2016. december 12. napján lesz 10 éve, hogy az Európai Parlament és a Tanács elfogadta az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló rendeletet.[1] Az egységes európai eljárás - melynek alkalmazását 2008. december 12. napjától kezdhettünk meg, - immár 8 éve jelen van a határokon átnyúló jogalkalmazás, jogérvényesítés mindennapjaiban.
Az európai fizetési meghagyásos eljárás szabályainak megfelelőségét leginkább az alkalmazása során felmerülő problémák, az alkalmazás tapasztalatai képesek megmutatni, erre tekintettel már a rendelet 32. cikke a Bizottság feladatául tűzte, hogy 2013. december 12. napjáig tárja fel és foglalja jelentés formájába az eljárás működése kapcsán megjelenő kérdéseket, problémákat, tapasztalatokat.[2]
A Bizottság elsőként egy, a rendelet módosítására vonatkozó javaslattal élt a Parlament és Tanács felé (2013. nov. 13.)[3], majd nyilvánossá tette a rendelet alkalmazásáról szóló jelentést is (2015. október 13.)[4]. A bizottsági módosító javaslat specialitása, hogy nem kizárólagosan az európai fizetési meghagyásos eljárás működését vizsgálta, hanem - visszatérve a rendelet jogalkotási előzményeihez[5] - együtt értékelte az európai fizetési meghagyásos eljárásról és a kisértékű követelések európai eljárásról szóló rendelet alkalmazási tapasztalatait.
A bizottsági előkészítés nyomán a Parlament és a Tanács 2015. december 16. napján rendeletet fogadott el a kisértékű követelések európai eljárásáról és a fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendeletek módosításáról.[6] A módosult szabályozások alkalmazását 2017. július 14. napjától kell az európai fizetési meghagyásos eljárásban (és a kisértékű követelések európai eljárásában) alkalmazni.
A Bizottság - Parlament - Tanács hármasa által képviselt jogalkotási folyamat mellett az Európai Bíróság is több esetben értelmezte az európai fizetési meghagyásos eljárás szabályait. Tevékenysége elősegítette a rendeleti szabályok egységes uniós alkalmazását, a tagállami hatóságok részéről érkező értelmezési problémák feloldását, valamint a jogkeresők, eljáró hatóságok oldaláról észlelhette a rendeleti szabályok megfelelőségét.
Tanulmányomban az elmúlt 10 (8) év olyan eseteit tekintjük át, amelyekben az Európai Bíróság kifejezetten az európai fizetési meghagyásos eljárás szabályozását vizsgálta, értelmezte a rendelet és a tagállami jog alkalmazhatósága kérdését. Célunk azon bírósági állásfoglalások kiemelése, amelyek a jogalkotási folyamat számára is iránymutatásul szolgálhattak, illetve szolgálhatnak.
Az Európai Bíróság 6 ügyben foglakozott kifejezetten az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet szabályaival. A vizsgált eseteket nem időrendben mutatjuk be, hanem az alapján, hogy az esetben értelmezett rendeleti szabály hol helyezkedik el a fizetési meghagyásos eljárás folyamatában, kezdve a kérelmezéssel, befejezvén a perré alakulás kérdéskörével.
A vizsgált ügyben a lengyelországi lakóhellyel rendelkező kérelmező európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a németországi székhelyű kötelezettel szemben. A lengyel bíróság, amely előtt a kérelmet a jogosult előterjesztette, azt észlelte, hogy a kérelem nem felel meg a lengyel eljárásjog által előírt követelményeknek (lengyel pénznemben kifejezett követelés érték helyett a jogosult euróban adta meg a követelés értékét). Emellett a jogosult egy meghatározott időponttól a főkövetelés teljesítésének időpontjáig kérte a kamatfizetést.[8]
Az eljáró bíróság az Európai Bírósághoz fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel, melyben kérdései arra irányultak, hogy a Rendelet 7. cikke kimerítően szabályozza-e az európai fizetési meghagyás iránti kérelem által kielégítendő valamennyi követelményt, vagy csak a kérelemre vonatkozó minimumkövetelményeket határozza meg, és az alaki követelmények nem szabályozott kérdéseiben a nemzeti jogot kell-e alkalmazni; valamint a kérelmező által meghatározott kamatkövetelés megjeleníthető-e a tagállami eljárásban, az alkalmazott európai formanyomtatványon.
Az Európai Bíróság válaszában egyértelművé tette, hogy bár több ponton jelenik meg a tagállami jog a rendelet által nem szabályozott kérdések tekintetében, ez azonban a kérelem elemeit nem érinti. Tehát a kérelem elemeit a rendelet kimerítően szabályozza a 7. cikkben.[9] A kérelmezés körében a tagállami szabályok jelenléte ellentétes lenne a rendelet legfőbb célkitűzéseivel, amelyek a határon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása, és azok költségeinek csökkentése. Emellett egységes
- 279/280 -
eszközt kíván létrehozni, amely egyenlő lehetőségeket biztosít a hitelezők és az adósok számára az Európai Unió egész területén.[10]
A kamatkövetelés tekintetében a Bíróság megállapította, hogy a kérelmező a kamatot meghatározhatja bizonytalan időpontig terjedően is, a 4. cikk és a 7. cikk (2) bek. c) pontjával nem ellentétes a főkövetelés teljesítésének napjáig terjedő időszakra kamatot követelni. Az V. melléklet ("E") formanyomtatványát a tagállami bíróság a kérelemnek megfelelően szabadon töltheti ki.[11]
Ezzel az esettel összefüggésben - kifejezetten annak második kérdése vonatkozásában - ki kell emelnünk, hogy a Bizottság is foglalkozott jelentésében a kérelem és a kamatfizetés kérdésével, és beszámolt a formanyomtatvány tartalmának módosításáról.[12] Ekként a kötelezettet az "E" formanyomtatványon a táblázatban tájékoztatják arról, hogy a nemzeti jog alapján a fizetési meghagyás végrehajtásának időpontjáig kamatfizetési kötelezettség állhat fenn, ebben az esetben ezzel az összeggel emelkedik a teljes fizetendő összeg. A Bizottság azonban még emellett is azon az állásponton van, hogy az "E" formanyomtatvány nem kellően kidolgozott, mert nem tartalmazza a fizetendő kamat megfelelő leírását.[13]
A vizsgált ügyekben az Amtsgericht Wedding (Németország) fordult az Európai Bírósághoz, amelyeket a Bíróság egyesített azzal az indokkal, hogy mindkét ügyben az európai fizetési meghagyás kézbesítésével kapcsolatos probléma folytán fordultak hozzá.
