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a magyar büntetés-végrehajtási rendszer szembenéz. A CPT 1999. évi és 2003. évi látogatásai között a magyarországi büntetés-végrehajtási intézményekben
- 140/141 -
őrzöttek száma 15 202-ről 17 506-ra nőtt. Ugyanezen időszak alatt a büntetés-végrehajtás teljes férőhelykapacitása szintén nőtt, ám kisebb arányban, mint a büntetés-végrehajtási intézményekben fogva tartottak száma (10 068-ról 11 163-ra), következésképpen a betöltöttségi mutató a büntetés-végrehajtási férőhelyek tekintetében 151 százalékról 157 százalékra emelkedett.
Bántalmazás. A rendőrtiszteknek az orvosi vizsgálatokon való jelenléte tekintetében a CPT már 1994-ben és 1999-ben is hangsúlyozta: fontos, hogy a rendőrségi létesítményekben lévő személyek minden orvosi vizsgálatát úgy végezzék el, hogy azt rendőrtisztek ne hallják - hacsak az érintett orvos egyedi esetben mást nem kér - és ne is lássák. A 2003. évi látogatás során kapott tájékoztatás egyértelműen azt mutatta, hogy ez a követelmény még mindig nem teljesült, bár a magyar hatóságok azt állítják, hogy a rendőrorvosok "minden tőlük telhetőt megtesznek" ebben a vonatkozásban (vö. CPT/Inf [2001] 3, 10. oldal). A magyar kormány a jelentésre adott válaszában hangsúlyozta: amellett, hogy tiszteletben tartják a betegek szeméremérzetét, elsősorban az őrzés- és személybiztonsági követelményeket kell figyelembe venni, azért pedig az őrparancsnok és nem az orvos felel.[9]
Egészségügyi ellátás. A CPT küldöttsége azt a tájékoztatást kapta, hogy a 2003 januárjában bevezetett új gyakorlatnak megfelelően a HIV-szűrést most már önkéntes alapon végzik a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben. Másfelől a látogatás során kapott tájékoztatásból a CPT küldöttsége nem tudott pontos képet alkotni arról, hogy milyen eljárást alkalmaznak a diagnosztizált HIV-pozitív fogva tartottakkal szemben. Amennyire a küldöttség meg tudta ítélni, úgy tűnt, mintha az 1999. évi jelentésben (vö. a CPT/Inf [2001] 2, 121. bekezdés) már bírált elkülönítési politikát 2003-ban még mindig alkalmaznák.[10]
Jogalkotási kezdeményezések, hazai esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
A Magyar Helsinki Bizottság látogatást tett az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben. A bizottság egy tucat fogva tartott meghallgatása után megállapította: annak ellenére, hogy a büntetésvégrehajtási intézet jól felszerelt egészségügyi részleggel rendelkezik, néhány fogva tartott nem részesült a megfelelő és szükséges egészségügyi ellátásban.[11]
Pozitív tapasztalatok
Az Európa Tanács Európai Rasszizmus és Intolerancia-ellenes Bizottsága (ECRI) örömmel állapította meg, hogy az ügyészek rendszeresen látogatnak el börtönökbe a fogva tartottak életkörülményeinek ellenőrzése céljából. Az ilyen látogatások alkalmával a fogva tartottak lehetőséget kapnak, hogy az ügyésznek elmondják a személyzet által esetleg elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos panaszaikat.[12]
Aggasztó események, fejlemények
A CPT ajánlásai értelmében a HIV-fertőzöttség ténye nem elégséges ok az ilyen fogva tartott személyek elkülönített fogva tartásának igazolására. A CPT erre tekintettel küldöttségének minden látogatása után ajánlásában felhívta a magyar hatóságokat, hogy a HIV-fertőzöttekkel kapcsolatos eljárásukat hozzák összhangba a releváns nemzetközi követelményekkel.[13]
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) 2004. október 12-i sajtóközleményében felhívta a figyelmet a HIV-pozitív fogva tartottakat sújtó elkülönítési joggyakorlatra. A tököli úgynevezett K-körlet lakói a büntetés-végrehajtási intézet közös helyiségeit (például könyvtár, étkező) nem látogathatják, a közös programokon nem vehetnek részt. A TASZ indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz az ügyben.[14]
Mentálisan sérült fogva tartottak elhelyezésére szolgáló intézmények
A Magyar Helsinki Bizottság az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) tett látogatásáról szóló jelentésében megállapította, hogy a fogva tartás fizikai körülményei a zsúfoltság és az épület egyes részeinek rossz állapota miatt nem megfelelők. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka nem vitatta a fenti megállapítást, hanem kifejezésre juttatta, hogy a büntetés-végrehajtás komoly erőfeszítéseket tesz a helyzet megváltoztatására.[15]
A kínzási cselekmények elkövetőinek büntetlensége elleni fellépés (Kínzás elleni egyezmény [1984], 5. cikk)
A nemzetközi gyakorlat. Nemzetközi intézmények elmarasztalásai
2003. december 16-án az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítéletet hozott a Kmetty kontra Magyarország ügyben (kérelem száma: 57967/00). A bíróság egyhangúlag úgy találta, hogy Magyarország megsértette az Emberi jogok európai egyezménye 3. cikkét (embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma), azon az alapon, hogy a kérelmező bántalmazásra vonatkozó panaszaival kapcsolatban nem folytattak le hatékony hivatalos vizsgálatot.[16]
2004. június 20-án az EJEB a Balogh kontra Magyarország ügyben (kérelem száma: 47940/99.) hirdetett ítéletet. A bíróság négy szavazattal három ellenében úgy találta, hogy megsértették az Emberi jogok európai egyezménye 3. cikkét.[17]
Magyarországról szóló harmadik jelentésében (2004. június 8.) az Európai Rasszizmus és Intolerancia-ellenes Bizottság üdvözölte a fejleményt, hogy a kisebbségi csoportok, különösen a roma közösség tag-
- 141/142 -
jaival szembeni rendőri erőszak és rossz bánásmód problémáinak megoldása érdekében bizonyos lépésekre került sor (például rendőrtisztek lovári nyelvi oktatása; képzés etnikai kérdések és a konfliktuskezelés terén; romák rendőrségi állományba történő toborzására irányuló erőfeszítések). Az ECRI továbbá azt is elismeréssel nyugtázta, hogy vizsgálatokat indítottak rendőrök által roma személyekkel szemben állítólagosan elkövetett erőszakos cselekmények kivizsgálására, amelyek eredményeként egyes rendőrtiszteket a roma közösség tagjainak bántalmazásáért el is ítéltek. Az ECRI örömmel vette tudomásul, hogy rendőrtisztek és más bűnüldöző szervek tagjai részére az emberi jogokra összpontosító tanfolyamokat szerveznek.
