2021 nyarán belevágtunk egy folyamatba, amelyhez hasonlóra addig nem került sor Magyarországon, de tudomásunk szerint másutt sem valósult meg ebben a formában. Megkezdtük partnerek fellelését egy párbeszédsorozathoz, az ún. szélsőséges, radikális nézeteket képviselő fiatalok és a "célkeresztjeikben" álló, folyamatosan és módszeresen támadott, zaklatott társadalmi csoportok, romák, melegek és zsidók között. A folyamat célja az volt, hogy kapcsolatot létesítsünk és egy újfajta kommunikációt, ún. párbeszédet indítsunk meg közöttük.
Párbeszéd alatt olyan kommunikációt értünk, amelynek során egymással merőben ellentétes, konfliktusos nézetvilágú résztvevők, egy párbeszédfacilitátor közreműködésével türelmesen és toleránsan, előítéleteik félreállításával meghallgatják és megismerik egymás nézeteit és motivációit. A párbeszéd eredményeként a résztvevők közötti emberi viszony megváltozik, és lehetővé válik, hogy meginduljon egy közös gondolkodás olyan problémák megoldásáról, amelyek addig abszolút tabunak számítottak és az együttműködésnek még az elvi lehetőségét is mindannyian kizárták.
A nemzetközi gyakorlatban a párbeszéd jól ismert módszer a szélsőséges és erőszakos konfliktusok megelőzésére, a már bekövetkezett tragédiák nyomán szerzett sebek begyógyítására és a tartós megbékélés körülményeinek megteremtésére.
Szervezetünk 2010 óta foglalkozik a szélsőséges bűncselekmények - népirtás, etnikai tisztogatás, háborús bűnök és emberiség elleni bűncselekmények - megelőzését célzó "védelmi felelősség" elvének gyakorlatba történő átültetésével. Ennek érdekében aktívan részt veszünk nemzetközi együttműködésekben.
Tevékenységünkben a kiindulási pont, hogy a szélsőséges cselekmények elkövetése nem hirtelen támadt ötletek, hanem egy hosszú folyamat eredménye, amely a megkülönböztetéssel és megbélyegzéssel kezdődik, diszkriminációval, megfélemlítéssel, kirekesztéssel folytatódik, majd elvezet a törvény által büntetett gyűlöletbeszédhez és végül magához a gyűlölet cselekményhez. A folyamat meghatározó kísérő eleme már a kezdet kezdetétől a gyűlölködés, a gyűlölet növekedése, elhatalmasodása, a személy, illetve csoport radikalizálódása. Ezért a megelőzésben kulcskérdés, hogy mielőbb megállítsuk a gyűlölet növekedésének folyamatát. Ehhez a legfontosabb első lépés, hogy feltárjuk a gyűlölködés objektív okait és megértsük a szubjektív, személyes motivációkat.
A nemzetközi és hazai társadalmi szereplők jelentős része a felvilágosításban, a kockázatokat ellensúlyozó tevékenységek felerősítésében - például a retorika, a vita hatékonyságának növelésében, eszköztárának szélesítésében -, vagy éppen a radikalizálódó személyek elszigetelésében, tevékenységük törvényes korlátozásában, elhallgatásában látja a megoldást.
Mi a hangsúlyt a felvilágosításra, a gyűlölködéssel szembeni fellépésre, a fiatalok vonatkozó képességeinek fejlesztésére, és különösen a párbeszéd kultúrájának és módszerének elterjesztésére és alkalmazására helyezzük.
Korábbi, deradikalizációt célzó projektjeink során igyekeztünk megismerni a magyarországi közbeszédben "radikálisnak" és "szélsőjobboldalinak" vagy "szélsőségesnek" minősített fiatalok magatartását, nézeteit és álláspontját, hogy minél céltudatosabban és hatékonyabban alkalmazhassuk a negatív trendek megállítását, ellensúlyozását lehetővé tévő módszereket.
