A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, a továbbiakban: ICC) működése elkerülhetetlen tárgya azon speciális irányú vizsgálódásnak, mely a büntető bírói fórumoknak a fegyveres konfliktust vagy elnyomó rezsim megdöntését követő átmeneti igazságszolgáltatási folyamatokban való szerepét helyezi fókuszba. Ezzel azonban egy különösen laza, képlékeny talajra lép a kutató, hiszen nem állnak rendelkezésre a kérdést szabályozó egzakt jogi rendelkezések.
A Bíróság létrehozása céljából összehívott római konferencián zajló tárgyalásokon felmerült egy esetleges békéltető bizottságokat érintő rendelkezés megszövegezésének gondolata. Igen széles körben jelentkezett szimpátia a résztvevők körében a dél-afrikai Bizottság munkája tekintetében, ugyanakkor számos delegáció fejezte ki ellenérzéseit az amnesztia biztosítása mellett működő alternatív mechanizmusokkal szemben, emlékeztetve a latin-amerikai diktátorok önmaguk számára meghirdetett amnesztiájának elrettentő példáira.1 Végül nem született az amnesztia vagy a tényfeltáró bizottságok kérdését kifejezetten szabályozó rendelkezés, így széles döntési mozgásteret hagytak a Bíróságnak ebben a kérdésben a konkrét eseteknek megfelelő mérlegelésre.2
Az a kérdés is számtalan dilemmát vet fel, hogy mely esetekben állapítható meg az ICC eljárásának szükségessége azon az alapon, hogy nem megfelelően működnek a hazai büntető bíróságok, azonban ugyanez a probléma a folyamatban lévő békéltető eljárások kapcsán még nehezebben eldönthető kérdés, és a békéltető testületek javára hozott döntés egy igen flexibilis Statútum-értelmezést igényel. A 17. cikk 1. bekezdésének a) és b) pontjai vizsgálatot említenek, nem korlátozzák az egyes esetek kezelésének fogalmát a büntetőjogi eljárásokra. Egyértelműen kitűnik a rendelkezések szövegéből, hogy a releváns tények és körülmények alapos, szisztematikus vizsgálata kell, megvalósuljon, és ezeket a vizsgálatokat állami szerveknek kell foganatosítaniuk. A vizsgálat eredménye akár a vádemelés elvetése is lehet, de ennek a döntésnek az alapja nem lehet az elkövető felelősség alóli kivonásának szándéka.3 Ez utóbbi szándék a Statútum iránymutatása szerint megmutatkozhat a vizsgálatok lefolytatásának szükségtelen késleltetésében, vagy a vizsgálatot végző testület pártatlanságának és függetlenségének hiányában.4 Ezekben az esetekben megalapozott a Bíróság joghatósága, ugyanakkor értelemszerűen ekkor sem rendelkezik az állami felelősség megállapításának jogkörével, amely jogosultság a Nemzetközi Bíróság részére van fenntartva.5
Bár egy amnesztia meghirdetése mögött húzódhat rosszhiszemű szándék, ez nem törvényszerű, és adott esetben a Főügyész arra a felismerésre is juthat, hogy egy feltételes amnesztia egy tényfeltárási eljárással párosítva eleget tesz ennek a követelménynek, és dönthet úgy, hogy az ICC ebből fakadóan nem járhat el az adott esetben.6 Másrészről a Tárgyaláselőkészítő Kamarának jogában áll ezt a döntést felülbírálnia, és felkérni a Főügyészt, hogy fontolja meg újra a döntését.
Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ezt a rendelkezést szorosabb értelemben kell kezelni, minthogy negatív jelleggel került megfogalmazásra. Az elfogadhatóság melletti kivételek szerepelnek elsősorban a tárgyalt rendelkezésben, és második lépésben pedig még ezeknek a kivételt képező eseteknek a kivételei is meghatározásra kerültek. Nyilvánvaló, hogy mindez egy tényfeltáró bizottság esetén az ICC eljárását helyezi a főszabály szintjére, a békéltetési eljárás lehetősége pedig a kivételt képezi.7
A joghatóság hiányának feltételeit szigorú keretek közé szorították. Ennek ellenére a 17. cikk rugalmas értelmezése mellett lehetségessé válhat, hogy egy alternatív igazságszolgáltatási fórum, mely a büntetőbíróságokhoz utalhat bármely esetet a büntetőjogi eljárás szükségessége esetén, szintén elfogadható a rendelkezésben említett feltételek kimerítésére, feltéve, hogy az ott folyó eljárások biztosítják a fair eljáráshoz fűződő garanciákat. Másfelől, ez utóbbi követelmény további dilemmákhoz vezet. Korántsem nyilvánvaló, hogy a tényfeltáró bizottságok biztosítani tudják az eljárásjogi garanciák érvényesítését.
