Az összehasonlító jogi kutatások megmutatják a fizetési meghagyásos eljárásokra vonatkozó szabályozás sokszínűségét. A fizetési meghagyásos eljárások általánosságban közeli rokonságban vannak a sommás eljárásokkal, sokszor hasonló funkciót töltenek be, alapvető jellegzetességük az írásbeliség, ex parte eljárás, a jogorvoslat rendszerint meglehetősen kevés formai kötöttség betartása mellett válik lehetővé. Ezáltal az egész eljárás végül nem a tartalmi kérdések tisztázását éri el, hanem a nem vitatott követeléseknek a ténylegesen vitás követelésektől való elválasztását.
Számos európai állam joga ismer olyan egyszerűsített eljárásokat, amelyek főként a kisebb pertárgyértékű, illetve nem vitatott pénzkövetelések gyorsabb és kevésbé költséges érvényesítését teszik lehetővé.[1] A fizetési meghagyásos eljárásnak az eljárásjogi rendszerekbe való bevezetése azon a megfigyelésen alapul, hogy a bírósági eljárások számos esetben nem a vitatott tény-, illetve jogkérdések tisztázása végett indulnak meg, hanem azért, hogy a hitelezőnek lehetőséget biztosítsanak arra, hogy egy végrehajtható határozathoz juthasson olyan követelések tekintetében, amelyek fennállását az adós komolyan nem vitatja, de a teljesítésre nem képes vagy nem hajlandó.[2] A jogintézmény legfőbb célja tehát, hogy ezek az előreláthatólag nem vitatott igények egy nemperes eljárás keretében nyerjenek gyors elintézést, ami nemcsak a bíróságot tehermentesíti, de a felek szemszögéből is idő-, és költséghatékony.
A gyorsított jogvédelem közös európai gyökerei a római jogban és a germán jogban keresendők.[3] Emiatt ugyan az eljárások fő jellemzői hasonlóak, de számos markáns különbséget találhatunk a kialakításukban. A fizetési meghagyásos eljárások közé azokat az eljárásokat sorolhatjuk, amelyek két alapvető feltételnek megfelelnek. Az egyik kritérium, hogy egy korlátozott és formalizált bírósági vizsgálatot követően bocsátják ki a fizetési (esetlegesen teljesítési) felhívást; a másik; ebből a felhívásból egy végrehajtási jogcím származik, ha az adós meghatározott időn belül nem él ellentmondással.[4] Nem minden tagállam ismer azonban olyan eljárást, amely az előbbi kritériumoknak megfeleltethető.[5] Habár Írországban, Angliában, Dániában, Hollandiában és Finnországban az eljárás funkcionális megfelelője megtalálható, ezek az eljárások nem tekinthető a fenti értelemben fizetési meghagyásos eljárásnak.[6]
- 1/2 -
Hagyományosan úgy tartják, hogy az angol polgári eljárásjog nem biztosít olyan speciális eljárást, amelynek során elérhető a (létező) követelések nem vitatásának bírósági határozatban megnyilvánuló szankciója. Más európai jogrendszerek által erre a célra fenntartott fizetési meghagyásnak a funkcióját alapvetően a következő két jogintézmény valamelyike töltheti be: mulasztási ítélet (judgment by default, Civil Procedure Rules, Part 12), ill. a sommás ítélet (summary judgment, CPR Part 24).[7] Az utóbbit 1852-ben vezették be az angol polgári eljárásba a kereskedők javára, hogy elérjék vele azt az eredményt, mint más országok fizetési meghagyásos eljárásai (pl. a francia injonction de payer, a régi spanyol 'remate' vagy a német Mahnverfahren).[8]
Finnországban 1954 és 1993 között a hitelezők érvényesíthették az igényeiket fizetési meghagyásos eljárásban, melynek során az alsóbb szintű bíróságok jártak el. Egy 1993. évi reformmal a fizetési meghagyásos eljárást kivezették a rendszerből, jelenleg egy sommás eljárás a funkcionális megfelelője.[9]
Azon államokban, ahol a fenti kritériumaknak is megfelelő, így fizetési meghagyásos eljárásként értékelhető eljárásokat találunk, ezek többnyire a polgári perrendtartásokba integráltan nyertek szabályozást. A jelenleg hatályos szabályozások "kora" azonban igen különböző, míg pl. a francia "procedure d'injonction de payer" nevű eljárást 1937-ben,[10] a görög fizetési meghagyásos eljárást 1953-ban vezették be a polgári perrendtartásba, addig a Spanyolországban a "processo monitorio" nevű eljárás a 2000/35/EK irányelvre[11] válaszképpen csak az 1999-es reformmal került be a szabályozásba.[12]
Az összehasonlító jogi kutatások megmutatják a fizetési meghagyásos eljárásokra vonatkozó szabályozás sokszínűségét. Amennyiben az egyes államok eljárásainak azonosságait keressük, ezeket a következőkben lehet összegezni. A fizetési meghagyásos eljárás általánosságban közeli rokonságban van a sommás eljárásokkal, sokszor hasonló funkciót tölt be. A fizetési meghagyásos eljárások alapvető jellegzetessége az írásbeliség, ahol a döntés az adós előzetes meghallgatása nélkül történik (ex parte eljárás).[13] Már ebből a kiindulópontból kiviláglik, hogy a fizetési meghagyásos eljárás nem arra a célra fejlesztették ki, hogy a vitás polgári jogi kérdéseket tisztázzák és elintézzék. Sokkal inkább arról szól, hogy egy a kontradiktórius eljárás (per) előterében álló tisztán írásbeli eljárással a kezdeményezés terhe a kérelmezőről az ellenfelére helyeződjön át. Ezt a terhet az ellensúlyozza, hogy az ellenféltől - a végrehajtás elkerülése érdekében - "elvárt" ellentmondás rendszerint meglehetősen kevés formai kötöttség betartása mellett válik lehetővé. Ezáltal az egész fizetési meghagyásos eljárás (kérelem, fizetési meghagyás, ellentmondás) végül nem a tartalmi kérdések tisztázását éri el, hanem a nem vitatott követeléseknek a ténylegesen vitás követelésektől való elválasztását.[14] Ezeknek az eljárásoknak azok az általános jellemzője, hogy gyorsított módon teszik lehetővé a végrehajtási jogcímhez jutást a nem vitatott, sürgős és könnyen bizonyítható ügyek esetében. Ezekben az eljárásokban a bíróság a hitelező kérelmére, az adós meghallgatása nélkül bocsát ki egy határozatot, amelyben felhívja az adóst, hogy vitassa az érvényesített igényt, vagy fizesse azt meg. Az adóst szabályszerűen kitanítják a határozat természetéről, illetve arról, hogy egy könnyen igénybe vehető jogorvoslat áll a rendelkezésére. Amennyiben az adós nem él az ellentmondás lehetőségével, általában megnyílik a lehetőség a végrehajthatásra. Az ellentmondása pedig jellemzően rendes peres eljárássá alakítja az eljárást.[15] A különbözőségek inkább az eljárás struktúráját érintő részletkérdésekben fedezhetők fel.
