Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, és ennek érdekében az Országgyűlés már 2002-ben rendelkezett arról, hogy az Alkotmány egy új, 2/A. §-sal egészül ki,[2] amely szerint "[a] Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is".[3] Az Alkotmány 6. § (4) bekezdése szerint a "Magyar Köztársaság az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében".
A 2012. január 1-je óta hatályos Alaptörvény E) cikk (1) bekezdése értelmében "Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében. (2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből fakadó egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolja. (3) Az Európai Unió joga - a (2) bekezdés keretei között - megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt. (4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges".[4]
A következő oldalakon bemutatom, hogy az Alkotmánybíróság - részben az erre irányuló megfelelően kimerítő indítvány hiányában - az Alkotmány és az Alaptörvény szövegét értelmezve nem vállalkozott arra, hogy teljes körűen meghatározza Magyarország állami hatáskör-átruházásának pontos mértékét, és mindazt, ami ebből következik a magyar és az uniós jog[5] kapcsolatára, különös tekintettel az Alaptörvény szerepére, illetve a jogalkalmazóra háruló részletes feladatmeghatározásra nézve (1). Mindezek miatt fokozottan érdekes, hogy a jogirodalom hogyan gondolkodik ezekről a kérdésekről, illetve milyen iránymutatással tud szolgálni az Alkotmánybíróság és a rendes bíróság számára az uniós jog magyar jogban betöltött pozícióját illetően (2). A dolgozat értékelő összefoglalással zárja az uniós jog magyarországi pozícióját meghatározó alkotmányos keretek áttekintését (3).
Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása 2013. április 1-jén lépett hatályba. Ennek értelmében a régi alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztették, az Alkotmánybíróság e rendelkezést értelmező döntése szerint azonban a régi döntések továbbra is hivatkozhatóak, a régi döntésekben kifejtett alkotmányjogi álláspontját az Alkotmánybíróság fenntarthatja.[6] Bár - ahogy azt fentebb láthattuk - az Alkotmány és az Alaptörvény szövege egy, álláspontom szerint nem elhanyagolható kisebb eltéréstől eltekintve szinte azonos, az alkotmány-módosító parlamenti többség döntése alapján az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatálybalépéséhez viszonyuló 22/2012. (V. 11.) AB határozatában foglaltakhoz képest talán - legalábbis lélektanilag - még nagyobb az igény arra, hogy az Alkotmánybíróság gondolja át az adott alkotmányossági kérdésben korábban kialakított álláspontját.
Mindezek miatt ismét relevánsnak tűnik a kérdésfel-
44/45
tevés, hogy mi az, amit eddig gondolt az Alkotmánybíróság a magyar jog és az uniós jog kapcsolatáról, és mik azok a problémák, amelyek át- vagy továbbgondolásra érdemesek. A vizsgálat eredménye azt támasztja alá, hogy az Alaptörvény által meghatározott keretek között is szervesen tovább folytatható az elmúlt évtizedben megkezdett diskurzus; erre vonatkozóan az Alkotmánybíróság 2012. január 1-jét követő másfél éves gyakorlatában sem találunk ellenpéldát.
Az Alkotmány sokak által kritizált[7] uniós klauzulája kevés fogódzót nyújtott az Alkotmánybíróság számára az indítványokban feltett alkotmányossági problémák megválaszolására, hiszen inkább a csatlakozás feltételéről, mint a csatlakozás következményeiről rendelkezett. Mindazonáltal az Alkotmánybíróság nem szorítkozott arra, hogy az Alkotmány 2/A. §-a alapján csak az eredeti szuverenitástranszfert közvetlenül érintő problémákat tárgyaljon,[8] hatáskörét azonban de facto mégis szűkre szabta. Ehhez a tartózkodó pozícióhoz talán az is hozzájárult, hogy az Alkotmánybíróság primer módon a bíróságok ítélkezési gyakorlatát alkotmányossági tekintetben 2012 előtt nem vizsgálta.[9]
Az új Alaptörvény E) cikkét tekintve biztosan konszolidációsnak mondható normaszöveget fogalmazott meg, amely az Alkotmányban foglalt korábbi változathoz képest, a nyelvi finomításokon túl egyetlen szabállyal egészült ki: az Európai Unió joga megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt. Azt, hogy az EU megállapíthat általánosan kötelező szabályt, a rendes bírósági gyakorlat korábban is elismerte: "Az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdése - a kizárólagos jogalkotó joghatóság korlátozásával - lehetővé teszi, hogy az Európai Unió alapító szerződései alapján alkotott közösségi jog külön tagállami aktus nélkül állapíthat meg jogokat és kötelezettségeket közvetlenül a tagállamok főhatalma alá tartozó személyek számára".[10]
Az Alaptörvény tehát a fent említett kiegészítő mondattal a közösségi jog alapelvei alapján kialakított magyar bírósági gyakorlatot kodifikálta annak érdekében, hogy a belső jogban alkotmányos rangot kapjon az uniós jognak ez a sajátossága. Kérdés, hogy e mondat alapot nyújt-e majd ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság szélesebb körben értelmezze a magyar jog, annak részeként az Alaptörvény és az uniós jog kapcsolatát. Az Alaptörvény hatálybalépését követő másfél éves gyakorlat alapján erre még nem tudunk választ adni.
Az Alaptörvény E) cikkének indokolása szerint: "Az Európai Unió nemzetközi szerződésen alapuló önálló jogrenddel rendelkezik, amelynek értelmében az uniós jog a tagállamok területén közvetlenül alkalmazandó, és a jogalanyok számára közvetlenül is teremthet jogokat és kötelezettségeket. Mivel az Európai Unióban való részvétel jelentősen befolyásolja a magyarországi közhatalom-gyakorlás rendjét és kereteit, valamint az uniós jog nagymértékben meghatározza a magyar jogalanyok jogait és kötelezettségeit, szükséges hogy az Európai Unió keretein belül történő hatáskörgyakorlásra az Alaptörvény - az Alaptörvény egészét átható rendezőelvek között - kifejezett felhatalmazást adjon. [A rendelkezés] lehetővé teszi, hogy Magyarország az Európai Unió tagállamaként, az Európai Unió intézményei útján gyakorolja egyes hatásköreit. Az érintett konkrét hatásköröket nemzetközi szerződésnek kell megállapítania, az Európai Unió intézményei útján történő hatáskörgyakorlás nem haladhatja meg a nemzetközi szerződésből fakadóan szükséges mértéket, valamint nem irányulhat több hatáskörre annál, mint amivel Magyarország az Alaptörvény alapján egyébként rendelkezik."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
