A magyar vállalkozások igen nagy számban pályáznak saját fejlesztéseik megvalósításának céljából különböző támogatásokra. Ezen belül jelen tanulmány tárgyát az EU forrásokból származó támogatások képezik. A vállalkozások jelentős része ugyanis például a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Plusz (GINOP Plusz) magyarországi pályázati programban vesznek részt, amely EU forrásokból segíti a gazdaság fejlesztését. A vállalkozások által benyújtott pályázatoknak (Pályázat) mindig meg kell felelnie a Pályázati felhívásnak és a kapcsolódó dokumentumoknak, az ÁSZF-nek, valamint a vonatkozó jogszabályoknak. A gyakorlati probléma, amely felmerülhet két irányú. Egyrészről már a támogató a benyújtást követően elutasíthatja a pályázatot, amelyet a pályázó vállalkozás sérelmesnek tarthat, másrészről pedig a támogató a Pályázat befogadását és a támogatói okirat létrejöttét és a támogatási összeg folyósítását követően is találhat olyan szabálytalanságot, amelyre tekintettel szabálytalansági eljárást indíthat, majd ezt követően a támogatói okirattól elállhat és a már előlegként folyósított támogatási összeget visszakövetelheti. A vállalkozások mindkét esetben élhetnek perindítási jogukkal. A jelen tanulmány a támogatói okirattól való elállást követően a támogatások visszafizetésére vonatkozó peres eljárások problematikájára fókuszál, különös tekintettel azok alapvető, gyakorlati kérdéseire
A very large number of Hungarian enterprises apply for various grants in order to implement their own developments. Within this broad field, the present paper focuses specifically on grants financed from EU funds. A significant proportion of enterprises participate, for example, in the Hungarian Economic Development and Innovation Operational Programme Plus (GINOP Plus), which supports economic development from EU resources. The applications (the "Application") submitted by enterprises must always comply with the Call for Proposals, the related documentation, the General Terms and Conditions, and the relevant legislation. In practice, two types of problems may arise. On the one hand, after submission, the Grantor may reject the application, which the applicant enterprise may consider prejudicial. On the other hand, even after the Application has been accepted, the grant agreement issued, and the grant amount disbursed, the Grantor may identify an irregularity that leads to the initiation of an irregularity procedure. As a result, the Grantor may subsequently withdraw from the grant agreement and reclaim the amount already paid in advance. In both situations, enterprises may exercise their right to initiate litigation. This study focuses on the issues surrounding litigation related to the repayment of grants following the Grantor's withdrawal from the grant agreement, with particular emphasis on their fundamental and practical aspects.
A jelen tanulmány tárgyát képező jogeset a következő:[1] felperes, mint kedvezményezett támogatási kérelmet nyújtott be az egyik GINOP Plusz pályázati felhívásra (a továbbiakban: Felhívás). A Miniszterelnökség (a továbbiakban: támogató)[2] a támogatási kérelmet elbírálta és támogatásra alkalmasnak minősítette a projektet. A támogatói okirat ezt követően hatályba lépett, amelynek alapján a felperes, mint kedvezményezett feltételesen vissza nem térítendő támogatásra lett jogosult és előlegként 100%-os kifizetést kapott.
A kedvezményezett módosítás iránti kérelmet nyújtott be, amely végül elutasításra került az alapján, hogy a projekt egyik eleme, jelen esetben a "tanácsadás" költségelem a támogató álláspontja szerint nem elszámolható költség, amely miatt a projekt nem éri el a támogatásban részesüléshez szükséges legalacsonyabb pontszámot.
A támogató ezt követően megállapította ugyanezen indokkal a szabálytalanságot külön döntésben, amelyben rögzítésre került, hogy a tanácsadás költségelem nem elszámolható, amely miatt újraértékelést követően a projekt már nem éri el a támogatáshoz szükséges minimális ponthatárt, amelyre tekintettel indokolt a támogatói okirat visszavonása. A felperes a szabálytalansági döntéssel szemben jogorvoslati kérelmet nyújtott be, amelyben fenntartotta korábbi érvelését. Ezt követően azonban a fellebbviteli szerv a szabálytalansági döntést jóváhagyta, majd ezután kibocsátotta a támogatói okirat visszavonásáról szóló nyilatkozatát (elállás), amelyben egyúttal felszólította a felperest a támogatási összeg és annak járulékai (ügyleti kamat) harminc napon belül történő megfizetésére. Felperes ezt követően nyújtotta be a keresetlevelét a támogatóval szemben.
A kereset benyújtását megelőzően az alábbi alapvető kérdések merülhetnek fel a peres eljárással kapcsolatban.
Az első alapvető kérdés, hogy amennyiben a támogatói okirat a Minisztérium, mint támogató és a kedvezményezett között jött létre, de például a szerződés módo-
- 55/56 -
sításának elutasításáról szóló döntést a Miniszterelnökség Gazdaságfejlesztési Programok Végrehajtásáért Felelős Helyettes Államtitkársága, mint irányító hatóság hozta, az ezzel szembeni kifogás elutasítását a Miniszterelnökség Belső Ellenőrzési és Integritási Igazgatósága, a szabálytalansági eljárást pedig ismételten az irányító hatóság indította meg, és szintén ő állapította meg a szabálytalanságot, de ezt követően a Belső Ellenőrzési és Integritási Igazgatóság hagyta helyben a szabálytalanságot a jogorvoslati kérelem elutasítását követően, majd végül a támogatói okirat visszavonásáról szóló nyilatkozatot már a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium képviseletében a Gazdaságfejlesztési Programok végrehajtásáért Felelős Helyettes Államtitkárság küldte meg, akkor kivel szemben kell a pert megindítani, azaz az érvényesített jog szempontjából a fentiek közül melyikkel szemben áll fenn a passzív perbeli legitimáció.
A kérdésre a válasz, hogy a kedvezményezettnek jelen esetben a támogatási jogviszonyokkal kapcsolatos kereseti igényeit a Minisztérium jogutódjával, a Nemzeti Fejlesztési Központtal, mint alperessel szemben kell érvényesítenie.[3] A Nemzeti Fejlesztési Központ részére pedig a vonatkozó Kormányrendeletek[4] az adók módjára történő behajtást írják elő. Azaz részletfizetés vagy fizetési haladékra vonatkozó megállapodás hiányában a felszólítást követően a Nemzeti Fejlesztési Központ az Avt. szabályai alapján fog behajtási megkeresést benyújtani a kedvezményezettel szemben.
A következő kérdés, hogy a kedvezményezettnek a Nemzeti Fejlesztési Központtal szemben a pert a közigazgatási perrendtartás vagy a polgári perrendtartás szabályai alapján kell megindítania.