Az eljárás kevés kivétellel fakultatív jellegű (így pl. Bulgáriában,[16] Franciaországban,[17] Spanyolország-
- 2/3 -
ban[18] stb.), azaz a követelés jogosultja dönthet arról, hogy az igényét fizetési meghagyás eljárásban vagy peres úton érvényesíti. A magyar mellett az osztrák megoldás jelent ez alól szembeötlő kivételt. Az osztrák jogalkotó ráadásul igen nagy számú eljárást terelt kötelezően ebbe a mederbe azzal, hogy egy 2002. évi módosítással az értékhatárt 10 000 euróról 30 000 euróra emelte, vagyis eddig az összeghatárig először fizetési meghagyás útján kell megkísérelni érvényesíteni a követelést.[19]
Több olyan területe van a szabályozásnak, ahol a megvizsgált országok jogi szabályozásának többsége egymáshoz hasonló megoldásokat mutat, de a kép már jóval cizelláltabb, az egység sokkal kevésbé egyértelmű, mint a fenti kérdések tekintetében. Ide sorolhatjuk a szabályozás egységességének, a fizetési meghagyásos eljárások alkalmazási területének, az esetleges értékhatároknak, az eljárás szereplőinek a kérdését.
Többnyire egységesek a nemzeti eljárásjogok abban a kérdésben, hogy a belső jogukban szabályozott fizetési meghagyásos eljárás nem vehető igénybe, amennyiben az adósnak a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, székhelye külföldön van.[20] Ez alól pl. a német jog képez kivételt, amely egy speciális eljárást szabályoz a határon átnyúló ügyekre nézve (ún. Auslandsmahnverfahren).[21] Németországban egy további speciális eljárást is ismer: az okiratra, váltóra illetve csekkre vonatkozó fizetési meghagyásos eljárást, ezek szabályai eltérnek az általánostól (Urkunden-, Wechsel und Schecksmahnverfahren ZPO 703a §).[22] Ausztriában ugyanígy különös részi szabályozást nyert az ún. Mandat- und Wechselmandatverfahren, melynek jellegzetessége, hogy a bizonyítás minősített okirattal történik.[23] Spanyolországban a váltóhoz kötődő eljárások nyertek külön szabályozást.[24]
Az új bolgár polgári perrendtartás 417. cikke egy ún. minősített fizetési meghagyásos eljárást szabályoz. Ennek előfeltétele egy követelést igazoló minősített okirat megléte, így pl. közjegyzői okirat, közjegyző által hitelesített szerződések, egyezségek, közigazgatási hatóságok egyes határozatai, kivonatok zálognyilvántartásból, saját váltó stb. Amennyiben ezek külsőre aggálytalannak tűnnek, az adóst először csak akkor hallgatják meg, miután a végrehajtást elrendelték. A végrehajtás ellen élhet jogorvoslattal, de csak olyan körülményekre támaszkodva, amelyek a csatolt okiratból levezethetőek. A végrehajtás felfüggesztésére is csak megfelelő biztosíték ellenében kerülhet sor.[25]
Franciaországban a pénzösszeg fizetésére irányuló fizetési meghagyásos eljárás (injonction de payer) szabályozása tekinthető az általánosnak. Emellett létezik egy olyan eljárás, amelynek keretében szolgáltatást is lehet érvényesíteni (az ún. injonction de faire). 1988-ban vezették be fogyasztóvédelmi céllal, így az eljárás kereskedők egymás közötti ügyletei kapcsán nem vehető igénybe. Csak olyan szerződéses szolgáltatások érvényesítése (pl. árúszállítás, javítási munka) lehet a tárgya, amelynek értéke nem haladja meg a 7.600 eurót Az eljárás lényegében az injonction de payer nevű eljáráshoz hasonlóan zajlik le, de vannak sajátosságai. Az egyik ilyen, hogy az injonction de faire eljárás keretében kibocsátott fizetési meghagyás nem szolgálhat végrehajtás alapjául, az adóst nem lehet a szolgáltatásra rászorítani, az önkéntesen történik. Nem teljesítése az eljárást perré alakítja. Ezért az injonction de faire eljárás kevéssé hatékony és ritkán veszik igénybe.[26]
Míg a fizetési meghagyásos eljárásnak általában pénzkövetelés lehet a tárgya,[27] néhány államban (Franciaország, Olaszország, Svédország) más igények érvényesítése is megengedett, ám egyes szerzők álláspontja szerint ennek többnyire nincs nagy gyakorlati jelentősége.[28]
- 3/4 -