A fent is jelzett pozitív fejlemények mellett azonban az ECRI továbbra is aggályait fejezte ki a rendőrség által az olyan kisebbségi csoportok tagjaival szemben elkövetett bántalmazás és erőszakos cselekmények miatt, mint például a romák és a nem magyar állampolgárok. Nem kormányzati források szerint az ilyen megnyilvánulások különféle formákat öltenek, a rasszista jellegű inzultusoktól az önkényes letartóztatásokon keresztül a komoly fizikai bántalmazáson át egészen a jogtalan lőfegyverhasználatig. A hatóságok azonban arról tájékoztatták az ECRI-t, hogy a lefolytatott vizsgálatok során a rendőrtisztek lőfegyverhasználatát egyetlen esetben sem találták jogtalannak.[18]
Egyéb fejlemények
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa egy fogyatékos személyeknek szakosított ellátást nyújtó hódmezővásárhelyi szociális otthon egyik bentlakójának panasza alapján kezdeményezett vizsgálatot; a panaszos azt állította, hogy az intézményben bántalmazzák és zsarolják. A vizsgálatot végzők azt állapították meg, hogy a dolgozók nem bántalmazták fizikailag a lakókat, azonban az ellátottaknak a dolgozók részéről gyakorta verbális agressziót kellett elszenvedniük, továbbá az otthon "sajátos" büntető jellegű szankciórendszert alkalmazott az ellátottak fegyelmezése, illetve a konfliktusok elkerülése érdekében (kimenő- és költőpénzmegvonás, az ellátottak elkülönítése, hosszabb-rövidebb időre más intézménybe áthelyezés és az úgynevezett pizsamára ítélés). Az elkülönítés körülményei is embertelenek voltak, ráadásul szükség esetén segítséget sem tudott kérni az ellátott. Az országgyűlési biztos úgy találta, hogy az a gyakorlat, melynek során egy intézmény falain belül az ellátottak megalázó, kiszámíthatatlan büntetéseket kénytelenek elviselni, ellentétes az alkotmánnyal és a vonatkozó jogszabályokkal, és az érintett személyek vonatkozásában alkotmányos jogsérelemhez vezetett. Az országgyűlési biztos megtette a hatáskörében álló megfelelő intézkedéseket a helyzet orvoslása érdekében.[19]
Előzetes letartóztatás
Nemzetközi gyakorlat. Nemzetközi intézmények elmarasztalásai
2003. december 2-án az EJEB ítéletet hozott az Imre kontra Magyarország (53129/99), 2004. november 9-én pedig a Maglódi kontra Magyarország ügyben (30103/02).[20]
A CPT magyarországi látogatásáról szóló jelentése szerint a látogatás idején még mindig általános volt, hogy az előzetes letartóztatást rendőrségi létesítményekben foganatosították, gyakran több hónapon át. A helyzet kezelését hátráltatta az új büntetőeljárási törvény (Be.) 135. §-ának 2003 januárjáról 2005 januárjára halasztott hatálybalépése, amely szerint az előzetes fogva tartást főszabályként előzetes házakban kell végrehajtani.[21]
Aggasztó események, fejlemények
A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint különösen aggasztó, hogy a büntetőeljárási szabályok módosítása (az óvadék intézményének bevezetése a már meglévő házi őrizet mellett) sem vezetett a személyi szabadságot kevésbé korlátozó hatósági joggyakorlathoz. A bizottság tapasztalata szerint a bíróságok a szökéstől való félelmükben szinte minden komolyabb súlyú bűncselekmény vádlottjánál szükségesnek tartották a szabadságelvonást, és elmulasztották megvizsgálni a szökésre utaló konkrét körülményeket. Mindezek mellett a bizottság szerint az előzetes letartóztatás ügyében hozott tipikus magyar bírósági döntés szófukar és általánosításokkal teli.[22]
Mentálisan sérült személyek szabadságtól való megfosztása
Pozitív fejlemények
2003 decemberében a Magyar Helsinki Bizottság látogatást tett az IMEI-ben. A bizottság üdvözölte, hogy három fontos területen előrelépések történtek, miután megfogalmazták észrevételeiket az IMEI vezetésének. Az intézet főigazgató főorvosa a korábbi szabályzat módosításával lehetővé tette, hogy a fogva tartottak akár minden nap érintkezhessenek telefonon a védőjükkel; a kezeltek panaszainak közvetlenül a főigazgatóhoz juttatására rendszeresítettek egy erre szolgáló panaszládát; valamint megkezdődött a kényszergyógykezelések éves felülvizsgálatára vonatkozó általános kockázatbecslési elvek kidolgozása.[23]
- 142/143 -
Külföldiek szabadságtól való megfosztása (kiutasítás vagy kiadatás céljából, az ország területére történő jogszerűtlen belépés megelőzése érdekében)
Nemzetközi gyakorlat. Nemzetközi intézmények elmarasztalásai
A Magyarországról szóló jelentésében az ECRI úgy értékelte, hogy a magyarországi menekültek és menedékesek helyzetével összefüggésben továbbra is számos fontos kérdés és probléma vár megoldásra. Jóllehet az ECRI tudomásul vette az őrizet alatt tartás időtartamának csökkenését, aggodalmát fejezte ki viszont azon állítások kapcsán, amelyek szerint bizonyos nemzetiségekhez tartozókat pusztán nemzetiségi alapon automatikusan a lehető leghosszabb időre helyeznek őrizet alá, minden egyéb, az ilyen döntések meghozatalakor normális esetben figyelembe veendő körülmény mérlegelése nélkül. Az ECRI a fentiek fényében azt javasolta, hogy a magyar hatóságok kísérjék szorosan figyelemmel a fogva tartás intézményének a nem magyar állampolgárokra történő alkalmazását, és tegyenek lépéseket annak biztosítására, hogy ezt a megoldást utolsó lehetőségként alkalmazzák.[24]
Egyéb lényeges fejlemények
Aggasztó események, fejlemények
A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény bizonyos szabálysértések esetében [önkényes beköltözés, rendzavarás, tiltott kéjelgés, veszélyes fenyegetés, járművezetés az eltiltás tartama alatt, kis értékű mezőgazdasági termékre stb. elkövetett lopás -139/A. §; 142. §; 143. §; 151. §; 156/A. §; 157. § (5) bekezdés] lehetővé teszi önálló büntetésként az elzárás kiszabását. Az elzárás időtartama 1-től 60 napig terjedhet, ami végső soron a gyakorlatban akár hosszabb időtartamú szabadságkorlátozást is eredményezhet, mint az egyes csekélyebb súlyú bűncselekmények elkövetőivel szemben kiszabott szabadságvesztés; emellett az elzárás végrehajtását nem is lehet felfüggeszteni.
A szabálysértési törvény lehetővé teszi helyszíni bírság kiszabását szabálysértések tetten ért elkövetőivel szemben. A helyszíni bírság megfizetése nem a helyszínen, hanem 30 napon belül egy a helyszínen kapott készpénz-átutalási megbízás segítségével történik. Ha a bírság megfizetése nem történik meg időben, végső soron (ha egyéb módon nem hajtható be) elzáráshoz vezethet (1-10 napos időtartamra, a bírság összegétől függően). A fenti szabályozás aggályosnak tekinthető abból a szempontból, hogy amennyiben az eljárás alá vont személy elfogadja a csekket (valószínűleg anélkül, hogy tudatosulna benne), lemond a helyszíni bírsággal szembeni jogorvoslathoz való jogáról, és ilyen módon egy (kisebb összegű) bírság kiszabása formális bizonyítási eljárás és a bírósági tárgyalás garanciái nélkül a személyes szabadságtól való megfosztást eredményezheti (134-135. §, 17. §).
Magánélet
Magánéleti aggályok felmerülnek az élethez való jogról szóló 2. cikk, valamint a 8. adatvédelmi cikk vonatkozásában is.
A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályai
Az Alkotmánybíróság 22/2004. (VI. 19.) határozatában megállapította, hogy a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény 14. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenes, ezért azt 2004. december 31. napjával megsemmisítette.[25]
Független ellenőrző hatóság
A 2003. évi XLVIII. törvény módosította a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt (a továbbiakban adatvédelmi törvény) annak érdekében, hogy azt összhangba hozza az Európai Közösségek 95/46/EK irányelvével, amely az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szól. A 2004. január 1-jén hatályba lépett módosítás fontos eleme, hogy a törvény kiterjeszti az adatvédelmi biztos hatáskörét. Az adatvédelmi biztos a nyilvántartásba vételt megelőzően előzetes ellenőrzést végezhet. Az adatkezelőnek az új adatállomány feldolgozására vagy az új adatfeldolgozási technológia alkalmazására irányuló szándékát a tevékenység megkezdését megelőzően 30 nappal be kell jelentenie az adatvédelmi biztosnak. Az adatkezelő a feldolgozást csak az adatvédelmi biztos előzetes ellenőrzésének befejezése után kezdheti meg. Az ellenőrzés alapján az adatvédelmi biztos a kezelendő adatok körének, illetőleg az adatfeldolgozás módszerének megváltoztatására hívhatja fel az adatkezelőt. Ha az adatvédelmi biztos az adatkezelést elrendelő jogszabályt kifogásolja, ajánlást tehet a jogszabály módosítására.
Az országos hatósági, munkaügyi vagy bűnügyi adatállományt kezelő, illetőleg feldolgozó adatkezelőnél és adatfeldolgozónál, a pénzügyi szervezetnél, valamint a távközlési és közüzemi szolgál-
- 143/144 -
tatónál belső adatvédelmi felelőst kell kinevezni vagy megbízni, az adatkezelő, illetőleg az adatfeldolgozó szervezetén belül. A fenti adatkezelőknek adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzatot kell készíteniük az adatvédelmi törvény módosítása szerint.
Adatvédelem (általában, a kezelt adatokhoz való hozzáféréshez való jog, az adatok helyesbítéséhez való jog, jogorvoslathoz való jog)
Az adatvédelmi biztos állampolgári kezdeményezés alapján foglalt állást a Simon Wiesenthal Központ "Utolsó esély művelet" elnevezésű magyarországi akciója adatvédelmi kérdéseiről. Az akció lényege, hogy több országban, így Magyarország területén is, a sajtón keresztül felhívást intéznek a lakossághoz, melyben komoly pénzjutalmat ígérnek minden olyan információért, melynek segítségével felelősségre vonhatók a holokauszt idején atrocitásokat elkövető, még élő nácik. Amennyiben az egyébként nem nyilvános adatfeldolgozás alapján ez indokolt, az információkat büntetőeljárás lefolytatása céljából átadják a helyi igazságszolgáltatási szerveknek.