Erre a kérdésre a választ több helyről is megkaphatjuk.[5] Jelen esetben vegyük alapul a 2021-2027 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 256/2021. (V. 18.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Rendelet). A Rendelet 132. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az irányító hatóság a kedvezményezettel polgári jogi támogatási szerződést köt. Ezen kívül a támogatási szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni akkor, ha a támogatási jogviszony az irányító hatóság által kibocsátott támogatói okirattal jön létre.[6],[7]
Felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet abban az esetben, amikor nem jött létre a támogatói okirat, azonban a pályázati kérelem a pályázó vállalkozás szerint azonban mégis sérelmes módon került elutasításra. Ebben az esetben az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) lesz segítségünkre. Az Áht. 48. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az államháztartás alrendszerei terhére támogatás nem csak közigazgatási hatósági határozattal vagy hatósági szerződéssel, hanem támogatói okirattal vagy támogatási szerződéssel jogszabály vagy egyedi döntés (támogatási döntés) alapján pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül nyújtható. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése pedig kimondja, hogy a támogatói okirattal vagy támogatási szerződéssel létrejövő támogatási jogviszony létesítésére irányuló eljárással és a támogató döntéseivel kapcsolatos jogviták eldöntése polgári peres eljárásban kezdeményezhető.
Ennél a pontnál jutunk el egy alapvető problémához, méghozzá ahhoz, hogy bár a jogszabályok szerint polgári jogi jogviszony jön létre a felek között, mégis ezen jogviszony egyes elemei közjogi jellegű vonásokat is mutatnak és így egy hibrid jogviszony jön létre. Gönczi Lili Luca korábbi - nemzetközi kitekintést bemutató - tanulmányában azt az összegzést adta ezzel kapcsolatban, hogy ez a fajta kettős szabályozás és az abból fakadó problematika magyar sajátosság, mivel a többi tagállam a támogatásokat vagy közigazgatási jogi vagy polgári jogi kérdésnek tekinti. Egyedül a magyar szabályozás alkalmaz egy hibrid rendszert, amely magában rejti a támogatási jogviszonyokban rejlő alapvető buktatókat.[8]
A jelen tanulmány nem kíván elméleti vitába szállni ezen problémával kapcsolatban. Így ettől függetlenül a jelen tanulmány csak megállapítja, hogy a magyar jogi szabályozás alapján a támogatási jogviszony a támogató és a kedvezményezett között létrejött polgári jogi jogviszony, amelynek alapja a támogatói okirat vagy szerződés, amellyel kapcsolatos jogvita esetén a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni. Ennek hiányában pedig, amennyiben a támogatási jogviszony létesítésére irányuló eljárással kapcsolatos jogvita áll fenn, szintén a polgári peres eljárásban kezdeményezhető ezek eldöntése. Azaz jól láthatóan elkülönül a közigazgatási hatósági határozat és a hatósági szerződés, valamint a polgári jogi szerződések közötti különbségtétel, amelynek alapján a jelen ügyekben a polgári perrendtartást kell alkalmazni.
A támogatási jogviszonyról már több bírósági határozat kifejtette, hogy az egy atipikus jogviszony, amelynek alapja azonban egy polgári jogi jogviszony, közigazgatási elemekkel.
Az EBH2010.2237. szerint: "A támogatási szerződés atipikus szerződés. A támogatásra jogosultságról, a támogatást megelőző eljárásról, a támogatási szerződés tartalmáról és a szerződés következményeiről jogszabályok rendelkeznek, de az államháztartási jogszabályokban előírt pénzügyi, költségvetési, döntési és végrehajtási mechanizmus megjelölése miatt a támogatási szerződés még nem minősül közjogi szerződésnek." Az 1/2012. (XII. 10.) KMK-PK vélemény a pénzügyi támogatásokkal kapcsolatos peres hatásköri kérdéseiről akképpen nyilvánította ki a véleményét, hogy "a pénzügyi támogatásokkal összefüggő perek az alapján minősülhetnek polgári vagy közigazgatási ügynek, hogy a támogatási jogviszony vonatkozásában valamely szervezet részére a jogszabály tételes rendelkezése biztosít-e közigazgatási hatósági hatáskört. Közigazgatási hatáskör csak akkor állapítható meg, ha arról jogszabály - az első fokon eljáró hatóság megnevezésével - egyértelműen rendelkezik. A jogviszonyban jelentkező közjogi elemek vagy bármely résztvevő "közhatalmi-jellegű" státusza a támogatási döntést nem teszi közigazgatási határozattá, közigazgatási pernek csak az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezete szerinti felté-
- 56/57 -
telek maradéktalan érvényesülése esetén lehet helye. Amennyiben jogszabály közigazgatási hatáskört a jogviszonyban szereplő szervezet részére kifejezetten nem biztosít, úgy a jogviszony az egyes közjogi elemek ellenére is az 1959. évi IV. törvény 1. § (1) bekezdése szerinti polgári jogi jogviszonynak minősül és a jogvita a polgári bíróság hatáskörébe tartozik." A BH2019.227. szerint: "A támogatási szerződés polgári jogi szerződés. A közpénz felhasználásának módját az arra felhatalmazott szervezet hatósági jellegű szabálytalansági eljárásban ellenőrzi. A szabálytalanság jogkövetkezménye közjogi jellegű és polgári jogi (szerződéstől elállás) is lehet. A támogatott a szerződéstől való elállás jogszerűségét polgári perben vitathatja." (...) A támogatási szerződés sajátos szerződés, a szabálytalansági eljárás és annak jogkövetkezményei sajátos eljárási forma, abban keverednek a polgári jogi és közjogi elemek. Mindenekelőtt abban jelenik ez meg, hogy a támogatási szerződés tárgyát közpénz (uniós támogatás) felhasználása képezi, a szerződés azonban nem hatósági, hanem polgári jogi szerződés". Ezt erősítette meg a 3385/2018. (XII. 14.) AB határozat, amely kimondta, hogy mivel a Kormányrendelet szerint mind a támogatási szerződés, mind a támogatói okirat polgári jogi szerződés, illetve polgári jogi jogviszonyt keletkeztet, így egyértelműen polgári jogi szerződésnek minősül a támogatási szerződés. A BH2022.238. szintén kimondta, hogy "a támogatási szerződés atipikus, a közjog és magánjog határán álló szerződés. A támogatási jogviszonyban a pályáztatás, a támogatás odaítélése és a felhasználás