Az ügyekben a kézbesítés a rendeletben meghatározott kézbesítési minimumkövetelmények alkalmazása nélkül valósult meg. Az egyik esetben ugyan tértivevényes nemzetközi ajánlott levélként kézbesítették a fizetési meghagyást, de a visszaérkező tértivevényből nem derül ki a kézbesítés részlete, másik esetben kétszeri sikertelen kézbesítés követően új címen sikeresnek tekintették a kézbesítést, miközben az postaládába bedobás útján történt meg.[15]
Mindkét esetben a meghagyás végrehajthatóvá nyilvánítását követően érkezett a kötelezettek részéről jelzés a bírósághoz, melyben arról nyilatkoztak, hogy a kézbesítési címeken már nem tartózkodtak, véletlenül szereztek tudomást a meghagyásról. A bíróság felhívta a kötelezettek figyelmét a meghagyás felülvizsgálatának lehetőségére. Az erre irányuló kérelmek be is érkeztek a kötelezettektől.[16]
Ezt követően fordult az Amtsgericht Wedding az Európai Bírósághoz, és a következő tartalmú kérdéseket fogalmazta meg: 1. Kérhető-e a rendelet 20. cikk szerinti felülvizsgálat, ha a kötelezett részére nem, vagy nem érvényesen kézbesítették a meghagyást? 2. Ha igen, milyen határidő vonatkozik a felülvizsgálat iránti kérelem előterjesztésére? 3. Ha a felülvizsgálat kérhető, a bíróság felülvizsgálati okok hiányában a 20. cikk (3) bekezdése alapján, azaz a kötelezetti kérelem elutasítása és a fizetési meghagyás hatályban tartásával határoz? 4. Ha a felülvizsgálat kérelmezhető, annak a sikere milyen következményekkel jár az alapeljárás tekintetében?[17]
Mint látható a feltett kérdésekben, a tagállami bíróság a rendelet által szabályozott felülvizsgálat intézményének alkalmazhatóságára kérdezett rá abban az esetben, amikor az európai fizetési meghagyást nem a rendelet szabályai alapján kézbesítették, a kötelezettek nem tudtak élni az ellentmondás eszközével. A tudomásszerzés időpontjában jelezték a bíróság számára "kifogásukat" a kézbesítéssel kapcsolatban, melyre reagálva maga a bíróság kínálta fel a felülvizsgálat intézményét a kötelezettek számára.
Az Európai Bíróság azonban arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a meghagyást nem a rendelet 13-15. cikke szerinti eljárás (minimumszabályok) keretében kézbesítik, nem alkalmazhatóak a további eljárási lépések (16-20. cikk szerinti ellentmondás, annak joghatásai, végrehajthatóság, végrehajthatóvá nyilvánítás és felülvizsgálat).[18] Mint ahogy jelen esetekben is, a kézbesítés szabályainak sérelme esetén az ellentmondás elmaradt, és a végrehajthatóvá nyilvánítás után derült fény az eljárási szabálytalanságra, ezért a kötelezett számára biztosítani kell a szabálytalanság megtámadását, és ezúton a végrehajthatóvá nyilvánítás érvénytelenítését. Abban a kérdésben, hogy a kötelezett részére a rendelet alapján, vagy a tagállami eljárásjogi rendelkezéseken keresztül kell-e biztosítani a jogszabálysértés orvoslását, a Bíróság a nemzeti jogot jelölte ki jogorvoslati bázisként.[19]
Már a rendelet átfogó kommentárjában is kiemeli Gruber, hogy a rendelet a kézbesítés szabálytalansága, azaz a 13-15. cikkben foglalt minimumkövetelmények megsértése esetén nem biztosít külön jogorvoslati lehetőséget. A 18. cikk is csupán az ellentmondásra nyitva álló határidő kontrolljára hívja fel a származási tagállam bíróságát, amikor a végrehajthatóság kérdésében dönt. Amennyiben a határidő eltelt és ellentmondás nem érkezett, a vizsgálat nem terjed ki a kézbesítés szabályainak ellenőrzésére.[20] Gruber egyértelműen amellett foglalt állást a 2010-ben megjelent kommentárban, hogy a kézbesítési szabályok megsértésével kézbesített, ekként már végrehajthatóvá nyilvánított meghagyás felülvizsgálatát kérheti a kötelezett a rendelet 20. cikk (1)-(2) bekezdései alapján.[21] Mint látható az Európai Bíróság 2013-ban hozott ítéletével kizárja a hivatkozott szabály, emellett minden
- 280/281 -
további eljárási lépés alkalmazhatóságát. A rendelet alapján azonban ő sem tud megfelelő rendeleti szabályt kiemelni a probléma orvoslására, ezért a tagállami jog megfelelő rendelkezéseire utalja a szabálytalan kézbesítés következményeinek elhárítását. Éppen emiatt a Bizottság jelentésében is szükségképpen megjelenik a fenti probléma, és a Bizottság rámutatott arra, hogy a kézbesítés szabálytalanságai tekintetében a jelenleg rendelkezésre álló nemzeti jogi szabályok mellett uniós jogi hivatkozást is biztosítani kellene a kötelezettek számáram. Ehhez a rendelet által biztosított felülvizsgálat feltételeinek tisztázását látja megfelelő megoldásnak, melyhez a tartási és a kis értékű követelések európai eljárásáról szóló rendelet vonatkozó rendelkezései alapul vételét javasolja.[22]
Az Európai Bíróság által vizsgált esetben a Bezirksgericht für Handelssachen Wien (Ausztria) által kibocsátott és érvényesen kézbesített európai fizetési meghagyás ellen a kötelezett nem élt ellentmondással. Az ellentmondási határidő elteltét követően azonban a kötelezett a meghagyás felülvizsgálatát kérelmezte arra hivatkozással, hogy a bíróságnak nem volt joghatósága a meghagyás kibocsátására. Hivatkozott azon általános szerződési feltételre, mely szerint a felek által kijelölt bíróság egy belga bíróság. Így az osztrák bíróság joghatóság hiányában járt el, mely alapján kérte a meghagyás 20. cikk (2) bekezdése szerinti felülvizsgálatát. A hivatkozott bekezdés szerint a felülvizsgálat alapja a meghagyás téves kibocsátása, tekintettel a rendeletben megállapított követelményekre, vagy egyéb különleges körülményekre. Az osztrák bíróság elutasította a felülvizsgálat iránti kérelmet, amit a kötelezett fellebbezéssel támadott meg. Arra hivatkozott, hogy a meghagyást hamis adatok alapján bocsátotta ki a bíróság.[24]