Az adatvédelmi biztos arra a következtetésre jutott, hogy a központ képviseletében Magyarországon eljáró szerv vagy személy nem rendelkezik törvényes felhatalmazással arra, hogy a gyanúba került személyek azonosítható adatait kezelje, azokat gyűjtse, tárolja, feldolgozza vagy továbbítsa. Az adatvédelmi biztos szerint különösen aggályos továbbá az összegyűjtött adatok külföldre - ebben az esetben Izraelbe - történő esetleges továbbítása, hiszen a személyes adatok határátlépő áramlásának hiányoznak azok a törvényes feltételei, amelyek adatvédelmi szempontból megfelelő garanciáit jelentenének.[26]
Egy magánszemély indítványozó több beadvánnyal fordult az adatvédelmi biztoshoz, melyben a kéretlen elektronikus levél (spam) küldésének gyakorlatát kifogásolta. Az adatvédelmi biztos állásfoglalásában a 2002 januárjában hatályba lépett, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvényre (a továbbiakban Ekt.) hivatkozott, amely megteremtette a spam jogi szabályozását. Az adatvédelmi törvény rendelkezéseit figyelembe véve a reklámozók kéretlen, üzleti célú levélküldése azért kifogásolható, mert a természetes személy e-mail címe, amelyre a spamek egy része érkezik, személyes adat. Mindezekre tekintettel az adatvédelmi biztos felszólította az indítványozó által megjelölt reklámozókat a jogellenes adatkezelési tevékenység megszüntetésére.[27]
Heves adatvédelmi vita alakult ki az interneten a www.halapenz.hu domainnéven elérhető honlap tartalma körül. A honlap szerkesztője és felesége első gyermeküket várták, és mivel a nőgyógyásznak, illetve a szülésznek általában adni szokás hálapénz mértékével kapcsolatban tanácstalanok voltak, internetes fórumon kívántak tájékozódni e kérdésben. A honlapon olyan adatokat tettek közzé, mint az orvos neve, a munkáltató egészségügyi intézmény neve és címe, a terhes nő, illetve a beteg véleménye, valamint a hálapénz összege. Az orvosok becsületük és hírnevük sérelmére hivatkozva felháborodott beadványokat intéztek több állami szervhez. Az adatvédelmi ombudsman 2004. január 5-én hivatalból indított eljárást, és 2/H/2004-5. ügyszám alatt összegezte vizsgálatának eredményét.
Az adatvédelmi biztos - sokak által alappal bírált - állásfoglalásában megállapította, hogy a hálapénzre vonatkozó adat az orvossal kapcsolatba hozható személyes adat, melynek kezelése törvényi felhatalmazás hiányában az érintett hozzájárulásához kötött, valamint hogy az adatoknak a vizsgált adatbázisban való kezelése és nyilvánosságra hozatala a hozzájáruló nyilatkozatok hiányában jogellenesen történt.[28]
Közterületek bekamerázása
2004-ben az adatvédelmi biztos lett a Nagy Testvér díj közönségdíjasa[29] "az öltözőfülkék bekamerázásával kapcsolatos és egyéb, a hazai privacykultúrára rombolóan ható nyilatkozataiért". Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos egy rádióinterjúban azt nyilatkozta, hogy adatvédelmi szempontból az áruházi próbafülkék bekamerázása - amennyiben erre tábla hívja fel a figyelmet - megfelelő eljárás, hiszen egyrészt magánterületről van szó, másrészt a vásárlók ráutaló magatartással hozzájárulnak adataik kezeléséhez, ha bemennek a próbafülkébe.[30]
Az azonos nemű és transzszexuális személyek házasságkötése
Magyarországon többen nehezményezik, hogy homoszexuális párok nem köthetnek házasságot. Ugyanakkor úgy tűnik, nincs meg a szükséges politikai konszenzus az érintett jogszabályok módosítására. Az új Polgári törvénykönyv tervezete nem teszi lehetővé a regisztrált élettársi kapcsolatot, és azt sugallja, hogy a jelenlegi rendszer, amely szerint a homoszexuális párok kapcsolatukról közjegyző előtt nyilatkozhatnak, elégséges.[31] Ugyanakkor a tervezet egy korábbi változata elismerte volna a regisztrált élettársi kapcsolatot. Az új Ptk. tervezete a transzszexualitást a válás egyik okaként kezeli, és nem foglalkozik a transzszexuális személyek házasságkötéshez való jogával.
- 144/145 -
A vallásszabadság biztosítása érdekében megvalósított ésszerű alkalmazkodás
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 19. § (1) bekezdésének megfelelően az állam az egyházi jogi személy nevelési-oktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményei működéséhez - külön törvény rendelkezései szerint - normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt. Az Oktatási Minisztérium és négy nagy iskolafenntartó (a zsidó, a katolikus, az evangélikus és a református) egyház között a 2005. évi költségvetés előkészítésétől kezdve vita folyik. A vita középpontjában az állt, hogy az Oktatási Minisztérium azt állítja, az egyházi iskolák nagyobb összegű normatív állami támogatásban részesülnek, mint az önkormányzati fenntartású állami iskolák, ezért a támogatásuk csökkentendő; ezzel szemben az egyházak állítása szerint az általuk fenntartott intézményekben tanuló diákok már így is kevesebb állami támogatást kapnak, és annak a jelenlegi szinten tartásával vagy további csökkentésével az állam megsértené a tanulók egyenlő elbánáshoz való jogát. A katolikus egyház felvetette annak lehetőségét is, hogy az ügyben az Alkotmánybírósághoz fordul.[32]
Védelem a zaklatással szemben - különös tekintettel a vallási kisebbségekre
A viszonylag kis hallgatottságú Tilos Rádióban 2003 karácsonyán különösen durva szavak használatával keresztényellenes gyűlöletet kifejezésre juttató kijelentések hangzottak el. A rádió vezetése minden lehetséges fórumon bocsánatot kért a történtekért, elbocsátotta érintett munkatársát, és alapvetően átdolgozta alapszabályát annak érdekében, hogy hasonló eset a jövőben ne fordulhasson elő. Az ORTT súlyos büntetéssel sújtotta a kis költségvetésű, túlnyomórészt önkéntes közreműködők munkájára épülő, nonprofit alapon működő adót, elsősorban a december 24-én elhangzott keresztényellenes mondat miatt.
A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága (általában)
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
Az Alkotmánybíróság a 12/2004 (IV. 7.) AB határozatában vizsgálta meg a döntés-előkészítéssel összefüggő adatok nyilvánosságával kapcsolatos indítványt.[33]
2003. december 8-án minimális többséggel megszavazta a parlament a Büntető törvénykönyv közösség elleni izgatásról szóló tényállásának módosítását. A törvénnyel szemben a köztársasági elnök alkotmányos aggályokat fogalmazott meg, ezért a törvény előzetes alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.[34]
A 34/2004. (IX. 28.) AB határozatában az Alkotmánybíróság felülvizsgálta az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 4. §-ának azt a rendelkezését, amely a képviselőknek a megbízatásuk gyakorlása során közölt tény vagy vélemény miatti felelősségre vonás alóli mentessége köréből kiveszi a rágalmazást és a becsületsértést.[35]
A december 5-én megtartott népszavazást megelőző kampány során merült fel az a kérdés, hogy a kormány és - bizonyos mértékig - a köztársasági elnök állást foglalhat-e a népszavazásra feltett témákról, továbbá hogy a kormány költségvetési forrásokat felhasználva folytathat-e kampányt a népszavazási kérdések elutasítása mellett. Ami a kormánynak a népszavazási kampányban való részvételét illeti, az Országos Választási Bizottság (OVB) - meglehetősen formális érveléssel - elutasította az annak megállapítására vonatkozó kérelmeket, hogy a kormány részvétele a népszavazási kampányban törvénysértő. Az OVB 148/2004. (XII. 1.) és 149/2004. (XII. 1.) számú határozataiban tulajdonképpen egy korábbi, az 5/2002. (II. 7.) számú határozatában foglaltakat vette alapul. Ez utóbbi ügyben a hasonló kérelmeket érdemben azért nem vizsgálta a testület, mivel a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény alapján a kormány nem tartozik a törvény hatálya alá, így, érvelt az OVB, nincs hatásköre eldönteni az ügyet.
Aggasztó események, jelenségek
A Tilos Rádió ORTT általi elmarasztalásával kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon a példátlanul súlyos szankciók kiszabására valóban példátlan jogsértés esetében került-e sor. Az ORTT 2001-ben hozott határozatában például maga állapította meg: a Magyar Rádió "Vasárnapi Újság c. műsorfolyama rendszeresen súlyosan sérti"[36] a rádióról és a televízióról szóló törvény gyűlöletkeltést tiltó, illetve a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát előíró rendelkezéseit; az egyik műsorrészlet esetében "rendkívül súlyosan", jóllehet közszolgálati adóként fokozott törvényi követelményeknek megfelelve, éppen sokoldalú tájékoztatással és a különböző csoportok közötti tolerancia erősítésével kellene példát mutatnia más műsorszolgáltatók
- 145/146 -
számára is. Az ORTT írásbeli figyelmeztetésben szólította fel a közrádiót a jogsértő magatartás megszüntetésére. Ugyanez a szankció a Tilos Rádió esetében csak az egyik alkalmazott jogkövetkezmény volt. Pedig a Tilos Rádiónál az írásbeli figyelmeztetés a törvény szerint egyben utolsó figyelmeztetésnek is számít, ami frekvenciája elvesztésével fenyegeti a közösségi adót. A Magyar Rádió utolsó figyelmeztetése viszont értelemszerűen fel sem merülhet, hiszen mint közszolgálati műsorszolgáltató, a törvény erejénél fogva rendelkezik műsorszolgáltatási jogosultsággal. Az írásbeli figyelmeztetés tehát összehasonlíthatatlanul súlyosabb jogkövetkezmény a Tilos Rádióval, mint a közrádióval szemben. Emellett az ORTT által a Tilos Rádióra kimért további szankciók - a műsorszolgáltatás 30 napos (a lehetséges leghosszabb idejű) felfüggesztése,[37] a nonprofit adók számára létfontosságú Műsorszolgáltatási Alap támogatásból való 6 hónapos kizárás - önmagukban is páratlanok.