Ausztriában a fizetési meghagyásos eljárás hatálya olyan pénzkövetelésekre korlátozódik, melyek peres útra tartoznak, lejártak és nem függenek ellenszolgáltatástól. A német ZPO 688. § (1) bekezdése alapján a fizetési meghagyásos eljárás tárgya meghatározott pénzösszeg fizetése euróban,[29] az összegnek azonban az osztrák szabályozáshoz hasonlóan meghatározottnak, lejártnak kell lennie, nem függhet ellenszolgáltatástól. A pénzköveteléseket alapvetően euróban kell érvényesíteni. A külföldi pénznemben számított tartozás azonban átszámítható euróra.[30] A spanyol fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíteni kívánt igénynek lejártnak, bírói útra tartozónak és összegszerűen meghatározottnak kell lennie (Art 812 LEC).[31]
Ezzel szemben a bolgár fizetési meghagyásos eljárás során nemcsak pénzkövetelések érvényesíthetőek, helyettesíthető dolog kiadására is irányulhat. A pénzkövetelésnek összegszerűen meghatározottnak kell lennie, nem egyértelmű azonban, hogy az időszakonként visszatérő szolgáltatások (így pl. a tartásdíj) ebbe a körbe tartoznak-e.[32]
Az olasz fizetési meghagyásos eljárás (procedimento d'ingiunzione) tárgya a c.p.c. 633. cikk (1) bekezdés alapján pénzkövetelés, ill. ingó dolog kiadása lehet.[33] A pénzkövetelést összegszerűen, a helyettesíthető dolgot a mennyisége szerint kell meghatározni. Nem lehet az igény egy még nem teljesített ellenszolgáltatástól függő, vagy még be nem következett feltételhez kötött. Ilyen jellegű követelések esetében a hitelezőnek igazolnia kell tényekkel, hogy az ellenszolgáltatás megtörtént, illetve a feltétel bekövetkezett.[34]
A görög eljárás során eredetileg a pénzkövetelések jöhettek számításba, amelyek kereskedelmi papírokból származtathatók. Ez a korlátozás már nincs hatályban, jelenleg fizetési meghagyásos eljárás útján minden pénzkövetelés érvényesíthető, ugyanígy azok a követelések, amelyek értékpapírból eredő szolgáltatásokra és helyettesíthető dolgokra irányulnak (görög polgári perrendtartás 623. cikke). A követelésnek lejártnak kell lennie, nem lehet korlátozott, vagy valamilyen ellenszolgáltatástól függő.[35]
Eltér az egyes európai államok szabályozása abban a tekintetben, hogy az érvényesíteni kívánt követelésnek milyen jogviszonyból kell származnia.[36] A legtöbb tagállamban semmiféle korlátozás nincs e tekintetben (pl. Ausztria, Belgium, Görögország, Olaszország,[37] Spanyolország, Svédország).[38] A német jog kizárja az eljárás alkalmazhatóságát a fogyasztó hitelek egy bizonyos köre esetében.[39] Franciaországban a lejárt, meghatározott összegű pénzkövetelések esetén vehető igénybe az eljárás (injonction de payer), ám csak azokat a követeléseket lehet általa érvényesíteni, amelyek szerződéses kötelezettségből erednek (polgári és kereskedelmi természetűek),[40] vagy törvényi kötelezettségen alapulnak.[41] A pénzösszegnek a csatolandó dokumentumból ki kell tűnnie, eképpen pl. a szerződésből eredő kártérítési igények ki vannak zárva az érvényesíthető követelések köréből.[42] A pénzkövetelések mellett más teljesítési igények (injonction de faire) is érvényesíthetők[43] [lásd II.1. alcím].
Egyes országok (pl. Ausztria, Belgium, korábban Hollandia, immár Spanyolország) csak a meghatározott pénzösszegig terjedő igények esetén teszik elérhetővé a fizetési meghagyásos eljárást, míg más jogrendszerek nem ismernek semmilyen összegszerű korlátot (Franciaország,[44] Görögország, Németország,[45] Olaszország,[46] Svédország).[47] Az osztrák eljárásban a német jogtól eltérően létezik összeghatár, ami azt jelenti, hogy harmincezer eurót meg nem haladó követelések esetében ezt az eljárást kötelező igénybe venni. Ezzel együtt az a tétel is igaz, hogy az eljárásban érvényesítendő összkövetelés (a kamatok és járulékok nélkül) nem lépheti át a 30.000 eurót [öZPO 244. §].[48] Spanyolországban úgyszintén 30.000 euró a felső értékhatár,[49] azzal a különbséggel, hogy az eljárás fakultatív [lásd I. alcím]. A bolgár eljárásban
- 4/5 -
az érvényesíteni kívánt követelésnek a kerületi bíróságok hatáskörébe kell tartoznia. Ezáltal (tkp. közvetve) képződik egy összeghatár: 25.000 leva.[50]
A fizetési meghagyásos eljárás legtöbb európai államban bírósági hatáskörbe tartozik, rendszerint alsóbb szintű bíróságok járnak el. Abban a tekintetben, hogy bíró jár-e el már színesebb a kép. Ez utóbbi rendszerint attól is függ, hogy az adott fizetési meghagyásos eljárási modellben vizsgálják-e a kérelem megalapozottságát, illetve ez a vizsgálat milyen "mélységű".