A fellebbezés folytán eljáró osztrák bíróság (Handelsgericht Wien) felfüggesztette az eljárását, és az Európai Bírósághoz a következő tartalmú kérdéseket terjesztette elő: 1. Kérhető-e a 20. cikk (2) bekezdése alapján a meghagyás felülvizsgálata akkor, ha a kérelemben megadott adatok alapján joghatósággal nem rendelkező bíróság bocsátotta ki, miközben a meghagyás érvényesen kézbesítették?; 2. Ha kérhető, akkor megalapozza-e a (2) bekezdés különleges körülményét az, hogy a meghagyást a kérelem alapján bocsátották ki, és az abban foglalt adatok utóbb valótlannak bizonyultak, különösen, ha a bíróság joghatósága függ azoktól?[25]
Az Európai Bíróság akként értelmezte a 20. cikk (2) bekezdését, hogy az alapeljárás körülményei alapján nem támogatható az olyan kötelezetti magatartás, amely a fizetési meghagyás érvényes kézbesítését követően ellentmondást nem terjeszt elő, mégis utóbb, a felülvizsgálat körében hivatkozik arra, hogy a jogosult által megadott adatok alapján a meghagyás kibocsátására a bíróságnak nem volt joghatósága. A (2) bekezdés szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy a felülvizsgálatnak konjunktív feltételi az ellentmondás határidejének be nem tartása, és a meghagyás egyértelműen téves kibocsátása a rendeletben megállapított követelményekre vagy egyéb különleges körülményre tekintettel.[26] Az uniós jogalkotó a felülvizsgálati eljárást a különleges helyzetekre kívánta korlátozni, ezért a rá vonatkozó rendelkezést szigorúan kell értelmezni.[27]
Ezért az Európai Bíróság döntésében kiemelt figyelmet szentelt annak vizsgálatára, hogy az alapeljárás tényállása mellett egyértelműen téves-e a meghagyás kibocsátása. A kötelezett által hivatkozott joghatósági kikötés, mely az eljáró bíróság joghatóságát kizárná, csak a felülvizsgálat iránti kérelemben jelent meg, miközben a bíróság rendelkezésére álló fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben a jogosult olyan bíróságot jelölt meg, amelynek a joghatósága az általános joghatósági szabályokkal nem ellentétes. Emellett a kötelezettet a meghagyás kézbesítésével tájékoztatta a bíróság arról, hogy a meghagyást kizárólag a jogosult által nyújtott adatok alapján bocsátották ki, melyeket a bíróság nem ellenőrzött.[28] Ezért az Európai Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alapeljárás körülményei alapján a kötelezettnek az ellentmondásra nyitva álló határidőn belül kellett volna eljárnia, amennyiben az eljáró bíróság joghatóságának hiányára alapított kifogást kívánt előterjeszteni, és hivatkozni arra a körülményre, hogy a jogosult által a kérelemben megadott adatok a joghatóság kérdésében valótlanok.[29]
Az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet az eljárás gyorsaságát és hatékonyságát a védelemhez való jog tiszteletben tartásával kívánja biztosítani, amelynek következtében a kötelezettnek a számára biztosított jogorvoslati lehetőségeket, jelen esetben az ellentmondást kell elsődlegesen igénybe venni, ezt követően csak korlátozott okokból támadhatja meg a meghagyás végrehajtását felülvizsgálattal.[30]
A Bíróság tehát nem állapította meg a fizetési meghagyás egyértelműen téves kibocsátását, és a 20. cikk (2) bekezdésének egyéb különleges körülményeinek a fennállását sem. Kiemelte, hogy a fizetési meghagyás felülvizsgálatára biztosított lehetőség nem eredményezhet a kötelezett számára második lehetőséget a követeléssel szembeni ellentmondásra, még akkor sem, ha a tagállami bíró-
- 281/282 -
ság valóban az ügy összes adatát figyelembe véve joghatóság hiányában járt el.[31]
A vizsgált ügyben a kérelmező a kötelezettel szemben európai fizetési meghagyás kibocsátását kérte a Bezirksgericht für Handelsachen Wientől. A bíróság által kibocsátott meghagyást a kötelezett részére kézbesítették. A kötelezett ügyvédje határidőn túl terjesztette elő az ellentmondást. A bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy az ügyvéd elvétette a határidő számítására vonatkozó szabályok alkalmazását.[33] A bíróság az elkésetten előterjesztett ellentmondást elutasította. A kötelezett - már új jogi képviselővel eljárva - a fizetési meghagyás felülvizsgálatát kérte a Rendelet 20. cikke alapján, melyet a bíróság elutasított. Ekkor a kötelezett fellebbezéssel élt a felülvizsgálat elutasításával szemben.[34]
A fellebbezés folytán eljáró Handelsgericht Wien tekintettel arra, hogy a kötelezett a jogvita helytelen jogi értékelésére, és a rendelet 20. cikke alkalmazhatóságára hivatkozott, az eljárását felfüggesztette és a következő kérdéseket terjesztette az Európai Bíróság elé:1. Az ügyvéd általi mulasztás megalapozza-e a kötelezett részéről a 20. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti önhibát? 2. Ha nem alapozza meg kötelezett önhibáját, az ellentmondás határidejének elmulasztása e körülmények között lehet-e a 20. cikk (2) bekezdés szerinti különleges körülmény?[35]