A Tilos Rádióban elhangzottak miatt tüntetést szerveztek a rádió épülete elé, ahol a résztvevők elégettek egy izraeli zászlót és antiszemita megjegyzéseket tettek, egyben követelték a rádió működésének megszüntetését. Ez utóbbi mellett érvelt több keresztény egyház és a nagyobb ellenzéki párt képviselője is. A zászlóégetők ellen büntetőeljárás indult. A bíróság megállapította az elkövetők bűnösségét csoportosan elkövetett garázdaságban, ám a büntetés végrehajtását felfüggesztette.
A Mécs Imre országgyűlési képviselő által a Magyar Demokrata című hetilap újságírója és főszerkesztője, Bencsik András ellen indított rágalmazási ügyben a rendszerváltás óta először fordult elő, hogy egy főszerkesztőt az első fokon eljáró bíróság letöltendő szabadságvesztésre ítélt rágalmazásért, vagyis egy olyan bűncselekményért, amellyel kapcsolatban eleve csak a sértett magánvádja alapján indulhat eljárás.[38] A másodfokú bíróság 2004. július 2-án kelt ítéletében - miközben elfogadta az első fok által megállapított tényállást és a jogi minősítést - Bencsik Andrásra vonatkozóan megváltoztatta az ítélet büntetést kiszabó részét, és a szabadságvesztés büntetés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette.[39] Az ügyből adódó egyik következtetés, hogy célszerű lenne felülvizsgálni a Btk. rágalmazási (és becsületsértési) tényállásának alkotmányosságát.
Az újságíró információforrásainak titkossága
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
A Népszava újságírója ellen november 6-án vádat emeltek a Büntető törvénykönyv 221. §-ába ütköző államtitoksértés elkövetése miatt. Az ügy előzménye, hogy 2004 májusában az újságíró cikkében egy olyan rendőrségi feljegyzésből idézett, amely egy országgyűlési képviselő elleni nyomozás bizonyítékait tartalmazta. A feljegyzés a képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére tett javaslatot. Ihász Sándor főügyész álláspontja szerint a feljegyzés titkosított volt, ezért kellett elrendelni a büntetőeljárást. Az EBESZ médiaszabadságért felelős képviselője, Haraszti Miklós élesen bírálta az újságíró ellen indított büntetőeljárást. Haraszti Somogyi Ferenc külügyminiszternek írt levelében kifejtette, hogy a vádemelés veszélyes támadás a sajtó egyik legalapvetőbb, a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, tényekről történő tudósítás joga és kötelezettsége ellen, ami lehetővé teszi, hogy a társadalomban szabad vita alakuljon ki.[40]
Egyéb jelentős fejlemények
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
2004 novemberében, miután az egyik kereskedelmi televízió rejtett kamerás felvételt készített a dohányzásra kijelölt helyen kívül cigarettázó országgyűlési képviselőkről, a házelnök megtiltotta tévékamerák működtetését az Országgyűlés folyosóin. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) kérte a házelnököt, bocsássa rendelkezésükre azt a normatív rendelkezést, amelyre a tiltást alapozza. A vonatkozó házelnöki rendelkezés azonban semmiféle tiltást nem tartalmaz a folyosói kamerahasználatról, hanem az ülésteremből történő közvetítést szabályozza. A parlament egy zártláncú közvetítőrendszert hozott létre, amelyet - természetesen térítés ellenében - bármelyik televíziós csatorna használhat. A TASZ szerint ez a megoldás gátolja a televíziós társaságokat abban, hogy saját eszközeikkel úgy tudósítsanak az ülésteremből, ahogy az a számukra leginkább megfelel. A TASZ álláspontja szerint az elnöki rendelkezés ellentétes a sajtóról szóló 1986. évi II. törvénnyel, mivel meggátolja az újságírókat abban, hogy gyorsan, megbízható információkat adjanak a közvéleménynek.
A TASZ keresetet nyújtott be az Alkotmánybíróság ellen, mivel a testület nem bocsátotta a szervezet rendelkezésére egy országgyűlési képviselő indítványát. A TASZ keresetében annak megállapítását kérte, hogy az országgyűlési képviselő indítványa közérdekű adatnak minősül, amelyet az Alkotmánybíróságnak kérés esetén ki kell adnia. Az első tárgyalás december 20-án volt, amelyen az Alkotmánybíróság képviselője zárt tárgyalás elrendelését kérte. Ezt a kérelmet a bíróság elutasította. Az Alkotmánybíróság képviselője ellenkérelmében annak megállapítását kérte, hogy az indítvány nem minősül adatnak, továbbá ha adatnak minősül is, az Alkotmány-
- 146/147 -
bíróság nem kezeli ezeket az adatokat. Az elsőfokú bíróság ítéletében elfogadta az AB érvelését, elutasítva a TASZ keresetét.
Nyolc civil szervezet keresetet nyújtott be 2004 szeptemberében a Fővárosi Bíróságon az Országos Atomenergia Hivatal ellen. Keresetükben arra kérik a bíróságot, hogy kötelezze azon engedélyek mellékleteinek nyilvánosságra hozatalát, amelyek elrendelik a paksi atomerőmű második blokkjának újraindítását. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) az ilyen keresetek gyors elbírálását írja elő ugyan, ám a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szerint a bíróság a keresetnek a bírósághoz való benyújtását követő négy hónapon belüli időpontra kell kitűzze az első tárgyalást. A törvényi határidőn belül azonban csak az első tárgyalásra szóló idézést kézbesítették, amelynek időpontja 2005. március 30. A gyorsaság alapvető eleme a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülésének, ám ebben az esetben a bíróság ügyterhe miatt ez a követelmény nem érvényesülhet.
Az Informatikai és az Igazságügyi Minisztérium közös előterjesztést készített az Avtv. módosításáról. A módosítás - a közszféra átláthatósága érdekében - a közérdekű adatokhoz elektronikus úton történő hozzáférést tűzte ki célul. Az átláthatóság elengedhetetlen követelménye, hogy bárki ingyenesen hozzáférhessen a közérdekű adatokhoz. Ehhez azonban olyan intézményi és eljárási háttér szükséges, amely lehetővé teszi, hogy az információszabadságot mint alapvető jogot hatékonyan lehessen bíróságok előtt érvényesíteni.[41]
Az adatvédelmi biztos vizsgálatot indított a www.halapenz.hu weboldallal kapcsolatban. A vizsgálat csupán az adatvédelmi kérdésekre terjedt ki, az ügy információszabadsággal összefüggő kérdéseit az országgyűlési biztos nem vizsgálta.[42]
A békés gyülekezéshez való jog
A gyülekezési törvény 8. § (1) bekezdése alapján a rendőrségnek korábban lehetősége volt egy rendezvény betiltására, ha az "a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna", a törvény 2004-es módosítását követően viszont csak akkor, "ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható". A korábbi rendelkezés alapján a rendőrség az utóbbi években számos rendezvényt tiltott be, amelyek következtében több civil szervezet is megfogalmazta aggályait. Az új rendelkezés valószínűsíthetően hosszabb távon hatékonyabb biztosítéka lesz a gyülekezési szabadságnak, mivel értelemszerűen kevesebb mérlegelési jogot biztosít a rendőrségnek. A törvény módosítását követő joggyakorlat erősen problémás pontja, hogy a rendőrség több rendezvényt a már hatályon kívül helyezett rendelkezésre való hivatkozással tiltott meg. A TASZ kifejezésre juttatta bírálatát a rendőrségi gyakorlattal és az ombudsman-helyettes azt elfogadó határozatával kapcsolatban.[43]
2004. október 7-én a Jobbik Magyarországért Mozgalom négy tagja a Britton Kft. székháza előtt sajtótájékoztatót kívánt tartani a brókerbotrány első számú gyanúsítottja, Kulcsár Attila házi őrizetbe helyezéséről. A rendőrség a sajtótájékoztatót félbeszakította, és a helyszínen jelen lévőket igazoltatás után hazaküldte, arra hivatkozva, hogy nem volt engedélyük a gyülekezésre. A Társaság a Szabadságjogokért tiltakozott az alkotmánysértő gyakorlat ellen, hangsúlyozva, hogy a sajtó tájékoztatása a véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt áll, és a gyülekezési jogról szóló törvény nem alkalmazható erre az esetre.[44]
Egyesülési szabadság
A Fővárosi Főügyészség eljárást kezdeményezett a Vér és Becsület Kulturális Egyesülettel szemben, indítványozva annak feloszlatását. Az ügyészség álláspontja szerint az eljárás alapjául szolgáló okok a következők voltak: az egyesület alapszabályától eltérően a tagok neonáci eszmék iránt köteleződtek el, valamint nem rendelkezett a kötelezően előírt minimum tíz taggal. 2004. december 1-jén az elsőfokú bíróság feloszlatta az egyesületet azon az alapon, hogy az általa szervezett rendezvényeken olyan kijelentések hangzottak el, amelyek súlyosan sértették más emberek emberi méltóságát.
