A közép- és kelet-európai országok1, a volt KGST integráció európai tagállamai, köztük Magyarország is, a '90-es évek első felében Társulási Megállapodást kötöttek az Európai Közösséggel.2 A Megállapodás 1994. február 1-jével lépett hatályba.3 Az Európai Társulási Megállapodás lényeges előírását képezte jogrendszerünk közelítése az Európai Közösség Jogrendszeréhez.4 A jogközelítés lényeges területét képezi a szellemi tulajdon, ezen belül az ipari tulajdon védelme. Ennek jegyében született meg új szabadalmi törvényünk5, és később a szerzői jogi törvény6 és más törvények sora. Szempontunkból a leglényegesebb, hogy hatályban lévő védjegytörvényünk modernizálására 1997-ben sor került.
Az új törvény megalkotása céljából már 1996 februárjában kidolgozták a védjegyjogi szabályozás reformjának koncepcióját.7
A védjegyjogi szabályozások koncepciója előírta a földrajzi árujelzőkre és az eredetmegjelölésekre vonatkozó legfontosabb rendelkezéseknek a védjegytörvénybe foglalását.8 Ennek megfelelően a törvény már a földrajzi árujelzőkre is vonatkozott.9 Annak ötödik része magába foglalja a földrajzi árujelzők, ideértve a bornevek és boreredet-megjelölések szabályozását, legfontosabb jogi előírásait. Átalakított, modernizált, új védjegytörvényünk a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (továbbiakban: Védjegytörvény) 1997. július 1-jével lépett hatályba.
A Védjegytörvény egyaránt vonatkozik a borra vonatkozó földrajzi árujelzőkre és a borvédjegyekre - továbbá védjegyként való lajstromozás esetén - a borra vonatkozó kereskedelmi nevekre is.
A boroknál a legmarkánsabb és legfontosabb adatnak a borok földrajzi származását tekintjük, elsőként a borra vonatkozó földrajzi árujelzők kerülnek tárgyalásra.
Köztudott a földrajzi árujelzőkről, hogy azok nyers és feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkoz-nak.10 E vonatkozásban ki kell emelni a borok, ürmös-borok, borpárlatok és likőrborok eredetvédelmét.11, 12, 13
A földrajzi megjelölések, illetve a földrajzi árujelzők kategóriája gyűjtőfogalmat jelent, amely magába foglalja az eredetmegjelölést, a hagyományos megjelölést és földrajzi jelzést, valamint a származási jelzést, ideértve az ábrás származási jelzéseket.
A) Az eredetmegjelölés területi egység, meghatározott helység, kivételes esetben ország neve, amely olyan termék (mezőgazdasági termék vagy élelmiszer) megjelölésére szolgál, amely ebből a területi egységből, meghatározott helységből, vagy az országból származik, továbbá
- amelynek minősége vagy jellemzői túlnyomó részben, vagy kizárólagosan a földrajzi környezet által meghatározottak, beleértve a természeti és emberi tényezőket is, továbbá
- amelyek termelése, feldolgozása és gyártása a meghatározott területi egységhez kötött14, 15
Ebben a meghatározásban foglalt követelmény ugyan lényegesen szigorúbb a Lisszaboni Megállapodás eredetmegjelölés fogalmához hasonlítva, azonban a heterogenitás és a szigorú helyhez kötöttség áttörése érdekében két irányban enyhítést alkalmaznak.
B) Bevezették a hagyományos (földrajzi és nem földrajzi) megjelölés fogalmát, ami lényegében lehetővé teszi, hogy a földrajzi név ne vonatkozzon konkrét helyre, de ugyanakkor meg kell felelnie az a) pontban foglalt kritériumoknak.16
C) A földrajzi jelzés valamely táj, meghatározott helység, kivételese esetben egy ország neve, amely olyan termék (mezőgazdasági termékek vagy élelmiszerek) megjelölésére szolgál, amelyek az
- az adott tájból, meghatározott helységből, vagy adott országból származnak,
- amelyek különleges minősége, hírneve, vagy más jellemzői a földrajzi környezetnek tulajdoníthatók, és
- amelyeknek termelése, vagy feldolgozása vagy előállítása a földrajzi helyhez, körzethez, környezethet kötött.17, 18
D) A származási jelzés a Ptk.19, a Lisszaboni Megállapodás20 és a PUE21 kategóriája. A származási jelzések direkt módon utalnak a termék termelésének, előállításának helyére, azonban a termék minősége és a földrajzi származás között nincs szerves kapcsolat.
Borra vonatkozó földrajzi árujelzőknek - mint ahogy az az előzőekből kiderül - négy alapvető kategóriáját különböztetjük meg:
- boreredet-megjelöléseket,
- borra vonatkozó földrajzi jelzéseket,
- hagyományos borneveket,
- borra vonatkozó származási jelzéseket - ideértve az ábrás megjelöléseket is.
Az ezzel jelzett termékek a borra vonatkozó földrajzi árujelzők legrangosabb minőségi kategóriáját jelentik. A termékek megfelelnek az eredet-megjelölések Védjegytörvény 103. § (3) bekezdés forgalmi feltételeinek.
Nyilvánvalóan e körbe sorolhatók vezető borvidékeink névadó helységei22 és rangos bortermő települései.23
A) Borvidékeink nevét adó települések: Csongrád Sopron Ászár Balatonboglár Badacsony Szekszárd Etyek Villány Mór Eger Pannonhalma Somló
B) Borvidékeink további legrangosabb bortermelő települései: Csopak Debrő Révfülöp Abasár Kisharsány Gyöngyös Nagyharsány Domoszló Tállya Mád Tarcal Tolcsva és mások.
C) Ide tartoznak a Bortörvény szerint meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borok és a védett termőhelyi borok.24
D) Ide tartoznak legrangosabb borvidékeink kiváló minőségű bort adó dűlői. Ilyen például a Tokaji borvidéken a Disznókő, Badacsonyban a Donátos-dűlő, a Villányi borvidéken a Kopár.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