A rendelet 20. cikke (1) bekezdés b) pontja és a (2) bekezdése lehetővé teszi a meghagyás felülvizsgálatát, amennyiben az ellentmondás benyújtására nyitva álló határidőt olyan rendkívüli vagy különleges körülmény miatt mulasztja el a kötelezett, amelyek megakadályozzák az ellentmondás határidőben történő előterjesztését. Ebben az ügyben azonban a mulasztás a kötelezett képviselőjének gondatlanságából adódik, ezért nem tekinthető rendkívüli vagy különleges körülménynek a felülvizsgálat szempontjából.[36] A rendkívüli körülményre vonatkozó feltétel hiányában a Bíróság megvizsgálta az önhibával kapcsolatos kérdést is, és arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben vis maior esete nem áll fenn, három feltétel együttes teljesülése szükséges a felülvizsgálat alkalmazhatóságához. Ezek a következők: rendkívüli körülmények, melyek megakadályozzák a kötelezett határidőn belüli ellentmondását, a kötelezett önhibájának hiánya, a haladéktalanul történő cselekvés.[37]
Európai Bíróság végzésében a fentiekre tekintettel akként határozott, hogy a kötelezett jogi képviselőjének határidő mulasztása nem tekinthető sem a 20. cikk (1) bekezdés b) pont (vis maior vagy önhibán kívüli körülmény), sem a (2) bekezdés által tartalmazott rendkívüli, illetve különleges körülménynek.[38] Tehát az osztrák bíróság megalapozottan határozott a meghagyás felülvizsgálata iránti kérelem elutasításáról.
A vizsgált ügyben a jogosult kérelmére a Bezirksgericht für Handelssachen Wien (Ausztria) európai fizetési meghagyást bocsátott ki az olaszországi lakóhellyel rendelkező kötelezettel szemben. A kötelezett ellentmondásában hivatkozott arra, hogy a jogosult követelése nem megalapozott, a követelt összeg nem esedékes. Az ellentmondás hatására az eljárás Ausztriában perré alakult. A kötelezett immár alperesként kifogásolta az osztrák bíróság joghatóságát. A felperes akként reagált a kifogásra, hogy a fizetési meghagyással szembeni ellentmondásában a kötelezett a joghatóság hiányára nem hivatkozott, és ezért az előterjesztett, az ügy érdemére vonatkozó ellentmondásával perbe bocsátkozott. A bíróság helyt adott az alperesi joghatósági kifogásnak, és a keresetet elutasította. A felperes az elutasító határozatot fellebbezéssel, majd az ennek eredményeképpen született bírósági határozatot felülvizsgálattal támadta meg.
Az osztrák Oberster Gerichtshof az Európai Bírósághoz fordult, és a következő összetett kérdést fogalmazta meg: A rendelet 17. cikkével (perré alakulás) összefüggésben értelmezett 6. cikkét (joghatóság) úgy kell-e értelmezni, hogy az európai fizetési meghagyással szembeni, a származási tagállam joghatóságát nem vitató ellentmondás a 44/2001/EK rendelet 24. cikke értelmében vett perbebocsátkozásnak minősül, valamint az a körülmény, hogy az alperes - az általa benyújtott ellentmondás keretében - az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tett, e tekintetben releváns-e.[40]
Tehát elsőként azt kellett megvizsgálnia az Európai Bíróságnak, hogy az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás - melyben nem vitatott a származási tagállam joghatósága, és az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot sem tartalmaz (tehát egyszerű vitatás) - a 44/2001/EK rendelet értelmében perbebocsátkozásnak minősül-e. A Bíróság megállapította, hogy a kézbesített fizetési meghagyás - rendelet 12. cikk (3) bekezdése alapján - a kötelezett számára két lehetőséget mutat, ugyanis vagy megfizeti a meghagyásban megjelölt összeget, vagy a származási tagállamban ellentmondással élhet.[41] Az ellentmondás következmé-
- 282/283 -
nyeként a 17. cikk (1) bekezdése a jogvita polgári peres eljárásként történő automatikus folytatását tartalmazza. Amennyiben az ellentmondás a joghatóság vitatásának hiányában még azzal a következménnyel is járna, hogy ezáltal a kötelezett perbe is bocsátkozik, a rendelet szabályaihoz képest kiterjesztené az ellentmondás joghatásait.[42] Emellett magán az ellentmondás formanyomtatványon sem utal semmi azon követelményre, hogy a kötelezettnek külön a származási tagállam joghatóságát kifogásolnia kellene, egyszerűen egy nyilatkozatot tartalmaz a meghagyás vitatásáról.[43] Ezért az az európai fizetési meghagyás elleni ellentmondás, melyben a kötelezett nem vitatja az eljáró tagállam joghatóságát, nem minősülhet a 44/2001/EK rendelet 24. cikke szerinti perbebocsátkozó, és ezáltal joghatóságot megalapozó nyilatkozatnak.[44]
Az első állásfoglalást követően a Bíróság megvizsgálta, hogy az ellentmondás érdemi volta kihat-e a fenti kérdés megítélésére. Ennek nyomán megállapította, hogy a rendeletben szabályozott ellentmondás intézményének elsődleges célja, hogy a követelés vitatását lehetővé tegye, és nem minősíthető az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatnak.[45] Ezáltal az a körülmény, hogy az alperes az európai fizetési meghagyással szemben benyújtott ellentmondásában az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tett, nem jelent perbebocsátkozást a 44/2001/EK rendelet 24. cikke értelmében.[46]
Az Európai Bíróság tehát ezen ügyben kihangsúlyozta, hogy a meghagyással szembeni ellentmondás célja a követelés vitatásának lehetővé tétele, és az ehhez kapcsolódó eljárás megindulása. Az ellentmondás konkrét tartalma nem befolyásolja a joghatások terjedelmét, kizárólag a vitatásra irányuló eljárást eredményezheti, és a tagállami eljárásjog által hozzá fűzhető további joghatások nem alkalmazhatóak.