Éles társadalmi vita folyik a kisegítő iskolák körül. A legtöbb kisegítő iskola leromlott állapotú, elhanyagolt. A roma gyermekeket nagy számban helyezik ide, értelmi képességüktől függetlenül. A rendszerváltás utáni években erre az áldatlan helyzetre való válaszként hirdették meg az integrációt. Néhány szakértő azonban vitatja, hogy a fogyatékos gyermekek szegregációja kizárólag a többség rasszista hozzáállásának következménye, ehelyett a társadalmi problémák jelének tekintik, hogy egy-egy területen egyre nagyobb a számuk a tanulásban akadályozott gyermekeknek, és a képességek hiánya a társadalmi elmaradottság következménye.
A kisegítő iskolák körében pozitív példa a pécsi megoldás. Az enyhén fogyatékos tanulókat integrálják, a komolyabb tanulási nehézségekkel küszködő gyermekek pedig az Éltes Mátyás Iskolaközpontba
- 147/148 -
járnak. Az iskolaközpont pedagógiai tanácsadó szolgálatot működtet a város többi iskolája számára.[45]
A roma gyermekek országszerte elterjedt iskolai szegregációjáról a 21. cikkhez fűzött kommentárban olvashatnak.
A menedékjogi eljárás
Nemzetközi gyakorlat. Nemzetközi intézmények elmarasztalásai
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) szerint a jogszabályváltozások ellenére néhány kérdés megoldatlan maradt a magyar menedékjogi szabályozásban. Első aggályuk a menedékkérők ujjnyomatainak kezelésével kapcsolatos. A menedékkérők ujjnyomatainak kezelésére kijelölt adatfeldolgozó a Belügyminisztérium Bűnügyi és Kutatóintézete, amely a bűnözők ujjnyomatait is kezeli, így gyakorlatilag egy kategóriába esnek a menedékkérők és a bűnözők. A menedékkérők ujjnyomatainak kezelésére a UNHCR szerint egy külön rendszer felállítása szükséges.
A második problémát a menekültek és menedékkérők kötelező HIV-szűrése jelenti, mert az indirekt módon sértheti mindazok emberi jogait, akiknél pozitív eredményt mutat a teszt. Nincs bizonyíték arra, hogy a menekültek (menedékkérők) nagyobb arányban szenvednének AIDS-től vagy lennének HIV-fertőzöttek, mint mások, így jogellenes diszkriminációt valósít meg az a gyakorlat, amely csupán azért kötelezővé teszi a szűrést, mert az illető menekült vagy kérelmezte menekültkénti elismerését.
Végül aggályait fejezte ki a UNHCR a megfelelő kihallgatóhelyiségek hiánya miatt. Ez egy fontos eljárási garancia lenne, hiszen az elsőfokú közigazgatási határozat általában a kérelmező által elmondottakon alapul.
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
2004 májusáig a menekültügyi eljárás magyar szabályozása négyfokú volt, kétfokú államigazgatási és kétfokú bírósági eljárásból állt. Az uniós csatlakozással összefüggő jogszabályváltozások a négyfokú eljárást kétfokúra változtatták. A Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességgel bírálja el törvényességi szempontból a közigazgatási határozatok ellen benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmeket, reformatórius jogkörrel. A bíróság peres eljárást folytat le, és a tárgyaláson a külföldit személyesen is meg kell hallgatni. A Fővárosi Bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
A jogszabály módosítása eredményeként a menekültügyi hatóság a kérelem elutasításáról, illetőleg a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés visszavonásáról rendelkező határozatában megállapítja a tilalmi ok (non-refoulement) fennállását vagy fenn nem állását, és csak a jogerős határozat alapján kezdeményezheti a külföldi kiutasítására irányuló eljárás lefolytatását. A menekültügyi hatóság önállóan nem utasíthat ki külföldit a menekültügyi eljárás részeként [a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 38. § (2)].
A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény egyes rendelkezései hatályba léptek 2004-ben. Így a menedékkérők jogi tanácsokat kérhetnek és ügyvédek segítségét vehetik igénybe a beadványok elkészítéséhez. A peres eljárásokban való jogi segítségnyújtás szabályai csak 2006-ban lépnek hatályba.
Elismert menekültek
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
Az elismert menekülteket - néhány kivételtől eltekintve - ugyanazok a jogok illetik meg, mint a magyar állampolgárokat. A májusi jogszabályváltozás nyomán a menekültek szavazati joggal rendelkeznek a helyi önkormányzati képviselők, polgármesterek választásán és a helyi népszavazáson, valamint részt vehetnek helyi népi kezdeményezésekben. A menekültekkel kapcsolatban a következő tendenciák figyelhetők meg: a menedékkérők rendszerint befogadó állomáson kerülnek elhelyezésre, és a menedékkérelmek száma csökkenőben van.
A Magyar Helsinki Bizottság egy jól kiépített ügyvédi hálózatot működtet azokban a városokban, ahol befogadó állomás, közösségi szállás vagy idegenrendészeti őrizet működik, és ügyvédek, illetve joghallgatók segítik azokat menedékkérőket, akik ingyenes jogi segítséget igényelnek (Jogklinikák).
2004 szeptemberében a belügyminiszter "kivételes méltányosságot gyakorolva, humanitárius okokból" menekültként ismert el egy magyar nemzetiségű szabadkai családot. A család állítása szerint állandó zaklatásnak és üldöztetésnek voltak kitéve magyar nemzetiségük miatt. Ez az eset óriási visszhangot kapott a médiában, még a köztársasági elnök is meglátogatta a családot hivatalos szerbiai körútja alkalmával.
A Magyar Helsinki Bizottság jelentése szerint az ilyen esetek inkább kivételesek, különösen annak fényében, hogy ugyanaz a magyar hatóság elutasította egy magyar nemzetiségű szerbiai család menedékkérelmét. A Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala (BM BÁH) álláspontja szerint a non-refoulement elve nem alkalmazható, bár a kérelmező állításai szerint rendszeres zaklatásnak vol-
- 148/149 -
tak kitéve a szerbek részéről, hat szerb megtámadta és életveszélyesen meg is fenyegette őket.
Kollektív kiutasítás
A 2004. évi XXIX. törvény módosította a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvényt is. A kiutasítást elrendelő határozat ellen közigazgatási eljárás keretében nincs helye fellebbezésnek, a határozat felülvizsgálata csak a megyei bíróságtól kérhető. Az új rendelkezések értelmében a bírósági eljárás peressé vált, a bíróság a tárgyaláson a külföldit erre irányuló kérelem esetén meghallgatja.
A BM BÁH minden esetet egyedileg bírál el a származási országra vonatkozó információk felhasználásával, és kollektív kiutasítás alkalmazására nem kerül sor. Az eljáró hatóság döntéseit befolyásolják a kialakult sztereotípiák, így előfordul, hogy a származási ország megítélése független az adott ügy körülményeitől.
Kitelepítés tilalma olyan országba, ahol életveszély, kínzás, embertelen, megalázó bánásmód veszélye áll fenn
A jogszabályváltozás érintette a non-refoulement elvét is: a menekültügyi hatóság a kérelem elutasításáról, illetőleg a menekült- és menedékes státusz visszavonásáról rendelkező határozatban állapítja meg a tilalom fennállását vagy fenn nem állását. A BM BÁH döntéseinek esetlegességét jól példázzák az egyes esetekben hozott döntések: miközben Libériát a törékeny belpolitikai helyzetre tekintettel nem tekinti biztonságos származási országnak, Kína vagy Kongó vonatkozásában nem tekinti alkalmazhatónak a non-refoulement elvét.
Jogorvoslat és eljárási garanciák
A korábbi szabályozással ellentétben az államigazgatási típusú jogorvoslat megszűnt, de kérhető a kiutasításról rendelkező közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata. Amennyiben büntetőeljárás során a bíróság mellékbüntetésként kiutasítást alkalmaz, a bíróság által elrendelt kiutasítás végrehajtását megelőzően a külföldi kérelmezheti a non-refoulement elvének alkalmazhatóságát a fogva tartás helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónál. Amennyiben a kiutasító határozat azonnali végrehajtását rendeli el a hatóság, a külföldinek mindössze három nap áll rendelkezésére, bár a jogorvoslati kérelem benyújtható valamennyi magyar külképviseleten is.