ellenőrzése közjogi jellegű, közigazgatási típusú, míg a sikeres pályázatot követő főként a felek polgári jogi jogait é kötelezettségeit szabályozó szerződés a polgári jog hatálya alá tartozik. A szabálytalansági eljárásban a döntés speciális eljárási rendben zajlik, annak szabályait elsősorban közjogi rendelkezések határozzák meg, az így meghozott szabálytalansági döntés ellen nincs a polgári ügyekben eljáró bíróságoknak felülbírálati jogköre. Ez azonban csak a jogviszony közjogi elemének a megítélésre vonatkozik, mert a szabálytalansági eljárás eredményeként levont jogkövetkezménynek kihatása lehet a polgári jogviszonyra, így a bíróság a polgári jog szabályai szerint vizsgálja a szabálytalansági döntés jogviszonyra gyakorolt hatását". A Fővárosi Törvényszék P. 22.856/2022/13. szám alatt az alábbiakat mondta ki: "A Támogatási Jogviszony természetére jellemző, hogy olyan atipikus szerződés, amelynek következtében az Irányító Hatóság és a Kedvezményezett között speciális jogviszony jön létre, amely szigorú eljárásrendet, elszámolást jelent a biztosítékokat és az ellenőrzést is magában foglalja. A speciális jogviszony jellemzője, hogy az Irányító Hatóság ellenőrzi, szankcionálja a jogviszonyt. A speciális jogviszonyban közjogi elemek is érvényesülnek. A pénzügyi támogatással összefüggő jogviták minősülhetnek polgári vagy közigazgatási jellegűnek is. Az elhatárolás alapja annak vizsgálata, hogy a támogatásra vonatkozó anyagi, illetve eljárásjogi szabályok biztosítanak-e valamely szervezet részére közigazgatási hatósági hatáskört. A közigazgatási hatáskör akkor áll fenn, ha azt jogszabály kifejezetten rögzíti. A hatóságnak az ellenőrzésre vonatkozó jogköre önmagában nem teszi közjogi jellegűvé a jogviszonyt. A támogatás visszafizetésekor a polgári jogi szerződésekre irányadó anyagi jogi jogszabályok figyelembevételével kell eljárni. A Kúriának a pénzügyi támogatással kapcsolatos perek hatásköri kérdéseit vizsgáló 1/2012. (XII. 10.) KMK-PK véleményében rögzített szempontokat is értékelve a bíróság megítélése szerint a perbeli jogviszony elbírálására is a polgári jogi szabályok irányadóak".
A hivatkozott döntések kimondják, hogy jelen esetben a támogató, mint közjogi személy magánjogi személyekkel azonos elbírálás alá esik, a támogatási szerződések a visszafizetési kötelezettség tekintetében is a polgári jogi kamatszámítást alkalmazzák, azaz ügyleti kamatról és késedelmi kamatról írnak nem pedig pótlékról vagy bírságról. Mindezek pedig a döntés szerint is azt támasztják alá, hogy a támogatási jogviszony polgári jogi jellegű, amelyre a Ptk. általános kötelmi jogi szabályait kell alkalmazni. A döntés szerint ugyan a támogatások elosztása közhatalmi aktus, de az annak alapján létrejött támogatási jogviszony már polgári jogi jogviszonynak minősül.
Első látásra a támogatási jogviszony a hierarchikus és közjogi jelleg jegyeit mutatja, azonban valójában ezen esetekben a Felek mellérendelt szerepben vannak és egyenrangúak.[9]
A Ptk. 1:6. § alapján pedig a Ptk.-ban biztosított jogok érvényesítése bírói útra tartozik, a Pp. 1. § (1) bekezdése szerint pedig a Pp-t kell alkalmazni a bíróság eljárására, ha jogszabály biztosítja a bírói utat és törvény nem rendeli eltérő szabályok alkalmazását. A fentiek alapján a keresetet mindenképpen polgári bíróság előtt kell megindítani[10],[11].
A harmadik alapvető kérdés, ami felmerül jelen támogatási jogviszonnyal kapcsolatos jogviták esetén az, hogy milyen jogcímen indítsuk meg a keresetünket.
A válasz úgy adható meg, hogy az mindig az adott ügy stádiumától függ. Az egyszerűség kedvéért különböztessünk meg három stádiumot.
Az első esetben a támogatási kérelem még a befogadást megelőzően került elutasításra, a második esetben a támogatói okirat visszavonásáról szóló nyilatkozat (elállás) megküldésre került a Kedvezményezett részére, a harmadik esetben pedig a támogatási összeg az elállást követően visszafizetésre is került a támogató részére. A jelen tanulmány tényállását képező ügyben már megtörtént az elállás, úgyhogy a második kettő stádiumra szükséges szűkítenünk a lehetőségeket. Az első stádium megállapítási pert jelentene ugyanis[12], amelyre a jelen tanulmány terjedelmi okok miatt nem tér ki.
A jelen tanulmány szerinti első esetben tehát nem történt még visszafizetés, kizárólag az elállás került kézbesítésre a kedvezményezett számára[13]. Elöljáróban szükséges kijelenteni, hogy a jelen tanulmány tárgyát képező peres eljárásokban a lényeg elsősorban a gyorsaság, melyet a polgári peres eljárás és az adóvégrehajtás viszonya indokol, és mely témát külön tanul-
- 57/58 -
mány keretében fogok elemezni. Erre tekintettel a kedvezményezettek szempontjából a lényeg elsősorban az, hogy a bíróságok befogadják az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, mint jogvédelmet is tartalmazó keresetet minél hamarabb. Ennek indoka pedig az, hogy a külön tanulmányban bemutatott polgári peres eljárás és adóvégrehajtás speciális viszonyára tekintettel ideiglenes intézkedéssel mihamarabb célt érjünk.
A fentiektől eltérően a joggyakorlat az alábbi jogcímekkel operál: (1) jognyilatkozat pótlása (2) szerződés teljesítése (3) kártérítés.
A jelenleg hatályos Ptk. két különböző jogalapot ad a bíróságnak a jognyilatkozat pótlására. Az első jogalap a joggal való visszaélés, a második pedig a szerződéses nyilatkozat megtételének elmulasztása (szerződésszegés).
Az első számú keresetet ennek alapján a Ptk. 1:5. § (1)-(2) bekezdése szerinti joggal való visszaélésre lehet alapítani, ahol is jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll a joggal való visszaélés és a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja.[14]
Azaz ebben az esetben azt kell megalapoznunk, hogy az ügyben mely jogszabály határozza meg az alperes kötelezettségét.[15] Ezen jogszabályhelyek ugyanis kimondják a döntések visszavonását meghatározott feltételek teljesülése esetén. Fontos hangsúlyozni, hogy a támogatónak ezen jogszabályhelyek alapján nem csak lehetősége ezen döntések visszavonása, hanem amennyiben a feltételek teljesülnek[16], akkor automatikusan kötelessége ezen döntések visszavonása.