A svéd jogalkotó a fizetési meghagyásos eljárást a bíróságoktól egy közigazgatási hatóság hatáskörébe utalta át 1992-ben. Ez a magyar közjegyzői eljárással együtt ritka kivételt jelent Európában.[51]
A német jogalkotó az Amtsgericht hatáskörébe utalta fizetési meghagyásos eljárások lefolytatását. A ZPO 689. § (3) bek. szerint megvan a lehetősége, hogy szövetségi államok kormányai központi bíróságokat állítsanak fel ezen eljárások lefolytatására (zentrale Mahngerichte). Az önálló működési körű bírósági tisztviselő (Rechtspfleger) feladata a kérelmek feldolgozása, ez vonatkozik a gépi feldolgozásra is. Nincs kötelező ügyvédi képviselet.[52] Ausztriában a Bezirksgericht ill. a Gerichtshof jár el, és a német megoldáshoz hasonlóan a Rechtspflegerek hatáskörébe tartozik a kérelmek elbírálása. Az ügyvédkényszer a pertárgyértéktől függő, 4000 euró felett beszélhetünk róla.[53] Az automatizált eljárás egyszerűsítése érdekében az ügyvédnek nem kell meghatalmazást csatolnia.[54]
Franciaországban a tribunal d'instance, jurisdiction de proximité vagy a Président du tribunal de commerce rendelkezik hatáskörrel a követelés értékétől, illetve jellegétől függően.[55] Amennyiben az eljárás kereskedelmi ügyet érint, a kereskedelmi bíróság elé tartozik.[56] Nincs ügyvédkényszer sem a Tribunale d'instance, sem a Tribunal de Commerce előtt.[57] Olaszországban az a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, amely előtt az igény peres eljárásban is érvényesíthető volna. Ez tkp. kisebb ügyekben a békebíró (guidice di pace) vagy pedig a pretore, más ügyekben a tribunale. Vagyis pertárgyértéktől függően,[58] a békebíró vagy a tribunale egyesbírója rendelkezik hatáskörrel.[59] Az ügyvédkényszerre semmilyen speciális rendelkezés nem vonatkozik, így az általános szabályokat kell alkalmazni a fizetési meghagyásos eljárásokra is. A felek a békebíró előtt 516,46 euróig személyesen is eljárhatnak, efelett ügyvédkényszerről beszélünk.[60] Spanyolországban az elsőfokú bíróságok járnak el (Juez de Primera Instanza). Az eljárást bíró folytatja le. A fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelem előterjesztése során nincs ügyvédkényszer, ellentmondás esetén az ügyvédkényszerre vonatkozóan a polgári perrendtartás általános szabályait kell alkalmazni, amely pertárgyértéktől függően teheti kötelezővé az ügyvédi képviseletet.[61]
Görögországban az eljárás lefolytatása a bíróságok hatáskörébe tartozik, melynek során bíró jár el. Az eljáró bíróság az ügy tárgy értékétől függő. A görög jog szerint az ügyvédi képviselet alapvetően kötelező.[62] Bulgáriában a kerületi bíróságok járnak el, ügyvédkényszer nincs.[63]
A leglényegesebb különbözőségek a bizonyítás és a kérelem vizsgálatának terjedelmére és az elektronikus feldolgozhatóságra nézve fedezhetők fel a különböző eljárási modellek között. Ennek egyenes következménye az eljárások struktúrájának és a jogorvoslatoknak a különbözősége.
Az egyik markáns különbség azzal kapcsolatban merül fel, hogy milyen mértékben kell vizsgálni a kö-
- 5/6 -
vetélés megalapozottságát. Egyfajta valószínűségi vizsgálat elegendő-e, amelynél a formális vizsgálati kritériumokból kitűnően a nyilvánvalóan megalapozatlan kérelmeket lehet kiszűrni, vagy ennél átfogóbb vizsgálatról van szó. Az igény jogi megalapozottságának vizsgálata azért is kulcsfontosságú kérdés, mert ettől függ, hogy a bíró értékelő tevékenysége szükséges-e, ill. az elektronikus eszközök bevethetőségének határát is ez jelentheti. A fizetési meghagyás iránti kérelem teljes automatizálása akkor valósítható meg, ha a vizsgálat alapvetően a betartandó formalitásokra korlátozódik.[64]
A vizsgálat mértéke a nemzeti jogokban nagyon különböző, igen sokféle megoldással találkozhatunk Európában: a tisztán gépi (automatizált) feldolgozástól (pl. Németország), egészen az okiratos fizetési meghagyásig (Franciaország és Olaszország), mely utóbbi egy korlátozott bizonyításon alapul. A romanista jogcsaládban rendszerint megkövetelik a követelés okirati bizonyítékát. Ez szoros összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy az eljárás gyakorlatilag a szerződéses igényekre korlátozódik. Itt az elektronikus adatfeldolgozás aligha lehetséges.[65]
Mindegyik megoldásra igaz azonban, hogy az arra jogosult (rendszerint bíróság) a fizetési meghagyást valamilyen fajta sommás vizsgálatot követően bocsátja ki.[66] A kontinentális jogi megoldások közül élesen elkülönül azonban egymástól a német-osztrák, valamint a francia (és az ezen alapuló olasz, spanyol és portugál)[67] szabályozás abban a vonatkozásban, hogy a kérelemhez milyen okiratokat kell csatolni, ill. a fizetési meghagyás kibocsátást megelőzően történik-e valamiféle érdemi vizsgálat. A kettő között félúton található a skandináv modell.[68]
Az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet kodifikációs munkálatai során kibocsátott Zöld Könyv bizonyításon alapuló modellnek nevezi a Belgiumban, Franciaországban, Görögországban, Luxemburgban, Olaszországban és Spanyolországban alkalmazón eljárást. Itt a kérelmező írásbeli bizonyítékot köteles csatolni kérelméhez, amely igazolja a követelés fennállását. Ezzel együtt jár, hogy a bíró érdemben vizsgálja a bizonyítékot. A fizetési meghagyás kibocsátásának előfeltétele, hogy a bíró a vizsgálat során a követelést megalapozottnak találja. Ez a rendszer valamelyest fokozottabb védelmet biztosít a kötelezett részére az alaptalan eljárásokkal szemben, de hátrányaként kell megemlíteni a lassúságát.[69]