A Magyar Helsinki Bizottság megvizsgálta a büntetőeljárásokat etnikai szempontból: három bűncselekménytípusban (lopás vétsége, lopás bűntette, rablási ügyek) 1147 ügyet elemeztek. A kutatás figyelemre méltó összefüggést talált többek között a romák aránya és a nyomozások eredményessége között. Az előállítás során a priusznál vagy a társas elkövetésnél is meghatározóbb szerepet játszik a roma származás. Ezen kívül egyes esetekben a kiszabott büntetések nemében, súlyában is különbségeket találtak a kutatók. A felnőtt romák 12 százalékkal nagyobb valószínűséggel kapnak szabadságvesztést. A legkisebb súlyú lopás vétségénél kétszer annyi roma kapott szabadságvesztést, mint nem roma. A pénzbüntetés napi átlagai alapján egy roma kéthetente egy nappal többet ül ugyanazért a pénzbüntetésért, mint nem roma. A kutatás megállapításai szerint a bíróságok hajlamosak arra, hogy a roma fiatalkorúakat súlyosabban büntessék, mint nem roma társaikat. A rablásért elítélt nem roma fiataloknak mindössze 8 százaléka kapott szabadságvesztés büntetést, míg a romák esetében ez az arány 30 százalék.
Elsősorban a nagyvárosok bíróságain figyelhető meg az etnikai hovatartozással összefüggő különbségtétel, míg a kisvárosi bíróságok büntetőbírói egységesebb büntetéskiszabási gyakorlatot követnek.
A diszkrimináció elleni védelem
Nemzetközi gyakorlat. Nemzetközi intézmények elmarasztalásai
Az International Lesbian and Gay Association (Nemzetközi Leszbikus és Meleg Társaság - ILGA) 2004 áprilisában közzétette összehasonlító tanulmányát, amely a tíz újonnan csatlakozó ország, közöttük Magyarország nemzeti jelentéseit értékelte.[46] A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy az erőszakkal való fenyegetés, a zaklatás az élet minden területén jelen van, és részben ezzel indokolható, hogy a meleg, leszbikus és biszexuális emberek sok tekintetben elzárkóznak a többségi társadalomtól.
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
A Ptk. módosítása sajnos csak elméletileg szüntette meg a különbségtételt a homoszexuális és heteroszexuális élettársak között. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) egy határozatában úgy döntött, hogy az özvegyi nyugdíjhoz szükséges tíz év együttélést az 1996-os módosítástól kell számítani. A 248/2003. (XII. 23.) kormányrendelet értelmében az
- 149/150 -
azonos nemű párok esetében figyelembe kell venni a Ptk. módosítását megelőző időszakot is. A kormányrendelet azonban csak a 2004. január 1-je utáni igényérvényesítésekre vonatkozott, így a Háttér Baráti Társaság a Melegekért nevű jogvédő szervezet által indított ügyben a 2003. február és december közötti időszakra az ONYF nem ítélte meg a nyugdíjat. A bíróság hosszas vita után végül megállapította a kormányrendelet visszaható hatályát. Az ítélet jogerős.[47]
2003. október 23-án a Károli Gáspár Református Egyetem kizárta egyik, homoszexualitását nyíltan vállaló hallgatóját. A Fővárosi Bíróság 2004. február 20-án megsemmisítette az egyetem döntését. Az indokolás szerint a felsőoktatási törvény kiterjed az egyházak által működtetett felsőoktatási intézményekre is, és a törvény értelmében diákot csak fegyelmi eljárást követően lehet kizárni. Az egyetem maga határozza meg a fegyelmi eljárás megindításának feltételeit, és ezek között a homoszexualitás nem szerepel. A döntés ellen további fellebbezésnek nincs helye.[48]
A Károli Gáspár Református Egyetem Tanácsa 2003 októberében elfogadott egy nyilatkozatot, amelyben elvi éllel elítéli a homoszexualitást, és hangsúlyozza, a melegek részvétele nemkívánatos a hittantanári és lelkipásztor-képzésben. A Biblia tanításait követő egyház nem támogathatja sem a homoszexualitást, sem a melegek házasságát és azt, hogy örökbefogadók lehessenek, és elutasítja ezen életforma propagálását. A nyilatkozatot közzétették az egyetem honlapján. 2004. április 1-jén az Egyetemi Tanács határozatot hozott a lelkipásztori képzésről, az arra való felvételről. A Háttér társaság az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény alapján közérdekű igényérvényesítési pert indított az egyetemmel szemben. Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság elutasította a keresetet, mivel az indokolás szerint a sérelmezett kijelentések véleménynek minősülnek, így azok a véleményszabadság védelmét élvezik.[49] A Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta az ítéletet.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot folytatott annak a HIV-fertőzött fiúnak az ügyében, akit betegsége miatt nem vettek fel az általa választott szakközépiskolába. A szülők gyermekük betegségéről a felvételi eljárás során tájékoztatták az intézmény vezetőjét. Ajánlásában a helyettes ombudsman felhívta a figyelmet a HIV-fertőzött személyekkel szemben szükséges védőintézkedésekkel kapcsolatos szabályok hiányosságaira, arra, hogy a túlzott félelem miatt sokszor indokolatlanul szegregálják ezeket a személyeket. Úgy vélte, jelen esetben a diák alkotmányos jogai - a méltósághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma - sérültek, mivel a korlátozás nem felelt meg az szükségesség-arányosság követelményeinek.[50]
Pozitív fejlemények
A parlament 2003 decemberében elfogadta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt. A törvény átfogó védelmet biztosít a közvetlen és közvetett diszkriminációval, a zaklatással, a jogellenes elkülönítéssel, valamint a megtorlással szemben.
Aggasztó fejlemények, események
Az esélyegyenlőségi törvény hatálya a magánszektor tekintetében megfelelő bírói gyakorlat hiányában egyelőre bizonytalan. A magyarországi négy történelmi egyház megtámadta az Alkotmánybíróság előtt az egyházi autonómiát érintő részeket.
Küzdelem a faji, etnikai, nemzeti és vallási kisebbségekkel szembeni izgatás ellen
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
2004 áprilisában Dancs Mihály, a sátoraljaújhelyi cigány kisebbségi önkormányzat tagja, közösség elleni izgatás miatt büntetőeljárást kezdeményezett ismeretlen tettes ellen. Dancs szerint négy turistajelzésre rasszista szöveget festettek. A szöveg, amely az Egészséges Fejbőr nevű nemzeti konzervatív szkinhed csoport egyik dalszövegéből való, a következő volt: "Fehér Karácsony, a mocskos szemét cigányokat nagyon utálom, fehér Karácsony." Dancs attól tartott, e kijelentések könnyen komoly konfliktusok kialakulásához vezethetnek a roma és nem roma lakosság között.[51]
Miután augusztus végén teleragasztgatták plakátokkal Budapest utcáit, a Magyar Jövő csoport vezetője, Bácsfi Diána, egyértelműen kinyilvánította, hogy csoportját a Szálasi-féle Nyilas Párt utódjának tekinti. Bácsfi a nyilas hatalomátvétel emlékére demonstrációt szervezett a Terror Háza elé, amelyhez megkapta a rendőri hozzájárulást. Szeptemberben különböző rendezvényeken és számos alkalommal a médiában olyan kijelentéseket tett, amelyek - a rendőrség véleménye szerint - megvalósítják a közösség elleni izgatás tényállását. Bácsfit később őrizetbe is vették, mert szórólapokat osztottak, amelyben egy be nem jelentett programra invitáltak. A rendőrség értelmezésében ez már a gyülekezési törvény hatálya alá tartozik, ezért be kellett volna jelenteni. A szóvivő szerint nemcsak visszaéltek a gyülekezési jogukkal, de rendzavarásért is felelniük kell. A nyilas hatalomátvétel emlékére szervezett gyűlést végül október 15-én formai okból törölték: a megemlékezés hírére több ezer ember részvételével antifasiszta tüntetést
- 150/151 -
szerveztek a Terror Háza elé. Bácsfi ezen a napon kezdte meg 10 napos elzárásának letöltését.
Pozitív fejlemények
A Magyar Fórum 2001. június 28-i számában Cigányok rémuralma Pándon címmel írást közölt, amely miatt a pándi romák egyike személyiségi jogi pert indított a lap szerkesztője és kiadója ellen. A cikk szerint a romák "gyilkolják, kegyetlenül megkínozzák, majd földönfutóvá teszik a magyarokat". A felperest a cikk név szerint nem említi. Az elsőfokú bíróság befogadta a keresetet, mivel az indokolás szerint az ügy nem azonos azokkal az esetekkel, ahol valamely nemzeti, etnikai vagy vallási közösség tagjaként kívánnak személyiségi jogi igényt érvényesíteni. Ebben az esetben egy földrajzilag behatárolható falu lakosaira vonatkoznak a kijelentések, és a felperes bizonyítani tudta, hogy személyiségi jogait megsértették. A bíróság bocsánatkérésre és nem vagyoni kár megtérítésére kötelezte a hetilapot.[52] A Fővárosi Bíróság másodfokon helybenhagyta az ítéletet. Ebben az ügyben a bíróságok elfogadták, hogy egy közösség tagjaként lehet személyiségi jogi igényt érvényesíteni anélkül, hogy az írás név szerint megnevezné a felperest, bár a Fővárosi Bíróság különös hangsúlyt helyezett a közvetlen azonosíthatóság bizonyítására.