Az Európai Bíróság által vizsgált ügyben a légi járat késése miatt egy utas kívánt kártalanítást igényelni a légitársasággal szemben. Követelését engedményezte egy ilyen igények érvényesítésével foglalkozó cégre, mely cég Magyarországon kérelmezte a kötelezett légitársasággal szemben az európai fizetési meghagyás kibocsátását. Az eljáró magyar közjegyző kibocsátotta a meghagyást a kérelemnek megfelelően. A kibocsátás előtt azonban nem tisztázta, hogy hol található az ügyletkötés, a teljesítés, valamint a károkozás helye, továbbá a fuvarozó üzleti telephelye, amelynek révén a szerződést megkötötték, illetve mi volt pontosan az érintett légi fuvarozás rendeltetési helye. A fizetési meghagyás kibocsátására vonatkozó joghatóságát a Montréali egyezmény 33. cikkére alapította.[48]
A kötelezett ellentmondással élt, az eljárás Magyarországon perré alakult. Azonban a közjegyző nem tudta meghatározni, melyik magyar bíróság jár el a perben, ezért az eljáró bíróság kijelölése végett a Kúriához terjesztette fel az ügy iratait. A Kúria az Európai Bírósághoz fordult a hivatkozott Montréali Egyezmény és a Rendelet - valamint az alperes által utóbb hivatkozott 261/2004/EK rendelet[49] szabályainak értelmezésével kapcsolatban.
A Kúria beadványában kétségét fejezte ki az Európai Bíróság felé atekintetben, hogy az eljáró közjegyzőnek volt-e joghatósága az európai fizetési meghagyás kibocsátásra. Azonban az eljárás az ellentmondás folytán perré alakult, melynek következménye, hogy a felek közötti jogvitát a tagállam polgári peres eljárásában kell folytatni. Erre tekintettel a Kúria kérdése arra irányult, hogy az 1896/2006/EK rendelet tárgyának való megfelelés hiányában vagy joghatóság hiányában kibocsátott európai fizetési meghagyás esetén lehet-e helye a meghagyás hivatalbóli felülvizsgálatának; vagy az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban joghatóság hiányában a per hivatalbóli vagy kérelemre történő megszüntetésének.
Másodikként: amennyiben fennáll az ügyben a magyar joghatóság, a Kúria a tagállami polgári eljárásjog szabályainak figyelembe vételével köteles-e kijelölni a perben eljáró bíróságot, miközben annak a bíróságnak a tagállam joga szerint nincsen hatásköre és illetékessége a perre.[50]
Az Európai Bíróság megállapította, hogy a származási tagállam bíróságai joghatósága tekintetében az előterjesztő bíróság csupán a jogosult által előadott információkkal rendelkezik, ezek pedig a rendelet alapján korlátozódhatnak pusztán a joghatóság megalapozására. A jogosult nem köteles az európai fizetési meghagyásban követelt igénynek azon tagállamhoz való kapcsoló elemeit bemutatni, melyben az ilyen kérelmet benyújtotta.[51] Amennyiben azonban a tagállami bíróságnak a jogosult által benyújtott európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében előadott elemek figyelembe vételével kell megítélnie a fizetési meghagyás származási tagállama bíróságainak joghatóságát, az az információk hiányosságaira tekintettel nem szolgálja sem a 44/2001/EK rendelet joghatósági szabályainak hatékony érvényesülését, sem a kötelezett védelemhez való jogát.[52] Ezért a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a tagállami szabályoknak lehetővé kell tenni a joghatóság vizsgálatát a 44/2001/EK rendelet alapján, és ennek eredményétől függően a megfelelő döntés meghozatalát, így joghatóság hiányában az eljárás megszüntetését.
