Jelen írás igyekszik egyrészt - a teljesség igénye nélkül - bemutatni annak a hazánkban kevésbé ismert intézménynek az általános eljárási szabályait, amely svájci (lausanne-i) székhelyéről 1984 óta meghatározza a sportvilágot döntéseivel, másrészt választ kíván adni a következő kérdésekre; egy CAS előtti eljárásban milyen eljárásrend érvényesül, milyen általános vagy speciális rendelkezések alkalmazandók, és mire számíthat az, aki marginálisnak nem mondható előkészítő munka mellett a Nemzetközi Sport Döntőbíróság elé kívánja "citálni ügyét". Valószínűsíthető, hogy a világunkat jelenleg érintő pandémia miatt meghozott szabályok, döntések, valamint megtett jognyilatkozatok indokolni fogják - a korábbiaknál is nagyobb mértékben - egy esetleges CAS-eljárás szükségességét.
A világban 2019. év végén megjelenő SARS-CoV-2 vírus folytán bekövetkező változások a korábbi gyakorlatnál is nagyobb teret nyithatnak meg a "Tribunal Arbitral du Sport", illetve a "Court of Arbitration for Sport", azaz a Nemzetközi Sport Döntőbíróság (a továbbiakban: CAS) intézményének. Magyarország Kormánya a SARS-CoV-2 vírus agresszív terjedése miatt 2020. március 11-én Magyarország Alaptörvényének 53. cikk (1) bekezdése alapján meghozott, a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Kormányrendelettel veszélyhelyzetet rendelt el Magyarország teljes területére, melynek következményeként például a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségének 28/2020. (IV. 8.) számú határozata alapján a Magyar Kézilabda Szövetség és a megyei kézilabda-szövetségek által kiírt bajnokságok és kupasorozatok mérkőzéseit felfüggesztette, illetve befejezetté nyilvánította. Hasonlóképpen példaként hozható fel továbbá a veszélyhelyzet idején alkalmazandó egyes munkajogi szabályokról szóló 142/2020. (IV. 22.) Kormányrendelet is, amely a Magyar Labdarúgó Szövetség által kiírt versenyrendszerben szereplő sportszervezeteknél, illetve a látványcsapatsportban működő szervezeteknél tette lehetővé a havi díjazás egyoldalú csökkentését sportszakemberek, illetve hivatásos sportolók esetében.
Számos egyéb nemzetközi példa is felsorolható, melyeket azonban nem buzdítási szándékkal mutat be jelen írás, csupán felveti annak az elméleti lehetőségét, hogy ezek a körülmények adott esetben indokolttá teszik a vitarendezés és így a CAS eljárásának szükségességét. Ahogyan azt dr. Sárközy Tamás professzor úr is bemutatta "[a] sportban nagyon régen jelen van - éppen az önszabályozás folytán - a választottbíráskodás gondolata, mind a nemzeti jogokban, mind a nemzetközi sportéletben".[1] Nem meglepő tehát az, hogy a CAS 1984-es megalapítása óta jelentős szerepet tölt be a nemzetközi sportéletben és oly sokszor hallhatunk róla, amikor egy-egy valós vagy vélt sérelmet elszenvedő sportszervezet, klub vagy hivatásos sportoló a CAS eljárását helyezi kilátásba.
Jelen írás csupán magára a CAS eljárására fókuszál, az ún. perbeli legitimáció, a felek perképessége, a mögöttes anyagi jog, az esetleges esetjog, illetve a választottbírósági ítéletek elismerése és végrehajtása majd további írás(ok)ban kerülnek a jövőben bemutatásra. Fontos kiemelni azt, hogy a CAS főszabály szerint jelenleg[2] három különböző eljárási formát különböztet meg: a) az általános választottbírósági eljárást (ordinary arbitration procedure), b) a "fellebbezési" eljárást (appeals arbitration procedure), és c) a mediációs eljárást (mediation procedure), melyek közül az első képezi jelen mű tárgykörét, a fellebbezési eljárás ismertetésére egy későbbi írásban kerül majd sor, a mediációs eljárást pedig egy külön eljárási kódex szabályozza.[3]
Akár az általános választottbírósági, akár a fellebbezési eljárást vizsgáljuk, a CAS eljárásjogi kódexének[4] R27-R37 cikkelyei általános szabályokat határoznak meg. Jelen írásnak nem tárgya a CAS hatásköre, azonban érdekességként jegyzem meg azt, hogy az R27 cikkely a sportról szóló 2004. évi I. törvény a Sport Állandó Választottbíróságra utaló 47. §-ához hasonlóan a sporttal kapcsolatos jogvita (sports-related dispute) kifejezést használja, melyet az eljárásrend később kissé pontosít.
