Az 1989-1990-es rendszerváltozás eredményei lényegében két nagy területet változtattak meg: a társadalom és a gazdaság területeit. Ezek közül az előbbi területen elért vívmányok jól tükröződnek az Alkotmányunkban is. A gazdasági és a (köz-)pénzügyi szférában bekövetkezett változások azonban, néhány kósza rendelkezést leszámítva, nem hagytak nyomot az alaptörvényen. E területen gyakorlatilag nincsenek az állami cselekvésnek alkotmányi szintű szabályai.
A téma fontossága azonban napjainkban már nem kérdőjelezhető meg. A modern társadalom alkotmányos biztosítékaihoz hasonlókra van szükség a gazdaság szférájában is. Nemcsak az alkotmányfejlődési tendenciák miatt, hanem legfőképp azért, mert ahogy homo politicusként szükségképpen részei vagyunk a minket körülvevő közéletnek, úgy vagyunk homo oeconomicusként is részesei a gazdasági folyamatoknak. Csakúgy, mint a közhatalomra, a gazdaságra is igaz, hogy nem önmagában, légüres térben létezik, hanem mindkét végéről kötött - emberek működtetik, és az embereket hivatott szolgálni. Hogy a magyar Alkotmány közpénzügyi-gazdasági része ennyire hiányos, az "különösen fájó pont, ha arra gondolunk, hogy a modern állam a feladatait majdnem kizárólag pénzügyi eszközökre támaszkodva látja el (pecunia nervus rerum)."1 Fájó pont azonban azért is, mert az Alkotmánynak van egyfajta "szűrő-szerepe", amely kifejezi a benne foglaltak - össztársadalmi szempontból is - kiemelkedő fontosságát; a gazdasági-közpénzügyi rendszerre vonatkozó legalapvetőbb szabályoknak már csak emiatt is (és garanciális szempontból is) az alaptörvényben volna a helyük.
A gazdasági alkotmány fogalmáról a szakirodalomban többféle nézőpont is megtalálható. Ezek tömör ismertetése hozzásegíthet a lényeges fogalmi elemek összegyűjtéséhez és szintetizálásához.
a) Tersztyánszkyné Vasadi Éva - egy korábbi alkotmánytervezet alapján - az Alkotmány pénzügyi fejezetébe felveendő alkotmányozási tárgyaknak ítéli a következőket:
"- az állami vagyon, jövedelem kezelése, a közigazgatási szervek kötelezettségvállalása,
- kötelezően előírható közbefizetések: adó, illeték és más kötelező befizetések köre,
- az adótényállás kötelező elemeit, és az eljárás főbb szabályait.
Az Alkotmány részeként kimondandónak ítélte: az adók csak közszükségletekre használhatók fel, s hogy ilyen befizetések csak törvénnyel írhatók elő,
- a költségvetési jog alapkérdései, költségvetés előkészítésének, elfogadásának eljárási rendjét is szabályozná, külön választva ebben a Kormány és az Országgyűlés jogosítványait és kötelezettségeit, a Kormány felhatalmazását.