Az Európai Bíróság egyértelműen kizárta az európai fizetési meghagyás - rendelet 20. cikke sze-
- 283/284 -
rinti - felülvizsgálatának hivatalból történő igény-bevételét[53] a jelen ügy körülményeire tekintettel, helyette a tagállam jogának megfelelő szabályait hívta fel a joghatóság hiányában fennálló helyzet orvoslására, mivel az eljárás még folyamatban van az ellentmondás hatására, nem következhetett be a meghagyás végrehajthatósága.[54]
Az ügyben hozott döntésével az Európai Bíróság egyértelművé tette, hogy a joghatóság hiányában kibocsátott európai fizetési meghagyások "sorsát" kötelezett ellentmondása esetén tagállami peres eljárásban, a nemzeti polgári eljárásjog szabályai alapján kell elintézni, a rendelet által biztosított felülvizsgálat sem hivatalból, sem kérelemre nem alkalmazható. Ez a következtetése párhuzamba állítható a C-245/14. számú ügyben hozott ítélet következtetéseivel, mely esetben a kötelezett nem élt ellentmondással, majd kérelmezte a végrehajthatóvá nyilvánított meghagyás felülvizsgálatát. A bíróság kifejezetten felhívta figyelmet az ellentmondás, mint rendes jogorvoslat igénybevételének fontosságára, és kiemelte, hogy a felülvizsgálatnak nem lehet célja a kötelezett számára újabb ellentmondási lehetőség biztosítása.[55]
Az Európa Bíróság a rendelet kapcsán kifejezetten a kérelem tartalmi elemeit, a kézbesítési szabályokat, a rendelet által biztosított felülvizsgálat lehetőségét, az ellentmondás tartalmát és a perré alakulás kérdését vizsgálta és értelmezte. Ezekben az esetekben adott európai bírósági döntések részben megjelentek a rendelet alkalmazásának tapasztalatait felölelő bizottsági jelentésben is.[56]
Az Európai Bíróság döntései különös jelentőséggel bírnak abban a speciális környezetben, melyben az európai eljárások szabályozása történik. Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló rendelet is egy közösségi szinten egységes (teljes) eljárás szabályait tartalmazza, amely párhuzamosan él a tagállamok eljárásjogi szabályai szerint zajló fizetési meghagyásos eljárás mellett. A két eljárás azonban nem csupán egymás mellett "él", hanem kapcsolat is létesül közöttük: a rendelet az eljárás egészére tartalmaz rendelkezéseket, de sok esetben csak az eljárás főbb vonalait határozza meg. A nemzeti fizetési meghagyásos eljárás szabályai egészítik ki a rendelet által nem szabályozott kérdésekben az uniós eljárási szabályozást.[57] Tehát a nemzeti jog hézagkitöltő jelleggel alkalmazható az európai fizetési meghagyásos eljárásban. Ez a szabályozási jelleg azonban problémákat képes előidézni az európai fizetési meghagyásos eljárás alkalmazása során. A tagállami fizetési meghagyásos eljárások fő jellemzői hasonlóak, de számos markáns különbség mutatható ki a kialakításukban, működésükben.[58]
A tanulmányban bemutatott esetek és az azokban hozott Európai Bírósági döntések is a rendeleti szabályozás - tagállami jog alkalmazhatósága kérdése körül forognak.
Megállapíthatjuk, hogy a kérelem tartalmát illetően a Bíróság elvetette a tagállami polgári eljárások specialitásainak figyelembe vételét, és unió szinten egységes kérelemként definiálta a rendelet mellékletében megjelenő formanyomtatványt és annak elemeit.
Az ellentmondás tartalmára vonatkozó bírósági állásfoglalás is a tagállami polgári peres eljárási jogkövetkezményeket kiszorító értelmezést nyújtott. Szorosan értelmezte az ellentmondás rendelet által meghatározott joghatásait (perré alakulás, elmaradás esetén végrehajthatóvá nyilvánítás), és rendeleten túlterjeszkedő következménynek tekintette az ellentmondás perbe bocsátkozó voltát. Tette ezt függetlenül az ellentmondás tényleges tartalmától, azaz hogy abban megjelenik-e a joghatóság kifogásolása, illetve a kötelezett tett-e az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot. Ezáltal a Bíróság megteremtette az ellentmondás egységes európai uniós jogkövetkezményét (perré alakító hatás).
A kézbesítés szabályainak betartása tekintetében ugyancsak a rendeleti minimumkövetelmények érvényesülése mellett tette le voksát, melynek nyomán kizárta a kézbesítést követő eljárási lépések alkalmazhatóságát, és ezzel egyidejűleg a tagállam jogára bízta a kézbesítési szabálytalanság jogkövetkezményeinek elhárítását. E kérdésben a Bizottság is utalt jelentésében arra a problémára, hogy a rendeleti szabályok közvetlenül nem adnak lehetőséget a kézbesítési problémák feloldására, ezért e tekintetben a rendeleti szabályokon módosítani kellene. A módosító rendeletben azonban ilyen irányú változás nem tapasztalható.[59]
Ugyancsak a tagállami jogot hívta fel a Bíróság annak orvoslására, ha az európai fizetési meghagyás kibocsátására joghatóság hiányában került sor, azonban a kötelezett ellentmondása nyomán az eljárás perré alakult. E körben kiemelendő, hogy egyértelműen elvetette a rendelet által biztosított felülvizsgálat hivatalból történő igénybevételét, mint hiba elhárítási lehetőséget.
A felülvizsgálat megengedhetőségét több esetben is vizsgálta a Bíróság, értelmezte a felülvizsgálat feltételrendszerét. Kiemelte, hogy olyan esetekben, amikor az ellentmondás elmarad, és a felülvizsgálat körében érkezik a kötelezett részéről észrevétel a kibocsátott meghagyással szembe, ha az akár joghatósági kifogásolás is, a felülvizsgálat nem engedhető meg. Az ellentmondás élvez elsődlegességet, és a felülvizsgálatnak nem feladata a második ellentmondási lehetőség biztosítása.