A fentiek alapján a jogszabályi kötelezettség egyértelműen fennáll. Azaz, amennyiben a szabálytalansági, a jogorvoslati döntés, valamint a támogatói okirat visszavonásáról szóló döntés a támogatási szerződésbe és a felhívásba ütközik, akkor fennáll ezen döntések visszavonásának kötelezettsége, amelyre vonatkozóan kérni lehet a bíróságot, hogy ezen döntéseket ítéletével pótolja.
Abban az esetben, amennyiben a bíróság álláspontja szerint ez az okfejtés nem állná meg a helyét, másodsorban lehet hivatkozni a Ptk. 6:184. §-a alapján történő jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlására, amelynek alapja a fél szerződéses kötelezettsége.
A vonatkozó szerződéses kötelezettségeket, amelyek alapján a támogató a visszavonó nyilatkozat megtételére köteles az ÁSZF, illetve a pályázati felhívás és a támogatói okirat tartalmazza, amelyek mind a Rendeletben szereplő kötelezettségre utalnak vissza.[17]
Ez a jogcím a fentiek alapján tipikusan abban az esetben alkalmazandó, amikor még nem került visszafizetésre a támogatás összege és a kedvezményezett azt akarja, hogy az eredeti állapot helyreálljon, azaz a szerződéses jogviszony fennmaradjon a Felek között. Amennyiben mégis megfizetésre kerül az összeg vagy adóvégrehajtás keretében megtérül a támogató részére, indokolt lehet a kereseti jogcím megváltoztatása vagy az eshetőlegesen előterjesztett kereseti kérelmek sorrendjének megváltoztatása.
A jognyilatkozat pótlása jogcímnek ezen kívül az ideiglenes intézkedés keretében alkalmazandó adóvégrehajtástól való eltiltással kapcsolatban van lényegi relevanciája.
A Kedvezményezett szerződés teljesítése címén, a jogszerűtlen módon gyakorolt elállásra tekintettel kérheti kötelezni a támogatót, hogy a támogatási összeget, valamint azután az esedékességtől a kifizetésig járó késedelmi kamatot fizesse meg a részére.[18]
A kereseti kérelem előzetes feltétele az elállás jogszerűtlenségének megállapítása, amelynek alapján kéri a felperes az alperest a szerződés teljesítésére kötelezni.
A BH2012.3.122 határozat meghatározza, hogy a túlnyomórészt uniós forrásból biztosított támogatási szerződés esetén az irányító hatóság elállása jogszerűségének tárgyában milyen körülményeket kell vizsgálni.
A felperesek a jelen tanulmány által hivatkozott jogesetben szintén az elállás jogszerűtlenségének megállapítását, emellett elsődlegesen szerződés teljesítése címén, másodlagosan szerződésszegésből eredő kártérítés címén kérték meghatározott összegben marasztalni az alperest.
A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20373/2013/4. számú határozata szintén szerződés teljesítése tárgyában született. Az Ítélőtábla ezen döntésében kimondta, hogy a Pp. 164. §-a alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az elállási jogát jogszerűen gyakorolta, míg a felperesnek azt kellett bizonyítani, hogy a szerződés teljesítéséhez szükséges beszerzések során az előírt feltételek megtartásával járt el. Ebben az ügyben a Kedvezményezett ezen jogcím alapján megnyerte a pert.
A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20050/2015/6. számú határozatában a felperes szintén az elállás jogszerűtlensége alapján kérte a szerződés teljesítésére (meghatározott összeg megfizetésére) az alperest. Ebben a perben is megállapításra került, hogy az alperes jogszerűtlenül állt el a szerződéstől. A kedvezményezett, mint felperes ezen a jogcímen szintén megnyerte a pert.
Ezeknek a pereknek a lényege, hogy a jogszerűtlenül visszakövetelt támogatást kéri a Kedvezményezett megfizettetni a támogatóval, azaz ezen keresetnek az az alapja, hogy a támogatási összeg már visszafizetésre került a támogató részére.
Felmerült a kérdés a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.050/2015/6. számú ügyében, hogy a már visszafizetett támogatás alperessel történő megfizetésére milyen késedelmi kamatot lehet alkalmazni. Ebben az alapvető kérdés az volt, hogy az alperes költségvetési szervnek minősül-e vagy sem. Ebben a perben az Ítélőtábla kimondta, hogy a szerződés megkötése, annak végrehajtásának ellenőrzése, rendelkezéseinek betartatása nem gazdálkodó tevékenység volt, hanem kizárólag a rájuk bízott állami feladat megfelelő végrehajtását célozta, így nem lehet alkalmazni a gazdálkodó szervezetek közötti késedelmi kamatot, hanem a késedelmi kamat mértékét az általános Ptk. szabály szerint kell meghatározni.
A Fővárosi Törvényszék G.40.366/2014/14. számú ügyében[19] szintén a felperes keresetében kérte, hogy fi-
- 58/59 -
gyelemmel arra, hogy az alperes elállása nem volt jogszerű a bíróság kötelezze az alperest meghatározott összeg megfizetésére és annak meghatározott mértékű késedelmi kamatának, valamint a perköltség megfizetésére. Ebben az ügyben a Törvényszék kimondta, hogy "a felperes tehát a jogosulatlanul visszakövetelt támogatás kifizetésére jogosult a támogatási összeg visszafizetésének időpontjától járó késedelmi kamattal növelten, figyelemmel arra, hogy ezen időponttól jogosulatlanul fizettette vissza az alperes a felperesnek járó támogatást". Ebben az ügyben tehát a felperes szintén megnyerte a pert szerződés teljesítése jogcímén.
A Kúria Pfv.20.455/2014/5. számú ügyében a kereset szintén szerződés teljesítése jogcímén került benyújtásra, ahol a kereset befogadásra került.
A fentiekre tekintettel a szerződés teljesítése jogcím az egyik alapvető jogcím a támogatási perekben, abban az esetben, ha elállásra került sor, amelynek alapján a kedvezményezett már visszafizette az összeget a támogató részére.
A fenti ügyekben közös, hogy a felperesek, mint kedvezményezettek általában vagy saját elhatározásból önként - azonban a tartozást el nem ismerve - fizették vissza a támogatási összeget az alperes, mint támogató részére vagy adóvégrehajtás keretében került ez behajtásra tőlük. Azaz szerepel bennük egy többlettényállási elem, amely miatt az elállás jogszerűségének vizsgálata önmagában nem elegendő az érdeksérelem kiküszöbölésére.
Tipikusan például az alábbi tényálláselemet tartalmazzák a vonatkozó bírósági döntések:
"A felperes a visszafizetési kötelezettségének 2011. május 19. napján anélkül tett eleget, hogy ezzel az elállás és visszafizetési kötelezettség jogszerűségét elismerte volna."[20]
A fentiek alapján az alapvető jogcím a szerződés teljesítése a fenti esetekben.