A bizonyítás nélküli modell él pl. Ausztriában, Németországban, Portugáliában Svédországban. A bíró nem folytat le vizsgálatot a követelés érdemét illetően, sokkal inkább egy puszta formai vizsgálatról beszélhetünk. Ennek a metódusnak nagy előnye a hatékonyság. Lehetővé teszi továbbá, hogy az eljárást egy ne a bíró, hanem egy bírósági tisztviselő folytassa le, az ügy csak ellentmondás esetén kerül bíró elé.[70]
Az (írásos) bizonyíték előterjesztése és a vizsgálat terjedelme egymással is szoros összefüggésben vannak, mivel a bíróság a vizsgálatot csak olyan körülményekre tudja kiterjeszteni, amelyekre nézve a kérelmező nyilatkozott, illetve bizonyítékot terjeszett elő.[71] A bizonyításos (okiratos) és a bizonyítás nélküli modell közötti különbségtétel nemcsak a vizsgálat horizontja tekintetében jelent eltérést, hanem a rendelkezésre álló jogorvoslatokat (azok számát) és ezáltal az eljárás struktúráját is alapvetően befolyásolja. Míg a bizonyításos modell esetében egyetlen vitatási lehetőség áll a kötelezett rendelkezésére, a bizonyítás nélkülinél többnyire megkettőződik a jogorvoslati lehetőség (ld. III.3. alcím).[72]
A vizsgálat terjedelme eltérő még azokban a tagállamokban is, amelyekben okiratos fizetési meghagyásos eljárás létezik.[73] Így Franciaországban a polgári perrendtartás 1407. cikk (3) bekezdése értelmében a kérelemhez a megfelelő bizonyítási eszközöket is csatolni kell. Itt nem a perjogi értelemben vett bizonyítási kötelezettségről van szó. Elegendő, ha a támasztott igény a csatolt okiratokból következhet. A 1407. cikk (3) bekezdése nem tartalmaz további információt arra nézve, hogy az okirati csatolmányoknak milyen követelményeket kell kielégítenie. Ezt a jogalkotó tkp. a bíróság mérlegelésére bízza.[74] Ha a csatolt okiratok alapján a bíró úgy ítéli meg, hogy a követelés megalapozott, kibocsát egy felhívást (ordonnance portant injonction de payer) arra nézve, hogy a követelt összeget fizessék meg.[75] A bíró az ordonnance d'injonction payer-t a kérelem alapos vizsgálata után bocsátja ki, szóbeli tárgyalás nélkül. A vizsgálata előfeltételek formális teljesítése mellett a megalapozottságra is kiterjed. A bíró csak abban az esetben bocsátja ki a fizeté-
- 6/7 -
si meghagyást, ha a kérelem a csatolt bizonyítási eszköz alapján megalapozottnak tűnik. Megteheti, hogy részlegesen ad helyt a kérelemnek, amennyiben csak a követelés egy része tűnik megalapozottnak, ilyenkor a továbbiak tekintetében elutasítja azt.[76]
A bíróságnak nem ír elő a törvény kifejezett kötelezettséget arra, hogy a megalapozottságot vizsgálja. Ennek követelménye tkp. közvetetten abból adódik, hogy a kérelmező köteles a bizonyítékait megnevezni, illetve iratait csatolni köteles.[77] A jogosultnak olasz procedimento d'ingiunzione esetén is csatolnia kell a kérelméhez írásos bizonyítékait. Mindamellett az írásbeli bizonyíték fogalma elég széles, minden hitelt érdemlő dokumentumot magában foglal, amely alátámaszthatja a követelést.[78] Az olasz bírói gyakorlat szerint az okirat megfelelő, ha a hitelességével kapcsolatosan nem merül fel kétely, és bizonyító értékkel bír a követelést illetően.[79] Így megfelelő okirati bizonyítéknak nem kizárólag a Code Civil által szabályozott atto pubblico (közokirat) és scrittura privata (magánokirat) tekinthető, hanem a kötvény, egyoldalú ígérvény, harmadik személyek iratai, távirat stb. Ha a bíró nem találná megfelelőnek a csatolt okirat, felhívhatja a jogosultat kiegészítő bizonyításra.[80] Amennyiben úgy ítéli meg, hogy a kérelem megalapozatlan, elutasítja egy indokolással ellátott határozatban, ami nem zárja ki, hogy a kérelmet a hitelező újra benyújtsa azt.
Az olasz eljárásnak létezik egy olyan válfaja is, amelynek során nem szükséges az okirati bizonyíték csatolása. Erre akkor kerülhet sor, ha az eljárást jogász, bírósági tisztviselő, végrehajtó, vagy más olyan személy indítja, aki valamilyen jogi eljárás során fejtett ki munkát és ennek ellenértékét kívánja az eljárásban érvényesíteni.[81]
A spanyol fizetési meghagyásos eljárásban (proceso monitorio) érvényesíteni kívánt követelésnek is dokumentáltnak kell lennie.[82] A csatolt okirat milyenségét illetően elvárás, hogy az adósnak lehet tulajdonítani és az érvényesíteni kívánt követelés fennállását igazolja.[83] A mellékelendő dokumentumra és annak tartalmára vonatkozóan nincsenek túl magas követelmények: mind hagyományos, mind pedig elektronikus dokumentum lehet, ha az adós aláírta, illetve bélyegzőnyomatával ellátta. A spanyol polgári perrendtartás (LEC) 812. cikke tartalmaz egy terjedelmes, de nem taxatív felsorolást a lehetséges mellékletekről (számla, szállítólevél, elismervény, távirat, fax ill. a fizetési műveletek során használt dokumentumok). Ha fogyasztói hitellel kapcsolatos igény érvényesítéséről van szó, akkor az eredeti szerződést is mellékelni kell. Egyébiránt elegendő egy olyan irat, amely a kötelezettségre utal, és amelyet olyan kereskedelmi iratok követtek, amelyek a tartós üzleti kapcsolatot igazolják.[84] A LEC 815. cikke szerint a bíró csak formálisan vizsgálja meg a kérelmet. Ha a törvényben felsorolt okirattípusokat mellékelték, avagy másfajta okirat a bírót meggyőzi arról, hogy a követelés fennáll és annak a kérelmező a jogosultja, kibocsátja a fizetési meghagyást.[85]
