Jelen recenzió célja, hogy röviden ismertesse Haraszti Margit Katalin A kínzás és a rossz bánásmód fogalmának értelmezése a nemzetközi jogban - a tilalom egyes alkotmányos garanciái című könyvét. A mű hiánypótló módon összegzi a kínzás, valamint a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát a globális és regionális emberi jogi egyezményeken, valamint a nemzeti alkotmányunkon keresztül. A szerző de lege ferenda javaslatokat is megfogalmaz a műben az alapjogi tilalom megszilárdítása érdekében. A kötetben a gyakorlati példák is komoly szerepet kapnak, hiszen a szerző a nemzetközi emberi jogi egyezmények betartását ellenőrző testületek esetjogát is bemutatja, továbbá a mű által egy áttekinthető magyar nyelvű fogalomrendszer és esetjog válik elérhetővé a jogalkotók, a jogalkalmazók és az oktatás számára.
Haraszti Margit Katalinnak 1991 óta körülbelül félszáz tudományos, illetve oktatási jellegű írása jelent meg magyar, illetve angol nyelven. 2016-ban a kínzás és embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére alakult Európai Bizottság (CPT) három hivatalos tagjelöltjének egyike volt. A szerzőnek számos publikációja jelent meg a kínzás, valamint a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma tárgyában. A kötet tartalma mögött több évtizedes kutatói és oktatói munka által megalapozott elméleti és gyakorlati tudás áll, amely már önmagában is értékteremtő jellegű. A könyv a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg a 2022-ben. A könyv borítóján Hieronymus Bosch Az utolsó ítélet című festményéből egy részlet szerepel, mely egy komplex és szimbolikus ábrázolás. Bosch képeinek háttere és értelmezése a mai napig nem tisztázott, művei sok vitát szítottak, és a róluk szóló vélemények még jelenleg is nagyon eltérőek. Bosch művészete érzelmi és vizuális szinten is rávilágít a fizikai és lelki szenvedés különböző formáira. Bosch képi világában megjelenik az agresszió, a kínzás és a bűnök következményeinek bemutatása,[1] amely a modern jogi és emberi jogi diskurzusban a kínzás, valamint a kegyetlen és embertelen bánásmód definícióját tükrözi.
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az általános tilalom ellenére a hazai jogrend részét képező alapvető jelentőségű emberi jogi egyezmények sem nyújtanak eligazítást arra vonatkozóan, hogy mit kell kínzásnak tekinteni. A kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód fogalmi meghatározását sem az Alaptörvény, sem az emberi jogi egyezmények nem tartalmazzák. A szerző ennek okán a fentiekben meghatározott kutatási céljai teljesítésére eredménnyel tesz kísérletet. Mindezen célok elérése a feltáró-összehasonlító elméleti kutatási módszert hívja segítségül a szerző.
A mű az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága, a Kínzás Elleni Bizottság, az Emberi Jogok Európai Bírósága kínzás és rossz bánásmód tilalmának érvényesülése érdekében végzett jogértelmezési tevékenységére támaszkodva a kínzás és rossz bánásmód fogalmi elemeinek, illetve azok elhatárolási szempontjainak az alapvető fontosságú jogesetekre kiterjedő bemutatására törekszik. A mű foglalkozik továbbá a regionális szintű emberi jogi tárgyú egyezményekkel is, mint az Emberi Jogok Amerikai Egyezményével, valamint az Ember és Népek Jogainak Afrikai Kartájával és ezen dokumentumokból fakadó állami kötelezettségek megvalósulását ellenőrző testületek joggyakorlatával, esetjogával, valamint az e körben született legfontosabb külföldi monográfiák és tanulmányok feldolgozásával is.
