Bán Dániel a hazai jogirodalom olvasóközönsége számára aligha szorul bemutatásra: közel két évtizede indult szerzői pályája során eddig publikált száz feletti közleményével - melynek tetemes részét képezik a mértékadó hazai magánjogi kommentárokhoz való értékes hozzájárulásai is - a kortárs magyar civilisztikai irodalom első vonalbeli képviselője. Az eredetileg a polgári anyagi jog területéről indult szerzőnek a választottbíráskodás iránti fogékonyságát kiválóan illusztrálja, hogy a választottbírósági szerződés személyi hatályának "nem aláírókra" való kiterjesztéséről publikált írásában már több mint egy évtizede olyan problémakörre irányította a hazai olvasóközönség figyelmét, melyet a magyar irodalomban addig senki sem tárgyalt.[1] Az egyetemi oktatói életútja mellett gyakorló ügyvédként és választottbíróként is tevékenykedő szerző második monográfiájának tárgyát szintén a választottbíráskodás területéről merítette: "Választottbírósági szerződések. Vívódások polgári jog és nemzetközi magánjog határán" című könyve 2024-ben jelent meg az ORAC Kiadó gondozásában.[2]
A szerző által választott tágabb téma egyrészről "örökzöldnek" tekinthető, mivel a kereskedelmi választottbíráskodás terén a választottbírósági szerződés léte afféle conditio sine qua non, mivel a kortárs felfogás alapján anélkül nincs választottbírósági eljárás. Emellett a választottbírósági szerződés létezésének, érvényességének kérdése a vitarendezési eljárás minden lényeges pontján felmerül, kezdve a választottbírói tanács saját hatáskörének vizsgálatától, a választottbírósági ítélet elleni érvénytelenítési perben, majd a választottbírósági határozat elismerése és végrehajtása során, de emellett még a választottbírósági eljáráshoz kapcsolódó állami bírósági eljárások során is. A tágabb témán belül a szerző kiválóan érzett rá olyan aktuális kérdések fontosságára, mint például a sport-választottbíráskodás, mely a luxembourgi és strasbourgi fórumok érdeklődésének is egyre inkább homlokterébe kerül,[3] vagy a fogyasztói szerződések problémája, mely a Vbt. 2018. évtől hatályos, a korábbiakhoz képest jóval szigorúbb szabályozása miatt különösen fontos a hazai joggyakorlat szempontjából.
Monográfiájában a szerző elsősorban a választottbírósági szerződésekkel összefüggő bizonyos szerződési jogi, illetve nemzetközi kollíziós magánjogi részkérdések elemzését tűzte célul. Ennek megfelelően a munka nem törekszik a választottbírósági szerződések mindenre kiterjedő elemzésére, inkább egyes jellegadó sajátosságok és jogfejlődési tendenciák bemutatását célozza. A könyv központi kérdéseként három kiemelt témakör azonosítható: i) a választottbírósági szerződés relatív szerkezetének bomlása és bizonyos érvénytelenségi kérdések kapcsolata, ii) az egyensúlytalan helyzetben kötött választottbírósági szerződések jogi sorsának alakulása, illetőleg iii) a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog meghatározásának problémája.
Bán a fenti kérdéseket elsősorban összehasonlító jogi szemléletben elemzi, magabiztosan mozogva a kontinentális - elsősorban Németország - valamint az angolszász tradíciójú jogrendszerek - Anglia, Amerikai Egyesült Államok - jogforrásai és jogesetei között. Ez a tág horizont - mely 1945 előtti hazai választottbírósági irodalmunk hagyományait követi - mindenképpen üdvözlendő és dicsérendő vállalkozás a szerző részéről, figyelemmel különösen arra, hogy a magyar gazdaságnak már pusztán a méreteire tekintettel is indokolt a kitekintés olyan jogrendszerek irányába, melyekben - a legalább egy nagyságrenddel nagyobb ügyszámokra tekintettel - statisztikailag is valószínűbb a hazai gyakorlatban eddig ismeretlen vagy kevéssé tárgyalt jogi problémák felmerülése, illetve azok kapcsán kiérlelt jogi álláspont kialakítása.