A Bíróság tehát a kérelem tartalmi elemei, az ellentmondás tartalma/joghatása, valamint a kézbesítés szabályszerűsége kérdésében egyértelműen a
- 284/285 -
rendelet szabályainak kizárólagossága mellett foglalt állást. A rendelet által biztosított "rendkívüli" felülvizsgálat intézményét is akként értelmezte, hogy annak feltételei szorosan értelmezendőek a tagállami jogalkalmazás során, és semmiképpen sem szolgálhat a kötelezett részéről elmulasztott ellentmondást pótló ún. második ellentmondási lehetőségnek.
Szabályozási és jogvédelmi hézagra mutatott rá akkor, amikor megállapította, hogy a kézbesítés szabályainak sérelme esetére a rendelet szabályai nem biztosítanak megfelelő jogvédelmet (hivatkozás alapot) a kötelezett számára. Ehhez kapcsolódóan a tagállami jogalkalmazás számára egyértelművé tette, hogy a rendelet által biztosított felülvizsgálat intézménye nem erre a célra került szabályozásra, ezért a kötelezett védelmét a nemzeti jog alapján kell jelenleg biztosítani. Ugyancsak a nemzeti jog segítségével orvosolhatóak azon problémák, amelyek egy - akár joghatóság hiányában, akár más rendeleti szabály megsértésével - kibocsátott meghagyáshoz kapcsolódnak, amennyiben a kötelezett ellentmondása nyomán a perré alakulás bekövetkezik. A rendelet és az általa szabályozott felülvizsgálat intézménye csak ellentmondás hiányában, a végrehajthatóvá nyilvánított meghagyás esetén alkalmazhatóak, és semmiképpen sem hivatalból, hanem a kötelezett kérelmére.
Csaknem 8 éve áll rendelkezésünkre egy európai eljárás, amely a tagállamokban ugyan eltérő számban, de jelen van, mint igényérvényesítési eszköz a határokon átnyúló lejárt, összegszerűen meghatározott pénzkövetelések érvényesítésére.[60] A vizsgált esetek száma, az általuk érintett kérdéskörök alátámaszthatják a Bizottsági jelentés azon megállapítását, hogy az eljárás használata során nem jelentkezett nagyobb jogi vagy gyakorlati probléma.[61] A felmerült problémákat a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek nyomán feloldotta.
A bevezetőben említett módosító rendelet hatására az eljárás alapvető elemei nem változnak a jövőben sem, a perré alakulás kérdéskörében tartogat új szabályokat a 2017. év. Az ezen utóbbiak kapcsán felmerülő jogalkalmazási, jogértelmezési problémákat ugyancsak az Európai Bíróság fogja számunkra - jogkeresők, jogalkalmazók számára - esetről-esetre feloldani. ■
JEGYZETEK
[1] Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról; A rendelet megalkotásának előzményeiről összefoglalóan, részletes dátumokkal lásd: Storskrubb, Eva: Civil Procedure and EU Law, A Policy Area Uncovered, Oxford University Press, New York 2008. 205. o.
[2] Storskrubb, Eva: Civil Procedure and EU Law 218-219. o.
[3] Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló, 2007. július 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (továbbiakban: COM (2013) 794 final)
[4] A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról (COM (2015) 495 final)
[5] COM (2002) 746. (2002. 12. 20.) Zöld Könyv az egységes európai fizetési meghagyásos eljárásról, és a kis értékű követelések elbírálására irányuló eljárások egyszerűsítéséről és gyorsításáról Brüsszel (20.12.2002.)
[6] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2421 Rendelete (2015. december 16.) a kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet, valamint az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK rendelet módosításáról (továbbiakban: 2015/2421 Rendelet)
[7] A Bíróság C-215/11. sz., Iwona Szirocka kontra SiGer Technologie GmbH ügyben 2012. december 13-án hozott ítélete (továbbiakban: C-215/11. számú ügyben hozott ítélet)
[8] C-215/11. számú ügyben hozott ítélet 22. pontja
[9] C-215/11. számú ügyben hozott ítélet 28. pontja
[10] C-215/11. számú ügyben hozott ítélet 30. pontja
[11] C-215/11. számú ügyben hozott ítélet 58. pontja
[12] A Bizottság 936/2012/EU rendelete (2012. 10. 04.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékleteinek módosításáról
[13] COM (2015) 495 final 5-6. o.
[14] A Bíróság C-119/13. és C-120/13. sz. egyesített ügyekben., eco cosmetics GmbH & Co.KG kontra Virginie Laetitia Barbara Dupuy, valamint Raiffeisenbank St. Georgen reg. Gen. mbh kontra Tetyana Bonchyk ügyben 2014. szeptember 4-én hozott ítélete (továbbiakban: C-119/13. és C-120/13. számú egyesített ügyekben hozott ítélet)
[15] C-119/13. és C-120/13. számú egyesített ügyekben hozott ítélet 19. és 24-26. pontja
[16] C-119/13. és C-120/13. számú egyesített ügyekben hozott ítélet 21. és 29. pontja
[17] C-119/13. és C-120/13. számú egyesített ügyekben hozott ítélet 30. pontja
[18] C-119/13. és C-120/13. számú egyesített ügyekben hozott ítélet 41. pontja
[19] C-119/13. és C-120/13. számú egyesített ügyekben hozott ítélet 46. és 47. pontja
[20] Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens. In: Rauscher, Thomas (Hrsg.): Europäisches Zivilprozess- und Kollisionrecht EuZPR/EuIPR Kommentar, Sellier european law publishers GmbH, München 2010. 339. o.
[21] Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens 340. o
[22] COM (2015) 495 final 10. o.