A harmadik jogcím a szerződésszegéssel okozott kártérítési felelősség. A BH2019.11.304. számú Kúria által hozott döntés kártérítés tárgyában született, amelyben a felperes a szerződésszegéssel okozott kártérítésre alapította kártérítés igényét, amelynek alapján meghatározott tőke és annak kamatai megfizetését kérte az alperestől. A felperes ebben az ügyben arra hivatkozott, hogy a támogatási összeg elvonásával az alperes szerződésszegést követett el.
A Kúria Pfv.20.486/2020/5. számú precedens határozatában a felperes a támogatási szerződés semmisségének megállapítását és jogkövetkezményként elszámolást és kártérítést kért a keresetében.
A korábban elemzett BH2012.3.122 ügyben a felperes elsődlegesen az elállás jogszerűtlensége alapján a szerződés teljesítését kérte, míg másodlagosan szerződésszegésből eredő kártérítés jogcímen kérte marasztalni az alperest.
A Kúria Gfv.30.179/2014/4. számú precedens határozatában szintén elsődlegesen szerződés teljesítése jogcímén, másodlagosan szerződésszegéssel okozott kár megtérítése jogcímen terjesztette elő a felperes a keresetét. Ezt a pert is megnyerte a felperes, mint kedvezményezett ezen jogcímek alapján.
Külön kiemelendő a Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.682/2015/7. számú határozatában körülírt ügy, amelyben a bíróság nemhogy nem utasította vissza a keresetet kártérítés, mint nem megfelelő jogcím miatt, hanem vizsgálta, hogy a szerződés teljesítését az alperes jogos ok nélkül tagadta-e meg és emiatt keletkezett-e kára a felperesnek, mert a szabálytalansági eljárás hiányosságai miatt a támogatási szerződéstől nem állhatott volna el. Ezen kívül vizsgálta, hogy az alperes kártérítési felelősséggel tartozik-e a felperes felé. Az Ítélőtábla ennek alapján kimondta, hogy a felperes kizárólag a kártérítési felelősséget nem tudta bizonyítani, ezért a kereset elutasítása a bizonyítás sikertelenségén alapult.[21]
A fentiek alapján álláspontom szerint azon esetekben, ahol többlettényállási elemként már megfizetésre került a támogatás összegének egy része vagy egésze, akkor már megállapítási pernek nincs helye, hanem jogalakítási (jognyilatkozat pótlása), valamint marasztalási kereset nyújtható be (szerződés teljesítése, kártérítés), amelyre tekintettel a felperesek módosított keresetükben már a jognyilatkozat pótlása mellett másodlagosan a szerződés teljesítésére, valamint harmadlagosan a szerződésszegéssel okozott károk megfizetésére kérhetik kötelezni az alperest, ennek keretében pedig a sorrendet saját maguk határozhatják meg a keresetváltoztatásban.
A peres eljárás fő kérdését pedig az alapozza meg, hogy az alperes jogszerűen állt-e el a szerződéstől és követelte vissza a támogatási összegeket a felperestől vagy nem. Ennek előkérdése pedig a szabálytalansági döntés jogszerűsége, azaz, hogy a szabálytalansági döntés megfelelt-e a jogszabályban, a támogatási szerződésben és a pályázati felhívásban szereplő feltételeknek.
Különös kihatással lehet ez arra is, hogyha például a felperes pontosan az elállás miatt nem tudja befejezni a projektet és az alperes a saját elállása miatt nem tudja ellenőrizni és jóváhagyni a szerződésszerű megvalósítást. Ebben az esetben - ha az elállás jogszerűtlen volt - akkor az alperes valójában a saját hibája miatt nem tudta megvizsgálni a szerződésszerű teljesítést, amelyre, mint saját felróható magatartására a támogató nem is hivatkozhat.
Az elállás jogszerűtlensége alapján ugyanis az okozati összefüggés fennáll, ebben az esetben a felperes szerződésszegéséről nem lehet szó.
Ugyanez a helyzet, amikor a jogszerűtlen elállással maga az alperes, mint támogató meghiúsítja azt, hogy a Felek között az elszámolás megtörténjen, mivel esetlegesen a felperes az alperes hibájából (jogszerűtlen elállás) nem tudta a záró kifizetési elszámolást benyújtani az alperes részére.
A kártérítés iránti kereseti követelés ezenfelül jelentős relevanciával bír szintén az ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében kérhető pénzfizetésre kötelezés vonatkozásában.
- 59/60 -
A jelen tanulmány terjedelmi okokból nem kívánja egyesével elemezni az egyes szabálytalansági eljárások tárgyait, tekintettel arra, hogy ezen eljárásokban több száz különböző szabálytalansági gyanú és azt követően azok megállapításával találkozhatunk. Kizárólag arra a már hivatkozott eseti döntésre utalok[22], mely szerint a szabálytalansági eljárás közigazgatási jellege miatt a polgári bíróságoknak annak felülvizsgálatára nincs lehetősége, azonban a szabálytalansági eljárások által okozott következmények felülvizsgáltára már igen. Jelen tanulmányban nem térünk ki olyan eljárási szabálysértésekre, mint például az, hogy a támogató nem küldött hiánypótlást a kedvezményezett részére, vagy a módosítási kérelmet olyan indokkal utasította el, amely valójában szabálytalansági eljárás keretébe tartozik. A támogató a vizsgált jogesetben, mint alperes elsősorban támadta az egyes keresetek alapjául szolgáló jogcímeket, amelyekre egyesével az alábbiakban térünk ki.
A támogató szerint nincs helye a jognyilatkozat pótlásának (elállás visszavonása), mivel erre nem vállalt szerződéses nyilatkozatot, illetve a Felek közötti jogviszony az elállás folytán megszűnt. Az ezzel kapcsolatos okfejtést korábban a jelen tanulmányban már leírásra került, ezért eltekintek ennek megismétlésétől.
A támogató álláspontja szerint a kedvezményezett valójában soha nem rendelkezett a támogatási összeg felett. A támogató szerint a támogatás egy uniós támogatás, amely egy ingyenes juttatás, amelyből a kedvezményezettnek kizárólag vagyoni előnye származik. A támogató szerint nem történt károkozás, mert jogszerűen állt el a jogszabályok alapján a szerződéstől és álláspontja szerint a felperes által elnyert támogatás "függő" vagyon, így az soha nem is képezte a kedvezményezett vagyonát.