Ugyanakkor védhető az az álláspont, hogy a bizottságok és más alternatív igazságszolgáltatási mechanizmusok megfelelhetnek a szükséges feltételeknek, hiszen a működésük fő célja a békéltetés elősegítése, nem pedig a felelősség alóli kivonás.8 Egy megfelelően működő bizottság képes kivitelezni a tények hatékony feltárását tanúvallomások és írott bizonyítékok összegyűjtése útján az elkövetők nyilvános azonosításával egyetemben. Ezen kívül kellő nemzetközi támogatással az eljárások pártatlansága is biztosítható, az azonban így sem egyértelmű, hogy egy békéltető eljárás valaha elegendő lehet ahhoz, hogy a Főügyész és a Tárgyaláselőkészítő Kamara annak javára döntsön.
Egy csekély esély arra nézve is adott, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa kezdeményezi az eljárás felfüggesztését a Statútum 16. cikke9 keretein belül egy tényfeltáró eljárást optimálisabb megoldásnak minősítve, és egy erre vonatkozó határozatot hozva az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete értelmében. Ugyanakkor nem valószínű, hogy ez a lehetőség egy békéltető bizottság esetén érvényesülhet, hiszen ez a döntés egy 12 hónapos periódusra vonatkozhat, ami nem szolgálhatná egy amnesztia törvény és arra épülő békéltetési eljárás állandó jellegű tiszteletét.10 Másfelől szemlélve a kérdést, és figyelembe véve az Egyesült Államok Nemzetközi Büntető Bíróság működésével szemben gyakorolt politikáját,11 lehetségesnek tűnhet a megújítás eszközével való visszatérő meghosszabbítása egy ilyen jellegű határozat hatályának, mely az átmeneti igazságszolgáltatás határokon belüli megoldását részesítené előnyben egy esetleges nemzetközi szintű büntetőjogi felelősségrevonással szemben.
Ez a kérdéskör fókuszba helyezi a Biztonsági Tanács és a Bíróság viszonyát, melyre vonatkozó rendelkezések a Római Statútum előkészítése során komoly viták és változtatások tárgyává lettek. A Biztonsági Tanács alapvetően három területen rendelkezik speciális jogosítványokkal a Bíróság működése kapcsán: (1) a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető szituációt utalhat a Bíróság hatáskörébe, ezzel az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján kezdeményezve eljárást,12 (2) az állami együttműködés hiánya esetén a Bíróság felkérése alapján meghozhatja a szükségesnek vélt intézkedéseket,13 (3) valamint felfüggesztheti a Bíróság által folytatott vizsgálatokat, ha úgy véli, ez szükséges a nemzetközi béke és biztonság megőrzése érdekében.
A Nemzetközi Jogi Bizottság szövegtervezetében szereplő eljárásindításra vonatkozó rendelkezések még igen erőteljes behatást biztosítottak volna a Biztonsági Tanács számára. Ennek értelmében egyáltalán nem lett volna lehetséges vádemelés és vizsgálat lefolytatása a Biztonsági Tanács hozzájárulása nélkül olyan ügyekben, mellyel a Biztonsági Tanács mint a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető helyzettel foglalkozik. A bírósági eljárás javára hozott döntésnek pedig értelemszerűen könnyen gátat vethetett volna egy állandó tag vétója. Ez a javaslat igen komoly vitákat váltott ki a római konferencián, hiszen ezzel veszélybe került volna a Bíróság függetlensége, és azt a felfogást tükrözte volna a mechanizmus, hogy az igazságszolgáltatás veszélyeztetheti a nemzetközi békét és biztonságot, és amennyiben erről van szó, az érintett legfőbb bűnösök egy biztonsági tanácsi határozat segítségével elkerülhetik a büntetőjogi felelősségrevonást.14 A kompromisszumot a Statútum 16. cikke jelentette, melynek értelmében a Biztonsági Tanács 12 hónapra felfüggesztheti a bírósági eljárást amennyiben ezt indokoltnak látja a nemzetközi béke és biztonság megóvása érdekében. A római konferencián elhangzottak javaslatok arra nézve, hogy tovább kellene szűkíteni a Biztonsági Tanács befolyását, illetve erősíteni a Bíróság pozícióját azzal, hogy a felfüggesztés által érintett időszakban is megtehesse a Bíróság a szükséges intézkedéseket a bizonyítékok megőrzése érdekében,15 és hogy ne legyen megújítható a bírósági eljárás felfüggesztésére vonatkozó határozat,16 de a végleges verzió szerint a Biztonsági Tanácsnak korlátlan alkalommal van lehetősége a megújításra. Ezáltal akár nemcsak felfüggesztheti, de egy folyamatos megújítással blokkolhatja is a Bíróság működését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