A görög jog szerint az érvényesíteni kívánt követelést magán- vagy közokirattal kell bizonyítani (görög polgári perrendtartás 623. cikk).[86] Az okirat egyben az egyetlen megengedett bizonyítási eszköz. A kérelemben röviden előadja a jogosult a tényállást, a csatolt okiratnak alkalmasnak kell lenni arra, hogy annak alapján a bíró megítélhesse, vajon az igény megalapozott-e. A bíró alapvetően tárgyalás nélkül dönt a csatolt okiratok alapján, azonban lehetősége van arra, hogy az adós megidézze annak érdekében, hogy a kérelmét indokolja, az esetleges hiányokat pótolja a tisztázatlan kérdéseket tisztázza. Elmondható tehát, hogy a megalapozottság korlátozott vizsgálatára kerül sor a csatolt okiratok alapján. Az eljárás tárgya nem annak megállapítása, hogy az érvényesíteni kívánt követelés ténylegesen fenáll-e, hanem hogy arra nézve egy a végrehajtás alapjául szolgáló okirat létezik.[87]
A bizonyítás nélküli modellek közül a német jogot jellemzi a megalapozottság vizsgálatának teljes hiánya, melyet 1977 óta nélkülöz a bíróság a kérelem vizsgálata során.[88] Azóta nem szükséges a megalapozottságra vonatkozó adatokat megadni, okiratot előterjeszteni, elegendő a puszta állítás és a lehetséges bizonyítékok megnevezése.[89] A kérelmet a bírósági tisztviselő (Rechtspfleger) vagy az okiratkezelő tisztviselő (Urkundsbeamte) vizsgálja meg, a gyakorlatban ezt alapvetően egy számítógépes rendszer segítségével végzik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Rechtspflegernek
- 7/8 -
semmilyen befolyása ne volna erre a vizsgálatra.[90] Az általános perelőfeltételek mellett azt vizsgálja, hogy az igény megfelelően meg lett-e határozva, ill. hogy egyáltalán bírói úton érvényesíthető-e, megelőlegezték-e a költségeket.[91] Ezzel a nyilvánvalóan alaptalan követeléseket kiszűrik.[92]
Az osztrák polgári perrendtartás (öZPO 226. §) szerint az igény meggyőző indokolása szükséges, elegendő röviden megfogalmazni. A szükséges bizonyítékokat meg kell jelölni, ám okirat csatolása nem feltétlenül szükséges.[93] A vizsgálat alapvetően különbözik a keresetlevél esetén megszokottaknál, jóval szűkebb körű annál.[94] A Rechtspfleger elsődlegesen azt vizsgálja, hogy a követelés bírói útra tartozik-e, illetve az általános perelőfeltételek fennállnak-e. Korábban vitatott volt, hogy szükség van-e a megalapozottság vizsgálatára. Ezt a vitát döntötte el az osztrák jogalkotó a 2002. évi perrendtarási novellában, ahol a megalapozottság vizsgálatának követelménye pozitív módon lett szabályozva (ÖZPO 244. §) annak érdekében, hogy a fizetési meghagyás kézbesítésének stádiumában többnyire ügyvéd által nem képviselt adós védelmét javítsák. Nem a tartalmi helyességet, hanem a kereset jogi megalapozottságát vizsgálják. A vizsgálat az "informatikailag támogatott" feldolgozás esetén is szükséges. A tényállást olyan módon kell leírni, ami a jogi besorolást lehetővé teszi, ha a felperes ezt nem prezentálja, úgy nem bocsátják ki a fizetési meghagyást. Ilyen esetben az eljárást peres eljárássá alakítják. Gyakorlatilag az kelthet aggályt, hogy a relatív kevés megadott adat, amelyet a formanyomtatványra rá lehet vezetni egy lelkiismeretes megalapozottsági vizsgálathoz nem elegendő.[95]
A bolgár eljárásjog szerint okirati bizonyítékot nem szükséges csatolni. Ugyanígy csak csekély mértékben kell azokat a bizonyítékot és a konkrét körülményeket megjelölni, körülírni, amelyre a kérelmező hivatkozik. Még a 417. cikk alá tartozó esetekben (minősített fizetési meghagyásos eljárás - lásd II. 1. alcím) sem kell magát az okiratot csatolni, kivéve ha azonnali végrehajtás kapcsolódik a határozathoz.[96] A formai vizsgálaton túl a tartalmi helyességet nem vizsgálja a bíróság.[97]
A modern információs technológiának a bírósági eljárásban történő bevetéséből fakadó racionalizálási és gyorsítási potenciál bizonyos mértékig függ az adott eljárás struktúrájától. Több lehetőség rejlik benne az egyszerűen strukturált eljárásoknál, melyek lefolyása inkább rutinszerű, amelyekben a döntési folyamat sematikus, és standardizálhatóbb.[98] Nem lehet a véletlennek tulajdonítani, hogy számos országban a fizetési meghagyásos eljárást tekintették ilyennek. A szabályozás kialakítása során arra is figyelemmel kell lenni, hogy amennyiben teret engedünk az automatizált feldolgozásnak, akkor a "döntéshozó" programnak a hagyományos eljárás vizsgálatait kell leképeznie[99]
Elektronikus adatfeldolgozás segíti az eljárás lefolytatását pl. Ausztriában, Svédországban, Németországban,[100] 2010-től Lengyelországban is.[101] Habár a kérelem elektronikus formában is előterjeszthető,[102] a francia injonction de payer eljárásban az automatizáltság nem olyan mértékben jellemző, mint pl. Ausztriában és Németországban. A leghosszabb múltra visszatekintő elektronikus adatfeldolgozás Ausztriában található, melyet 1989-ben vezettek be.[103] Németországban a kérelem elektronikus feldolgozása esetén nemcsak az válik lehetővé, hogy a felek beadványaikat elektronikusan továbbítsák a bíróság felé, hanem hogy az eljárás fejleményeiről üzenetet kapjanak (a kézbesítés megtörténtéről, a határozat kibocsátásáról, az ellentmondásról, beadványok benyújtásáról, költségekre vonatkozó fejleményekről adnak hírt ezen az úton.)[104]
A gépi feldolgozásoknál egyébiránt a centralizáció a jellemző,[105] hiszen így az infrastruktúra kiépítése kevesebb pénzügyi ráfordítást igényel. Ráadásul az automatizált eljárások esetében nincs jelentősége a feldolgozó bíróság földrajzi elhelyezkedésének, hiszen úgyis az Interneten zajlik a kommunikáció. Az egész eljárást, - nem utolsó sorban a költségtakarékosság miatt - lehetőleg kevés, de specializálódott személyzettel kell ellátni, amely szerencsés esetben strukturálisan és infrastrukturálisan is elkülönül.