Ezzel szemben álláspontom szerint a támogatás összegét - a támogató által egyszer már elismert módon - a kedvezményezett már jogosan elnyerte, azáltal, hogy megfelelt a pályázati feltételeknek. A támogató értekezése a "függő" vagyoni helyzetéről teljességgel értelmezhetetlen a kedvezményezett számára. Ahogyan a támogató is elismerte, hogy a felek között polgári jogi szerződés jött létre (támogatói okirat), így ennek alapján mindkét félnek kötelezettségei keletkeztek. Az, hogy a kedvezményezett nem rendelkezne ezzel az elnyert vagyonnal maga a támogatói szerződések létrejöttének, a polgári jogi együttműködésnek és alapelveknek a kétségbe vonása lenne. Jelen esetben nem a kedvezményezett részére jogszerűen kifizetett pénzeszközökről, illetve a kedvezményezett vagyonáról lenne szó, akkor nem kellett volna a támogatónak elállnia a szerződéstől és nem kellett volna végrehajtási eljárást indítania ezen összegek visszaszerzése érdekében.
A támogató rendszerint, több ügyben is arra hivatkozott, hogy a Rendelet 176. § (1) bekezdése alapján keresi meg az adóhatóságot, amennyiben a kedvezményezett a visszafizetési kötelezettségének a visszafizetésre megállapított határidőben nem, vagy csak részben tesz eleget, és a beszámítás, a kikötött biztosíték érvényesítése vagy a levonás eredménytelen volt.
A támogató szerint jogszabályi kötelezettsége, hogy megkeresse az adóhatóságot, az adóhatóságnak pedig jogszabályi kötelezettsége a megkeresés alapján eljárni és a visszakövetelt összeget behajtani. Ha ezt nem tenné, akkor a hazai és az uniós költségvetést károsítaná.
A támogató ennek keretében előadta, hogy az uniós jog és az Európai Bizottság által alkalmazott szabályozási keretek megkövetelik a szabálytalanság esetén történő azonnali visszafizetést. Az EU célja a támogató álláspontja szerint, hogy a közpénzek védelmét biztosítsa és az esetleges visszaélések vagy szerződésszegések esetén közvetlen intézkedést tegyen az alapok visszaszerzésére. Ebből következően, amennyiben a kedvezményezett megszegi a támogatási feltételeket az azonnali visszafizetési kötelezettség indokolt és az EU költségvetésének védelme ezt megkívánja. Az EU által biztosított támogatások nemzeti hatáskörben történő felhasználása szigorúan ellenőrzött, és az uniós költségvetésből származó összegeket csak konkrét célok érdekében használhatják fel a támogatottak. Amennyiben a felperes nem tartotta be a támogatási szerződés feltételeit, akkor az összegek visszakövetelése nem csupán nemzeti, hanem uniós kötelezettség is, amely az Európai Bizottság által előírt támogatási szabályok betartását szolgálja.
A támogató a vizsgált jogesetben előadta, hogy a visszatérítések kezdeményezésének és a teljes visszafizettetésének feladatát az Európai Unió a tagállamokra telepíti. A támogató a források felhasználási feltételeit összefoglaló 1303/2013/EU rendeletre hivatkozással előadta, hogy a tagállamok feladata olyan szabályozás megalkotása, amellyel biztosítható a megállapított szabálytalanságok esetén a kifizetett támogatási összeg visszafizettetése. A magyar szabályozás ezen tagállami kötelezettségének oly módon tesz eleget, hogy adóvégrehajtást ír elő arra az esetre, ha a támogatott a visszafizetési kötelezettségének határidőben nem, vagy csak részben tesz eleget. Ennek keretében hivatkozott a támogató a Rendelet 81. pontjára, amely szerint az alperesnek elszámolási kötelezettsége van az Európai Unió irányába. Alperes álláspontja szerint a sérelmet azonban nem csak az elszámolás késlekedése, hanem annak - a felperes szabálytalansága okán - az Európai Unió Bizottsága által elutasítása jelenti, amely azzal jár, hogy pénzügyi korrekciót szükséges végrehajtani, ami a hazai költségvetésben hiányt eredményezhet, ha azt
- 60/61 -
az alperes a felperestől teljesítőképességének hiánya miatt visszakövetelni nem tudja.
Ezzel szemben álláspontom szerint alapvetően téves a támogató okfejtése. Sem az EU-s, sem a magyar költségvetés nem élvezhet elsőbbséget egy mellérendelt jogviszonyban és az azonnali behajtást az Avt. sem írja elő. Az Avt. 114. §-a alapján a követelést elévülési időn belül be lehet hatjani, amely teljes mértékben egybeeshet a jogvita polgári bíróság általi jogerős határozatának bevárásával.
A fentieken túl az EU rendelet nem telepít semmilyen kötelezettséget a támogatóra az azonnali visszafizetés körében. A támogató magyar jogszabályok keretében tett hivatkozása pedig mindösszesen annyit jelent, hogy arra a magyar jogalkotó az adóvégrehajtást írja elő, amelyet azonban elévülési időn belül tud érvényesíteni. A fentiekre a támogató speciális magyar jogszabályhelyet sem tudott behivatkozni.
A támogató alapvetően figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az egész követelését polgári jogi jogalanyként kívánja érvényesíteni adóvégrehajtás keretében, mivel a követelése adók módjára behajtandó követelés, azonban ez nem jár semmilyen további privilégiumokkal, mint amikor egy másik polgári jogi jogalany érvényesíti a követelést.
Lényeges kiemelnünk azonban, hogy adott esetben jogszerűen megállapított szabálytalanságról van-e szó vagy sem, azt csakis a független bírósági rendszer döntheti el, ellenkező esetben a támogató bármilyen indokra hivatkozással elállhatna a támogatói okirattól és visszakövetelhetné a támogatási összeget anélkül, hogy annak jogszerűségét a bíróság megvizsgálta volna.
Az uniós jogszabály azon célja, hogy jogerősen, független bíróság által el nem bírált támogatási összegek kerüljenek szabálytalansági eljárás alapján indított visszakövetelés útján behajtásra erősen megkérdőjelezhető. Az 1303/2013 EUB rendelet 122. cikkének (2) bekezdése szerint csak a jogosulatlanul kifizetett összegeket kell visszatéríteni, azonban a kifizetés jogosságának kérdését csak a bíróság tudja megítélni a kontradiktórius peres eljárás keretében bizonyítási eljárás lefolytatását követően.
A Fővárosi Törvényszék 23.P.21.498/2024/45. számú végzésében a támogató 1303/2013. EUB rendeltre való utalása kapcsán, miszerint a tagállamok feladata olyan szabályozás megalkotása, amellyel biztosítható a megállapított szabálytalanságok esetén a kifizetett támogatási összeg visszafizettetése rámutatott arra, hogy ha az alperes szabálytalanságokat fedez fel a kifizetett összegek felhasználása kapcsán és arra a következtetésre jut, hogy jogosulatlanul kifizetett összegről van szó és lépéseket tesz ennek visszatérítése érdekében, akkor ilyen esetben semmilyen jogszabályi rendelkezése nem zárja ki és az előbb említett EUB rendeletből sem vezethető le - hogy ezzel szemben ideiglenes intézkedés legyen elrendelhető, ha ezen jogintézményt szabályozó és a kérelem elbírálására irányadó jogszabályi rendelkezések törvényi tényállási elemei fennállnak.
