A koronavírus-járvány pusztítását még nem tudjuk felmérni teljes mélységében, az azonban biztos, hogy a járvány, s az arra adott válaszok teljesen felforgatták a korábbi életünket.
A fizetésképtelenségi eljárások vonatkozásában - furcsa módon - a járványnak pozitív hozadéka is volt: az Európai Unió tagállamaiban már elfogadott és megszokott, a távollevők részvételi jogát is biztosító teljesen vagy részben elektronikus módon lefolytatott egyezségi tárgyalás, hitelezői gyűlés megtartását a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) járványra tekintettel készített módosítása lehetővé tette.
Korábban részletesen kifejtettem már ezzel kapcsolatban az álláspontomat.[1] A csődegyezségi tárgyalással kapcsolatban arra a következtetésre jutottam, hogy ha az adós biztosítja a Cstv.-ben írt feltételek teljesülését a csődegyezségi tárgyaláson, és a jegyzőkönyvön kívül esetleg az elektronikus úton tartott tárgyalásról készült felvételt is csatolja a kérelméhez, amelyből megállapítható a bíróság számára - amennyiben ez vitássá válik -, hogy szabályosan folytatták-e le az eljárást, úgy önmagában a távollevők között lefolytatott csődegyezségi tárgyalás. Azaz az, hogy nem egy légtérben voltak az adós, a hitelezők és a vagyonfelügyelő nem akadályozza meg a csődegyezség jóváhagyását.
A felszámolási eljárásban a hitelezői gyűlés elektronikus úton való megtartásáról a Cstv. 39/A. §-a rendelkezik, a felszámolási egyezségi tárgyalás a különleges eljárási szabályokat tartalmazó, a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő 2020. évi LVIII. törvény 138. § (1) bekezdése szerint hírközlő hálózat vagy más elektronikus eszköz segítségével megtartható. A járvány első hullámában erről kormányrendelet rendelkezett. A járvány megszűnése után pedig megmarad a lehetősége a Cstv. 41. § (6) bekezdése szerinti egyezségi tárgyalás tartása nélküli egyezség létrehozásának, amivel kapcsolatban azonban a bíróságnak nagyon figyelnie kell a hitelezői jogok érvényesülésére és a visszaélések megelőzésére.
Hosszabbodtak a járványra tekintettel az eljárásokban a határidők, ezért mindig meg kell nézni, hogy aktuálisan mit ír elő az adott cselekményre a törvény, a legnagyobb változást azonban - véleményem szerint - a Cstv. 5/B. §-a tartalmazza, mely 2020. augusztus 1-jén lépett hatályba. A rendelkezés jelentőségét az adja, hogy lehetőséget nyújt a hitelezők részére a hitelezői igények felszámoló részére határidőben történő szabályos és biztonságos bejelentésére.
A történet úgy kezdődött, hogy a felszámolási eljárásban a hitelezői igény bejelentésére rendelkezésre álló határidő vonatkozásában a Kúria megváltoztatta a korábbi Gfv.VII.30.310/2013/110. számú végzésében kifejtett álláspontját, melyben - az addigi bírósági gyakorlatnak megfelelően - eljárásjogi határidőnek tekintette a bejelentési határidőt, s az új Gfv.VII.30.201/2018/4. számú végzésében kifejtette, hogy a felszámolóhoz történő hitelezői igénybejelentési határidő - figyelemmel arra, hogy a hitelezőnek a cselekményt nem a bíróság felé kell teljesítenie, ezért a polgári peres eljárás szabályai nem alkalmazhatók a mulasztásra -, anyagi jogi határidőnek minősül. Ennek az a jelentősége, hogy a bejelentésnek a negyven vagy száznyolcvan napos jogvesztő határidőn belül meg is kell érkeznie a felszámolóhoz, nem elég tehát az, hogy az utolsó napon postára adta azt a hitelező, mert az csak az eljárásjogi határidő számításánál fogadható el határidőben teljesítettnek. Ha tehát az utolsó napon ajánlottan postára adta a hitelező az igénybejelentését, de az a negyven napos határidő után érkezik meg a felszámolóhoz, csak határidőn túli hitelezői igényként vehető nyilvántartásba, míg a száznyolcvan napos határidő után a felszámolóhoz érkezett bejelentés - függetlenül attól, hogy a postai feladásra még a száznyolcvan napos jogvesztő határidő eltelte előtt került sor - már nem vehető hitelezői igényként figyelembe.
Miután a Cstv. 6. § (8) bekezdése szerint a vagyonfelügyelő, az ideiglenes vagyonfelügyelő, a rendkívüli vagyonfelügyelő, a felszámoló, valamint az adós vagy annak vezető tisztségviselője, illetve a hitelező
közötti kapcsolattartás során a jognyilatkozatok megtétele írásban történik, az alakiság megsértésével tett jognyilatkozat hatálytalan, ezért rendkívül fontos kérdéssé vált az, hogy mit jelent az "írásban" kifejezés? A határidőben postára adott hitelezői igénybejelentések nem biztos, hogy határidőben eljutnak a felszámolóhoz, legalábbis benne van a késedelem kockázata, s a világ egyébként is új eszközöket vesz igénybe az információ továbbításához, ezek közül vajon melyek felelnek meg az "írásban tett" jognyilatkozat feltételeinek?
A vita alapjául a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:7. § (1)-(3) bekezdéseinek az értelmezése miatt kialakult ellentét szolgált. Vajon elfogadható-e az e-mailben küldött nyilatkozat írásban tett jognyilatkozatként? Az Új Ptk. Tanácsadó Testülete foglalkozott a kérdéssel és megállapította, hogy a gyakorlatban igény merült fel arra, hogy a maradandó eszközzel, írásjelek útján tett, a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezés követelményeinek megfelelő nyilatkozatok is írásba foglaltnak minősülhessenek. Ilyenek például az e-mailben, ahhoz csatolt file-ban, beszúrt aláírásképfájllal ellátott, szövegszerkesztővel szerkesztett, szerkeszthető vagy nem szerkeszthető formá-
- 25/26 -
ba konvertáltan elküldött, chat felületen, SMS-ben, a másik fél által rendelkezésre bocsátott platformon elektronikus úton tett írásbeli nyilatkozatok. Az ilyen formában tett jognyilatkozatok a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésének alkalmazásában akkor minősülnek írásba foglaltnak, ha közlésükre, a bennük foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.
"A Tanácsadó Testület tagjainak többségi álláspontja szerint a bíróságnak minden esetben meg kell vizsgálnia és meg kell állapítania, hogy az adott közlési forma az adott körülmények között megfelelt-e ezeknek a feltételeknek. A Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés ugyanis a valódiság és hamisítatlanság követelményét nem szabályozza, és nem várja el a nyilatkozat abszolút hamisíthatatlanságát ahhoz, hogy az írásbeli nyilatkozatnak minősüljön. Ennek a követelménynek elvileg bármilyen fizikai formában megjelenített közlési forma megfelelhet. Ezért a nem hagyományos és nem az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 17. §-ában - illetve az eIDAS rendelet[2] 26. cikkében - szabályozott írásbeli alakszerűség mellett tett jognyilatkozatok alakiságának minősítése attól függ, hogy a vizsgált nyilatkozattételi és közlési forma az adott esetben alkalmas-e a tartalom változatlan visszaidézésére, továbbá a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására. A Tanácsadó Testület tagjainak kisebbségi álláspontja szerint a 6:7. § (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek a hagyományos írásbeli forma, továbbá az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 17. §-ában - az eIDAS rendelet 26. cikkében - szabályozott írásbeli alakszerűség felelhet meg."[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