A fenti komparatív megközelítéshez történeti, dogmatikai és gyakorlati megközelítések egyaránt társulnak. Az utóbbi kapcsán kiemelést érdemel, hogy gyakorló jogászok számára különösen élvezetesek lehetnek a szerző által egy-egy téma kapcsán vizsgált mérföldkő döntések ("landmark judgment"), melyeket a könyv kellő, de nem túlzott részletességgel mutat be az olvasó számára, megkönnyítve egyrészt az alapul fekvő
- 34/35 -
jogi probléma megértését, másrészt az ügy tanulságainak "elraktározását". E helyen kell említést tenni a könyv rendkívül olvasmányos nyelvezetéről, és kiváló stílusáról mely az olvasó számára a még nehezebb dogmatikai fejtegetések befogadását is könnyűvé teszi.
Bán Dániel munkája illeszkedik a választottbíráskodást érintő hazai jogirodalom jelenlegi tendenciáihoz, megközelítése ugyanakkor több tekintetben újszerű.
A mű alcímében szereplő "vívódások" kifejezés feltehetően tudatos választás, amely - Mádl Ferenc munkássága nyomán - a hazai nemzetközi magánjogi irodalom jól ismert retorikai fordulatává vált. A monográfia olvasása során valóban gyakran az a benyomás alakul ki, hogy a szerző az egyes problémák vizsgálata során mintegy saját érvrendszerét is folyamatos reflexió tárgyává teszi. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a jelenség inkább módszertani kételyként, semmint bizonytalanságként értelmezhető. A munka egyik erénye éppen az, hogy a szerző a kritikai vizsgálat jegyében nem riad vissza attól sem, hogy időről időre a látszólag evidensnek tekintett kérdéseket is újra felvesse és átgondolja.
Noha a szerző több helyütt hangsúlyozza a választottbírósági szerződés "többes jogági beágyazottságát", és egyes jogi jelenségeket is e körülményre vezet vissza, vizsgálódásai túlnyomórészt a kérdéskör polgári jogi dimenziójára koncentrálnak. A monográfia így alapvetően a polgári jog felől közelítő, markánsan magánjogias szemléletű munka, amire a szerző az alcímben - "Vívódások polgári jog és nemzetközi magánjog határán" - kifejezetten utal. E megközelítés természetes következménye, hogy az eljárásjogi összefüggések iránt fokozottabb érdeklődést mutató olvasók esetenként hiányérzetet tapasztalhatnak (így például az angol "estoppel", illetőleg a perbe bocsátkozás kérdésével kapcsolatos fejtegetések nyerhettek volna további mélységet az eljárásjogi dimenzió részletesebb kibontásával).
Az I. fejezet - elméleti bevezetésként - a választottbírósági szerződések többes jogági beágyazottságából fakadó sajátos dogmatikai kontextust vázolja fel. A szerző munkahipotézise szerint a választottbírósági szerződésekhez kapcsolódó jogi jelenségek sajátosságai részben abból erednek, hogy e sajátos fórumválasztó megállapodás a szerződési jogi kontextus mellett eljárásjogi, valamint alkotmányjogi kapcsolódási pontokkal is rendelkezik. A szerző érvelése szerint bizonyos esetekben az eljárásjogi jogkövetkezmények dominanciája figyelhető meg a szerződési jogi szempontokkal szemben, ami azzal a következménnyel járhat, hogy a választottbírósági szerződésekhez kapcsolódó egyes polgári jogi kérdések értelmezési tartománya módosul.
A II. fejezet a választottbírósági szerződésekkel szemben támasztott alaki érvényességi követelmények és a szerződések relatív szerkezetének bomlása közötti összefüggések feltárására tesz kísérletet. A szerző meggyőző érvrendszerrel támasztja alá azt az állítását, hogy a választottbírósági szerződés azt nem aláíró harmadik személyekre (non-signatories) történő kiterjesztésének problémája közvetlen kapcsolatot teremt az alaki követelmények lazulása és a relatív szerkezet oldódása között.
A monográfia III. fejezetében a szerző az egyensúlytalan helyzetben létrejövő választottbírósági szerződések sajátosságait elemzi, különös tekintettel a fogyasztói szerződésekre, valamint a professzionális sportolók és sportszervezetek közötti jogviszonyokra. A fogyasztói szerződésekben szereplő választottbírósági kikötések jogi megítélése - az Európai Unió Bíróságának kiterjedt esetjogára és az erre reagáló nemzeti jogalkotásra tekintettel - élénk szakirodalmi érdeklődést váltott ki. A külföldi modellek, az uniós jog és a magyar jog - bírósági gyakorlatra is kiterjedő - összehasonlító elemzése a monográfia egyik különösen értékes részének tekinthető. A fejezet végén a szerző helyeselhető érvekkel támasztja alá az arbitrabilitás túlzott korlátozásának elutasítását.