Emellett az, hogy jogszerűen megállapított szabálytalanságról van-e szó, csak a perbeli, jogerős érdemi döntés eredményeként derül ki.
A fentieknek lényeges jelentősége van a támogató által megindított adóvégrehajtásokkal kapcsolatban és az azokkal szembeni jogvédelem vonatkozásában.
A jelen tanulmány keretében megvizsgált jogeset alkalmas volt arra, hogy behatároljuk a támogatási jogviszonyokat és ennek alapján meghatározzuk a megfelelő kereseti jogcímeket és az alapvető érveket és ellenérveket egy ilyen perben.
A támogatási jogviszonyok egy hibrid jogviszonyt alkotnak Magyarországon egyedülállóan az Európai Unióban, amely alapvető dogmatikai problémákat vet fel mind a kereseti jog érvényesíthetősége, mind a jogvédelem, mind a polgári bíróságok hatásköre vonatkozásában.
A jelen tanulmány a támogatási perekkel kapcsolatos alapvetéseket kívánta bemutatni. Egy külön tanulmány keretében elemezzük a Pp. és az Avt. viszonyát, ennek a polgári bíróságok hatáskörére gyakorolt hatását, a jogvédelem problémáit és ennek keretében a sok kérdést felvető, a Kúria 2025. október 10. napján megjelent BH2025.10.234. számú döntését. ■
JEGYZETEK
[1] Fővárosi Törvényszék 23.P.21.498/2024.
[2] Jogutódja a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium majd pedig a Nemzeti Fejlesztési Központ.
[3] A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (Kit.) 300/D.§ (1) bekezdése ad eligazítást, amely jelenleg úgy szól, hogy "az egyes központi kormányzati igazgatási szerveket érintő törvénymódosításokról szóló 2023. évi LXXXVI. törvénnyel megállapított 33/B. § (2) bekezdése szerinti feladatokat a Nemzeti Fejlesztési Központ 2024. augusztus 1. napjától látja el". A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdés szerinti feladatok vonatkozásában a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium jogutódja a Nemzeti Fejlesztési Központ. A (3) bekezdés alapján az (1) bekezdés szerinti feladatok ellátása érdekében kötött szerződésekben és egyéb jogviszonyokban a Nemzeti Fejlesztési Központ általános jogutódja a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumnak. A Kit. 33/B. § (2) bekezdése értelmében az európai uniós fejlesztéspolitikai intézményrendszer részeként a 33/C. § szerinti Nemzeti Fejlesztési Központ látja el a) a Kormány rendeletében meghatározott európai uniós alapok tekintetében a koordináló szervezeti feladatokat (...). Az egyes kormányrendeleteknek a Nemzeti Fejlesztési Központ létrehozásával összefüggő, valamint más, fejlesztéspolitikai tárgyú módosításáról szóló Kormányrendelet 1. melléklete alapján a per tárgyát képező operatív program vonatkozásában a Kormány európai uniós források felhasználásával kapcsolatos irányító hatósági feladatok ellátására kijelölt tagja a Nemzeti Fejlesztési Központ.
[4] 256/2021. (V. 18.) Korm. rendelet a 2021-2027 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről 436. §; 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről 176. §.
[5] A támogatói okirat minden egyes esetben tartalmazza azt, hogy "Az Okiratban nem szabályozott kérdésekben a vonatkozó magyar - ideértve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt is - és európai uniós jogszabályok rendelkezései az irányadók." Ezenkívül a Támogatói Okirat mindig hivatkozik a támogatás jogcíménél az alapul szolgáló kormányrendeletre.
- 61/62 -
[6] Az ezt megelőző, a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet ennél még konkrétabban fogalmazott. A 3. §-a szerinti értelmező rendelkezések 54. pontja alapján a támogatási szerződés a támogatások kedvezményezettjei és az irányító hatóság között létrejött, a támogatás felhasználását szabályozó polgári jogi szerződés.
[7] Az eggyel korábbi, a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális alapból és a kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 2. § (Értelmező rendelkezések) 27. pontja szerint a támogatási szerződés a kedvezményezett és az irányító hatósági feladatokat ellátó szervezet között létrejött polgári jogi szerződés, míg 28. pontja szerint támogatói okirat a lebonyolításban érintett szervezet által kiadott dokumentum, amely a pályázat elfogadásával keletkeztet a támogatás nyújtásának és felhasználásának részletes szabályairól szólóan polgári jogi jogviszonyt.
[9] Szabó Szandra Kinga: A Strukturális alapokból Származó Uniós Támogatások Szabálytalanságikezelésének Jogkérdései. PhD értekezés, Miskolc, 2020. A dolgozat 5.1 és 5.2 pontjai részletes elemzést adnak a jogviszony elméleti megközelítéséről és a jogviszony alanyairól 144-152.
[10] Ezt erősíti meg az EH 2015.06.K22: "A támogatási szerződéstől való elállás jogszerűsége közigazgatási perben nem, csak polgári perben vizsgálható felül. A jogszerű elállás képezi az alapját a támogatás visszafizetésére kötelező hatósági határozatnak".
[11] "Mivel a szerződésre a polgári jog alkalmazandó, az elállás tekintetében polgári peres eljárás indítható". Szabó Szandra Kinga: i. m. (9. vj.) 163.
[12] A Kúria Pfv.20474/2021/8. számú precedens határozata meghatározott magatartásra kötelezés tárgyában -II. A kedvezményezett felperes a támogatási szerződés, szabálytalansági eljárást követő, elállással való megszüntetése esetén a támogatási összeg visszafizetésének elkerülése érdekében az elállás érvénytelenségének megállapítása iránti vagy az elállás jogszerűtlenségére alapított, felek közötti jogviszony fennállásának megállapítása iránti pert indíthat.
[13] Megjegyzem, hogy a második stádiumban is lehet megállapítást kérni jogalakítás helyett, kérdés, hogy ez a jogvédelem szempontjából célszerű-e az adott ügyben.
