A jogfejlesztés több lábon álló folyamat, cél. Egyfelől támaszkodik a jogtudomány megállapításaira. A jogtudomány vizsgálja, magába foglalja a jogszabályok elemzését, a jogalkotás tendenciáit, azokat kritikus szemmel figyeli, és teszi meg a saját javaslatait. Másfelől épít a jogalkalmazói gyakorlatra. A jogszabályok alkalmazása során derül ugyanis fény elsőként és legmarkánsabban a jogalkotás hiányosságaira, mulasztásaira, tévedéseire, ellentmondásaira. Ezek a jogfejlesztés belső dimenziói. Célszerű azonban nyitott szemmel járnunk, és látószervünket a külföld felé is irányítani. A külföldi jogalkotás, jogalkalmazás, jogtudomány mint a jogfejlesztés külső dimenziója ugyanis kétségtelenül hasznosítható lehet. Európai tanulmányútjaink során rendre konstatálhatjuk a kontinentális jogrendszerek hasonlóságát. Ennek talajára állva szemlélhetjük a többi állam megoldásait akár jogalkotási, akár jogalkalmazási vagy jogtudományi szempontból.
Jelen értekezés a fiatalkorúak elleni német büntetőeljárásra fókuszál. Elemzi a német büntetőeljárás fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseit, felvillantja a gyakorlati szemszögeket, összeveti a magyarral és véleményt formál, hogy vannak-e olyan elemek, amelyek átültethetők, esetleg átültetendők hazánk jogrendszerébe.
... avagy külön eljárási jogszabály vagy az eljárásjogi kódex egyik fejezete tartalmazza a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket?
Míg Magyarországon a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) a külön eljárások között, a XCV. fejezetben szabályozza a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás szabályait, addig Németországban 1953 óta külön törvény, a Jugendgerichtsgesetz (a továbbiakban: JGG) rendelkezik róla. Utóbbi tartalmazza a fiatalkorúakra vonatkozó büntető anyagi, eljárási jogi és büntetés-végrehajtási normákat.
Hasonlóan a magyar megoldáshoz, Németországban is irányadóak azok az általános büntető-eljárásjogi rendelkezések, melyekhez képest a JGG speciális szabályokat nem tartalmaz. A különbség, hogy nálunk nem külön törvény szabályozza a speciális rendelkezéseket, hanem az általános eljárásjogi kódex egyik fejezete.
A különbség a két ország eltérő büntető jogalkotására, kodifikációjára is visszavezethető. Míg Magyarországon a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény foglalja magába valamennyi büntető törvényi tényállást, addig Németországban a Strafgesetzbuchon túl egyéb jogszabályok is. Ezért nem meglepő, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó eljárási szabályok is külön törvényben kaptak helyet.
Álláspontunk szerint ebben a tekintetben a magyar kodifikáció egységesebb, áttekinthetőbb, illeszkedik hazánk jogi kultúrájához. A német szabályozási módszer átvételét sem elméleti, sem praktikus szempontok nem indokolják.
... avagy érvényesíthetőek-e a generálpreventív szempontok a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban?
Hasonlóan a Be. 677. §-hoz, a JGG 2. § (1) bekezdése is a megelőzésre, a nevelésre helyezi a fő hangsúlyt. Célja, hogy megakadályozza a fiatalkorút, illetve a felnövekvőt abban, hogy újabb bűncselekményt kövessen el. A nevelő hatás révén igyekszik személyiségükre olyan tudatos hatást gyakorolni, mely révén a társadalmi együttélés normáit betartják.
A Gyermekjogi Egyezmény, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Rec(2003)20. számú ajánlása, valamint a Children irányelvhez fűzött magyarázatok összevetése alapján megállapítható a nemzetközi tendencia, hogy a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás célja a bűnismétlés megelőzése, a társadalmi beilleszkedés elősegítése, a terhelt (re)szocializációja, (re)integrációja, valamint a jogsértés elkövetése miatt kialakult hátrányok jóvátétele.[1]
Ezek a nemzetközi elvárások mindegyike az egyénre helyezi a hangsúlyt, speciálpreventív jellegűek, illetve a sértetti jogok, érdekek garantálását szolgálják.
Beleférnek-e a fiatalkorú terheltek elleni büntetőeljárásba a generálpreventív szempontok?
A JURA 2019. évi 2. számában megjelent, A fiatalkor megközelítési módjairól a büntetőeljárásban című tanulmányunkban már kifejtettük a fiatalkor és a nevelő hatás összefüggéseit, így ezen a helyen csak annyit jegyzünk meg, hogy a nevelés külső ráhatás a fiatalkorú személyiségfejlődésére, mely a jövőre fókuszálva hasznosítja a felnőttek tapasztalati tőkéjét. Ezzel szemben ugyanis a fiatalkorúak belsője a jelenre koncentrálva csak a csekély személyes tapasztalatára építhet.
A nevelési szándék nem ismer határokat. A hatás elérése érdekében a büntető és a családjogi bíróság együttműködik. Ha a büntetőbíró megállapítja a fiatalkorú vádlott büntetőjogi felelősségét, de eltekint büntetés kiszabásától, akkor megvan az elvi lehetősége arra - a gyakorlatban általában mindez nem érvényesül - hogy a nevelő célzatú intézkedés kiválasztását és elrendelését a családjogi bíróra hagyja. Hacsak a büntetőeljárásban feltárt körülmények lényegesen meg nem változtak, akkor utóbbi köteles is az ügyben eljárni és intézkedést alkalmazni (JGG 53. §-a).
- 375/376 -
A magyar fiatalkorúak elleni büntetőeljárás célja is a fiatalkorú terhelt nevelésének, testi-értelmi-erkölcsi-érzelmi fejlődésének az előmozdítása révén a társadalmi beilleszkedés garantálása, valamint annak megakadályozása, hogy a fiatalkorú újabb bűncselekményt kövessen el (a Be. 677. §-a).
A magyar és a német jogalkotó által használt terminológia gyakorlatilag tartalmilag fedi egymást. Lényeges kérdésnek tartjuk ugyanakkor, hogy a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban a jogalkalmazó által kiszabott szankció szolgálhat-e generálpreventív célokat. Célozhatja-e a társadalom többi tagjának visszatartását bűncselekmények elkövetésétől vagy kizárólag a terhelt speciális megelőzésére tehet kísérletet?
A fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás szellemiségéhez a speciálprevenció középpontba helyezése áll a legközelebb. A személyiség és az erkölcs helyes irányba történő fejlesztése érdekében hangsúlyt kell fektetni az egyéniesítésre. Elkerülendő, hogy egy érési folyamatban lévő fiatal kárára akarjunk példát statuálni a társadalom számára, még akkor is, ha adott esetben a deviáns-kriminális magatartás elszaporodottsága tény. Ez meglátásunk szerint mégsem zárja ki generálpreventív szempontok figyelembevételét. Ennek azonban célszerű a fiatalkorúak csoportjára fókuszálnia. A fiatalkorú terhelttel szemben alkalmazott jogkövetkezmény a többi fiatalkorúnak is jelentse a társadalmi együttélés szabályainak felmutatását, és azt, hogy a határok átlépése joghátrányhoz vezet. A generálpreventív szempontok érvényesíthetőségét a jogalkotó megfogalmazása sem zárja ki, hiszen általános alanyt használ - "a fiatalkorú" - a visszatartó hatás mint cél megfogalmazásakor.
A fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban a generálpreventív hatás nem önmagában, hanem a speciálprevenció alapján kiszabott szankció következményeként értelmezendő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
