Recenziót néha nagyon nehéz, néha nagyon könnyű írni. Ennek ténye függhet persze a recenzens érdeklődési körétől és a recenzeált mű tudományterületétől is. Amikor Tóth Nikolett Ágnes Sportrendészet a sportigazgatás rendszerében című monográfiájának[1] ismertetéséről van szó, akkor annak ellenére könnyed a feladat, hogy a rendészet általában nem a közérdeklődésre számot tartó közkedvelt témák egyike, mert a szerző jókor és jó érzékkel nyúlt a közigazgatási jogon és sportjogon belül a sportigazgatás, azon belül meg a sportrendészet talán száraz, jóllehet egyáltalán nem egyszerű, hanem összetett és egyre hangsúlyosabb kérdéséhez, s tette mindezt gondosan felépített szerkezetben, kiforrott stílussal, mondanivalóját számos (jog)esettel is színesítve.
Az auktor rendőr alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara Rendészettörténeti Tanszékének és a Testnevelési Egyetem Sportjogi Intézetének adjunktusa, aki a kutatási területei közé nemcsak a sportrendészetet sorolja, hanem a sportjog közjogi és magánjogi vonatkozásait, a sportszerződéseket, a sportrendezvények biztosítását és a sportfegyelmi felelősséget is, s aki 2019-ben jelentkezett másik monográfiával is,[2] amelyet a szakirodalom szintén számon tart,[3] s amelyről tán mi majd más alkalommal írunk.
A monográfia előszóval indul, amelyben a szerző a sporthoz, a sportjoghoz, a sportrendezvények biztosításához, a sportrendészethez fűződő vonzalmának gyökereivel, előzményeivel nyit, majd beavat a sportrendészet fogalmi tisztázatlansága felismerésének körülményeibe, tudatja, hogy a tanulmányában a sportrendészettel is összefüggésben a futballhuliganizmus okaira is keresi a választ, hangsúlyozza a rend védelmének, a biztonság szolgáltatásának fontosságát, megadja legfőbb célként a sportrendezvényeken a rendbontások megelőzését azért, hogy a sportversenyeken mind a sportolók, mind a nézők nyugodt körülmények között érezhessék magukat, versenyezhessenek, illetve szurkolhassanak, ars poeticaként és az előrelépés zálogaként pedig hirdeti a tudományos eredmények és a gyakorlati tapasztalatok együttes alkalmazásának szükségességét, végül hitet tesz a tudomány és a sport örökkévalósága mellett.
A kötet hat fejezetre tagolódik és irodalomjegyzékkel zárul.
Az I. fejezet (A sportrendészet helye és szerepe a sportigazgatás rendszerében) külön címek alatt veszi számba és sorra a közigazgatásban megjelenő rendészeti feladatokat; a sportigazgatást; a sport közigazgatási rendszerének kialakulását; az állami sportigazgatás szerveit, a sport és a rendészet kapcsolatát; a sportrendészet alapvető feladatait.
A szerző a sportrendészetet a közrend megfelelő szinten tartásának egyik alkotóelemeként azonosítja; a sportrendezvények biztosítása során leszögezi, hogy a legfontosabb a biztonságos lebonyolítás; a sportigazgatást egyfajta szakpolitikaként és akként határozza meg, hogy az a közigazgatási jog különös részét képező sajátos jogalkotási és jogalkalmazási szakterület, amelyen keresztül valósítja meg az állam a sporttal kapcsolatos feladatokat; a 20. század elejétől sorolja a jogszabályokat és az intézményeket, a mindenkori sportirányítási rendszer kritikáját is megadva.
A II. fejezet (Sportrendészeti eszközök a változó világban) magában foglalja a kizárást, kitiltást, eltiltást; a beléptetőrendszer alkalmazását.
A szervező joga (és kötelessége) a sportrendezvényen történő részvételből való kizárás foganatosítása, a kitiltás szabálysértési intézkedés, illetve büntetőjogi büntetés, a sportrendezvények látogatásától való eltiltás pedig szintén büntetőjogi büntetés, míg a beléptetőrendszer alkalmazása 2013. július 1-jétől a labdarúgás sportág tekintetében a kiemelt és a fokozott biztonsági kockázatú sportrendezvény esetében kötelező.
A III. fejezet (A Taylor-jelentés legfőbb megállapításai) hat címre bomlik, úgymint a futballhuliganizmus előzményei; a tömeg pszichológiája; a futballhuliganizmus jelensége; a futballhuliganizmus kialakulása Magyarországon; a futballhuliganizmus a 20. század második felében; stadionkatasztrófák a nagyvilágban.
A laikus(abb) olvasó számára nyilván ez a mű legérdekesebb, ám a gyakorlati(as) szakember számára történetisége miatt talán kevésbé hasznosítható része.
A futballhuliganizmus mint fenomén mindenesetre lehetőséget adott a labdarúgás eredete kapcsán ókori (egyiptomi, kínai, görög) gyökerek felvillantására, középkori (angol) forrás(ok) megemlítésére, majd a modern labdarúgás születésének, kezdetének megjelölésére; a külföldi és hazai nézőtéri erőszakkal kapcsolatos események, esetek felsorakoztatására és ezekkel néha és néhol az olvasó meghökkentésére. Felidézi például, amikor 1937-ben a Ferencváros-Debrecen mérkőzésen 14 lovas és 10 gyalogos járőr 2 ezer szurkolót állított meg, vagy amikor az 1947-es Magyarország-Ausztria válogatottmérkőzésen az Üllői úti sporttelep falelátója nyolc méter szélességben leszakadt, és kétszáz szurkoló a mélybe zuhant, ezeken kívül ismertet nagy nemzetközi stadionkatasztrófákat is.
A IV. fejezet (A rendőrség szerepe a sportrendezvények biztosítása során) az alacsony profilú intézkedés-
- 34/35 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