[14] Lábady Tamás ekképpen fogalmazott ezzel kapcsolatban: "A rendelkezés a joggal való visszaélésnek olyan speciális esetét szabályozza, amelynél az (1) bekezdésben foglalt feltételek megléte esetén a bíróság a jognyilatkozat megtételét ítéletével pótolhatja. Joggal való visszaélés címén csak jogszabály által megkívánt nyilatkozat pótolható, szerződési nyilatkozatot ezen az alapon a bíróság ítélete nem pótolhat. A törvényi feltételeknek együttesen kell fennállniuk. E feltételek a következők: a) a joggal való visszaélésnek az 1:5. § (1) bekezdésében meghatározott tényállása megvalósuljon b) a nyilatkozatot kérő oldalán nyomós közérdek vagy különös méltánylást érdemlő magánérdek forogjon fenn c) az érdeksérelem egyedül a nyilatkozatnak bírósági ítélettel való pótlása útján legyen elhárítható." Lábady Tamás: A magánjog általános tana; Szent István Társulat, Bp. 2016. 119. (...) "A Ptk. az alanyi jogok szabad gyakorlásának elvéből indul ki. Elvi korlátként - az egész törvénykönyvön végigható közös elvként - fogalmazza meg ugyanakkor a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó általános tételt. A szabad joggyakorlásnak is vannak határai. Joggal való visszaélés esetén az elvi kiindulás alapján jogos magatartás - az alanyi jog adott konkrét módon való gyakorlása miatt - jogellenes magatartássá válik. Az adott alanyi jog gyakorlásának a jog elvárásaival szembehelyezkedő módja valósítja meg tehát a visszaélést. A joggal való visszaélés jogsértést valósít meg és ennek megfelelően von maga után szankciókat. A joggal való visszaélés meggátolja az adott alanyi jog adott módon való érvényesülését. A tilalom tehát azzal a következménnyel jár, hogy a joggal való visszaélésnek minősülő magatartással nem érhető el a kívánt joghatás [Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.012/2018/5.]".
[15] A Rendelet 411. § (1) bekezdése szerint, ha a jogorvoslati kérelem alapján az irányító hatóság megállapítja, hogy a szabálytalansági döntés jogszabályt sért, a támogatási szerződésbe vagy a felhívásba ütközik, a szabálytalansági döntést visszavonja. A Rendelet 416. § (1) bekezdése szerint a Belső Ellenőrzési és Integritási Igazgatóság a jogorvoslati döntést annak kézbesítését követő harminc napon belül visszavonja és új jogorvoslati döntést hoz, ha: a) a jogorvoslati döntés meghozatalát követően tudomására jutott tény alapján a jogorvoslati döntés aa) jogszabályt sért, ab) a támogatási szerződésbe vagy a felhívásba ütközik, vagy b) a jogorvoslati eljárásban el nem bírált lényeges információ jut a tudomására. (...) A Rendelet 438. § (1) bekezdése alapján az irányító hatóság a támogatás visszafizetését megállapító döntését indokolt esetben visszavonja.
[16] Például a szabálytalansági döntés jogszabályt sért, a támogatási szerződésbe vagy a felhívásba ütközik, a jogorvoslati döntés jogszabályt sért, a támogatási szerződésbe vagy a felhívásba ütközik vagy el nem bírált lényeges információ jut a tudomására, indokolt esetben.
[17] A támogató ÁSZF-je a vizsgált ügyben azt tartalmazta, hogy az ÁSZF-ben használt fogalmak a Rendeletben, és a Szerződésben foglaltak szerint értelmezendők. A fentiekre tekintettel, valamint az egész ÁSZF alapján megállapítható, hogy az ÁSZF-re a Rendelet rendelkezései az irányadók. A Rendelet 85.§-a szerint a miniszter készíti el az általános szerződési feltételeket és közzéteszi azokat a www.palyazat.gov.hu oldalon. A fentiek alapján a Rendelet kvázi a felek között létrejött támogatási jogviszony részét képezi. Ahogyan említettük a támogatói Okirat saját maga mondja ki, hogy eltérő rendelkezés hiányában a Ptk-t és az irányadó jogszabályokat megfelelően kell alkalmazni a Felek jogviszonyára. Ezen túlmenően azonban a támogatói Okirat általában azt is kimondja, hogy a támogatás felhasználása során a Kedvezményezett köteles a vonatkozó jogszabályok, így különösen az Áht.; az Áht Vhr. és a Rendelet, valamint az ÁSZF szerint eljárni és a Felhívásban foglaltaknak megfelelni. Az ÁSZF ezen kívül pontosan 33 helyen hivatkozott a Rendeletre, amely bár egyoldalúan mindig a Kedvezményezettre vonatkozó kötelezettségeket rögzítette, azonban erre a Rendeletre alapítja az ÁSZF a bírósági kikötést is, valamint az elállás jogszerűségét is. Ezen kívül az adott ügyben a Felhívás az alábbiakat tartalmazta:
"A támogatási kérelem elkészítése, benyújtása, a támogatott projekt végrehajtása során irányadó jogszabály a 2021-2027 programozási időszakban az egyes európai
- 62/63 -
uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 256/2021. (V. 18.) Korm. rendelet (a felhívásban a továbbiakban Korm. rendelet)".Ennek alapján a Rendelet a Felek közötti szerződés részévé vált. A fentiek alapján a Ptk. 6:184. §-a szerint a támogató a szerződés alapján is köteles azon jognyilatkozat megtételére, hogy a szabálytalanságot megállapító, azt helyben hagyó, valamint a támogatás visszafizetését megállapító döntését vissza kell vonnia, így valójában mind a jogszabály alapján, mind a szerződésen alapuló jogszabályi kötelezettség értelmezésem szerint fennáll.
[18] Közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos perekben szintén kimondta ezt a Kúra: EH 2019.06.K10 Közbeszerzési eljárás során, ha a támogatási összeg kifizetésének felfüggesztése vagy a támogatás megvonása a közreműködő szerv utóellenőrzési jelentésébe foglalt nem támogató polgári jogi jognyilatkozatán alapul - és szabálytalansági eljárást nem folytattak le -, a kedvezményezett a támogatási szerződés (támogatói okirat) szerinti összeg kifizetése iránti igényét az irányító hatósággal szemben indított polgári peres eljárásban teljesítésre kötelezés jogcímén érvényesítheti.
[19] Amely ügy a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20050/2015/6. ügyének elsőfokú döntése.
[20] Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.050/2015/6.
[21] Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.682/2015/7. számú határozat: "Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az általa érvényesített jogra tekintettel úgy is vizsgálta, hogy a II. r. alperes a támogatási szerződés teljesítését jogos ok nélkül tagadta meg, és emiatt keletkezett kára, mert a szabálytalansági eljárás hiányosságai miatt a támogatási szerződéstől nem állhatott volna el. Erre tekintettel a Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján is vizsgálta, hogy az alperesek a Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartoznak-e a felperes felé".
[22] BH2022.238.
Visszaugrás