Akár meglepőnek is tűnhet, ám dogmatikailag mégis indokolt megoldás, hogy a szerző ugyanebben a fejezetben - külön alcím alatt - tárgyalja a sportszervezetek nevezési formanyomtatványaiban szereplő választottbírósági kikötéseket is. A sportszervezet és a professzionális sportoló közötti szerződéses jogviszonyt ugyanis sok esetben a fogyasztói szerződésekhez hasonló egyensúlytalanság jellemzi. Az azonban figyelemre méltó, hogy e strukturális egyensúlytalanságra a fogyasztóvédelmi jog és a sportjog eltérő válaszokat adott; e különbségek okait a szerző megfelelően azonosítja.
A IV. fejezet a választottbírósági szerződések nemzetközi magánjogi megítélésének kérdéseit vizsgálja. A szerző nem elégszik meg a hatályos kollíziós szabályozás ismertetésével és elemzésével, hanem arra törekszik, hogy a választottbírósági szerződésekhez kapcsolódó általános nemzetközi magánjogi problémákat is vizsgálódásai körébe vonja. Érvelése meggyőző az elkülönítési elv (separability) nemzetközi magánjogi elismerése, valamint a hallgatólagos jogválasztás elfogadhatósága mellett.
A záró, V. fejezetben a szerző a vizsgálat eredményeinek általánosabb szintű összegzésére vállalkozik. Álláspontja szerint a választottbírósági szerződések megítélésében két markáns tendencia rajzolódik ki. Egyrészt: megfigyelhető, hogy egyes, a választottbíráskodásra jellemző jogintézményeket a gyakorlat és a jogtudomány gyakran az aktuális gyakorlati, jogpolitikai vagy dogmatikai céloknak megfelelően, akár ellentétes előjellel is alkalmaz. Másrészt: a választottbíráskodás intézményesülése általában a privát autonómiától való részleges eltávolodás irányába hat. Az első tézist a szerző a separability elvének változó funkciójával illusztrálja, míg a második állítást elsősorban a sport-választottbíráskodást érintő Pechstein-ügy fejleményeire alapozza. E ponton ugyanakkor felvethető, hogy a sport-választottbíráskodás területén levont következtetések mennyiben általánosíthatók a választottbíráskodás egészére; a szerző viszonylag szűkszavú fejtegetései e kérdésben csak részben oszlatják el az esetleges kételyeket.
- 35/36 -
A monográfia nem pusztán elméleti igényű munka, hanem a gyakorló jogász számára is konkrét haszonnal bíró könyv: egyik fő erénye éppen ennek a kényes egyensúlynak a felismerése és megtalálása, melynek oka feltehetően a szerző kettős karrier útjában - az egyetemi oktatás mellett az ügyvédi, illetve választottbírói tevékenység párhuzamos gyakorlásában - keresendő. Bán Dániel az elméleti megfontolásokat igyekszik konkrét példákon és gyakorlati vonatkozásokon keresztül illusztrálni, így monográfiája egyaránt olvasható tudományos műként és szakmai kézikönyvként.
A monográfia egyik kétségtelen erénye, hogy számos önálló gondolatot és újszerű tudományos eredményt tartalmaz. Ezek közül külön is kiemelendő az alaki érvénytelenség és a relatív szerkezeti elv bomlása közötti összefüggések feltárása, valamint a választottbírósági szerződések nemzetközi kollíziós magánjogi megítélésének tendenciáit feltáró elemzés. Mindezek alapján kétségtelen, hogy Bán Dániel könyve érdemi módon járul hozzá a választottbíráskodással foglalkozó hazai jogirodalom további gazdagításához. ■
JEGYZETEK
[2] Bán Dániel: Választottbírósági szerződések. Vívódások polgári jog és nemzetközi magánjog határán. ORAC, Budapest, 2024.
[3] Ld. az EJEB Semenya v. Switzerland (10934/21) 2025. július 10. napján hozott ítéletét, illetve az EU Bíróság C-600/23 sz. Royal Football Club Seraing kontra Fédération internationale de football association (FIFA) és társai ügyben 2025. augusztus 1. napján hozott ítéletét (ECLI:EU:C:2025:617).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd, választottbíró.
Visszaugrás