A "szélsőjobboldal"[2] néhány fiatal képviselőjével folytatott informális beszélgetéseink alkalmával a szokásos címkézési gyakorlatot és előítéleteket félretéve felfigyeltünk arra, hogy nézeteik és álláspontjaik számos kérdésben sokkal kevésbé "militánsak" és "szélsőségesek", mint ahogy az nyilvános nyilatkozataikból kihallatszik. Érveik objektív elemeket is tartalmaznak, amelyeket azonban az erőteljes és militáns retorika elnyom. Feltűnt, hogy sok tekintetben magukat is az "elnyomottak", a "kisebbségek" kategóriájába sorolják, és helyzetüket, pozícióikat egyenlőtlennek, kirekesztettnek, kiszorítottnak érzik.
Kommunikálásunk során a jellemzően kemény nyelvezetüket, benne a megbélyegzést, sőt démonizálást nehéz volt hallgatni, de ellenérzéseinket átmenetileg háttérbe szorítottuk annak érdekében, hogy minél több esélyt biztosítsunk a párbeszéd kialakulásának és a későbbiekben jobban a mélyére nézhessünk a kijelentéseknek. A folyamat során az a benyomásunk támadt, hogy a kemény retorikát egyfajta eszközként alkalmazzák, hogy jobban megkülönböztessék magukat más politikai szereplőktől, nagyobb közfigyelmet és talán több támogatást szerezzenek, valamint tagokat toborozzanak közösségeikbe.
Közelebbi kapcsolatba kerülve a "szélsőséges" közösségek képviselőivel fontosnak tartottuk, hogy nekik is lehe-
- 100/101 -
tőségük legyen arra, hogy részletesebben is kifejtsék nézeteiket, és ami még fontosabb, feltárjuk az értékeik és tevékenységük mögött rejlő okokat és motivációkat.
A szélsőségesek "célcsoportjaival", a szakzsargonban sérülékenyeknek nevezett közösségekkel folytatott munkánk során ráébredtünk arra is, hogy ők a szélsőséges és radikális megnyilatkozások megismerését követően a "szélsőségesekhez" hasonlóan, az esetek többségében szinte azonnal "címkéztek" és elutasították a tartalmakat, a tényleges motiváció és az okok objektív feltárása, ennek mentén pedig a problémák lehetséges orvoslásának lehetősége fel sem merült.
Végezetül, tevékenységünk során nyilvánvalóvá vált az is, hogy egyik oldal sem jutott még el addig, hogy személyes konzultáció keretében kísérelje meg az eltérő véleményeket részleteiben megismerni és a közösen elfogadható megoldásokról beszélni, tárgyalni. Ennek egyik alapvető oka az ódzkodás, félelem volt attól, hogy saját közösségük megbélyegzi, megvádolja őket, hogy lepaktáltak az "ellenséggel", illetve legitimálják az "ellenséget" már önmagában a kapcsolat felvételével is.
Az elmúlt tíz év során társadalmi méretekben is érezhetően erősödött Magyarországon a konfliktusos politizálás gyakorlata, gerjedt a gyűlölködés, radikalizálódott a gondolkodás és a közbeszéd. A folyamat a szélsőségesség felé halad. A konszenzusra, közös gondolkodásra és cselekvésre való hajlam hiánycikk.
Mindezek miatt gondoltuk, hogy megtesszük az első lépéseket az együttműködő, békés gondolkodás, a párbeszéd uralta politizálás és döntéshozatali mechanizmus kialakításának irányába.
A kezdeményezés eredeti célja az volt, hogy kapcsolatot létesítsünk a hazai köztudatban szélsőjobboldalinak minősített és a "sérülékeny" közösségek ifjúsági képviselői között, és "biztonságos teret" kínáljunk számukra, ahol segítséget nyújtunk ahhoz, hogy kifejtsék véleményüket, nézeteiket mindazokról az érzékeny kérdésekről, amelyek közösségeik között éles feszültséget teremtenek, erőteljesen megosztják a társadalmat, gyűlöletet szülnek, ellenségeskedést szítanak és potenciálisan az egész társadalomban szélsőséges helyzetekhez vezethetnek.
Abból indultunk ki, hogy a párbeszéd mint a szélsőséges és erőszakos eseményekhez vezető konfliktusok megelőzésének egyik eszköze
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