Főszabályként rögzíthető az, hogy a CAS - akárcsak a választottbírók tanácsának - székhelye mindig Lausanne-ban (Svájc) található, ez azonban nem zárja ki annak a speciális esetnek[5] a lehetőségét, hogy - a későbbiek során ismertetett szóbeli tárgyalást - máshol tartsák meg. Az esetek döntő többségében a tárgyalás
- 32/33 -
megtartására a festői Genfi-tó partján fekvő városban kerül sor.
A CAS eljárási nyelve - az olimpiai mozgalomhoz hasonlóan - a francia és az angol,[6] mely nyelvek közül a felek választhatnak azzal, hogy az eltérés lehetősége itt is adott (bár ahhoz szükséges a választottbírók tanácsának, illetve a CAS bírósági irodájának a hozzájárulása is). Az ezzel együtt járó pluszköltségeket (fordító, tolmács) a felek maguk viselik, hasonlóan annak a fordítási költségét is, amikor valaki nem az eljárás választott nyelvén szólal fel a tárgyaláson. A felkészült, illetékes félnek ajánlott tolmáccsal érkeznie a tárgyalásra, ugyanis a tanú nem szükségszerűen beszél angolul vagy franciául, és a gyakorlat is azt mutatja, hogy a jogi képviselő fordítását nem tekinti teljes értékűnek a CAS, továbbá az ellenérdekű fél is nehezményezheti azt.
A (jogi) képviselők, illetve más közreműködő személyek részvétele az eljárásban természetesen megengedett, de előzetes bejelentéshez és írásbeli meghatalmazáshoz kötött.[7]
A CAS Eljárási Kódexe[8] megköveteli azt, hogy valamennyi írásbeli előkészítő iratot (ideértve a választottbírósági eljárási kérelmet és a fellebbezést is) futárral kézbesítsenek a felek, ha azonban előzetesen faxon vagy a CAS bírósági irodájának hivatalos e-mail-címére[9] küldik meg, annak a beérkezését követő napon kell a futárnak kézbesítenie. Fontos tudni azt, hogy - a magyar polgári eljárásjoghoz hasonlóan[10] - a felek számán felül további egy példány benyújtása is szükséges a CAS-hoz, ellenkező esetben nem intézkedik.
A CAS Eljárásjogi Kódexe az R32 cikkelyében rögzíti a határidő-számítás szabályait, mely alapján megállapítható az, hogy eljárásjogi határidőket alkalmaz, továbbá azt is kimondja, hogy határidőben elküldöttnek minősül egy irat akkor, ha azt - adott esetben - a határidő utolsó napján a helyi idő szerinti éjfél előtt feladják.[11]
A CAS Eljárásjogi Kódexe[12] lehetővé teszi az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtását és így egyszersmind az ideiglenes intézkedést is, erre azonban csak a hazai jogorvoslatok teljes kimerítését követően van lehetőség. Érdekessége az eljárásnak, hogy a CAS-tól ideiglenes intézkedés iránti kérelmet kérni csak az 1000 svájci franknak megfelelő eljárási illeték megfizetését követően van lehetőség, amely összeg beszámításra kerül később, ha eljárás iránti kérelmet is előterjeszt a fél (és ezáltal a CAS Eljárásjogi Kódexének R64.1 cikkelyében rögzített eljárási illetéket nem szükséges ismételten megfizetni). További kitétel, hogy az általános választottbírósági eljárás megindulását követően a felek egybehangzóan és kifejezetten lemondjanak azon jogukról, hogy ideiglenes intézkedést kérjenek hazai bíróságuktól vagy választottbíróságuktól. Az eljárási határidők meglehetősen szűkek, legfeljebb 10 nap áll a felek rendelkezésére (például a válaszirat benyújtására) azzal, hogy még szigorúbb a jogkövetkezmény akkor, ha a helybenhagyott ideiglenes intézkedést követő (meg nem hosszabbítható) 10 napon belül nem nyújt be általános eljárás megindítása iránti kérelmet a leendő felperes, ez esetben ugyanis az ideiglenes intézkedés automatikusan érvényét veszti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