A mű hét fejezetből áll, mely logikusan felépített, további alfejezetekre tagolódik. A könyv jól átlátható tartalomjegyzéke nem csupán a könyv struktúráját rendezi el logikusan, hanem segíti a tanulót a könnyebb eligazodásban is. A szerző célként határozza meg, hogy a jogalkotók, jogalkalmazók és az oktatás számára áttekinthető magyar nyelvű fogalomrendszer és esetjog álljon rendelkezésre. Meglátásom szerint minden olvasó, különösen a joghallgatók számára kiemelten fontos, hogy a tartalomjegyzék világosan tükrözze a könyv felépítését, hiszen ez lehetőséget ad arra, hogy gyorsan
- 103/104 -
megtalálják a számukra releváns témákat és elméleti összefüggéseket. A jól megtervezett struktúra segít a hatékony tanulásban, mivel a diákok könnyebben navigálhatnak a bonyolult jogi fogalmak és elméletek között, elősegítve a gyors és eredményes felkészülést.
A tartalomjegyzék után következik a "Rövidítések jegyzéke", melyben a könyvben szereplő nemzetközi szervezetek és nemzetközi jogi egyezmények megnevezése, valamint azok használt rövidítése található. A szerző a mű elején meghatározza kutatás célját, annak módszereit, forrásait, valamint összefoglalja az értekezés egyes szerkezeti elemeit is.
A könyv első fejezete a kínzás és a rossz bánásmód tilalmát rendező emberi jogi tárgyú instrumentumokkal foglalkozik. Az első fejezetben a szerző átlátható felsorolást nyújt, továbbá kimerítő jelleggel taglalja azokat a globális, valamint regionális szintű nemzetközi jogi egyezményeket, valamint alapvető fontosságú nemzetközi jogi dokumentumokat, amelyek a kínzás és a rossz bánásmód tilalma tárgykörében kiemelt jelentőséggel bírnak. Ezen fejezeten belül megismerhetjük, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a háború áldozatainak védelméről szóló genfi egyezmények, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény, a gyermek és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmények, a regionális emberi jogi egyezmények, a nemzetközi büntető törvényszékek alapokmányai miként szabályozzák a kínzás és a rossz bánásmód tilalmát. A nemzetközi egyezmények rendelkezései alapvetően az államok számára állapítanak meg kötelezettségeket, ám az egyén ezen egyezményekben biztosított jogai sérelme esetén, az azok betartását ellenőrző nemzetközi testületekhez fordulhat.
A mű második és harmadik fejezete a nemzetközi egyezmények betartását ellenőrző testületek, valamint az ENSZ különmegbízottjai esetjogát áttekintve a kínzás és a rossz bánásmód fogalmi elemeit vizsgálja. A második fejezetében a szerző bemutatja, hogy bár a kínzás tilalma minden jelentős globális és regionális emberi jogi egyezményben megtalálható, azonban a legtöbb nem tartalmazza annak pontos fogalmi meghatározását, kivéve az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezménye (a továbbiakban: UNCAT) és a kínzás megelőzéséről és megbüntetéséről szóló Amerika-közi egyezmény (a továbbiakban: IACPPT). E két definíció közös jellemzője, hogy mindkettő tartalmazza a cselekmény materiális elemeit, a célzatot és az elkövető meghatározását, de vannak különbségek is. Az IACPPT definíciója nem követeli meg, hogy a fájdalom vagy szenvedés "éles" legyen, és szélesebb célokat is figyelembe vesz (például a személyiség megsemmisítése), valamint kiterjed a fájdalom nélküli módszerekre is. Bár a kínzás definíciója nem minden egyezményben van rögzítve, ennek ellenére a nemzeti és nemzetközi testületek feladata az alkalmazásuk ellenőrzése. A fogalommeghatározás rugalmas, lehetőséget adva arra, hogy az élethelyzetek változásaihoz alkalmazkodva új elemeket lehessen beemelni. A különböző egyezményekben szereplő kínzásdefiníciók hasonló elemeket tartalmaznak: cselekmény, súlyos fájdalom vagy szenvedés, célzat, szándék és elkövető. A második fejezetben foglaltakat összegezve a szerző megállapítja, hogy mely magatartás tekinthető kínzásnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