Az online-eljárásokkal szemben bizonyos fenntartá-
- 8/9 -
sok is jelentkezhetnek. PL egy egylépcsős (ld. III.3. alcím) teljesen automatizált fizetési meghagyásos eljárásban adott esetben a kötelezettnek azzal kellene szembenéznie, hogy (az okiratokon túli) bizonyítási eszközöknek csupán a leírását ismerheti meg, és ezen keresztül ítélheti meg a jogosult igényének jogosságát. Ez problematikusnak tűnik a fegyveregyenlőség, a fair eljárás követelményeinek szemszögéből.[106]
Az eljárás struktúrája tekintetében alapvetően az egy-, ill. kétlépcsős fizetési meghagyásos eljárások között szokás különbséget tenni. Egylépcsős eljárásról többnyire akkor beszélhetünk, ha az ellentmondásra nyitva álló határidő elteltével a fizetési felhíváshoz alaki és anyagi jogerő kapcsolódik, és végrehajthatóvá válik. Bizonyos államok (többnyire a bizonyítás nélküli modellek esetén) előirányoznak egy további eljárási szakaszt, amely a kötelezett számára lehetővé teszi, hogy a korábbi mulasztása ellenére a végrehajthatóságot és az esetleges fenyegető jogerőt (jellemzően még a végrehajtást megelőzően) elhárítsa.[107] Az utóbbiak megadják az adós számára az ellentmondás lehetőségét a fizetési meghagyás kibocsátása ellen, az ellentmondás elmaradása azt eredményezi, hogy a kibocsátott határozat tkp. egy mulasztási ítélet hatályával bír. Ez ellen azonban újabb jogorvoslati lehetősége van az adósnak mielőtt jogerőre emelkedne. Végül meg kell említeni azokat a fizetési meghagyásos eljárásokat, amelyek egyáltalán nem vezetnek jogerős határozathoz.[108]
Az egylépcsős eljárás egyik szemléletes példája az osztrák Mahnklageverfakren lehet.[109] Ahogyan az elnevezésből is kitűnik nem egy a némethez hasonló önálló eljárással állunk szemben, sokkal inkább a rendes (peres) eljárás előzetes (bevezető) szakaszáról van szó, amely e logikának megfelelően keresetlevéllel indítható.[110] Ausztriában a fizetési meghagyást hivatalból kézbesítik az adósnak, amely ellen egyetlen rendes jogorvoslati lehetősége nyílik. Az ellentmondást (Einspruch) írásban kell előterjeszteni a kézbesítéstől számított négy héten belül, melyet indokolni nem szükséges. A törvényes határidőben előterjesztett ellentmondás a fizetési meghagyás automatikusan hatályon kívül helyezi, az eljárás peres eljárássá alakul. Ellentmondás hiányában a határozat alaki és anyagi jogerővel bír, valamint végrehajthatóvá válik.[111]
Svédország helyzete egészen sajátságos tekintettel arra, hogy 1992 óta a fizetési meghagyásos eljárás lefolytatása egy közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Vitatás esetén az ügy elbírálása a bíróság feladata. Az adósnak nem kell megindokolnia, hogy miért vitatja a követelést, mindösszesen négy hete van arra, hogy jogorvoslattal a bírósághoz forduljon. Ellenkező esetben a határozat jogerős és végrehajtható.[112]
A bolgár fizetési meghagyásos eljárás szintén egylépcsős. A kibocsátott határozat ellen két héten belül lehet ellentmondással élni, melyet nem szükséges megindokolni. Az ellentmondás hatása nem a szokásos perré alakulás: ilyenkor a bíróságnak az egyezségkötést kell ösztönöznie, adott esetben határozathozatali kötelezettsége keletkezhet. Ellentmondás hiányában a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik.[113]
A francia fizetési meghagyást a kérelem másolatával együtt szabályszerűen kézbesíteni kell az adósnak. Amennyiben ez hat hónapon belül nem történik meg, a fizetési meghagyás hatályát veszti.[114] Az adós a végrehajtást csak egy a törvényes határidőben előterjesztett ellentmondással kerülheti el, melyre a bírósági végrehajtó (huissier) általi kézbesítéstől[115] számított egy hónap áll rendelkezésére. A jogi képesítéssel rendelkező huissier a határozatot a jogosult kérelmére kézbesíti. Az adóst szóban kitanítja az adóst a határozat jelentőségéről és joghatásáról és a jogorvoslati lehetőségeiről.[116] Az ellentmondás (opposition) megindokolása nem szükséges, elegendő, ha egyértelműen kifejezésre jut, hogy az adós vitatja a követelést[117] Általa kontradiktóriussá válik az eljárás. Az ellentmondásra nyitva álló határidő lejártával a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik (alaki és anyagi jogerő).[118] Ha az adós nem él időben ellentmondással, a hitelező végrehajthatóvá nyilváníttathatja a fizetési meghagyást. A végrehajthatóvá nyilvánított határozat
- 9/10 -
ellen már nincs további (rendes) jogorvoslatnak helye.[119] Más a helyzet, ha a fizetési meghagyás nem személyesen az adósnak kézbesítették. Ilyen esetben a végrehajthatóvá nyilvánított fizetési meghagyás kézbesítésének bejegyzésétől számított egy hónapon belül még élhet ellentmondással a fizetési meghagyással szemben. [120]
A spanyol proceso monitorio a francia és az olasz modellnek megfelelően strukturált egylépcsős eljárás.[121] Ez eljárás alapvető célja jogmegállapítás, fő jellegzetessége, hogy az adósra egy aktív szerepet ró: meg kell fizetnie a követelt összeget vagy vitatni azt a végrehajtás elkerülése érdekében. Az ellentmondásra (opposición) nyitva álló határidő húsz nap.[122] Az ellentmondásban közelebbről meg kell határoznia a kötelezettnek, hogy miért véli ágy, hogy nincs fizetési kötelezettsége. Ennek érdekében bizonyítékokat kell csatolnia az ellentmondáshoz, vagy utólag beadni azokat. Ha a kötelezett ellentmondással él, az eljárás rendes peres eljárássá alakul (818 LEC).[123] Amennyiben az adós nem fizet, és nem is terjeszt elő időben formailag megfelelő ellentmondást, a bíróság kibocsát egy végzést, amely alapján a végrehajtás megindítható. Figyelemre méltó különbség más államok megoldásaihoz képest, hogy ezt hivatalból teszi. A végrehajtás alatt az adós még vitathatja a végrehajthatóságot. A végrehajtást követően sem a jogosult, sem a kötelezett nem teheti újból vitássá a követelést (anyagi jogerő).[124]