Szükségesnek látta annak kimondását is többek között, hogy a költségvetésről szóló törvénybe nem vehetők fel olyan szabályozások, amelyek nem a költségvetésre vonatkoznak. Külön §-ok írták volna elő az államadósság kezeléséről, az állami hitel felvételeiről stb. szóló állami kötelezettségeket."2
b) Vörös Imre professzor a gazdasági alkotmány összetevőit a piacgazdaság két állapota alapján elemzi: A piacgazdaság statikáját (struktúráját) a tulajdonhoz való alkotmányos jog, dinamikáját a vállalkozás joga és a verseny szabadsága jeleníti meg az Alkotmányban. Ezek kiegészülnek még a diszkrimináció tilalmával, amely a tulajdon formáinak egyenjogúsága alakjában az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében külön is kimondatott.3 Vörös Imre professzor egy másik írásában még határozottabban a gazdasági alkotmány szűkebb értelme mellett teszi le a voksát: "a gazdasági alkotmány(jog) fundamentuma megítélésem szerint a gazdasági tevékenység, és nem a rendkívül általánosan felfogott »gazdaságra vonatkozó alkotmányi normák összessége«, hiszen így a gazdaságra való állami beavatkozás egészére ki kell terjeszteni."4
c) Sárközy Tamás professzor egyik írásában a következő tömör és világos meghatározást adja: "A gazdasági alkotmányosság alapjait az alkotmány tartalmazza, amely biztosítja a magántulajdont, a gazdasági vállalkozáshoz való jogot és a szabad versenyt."5
d) Drinóczi Tímea monográfiája a következő fogalommeghatározásra épít: "A gazdasági alkotmány a gazdaságra vonatkozó alkotmányi normák összessége. A gazdasági alkotmány eszerint minden olyan alkotmányi rendelkezést tartalmaz, amely az állami gazdaságpolitikát érinti. … A gazdasági alkotmány nem jelent önmagában zárt rendszert, mivel az egyes rendelkezések értelmezéséhez és alkalmazásához az alkotmány többi részét is figyelembe kell venni."6 Hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti az alaptörvény kettészakítását politikai és gazdasági részekre.
Amint az a szakirodalmi meghatározásokból is kiderül tehát, a gazdasági életre és a pénzügyekre vonatkozó alkotmányi normák az alaptörvényen belül egy komplett, önálló alrendszert alkotnak, annak ellenére, hogy ezek a normák különböző típusúak, és az Alkotmányban elszórva találhatók. Ez az önálló alrendszer - a "gazdasági alkotmány" - pedig az Alkotmányon belül egyenrangú és azonos fontosságú az állami struktúrára vonatkozó egyéb rendelkezések összességével ("közjogi alkotmány").
Éppen a rendszerváltozás példája mutatja, hogy a gazdaság és az államberendezkedés kölcsönösen hat egymásra. Persze messze nem a marxi és engelsi Basis és Überbau értelmében,7 de nem is a megfordított stammleri értelemben.8 Egyik sem determinálja egyszer s mindenkorra a másikat, de folyamatosan hatnak egymásra, befolyásolják és bizonyos korlátok közé szorítják egymást. Demokratikus jogállam nem fér meg a központilag irányított tervgazdasági rendszerrel, ahogy a centralisztikus, egyközpontú állam sem képes hosszabb távon a piacgazdaság és a szabad verseny keretei között létezni.
Főleg elméleti síkon gyakran, szinte már közhelyként szokás feltenni a kérdést: mit keres az állam, a jog a gazdaságban? Ezzel kapcsolatban elsősorban arra kell utalni, hogy a gazdasági viszonyok egyúttal hatalmi viszonyok is, így nem meglepő ezekben, egy bizonyos fejlettségi szinten, az állam megjelenése. Főleg akkor, ha figyelemmel vagyunk a világháborúk után Európa szerte kialakult társadalmi feszültségekre, melyek indokolták az állam szociális feladatvállalásait. Az tehát, hogy az államok alkotmányi szinten foglalkoznak gazdasági kérdésekkel, célokkal, "…nem annyira a gazdaság működéséhez kapcsolódó feladatok, tevékenységek, vagy ha ilyenek is, valójában szociális célok szolgálatában állnak"9. Az államok közvetlen termelőtevékenységgel, illetve szabályozás útján is részt vesznek a gazdasági életben, mely nem pusztán javak és tárgyak összessége, hanem társadalmi cselekvés. Mivel a jog is több puszta normáknál, és szociológiai értelemben ez is leírható társadalmi cselekvésként, jog és gazdaság kapcsolata e viszonylatban is értelmezhető. A gazdaságirányítás és jogalkotás szintjét azonban még ennél is direktebb módon "…a gazdaság és a jog kapcsolata mint konkrét gazdasági eredmény és az annak elérését szolgáló jogi megoldások érdeklik."10 Fokozatosan előtérbe került a nemzetgazdaság kiegyensúlyozottsága, és a szabályozás célja lett a nagyobb társadalmi jólét eléréséért az éves aggregált nemzetgazdasági mutató kedvező alakítása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