[23] A Bíróság C-245/14. sz., Thomas Cook Belgium NV kontra Thurner Hotel GmbH ügyben 2015. október 22-én hozott ítélet (továbbiakban: C-245/14. számú ügyben hozott ítélet)
[24] C-245/14. számú ügyben hozott ítélet 18-23. pontjai
[25] C-245/14. számú ügyben hozott ítélet 25. pontja
[26] C-245/14. számú ügyben hozott ítélet 30. pontja
[27] C-245/14. számú ügyben hozott ítélet 31. pontja
[28] 1896/2006/EK rendelet 12. cikk (4) bek. a) pont
[29] C-245/14. számú ügyben hozott ítélet 39. pontja
[30] C-245/14. számú ügyben hozott ítélet 41. pontja
[31] C-245/14. számú ügyben hozott ítélet 48. pontja; Lásd ehhez még: 1896/2006/EK rendelet Preambulum (25) pont
- 285/286 -
[32] A Bíróság C-324/12. sz., Novontech-Zala kft. kontra Logicdata Electronic &Software Entwicklungs GmbH ügyben hozott ítélete (továbbiakban: C-324/12. számú ügyben hozott ítélet)
[33] C-324/12. számú ügyben hozott ítélet 10. pontja
[34] C-324/12. számú ügyben hozott ítélet 11-13. pontja
[35] C-324/12. számú ügyben hozott ítélet 14. pontja
[36] C-324/12. számú ügyben hozott ítélet 21. pontja
[37] 1896/2006/EK rendelet 20. cikk (1) b) pont; C-324/12. számú ügyben hozott ítélet 24. pontja; Lásd a feltételek értelmezésről: Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens 358-368. o
[38] C-324/12. számú ügyben hozott ítélet 25. pontja; Hivatkozza ezen ítélet a Bizottság jelentése is. Lásd erről: COM (2015) 495 final 10. o.
[39] A Bíróság C-144/12. sz., Golbet Sportwetten GmbH kontra Massimo Sperindeo ügyben 2013. június 13-án hozott ítélete (továbbiakban: C-144/12. számú ügyben hozott ítélet)
[40] C-144/12. számú ügyben hozott ítélet 23. pontja
[41] C-144/12. számú ügyben hozott ítélet 29. pontja
[42] C-144/12. számú ügyben hozott ítélet 32. pontja
[43] "A kiadott európai fizetési meghagyással szemben ezúton ellentmondást nyújtok be." Rendelet VI. melléklete, F formanyomtatvány; C-144/12. számú ügyben hozott ítélet 33. pontja; lásd ehhez: Gruber, Urs Peter: Verordnung (EG) Nr 1896/2006 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens 343. o.
[44] C-144/12. számú ügyben hozott ítélet 34. pontja
[45] C-144/12. számú ügyben hozott ítélet 40. pontja
[46] C-144/12. számú ügyben hozott ítélet 41. pontja
[47] A Bíróság C-94/14. sz., Flight Refund Ltd. kontra Deutsche Lufthansa AG ügyben 2016. március 10-én hozott ítélete (továbbiakban: C-94/14. számú ügyben hozott ítélet)
[48] A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28-án, Montréalban kötött egyezmény. 2001/539/EK tanácsi határozat (2001. április 5.) hagyta jóvá az Európai Közösség általi csatlakozást. Az egyezmény 33. cikke a következőképpen rendelkezik: Kártérítés iránti kereset - a felperes választása szerint - az egyik szerződő Állam területén, vagy a fuvarozó állandó lakóhelye vagy elsődleges székhelye szerint illetékes bíróság előtt indítható, vagy ott, ahol a fuvarozó olyan üzleti telephellyel rendelkezik, amelynek révén a szerződést megkötötték, vagy a rendeltetési hely szerint illetékes bíróság előtt.
[49] A visszautasított beszállás és a légi járatok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 261/2004/EK parlamenti és tanácsi rendelet (2004. február 11.)
[50] C-94/14. számú ügyben hozott ítélet 38. pontja
[51] Lásd ehhez: 1896/2006/EK rendelet 7. cikk (2) bek. f) pont; C-94/14. számú ügyben hozott ítélet 61. pontja
[52] C-94/14. számú ügyben hozott ítélet 62. pontja
[53] Utalt a C-245/14. számú ítéletének arra a kitételére, hogy csak az ellentmondás határidőn belüli előterjesztésének elmulasztása esetén áll rendelkezésre ez az eszköz. C-215/14. számú ítélet 47. és 48. pontja
[54] C-94/14. számú ügyben hozott ítélet 72. pontja; A magyar Kúria előtt ezen ügyet megelőzően is volt már egy hasonló tényállású ügy, melyről lásd: Harsági Viktória: Hungarian Case Law Relating to Europen Private Law (2013-2014), in: Zeitschrift für das Privatrecht der Europäischen Union, 2014. Vol. 11(4), 209. o.
[55] C-245/14. számú ítélet 48. pontja
[56] C-215/11. számú ügy, C-324/12. számú ügy, valamint C-119/13. és C-120/13. számú egyesített ügyek
[57] A nemzeti szabályok háttérszabályozásként való jelenléte két szinten jelenik meg: 1. a konkrét rendeleti szabály mellett megjelenő tagállami jogra való utalás; 2. a rendelet a 26. cikke által, mely szerint minden eljárási kérdésben, melyről a rendelet nem rendelkezik, a nemzeti jogot kell alkalmazni.
[58] Lásd erről részletesen: Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárások hasonlóságai és különbözőségei Európában. Jogtudományi Közlöny 2012. január 1-11. o.
[59] A módosítás 3 cikket érint (7., 17., 25. cikk), ezek egyike sem foglalkozik a kézbesítés kérdéskörével. Lásd erről: 2015/2421 Rendelet 2. cikk
[60] Lásd ehhez: COM (2015) 495 final 13-15. o.
[61] COM (2015) 495 final 4. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD adjunktus, DE ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