Aggasztó események, fejlemények
Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozattól kezdve inkább a polgári eljárások megindítását javasolta a közösség elleni izgatás büntetőjogi üldözése helyett. Ennek legfőbb akadálya a bíróságok jelenlegi gyakorlata, melynek alapján nem fogadják be a kereseteket akkor, ha a felperes nincs név szerint megnevezve vagy a szöveg alapján nem lehet egyértelműen beazonosítani. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a közösségek méltóságát nem lehet a tagokon keresztül megvédeni, másrészt kizárja azokat az eljárásokat is, amikor a közösség tagja személyében érzi magát sértve a közösség ellen intézett támadás miatt.
Jogorvoslat a diszkrimináció áldozatainak
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
2004. június 1-jén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bíróság először hozott ítéletet Magyarországon oktatási szegregációs ügyben, összesen 3 650 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezve Tiszatarján és Hejőkürt községeket.[53] A községek által fenntartott iskolák 1994 és 1999 között tíz gyermeket társaiktól elkülönítve, eltérő tanterv szerint oktattak, annak ellenére, hogy ezt szellemi képességeik nem indokolták. A bíróság elfogadta a pszichológusi szakvéleményeket, amelyek szerint a gyermekek nem értelmi fogyatékosok, csak bizonyos részképességi zavarokkal küzdenek. Az iskola anélkül helyezte őket át az eltérő tantervű csoportba, hogy erről a kötelező szakértői bizottsági javaslatot beszerezte volna. A külön csoportban különböző korú gyermekek tanultak együtt, őket társaik kiközösítették, csúfolták. A bíróság megállapította, hogy a tanulók elkülönítése jogellenes volt, és az elkülönítés ténye maradandó lelki sérülést okozott. Az iskola a nem megfelelő pedagógiai módszerek alkalmazásával gátolta értelmi és pszichés fejlődésüket. A bíróság azt is hangsúlyozta, hogy ezek a gyerekek az iskolából való kikerülésüket követően is hátrányos helyzetben lesznek, hiszen tudásszintjük alacsonyabb, mint azoké, akik normál tantervű osztályban végeztek. Az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Pozitív fejlemények
Az esélyegyenlőségi törvény értelmében 2005-ben feláll az Egyenlő Bánásmód Hatóság.
Az egyes csoportok szakmai integrálására tett intézkedések
Jogalkotási kezdeményezések, nemzeti esetjog, a magyar hatóságok gyakorlata
A salgótarjáni városi bíróság mint elsőfokú bíróság megállapította a faji megkülönböztetést egy olyan céggel szemben, amely csomagolási munkára keresett dolgozókat. Az állás semmilyen képzettséget nem kívánt. Három roma nőt még abba az épületbe sem engedtek be, ahol a felvételre jelentkezni lehetett, míg nem romák gond nélkül bejutottak az interjúra. A NEKI helyi szervezetének munkatársa felhívta a céget, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy még van szabad munkahely. A keresetet a Ptk. és a munkaügyi törvény rendelkezéseire alapították, mivel az eljárás az esélyegyenlőségi törvény hatálybalépése előtt indult. Az ítélet nem jogerős.
Ugyanez ismétlődött meg egy bevásárlóközpontban, ahol a biztonsági őrnek jelentkező romákat küldték el. A menedzser azt mondta az elutasított roma férfiaknak, hogy felsőbb utasításra 50 év felettieket és romákat nem alkalmazhat. Mindkét eltanácsolt férfi megfelelt a cég által megkívánt feltételeknek. A diszkriminatív alkalmazási politikát a biztonsági szolgálat nyíltan vállalta. A bírósági eljárás folyamatban van.
A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a döntést és új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot egy munkahelyi diszkriminációs ügyben. A felperes, a roma származású F. Katalin egy budapesti hotelt perelt be. A szálloda hirdetés útján keresett szobalányokat, és F. Katalin telefonon kapott személyes interjúra időpontot. Amikor megérkezett, a recepciós bejelentette az igazgatónál a következő szavakkal: "Valami cigánylány keres a szobalányi állással kapcsolatban." Az igazgató így válaszolt: "Nem ve-
- 151/152 -
szek fel ide cigányokat, utálom a cigányokat." Később F. Katalin azt a tájékoztatást kapta, hogy nincs felvétel. A Legfelsőbb Bíróság szerint a felperesnek csak azt kell bizonyítania, hogy őt hátrány érte, míg a szállodának kell bizonyítania, hogy az eljárása jogszerű volt. A megismételt eljárás még folyamatban van.
A romák védelme
2004 februárjában az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont nyilvánosságra hozta a jászladányi alapítványi iskolával kapcsolatos megállapításait. A vizsgálat szerint az iskola továbbra is olyan gyakorlatot követ, amely a roma diákok elkülönítéséhez vezet. Az alapítványi iskola ugyanabban az épületben működik, mint az önkormányzati, de az intézmény teljesen kettészakadt: azok a gyerekek, akik átlagos jövedelmi háttérrel rendelkező családokból jönnek, az alapítványi iskolába járnak, míg a hátrányos helyzetű családok gyermekei az önkormányzatiban tanulnak.[54]
2004. február 12-én a European Roma Rights Center (ERRC) és a NEKI közös kérelmet jutatott el az ENSZ Nőkkel szembeni megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó bizottságához (CEDAW) egy roma nő jogellenes sterilizációjával kapcsolatban. A kérelmezők azt állítják, hogy Magyarország, amely részese a Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezménynek, megsértette a 10. cikk h) pontját (nem megfelelő családtervezési tanácsadás), a 12. cikket (a megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz való jog) és a 16. cikk (1) bekezdésének e) pontját (a gyermekek számáról való szabad döntés). A szülési komplikációk miatti műtét előtt a műtőasztalon íratta alá az orvos a kérelmező hölggyel a hozzájáruló nyilatkozatot. A nyomtatott papír alján, latinul szerepelt a sterilizációba való beleegyezés is. Az asszony csak akkor tudta meg, hogy többet nem vállalhat gyermeket, amikor elhagyta a kórházat. 2001 októberében polgári keresetet indított a kórház ellen, de azt a bíróság elutasította. A másodfokú bíróság megállapította ugyan, hogy az orvos gondatlanul járt el, amikor nem adta meg a szükséges tájékoztatást, de nem ítélt meg kártérítést, mondván, nem tudta bizonyítani, hogy ettől jelentős és hosszan tartó hátrányt szenvedett.
Az UNICEF felmérése szerint a gyermekbántalmazások gyakoriságát és súlyosságát tekintve Magyarország a világ negyedik legveszélyesebb helye a gyermekek számára. Minden hónapban két gyermek hal meg családon belüli erőszak következtében. A felderítettség nagyon alacsony, huszonöt esetből egy kerül napvilágra. A testi fenyítés, a megalázás, az elhanyagolás hazánkban a nevelési szokások szerves része. A szakemberek egy része szintén elfogadja a gyermekbántalmazás egyes formáit, vagy nem jelentik a hatóságoknak. A magyar szakembereket ugyan törvény kötelezi a bántalmazás jelentésére, ám a szabály lex imperfecta, a kötelesség elmulasztását nem büntetik. A szomszédok és a szemtanúk is félnek, vagy nem akarnak beavatkozni a család életébe. Immár közhely, hogy a rendőrök csak akkor mennek ki a helyszínre, ha vér folyik. Amennyiben mégis bírói szakaszba kerül egy-egy ügy, a gyermekbántalmazás miatti elmarasztaló ítéletek jóval enyhébbek, mintha ugyanazokat a bűncselekményeket a szülő felnőtt személy ellen követte volna el.
A családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás sokáig rejtve marad, és máig sokan - az áldozatokat is beleértve - magánügynek tekintik ezeket a bűncselekményeket, ahol jogi szabályozásnak helye nincs. A jelenség néhány civil szervezet és szakértő munkája eredményeként került napvilágra, és mára heves társadalmi vita bontakozott ki e kérdésben.
2004 elején NATO-radarállomás építése kezdődött a Baranya megyei Hosszúhetény és Pécsvárad melletti Zengő-hegyen, tájvédelmi körzetben. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot indított, amelyben a tervezett NATO-beruházással kapcsolatban aggályokat fogalmazott meg.
Bírósághoz fordulás joga
Az Alkotmánybíróság 2004 novemberében megsemmisítette a Polgári perrendtartás azon rendelkezéseit, amelyek polgári ügyekben leszűkítették a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati jogkörét.[55]
Jogi segítségnyújtás
A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény számos rendelkezése hatályba lépett 2004-ben. Jelenleg jogi segítséget csak bíróságon kívüli eljárásokban lehet igénybe venni.
A bírósági eljárások elhúzódása
2003. december 1-je és 2004. november 30-a között az Emberi Jogok Európai Bírósága huszonegy
- 152/153 -
esetben állapította meg, hogy Magyarország megsértette az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének első bekezdését. Az egyezménysértést valamennyi esetben az eljárások indokolatlan elhúzódása okozta.
