Lenni vagy nem lenni; tenni vagy nem tenni? Két eldöntendő kérdés, melyek mindegyikére egy egyszerű igen-nem a válasz. Ez az elsőre szembetűnő hasonlóság azonban közel sem jelenti azt, hogy a válaszadásig vezető út is megegyezne. Az első kérdés - a vagy van, vagy nincs - nem kíván különösebb mérlegelést, elemzést. Ezzel szemben azt, hogy mit teszünk, vagy éppen nem teszünk, számos tényező befolyásolja. Ezen tényezők egyike az erkölcs, mely azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén. Az erkölcs jelentése eredetileg ennél tágabb körű volt, általában jelentette egy személy magatartásának módját, ezért jelentéstartalma és színezete nagymértékben függött az előtte alkalmazott jelzőtől, így például létezett lovagi erkölcs, szerzetesi erkölcs, közerkölcs, valláserkölcs, polgári erkölcs.[1] Minthogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 2014. március 15. napjától önálló semmisségi okként tartalmazza a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközést, joggal vetődik fel a kérdés, vajon létezik-e olyan, hogy munkajogi erkölcs, és amennyiben igen, az milyen azonosságokat mutat a polgári jogi jóerkölcshöz képest. Jelen tanulmány egy fordított technikát alkalmazva a végkifejletből, vagyis a joggyakorlatból visszafejtve igyekszik megtalálni a választ ezekre a kérdésekre.
1. A jóerkölcs fogalmi, tartalmi meghatározásának rövid áttekintése
2. A polgári jogi gyakorlat
2.1. A tartási - életjáradéki - gondozási szerződések
2.2. Pilótajátékra épülő szerződések
2.3. Házassági - vagyonjogi szerződések
2.4. Harmadik személy megkárosítására irányuló vagy azt eredményező szerződések
2.5. Megbízási szerződések
2.6. Az ügyletben részt vevő felek személyi összefonódása
3. A jóerkölcsbe ütközés munkajogi gyakorlata
3.1. A keresetlevél
3.2. A jóerkölcsbe ütközésre hivatkozás esetei
3.3. A jóerkölcsbe ütközéssel szembeni érdemi védekezések
3.4. Bizonyítási teher, bizonyítási eszközök
4. A kúriai döntések
4.1. A jóerkölcsbe ütközést megállapító döntések
4.2. A jóerkölcsbe ütközésre hivatkozás elutasítása
4.3. A hatályon kívül helyező végzések
5. Összegzés
A jogtörténeti fejlődés tanulmányozása során egyértelműen kirajzolódik, hogy a legnagyobb polgári jogi kódexek a jóerkölcsbe ütközés tilalmát egy generálklauzulával határozzák meg. A magyar jogi szabályozás is ezt az eszközt használja. Ez azonban nem nyújt további szempontot az értelmezés során, a törvény szövege ugyanis nem határozza meg, hogy mely esetek tartoznak ide, illetőleg annak az értelmezéséhez sem ad segítséget, hogy mit jelent a jóerkölcs fogalma. Ebből adódóan tehát az adott normát alkalmazni és értelmezni kell a konkrét történeti tényállásokra. A jogtörténeti fejlődés során számos próbálkozás volt a jóerkölcs tartalmának meghatározására.
A jóerkölcsbe ütközés tilalmának tényleges tartalmát, annak generálklauzula voltából és nyitott törvényi tényállás jellegéből adódóan a bírói gyakorlatnak kell meghatároznia. Ebből adódóan a tartalommal való megtöltés kérdésében központi szerepet kap a bíró személye. A jóerkölcs tartalma azonban semmiképpen nem szubjektivizálható, a bírónak is alá kell rendelnie magát a társadalom általános erkölcsi felfogásának.
A hatályos jogunk a generálklauzula tartalommal való megtöltése során, az egyes esetekből kialakított elvek alapján az alábbi módon jelölte ki a jóerkölcs zsinórmértékét. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint "a jóerkölcs polgári jogi értelemben a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiájának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki [...] az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jóerkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó."[2]
- 54/55 -
A bírói gyakorlat részéről a jóerkölcsbe ütközés általános fogalmának az értelmezése több eseti döntésben is megtörtént.[3] "A joggyakorlat értelmében nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek minősül az a szerződés, amelyet a jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti."[4] "A jóerkölcs olyan általános társadalmi kategória, amely általános értékítéletet fejez ki, a bíróság absztrakció útján, a társadalomban általánosan elfoglalt erkölcsi normák alapján minősíti a szerződéseket. Következésképpen nem a szerződéskötő felek érdeksérelmét, az egyes szerződő felek konkrét joghátrányát kell értékelni, hanem a jogügylet egészének társadalmi megítélését."[5] A bírói gyakorlat szerint a jóerkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó mérce a társadalom általános értékítélete.[6]
A fogalmi meghatározások körében kiemelkedő szerephez jut a felek szándéka, tudattartama is. A Legfelsőbb Bíróság az egyik eseti döntésében azt hangsúlyozta, hogy egy szerződés jóerkölcsbe ütközőnek minősítése esetén mindkét fél tudattartamának ki kell terjednie az ügylet etikátlan jellegére.[7] Menyhárd Attila szerint "ha a szerződés tartalma nem ütközik jóerkölcsbe, de az egyik fél szándéka, szerződéses célja a szerződést jóerkölcsbe ütközővé teszi, a jóerkölcsbe ütköző szerződések tilalmának túlzott kiterjesztését jelentené, ha a szerződést önmagában emiatt tekintenénk érvénytelennek."[8] Vajna Zita Barbara álláspontja azonban ezzel némiképp ellentétes. Meglátása szerint elképzelhető olyan jóerkölcsöt sértő ügylet is, ahol az egyik félnek nincs tudomása az ügylet jóerkölcsöt sértő voltáról. Hangsúlyozza továbbá, hogy az egyik szerződő fél jóerkölcsbe ütköző magatartása jóerkölcsbe ütközővé teheti a szerződést még akkor is, hogy ha e felet vezérlő motívumot a vele szerződő fél nem ismeri.[9]
Menyhárd Attila a tanulmányában hangsúlyozza, hogy "a jóerkölcsbe ütköző szerződések tilalma nem a jogi normáknak az erkölcsi elvárásokkal való korrekcióját jelenti [...] ez a tilalom kizárólag ott és annyiban érvényesülhet, ahol jogi szabályozás nincsen, ugyanis az nem ronthatja le egy jogi normának a hatását, illetőleg nem módosíthatja azt. A generálklauzulának tehát egy hézagkitöltő szerepe van, méghozzá a jogi norma által megengedett magatartást a jóerkölcsbe ütközést előidéző többletkörülmények nélkül nem tilthat."[10]
Deli Gergely kiemeli, hogy a jóerkölcs nyitott fogalmából eredő bizonytalanságokat a magyar jogalkalmazás a "társadalom erkölcsi felfogásának" interpretálásával kívánta kiküszöbölni. Ez a fogalom azonban ugyanolyan mértékben üres vagy nyitott, mint a jóerkölcs fogalma. Egy támpontot azonban mégis ad, miszerint a szerződés jóerkölcsbe ütközése során nem a szerződő fél érdeksérelmét, hanem azt kell megvizsgálni, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