Egyéb lényeges fejlemények
Az Alkotmánybíróság a 14/2004. (V. 7.) AB határozatban megállapította, hogy a büntetőeljárási törvénynek a távollévő terhelttel szemben lefolytatható eljárásra vonatkozó rendelkezései alkotmányellenesek. A Be. túl tágan állapítja meg az ilyen eljárás feltételeit, a terhelt távollétében történő eljáráshoz nem kívánja meg még csak annak valószínűsítését sem, hogy a terhelt tudatosan vonja ki magát az igazságszolgáltatás alól.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a sérelmezett szabályok nem felelnek meg az arányosság követelményének, így sértik a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság a 8/2004. (III. 25.) AB határozatban megvizsgálta a fegyveres erők hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára vonatkozó törvény egyes rendelkezéseit. Az indítványozó szerint alkotmányellenes, hogy a törvény korlátozza az ügyvédi védelem igénybevételét a nemzetbiztonsági szolgálat hivatásos állományú tagjai ellen indított fegyelmi eljárásokban. Az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogára hivatkozva úgy tartotta, hogy a fegyelmi eljárásokban is tiszteletben kell tartani a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogot. ■
JEGYZETEK
* A jelentés összeállításában részt vett Bárd Petra, Polgári Eszter, Tóth Balázs és Varsányi Benedek.
[1] A testület éves összefoglaló jelentéseit és a tevékenységével kapcsolatos egyéb információkat lásd: http://europa.eu.int/comm/justice_home/cfr_cdf/index_en.htm.
[2] A magyar jelentés rövidített változata a Fundamentum 2004/1. számában olvasható.
[3] Elérhető: http://www.eum.hu/eum/eum_archive.head.page?pid=DA_21664.
[4] A döntés kommentárjait lásd e szám Dokumentum és kommentár rovatában.
[5] A határozat részletes ismertetését és Tóth Judit kommentárját lásd Fundamentum, 2004/2.
[6] A határozat részletes ismertetését és Sajó András kritikáját lásd Fundamentum, 2004/3.
[7] A 9/2004. (III. 30.) AB határozat összefoglalóját lásd Fundamentum, 2004/2.
[8] IM/BÜNT/2004/681. ügyiratszám alatt elérhető az Igazságügyi Minisztérium honlapján: http://www.im.hu.
[9] CPT/Inf (2004) 18: 11, 23. pontok; CPT/Inf (2004) 19.
[10] CPT/Inf (2004) 18: 47. pont. Lásd még a TASZ közleményét az ügyben az aggasztó események, jelenségek felsorolásánál.
[11] Jelentés az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben tett látogatásról, Budapest, Magyar Helsinki Bizottság, 2004. március 16., 11-12.
[12] Az Európai Rasszizmus és Intolerancia-ellenes Bizottság harmadik jelentése Magyarországról, Strasbourg, 2004. június 8., 87. pont.
[13] A CPT 1999-es magyarországi látogatásával kapcsolatos jelentése a Magyar Köztársaság kormánya részére (§§ 121-122). http://www.cpt.coe.int/reports/inf2001-02en.pdf, valamint CPT/Inf (2004) 18: 47. pont. A rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 18. §-ának, a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 39. §-ának, valamint az elzárás, illetőleg a pénzbírságot helyettesítő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 7/2000. (III. 29.) IM-BM együttes rendelet 38. §-ának a HIV-fertőzött fogva tartottak elkülönítését előíró rendelkezései jelenleg sem egyeztethetők össze a fenti ajánlással.
[14] A TASZ 2004. október 12-i sajtóközleménye, http://www.tasz.hu/dl.php?type=mm&goto=194.
[15] A Magyar Helsinki Bizottság és a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány közös jelentése az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben tett látogatásról a BVOP parancsnokának és az IMEI főigazgató főorvosának észrevételeivel, 2003. december 17-18.
[16] Az ügy és a döntés részletes ismertetését magyar nyelven lásd Fundamentum, 2004/1.
[17] Lásd részletesen Fundamentum, 2004/3.
[18] Az Európai Rasszizmus és Intolerancia-ellenes Bizottság harmadik jelentése Magyarországról, Strasbourg, 2004. június 8., 87-88. pont.
[19] OBH 5720/2003. számú ügy, 2004. március 10.
[20] Részletes ismertetésüket lásd e szám Döntés után rovatában.
[21] CPT/Inf (2004) 18: 7, 10, 30. pont; CPT/Inf (2004) 19: a 30-31. pontra adott válasz.
[22] A Magyar Helsinki Bizottság 2004. november 18-i sajtóközleménye.
[23] A Magyar Helsinki Bizottság és a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány közös jelentése az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben tett látogatásról a BVOP parancsnokának és az IMEI főigazgató főorvosának észrevételeivel, 2003. december 17-18.
[24] Az Európai Rasszizmus és Intolerancia-ellenes Bizottság harmadik jelentése Magyarországról, Strasbourg,
- 153/154 -
2004. június 8., 41 és 48. pont.
[25] A határozat összefoglalóját lásd Fundamentum, 2004/3.
[26] Az adatvédelmi biztos állásfoglalása a Simon Wiesenthal Központ "Utolsó esély művelet" elnevezésű magyarországi akciójának adatvédelmi kérdéseiről; ügyszám: 1113/K/2004-5.
[27] Ügyiratszám: 770/A/2004-8.
[28] Összegzés a www.halapenz.hu honlappal kapcsolatos adatvédelmi biztosi vizsgálat megállapításairól; ügyszám: 2/H/2004-5.
[29] A Polgári törvénykönyv tervezete elérhető a www.im.hu honlapon.
[30] Vö. http://hvg.hu/itthon/00000000005AE828.aspx; http://hvg.hu/hvgfriss/2004.44/200444HVGFriss654.aspx; http://hvg.hu/itthon/00000000005B5EC7.aspx.
[31] A döntés összefoglalóját és Kerekes Zsuzsa kommentárját lásd Fundamentum, 2004/2.
[32] A 18/2004. (V. 25.) AB határozat összefoglalóját lásd Fundamentum, 2004/2, Sajó András kommentáló tanulmányát pedig a 2004. évi 4. számban.
[33] A határozat összefoglalóját lásd Fundamentum, 2004/2, Halmai Gábor kommentárját pedig a 4. számban.
[34] 840/2001. (VI. 13.) számú ORTT-határozat.
[35] Az ORTT határozata szerint a Tilos Rádió "a felfüggesztés megkezdése előtt a következő közleménnyel köteles tájékoztatni a hallgatókat, hogy a műsorszolgáltatás nem technikai hiba miatt vagy más okból szünetel: Az Országos Rádió és Televízió Testület megállapította, hogy a Tilos Rádió 2003. december 9-i és 24-i Biciklis század, valamint 19-i Honty és Hanna című műsorszámaiban megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 3. § (3), valamint 5/B. § (5) és 5/C. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseit. [...] A fentiek súlyos sérelme miatt a Testület 30 napra felfüggesztette a Tilos Kulturális Alapítvány műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását. A felfüggesztés letelte után folytatjuk műsorunkat."
[36] 26. B. VI. 24. 712/2001/17. szám.
[37] 1. Bf. 442/2004/11. szám.
[38] http://www.osce.org/news/show_news.php?id=4529.
[39] A törvény koncepciójáról lásd Majtényi László írását, Fundamentum, 2004/4.
[40] Az ügyet részletesen tárgyalja a 8. cikkhez fűzött kommentár.
[41] A TASZ nyilatkozata, 2004. szeptember 29., http://www.tasz.hu/dl.php?type=mm&goto=186. Lásd még a Fundamentum 2004. évi 3. számának Jogvédők rovatát.
[42] A TASZ nyilatkozata, 2004. október 12., http://www.tasz.hu/dl.php?type=mm&goto=198.
[43] Zsuppán András: Kisegítő iskolák: A probléma részhalmaza, Magyar Narancs, 2004. május 6.
[44] A jelentés elérhető az ILGA honlapján: http://www.ilga.org/news-upload/policypaper_accession_6.pdf.
[45] A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 30.M.623/2004/6. számú ítélete.
[46] A Fővárosi Bíróság 8.K.33.639./2003/5. számú ítélete.
[47] A Fővárosi Bíróság 19.P.21.788./2004/10. számú ítélete.
[48] OBH 5889/2003, 2004. november 13. Hasonló eset történt Debrecenben, ahol hepatitis C vírussal fertőzött gyermek beiratkozását tagadták meg egy általános iskolában (OBH 3356/2003, 2004. február 25.).
[49] Forrás: http://www.romapage.hu/rovatok/hirek/hirek.php?id=2392.
[50] 37.P.90951/2001/22. számú ítélet.
[51] 9.Pf.2931/2004. számú ítélet.
[52] Hírül adta az ERRC honlapja: http://www.errc.org.
[53] 42/2004. (XI. 9.) AB határozat. Összefoglalóját lásd Fundamentum, 2004/4.
Visszaugrás