A görög eljárásban a kibocsátást követő két hónapon belül kell kézbesíteni a fizetési meghagyást az adós számára, máskülönben hatályát veszíti.[125] A kötelezettnek tizenöt nap áll rendelkezésre az ellentmondásra. A görög polgári perrendtartás 631. cikke alapján a fizetési meghagyás egyúttal egy végrehajtható okirat is. A fizetési meghagyás már a kibocsátásával végrehajthatóvá válik, a végrehajthatósághoz nincsen szükség a végrehajthatóvá nyilvánításra vagy az adós passzivitására. Az ellentmondás előterjesztése nem jár a végrehajtás automatikus felfüggesztésével, ezt egy külön eljárás keretében kérelmezheti az adós annál a bírónál, amelyik a fizetési meghagyást kibocsátotta. Ha az adós idejében él az ellentmodás lehetőségével, egy új eljárás indul, amely a görög polgári perrendtartás általános szabályai szerint zajlik. Ellentmondás hiányában a jogosult kézbesíttetheti a végrehajtható fizetési meghagyást az adósnak. Ha további 10 napon belül sem él ellentmondással, úgy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik. Első pillantásra nehéz belátni, hogy mi motiválná a hitelezőt abban, hogy az adósnak a fent említett további ellentmondási lehetőséget az újabb kézbesítéssel biztosítsa. A görög Pp. 633. cikkének (2) bekezdéséből azonban az következik, hogy enélkül a fizetési meghagyás nem emelkedne jogerőre, bár végrehajthatóság már a kibocsátás pillanatában kapcsolódik a határozathoz.[126]
Az olasz fizetési meghagyásos eljárásról általában úgy tartják, hogy ez az eljárás nem funkciójában, hanem struktúrájában különbözik a peres eljárástól. A rendes kontradiktórius eljárást helyettesíti itt egy sommás eljárás, amely a fizetési meghagyás kibocsátásához vezet. Az eljárás két szakaszra tagolódik. Az első fázis általában ex parte eljárás. A második szakasz akkor kezdődik, ha az adós jogorvoslattal él, ebben a szakaszban már a felek meghallgatásának elve érvényesül. A második szakasz úgy is felfogható, mint egy elkésett elsőfokú tárgyalás.[127] A fizetési meghagyást és az annak kibocsátására irányuló kérelmet az adósnak kézbesíteni kell, a kézbesítéstől számított negyven napon belül élhet ellentmondással (opposizione). A fizetési meghagyás hatályát veszíti, ha a kézbesítés nem történik meg a kibocsátást követő hatvanadik napig.[128] Az ellentmondást keresetlevél formájában szerkesztik meg, benyújtása jelenti a kontradiktórius eljárás kezdetét. Az olasz eljárás sajátossága, hogy a kötelezett a keresetlevél formában előterjesztett ellentmondás benyújtásával felperessé, a jogosult alperessé válik.[129] Ellentmondás hiányában a bíró a jogosult kérelmére végrehajthatóvá nyilvánítja a fizetési meghagyást.[130] A végrehajthatóvá nyilvánítást megelőzően ismételten kézbesíteni kell a határozatot az adósnak újabb határidő tűzésével, ha biztosan vagy valószínűleg nem szerzett arról tudomást.[131] A már megtámadhatatlan fizetési meghagyás a jogerős ítélettel azonos joghatással bír.[132] Második ellentmondási
- 10/11 -
lehetőség nem áll rendelkezésre. Kivételesen a határidő lejárta után az első végrehajtási cselekményt követő további tíz napon belül lehet ellentmondással élni akkor, ha a kötelezett bizonyítja, hogy hibás kézbesítés okán, vagy vis maior miatt nem értesült időben a fizetési meghagyásról (c.p.c. 650. cikk).[133]
A német Mahnverfahren lehet a kétlépcsős eljárás legszemléletesebb példája. A fizetési meghagyást (Mahnbescheid) hivatalból kézbesítik az adós részére. A kézbesítésnek számos következménye van, pl. ekkor kezdődik a kéthetes ellentmondási határidő. Az ellentmondás (Widerspruch) megindokolása nem kötelező. Ellentmondás hiányában a bíróság nem bocsátja ki automatikusan a második határozatot, melyet Vollstreckungsbescheidnak neveznek és talán legcélszerűbb volna "végrehajtható fizetési meghagyásként" magyarra fordítani. A kiállításának előfeltétele a jogosult kérelme, eredményezi egyfelől a végrehajthatóságot, másfelől beáll általa a perfüggőség mégpedig a Mahnbescheid kézbesítésének időpontjára visszamenő hatállyal. Gyakorlatilag a Vollstreckungsbescheid tartalmilag nem különbözik a Mahnbescheidtól;[134] ennek ellenére önálló határozat, nem egy puszta végrehajthatóvá nyilvánítás. Ez magyarázza, hogy a Rechtspfleger a kibocsátása során nincs kötve az eredeti fizetési meghagyáshoz (Mahnbescheid), a kibocsátás feltételeit ismételten vizsgálni kell. A végrehajthatóvá nyilvánítás iránt kérelmet csak az ellentmondásra (Widerspruch) nyitva álló határidő letelte után lehet benyújtani, ám a kézbesítés követő hat hónap elteltével már nem lehetséges.[135] A Vollstreckungsbescheid ellen újabb ellentmondási lehetőség nyílik meg kéthetes határidővel, itt az ellentmondást Einspruch névvel illeti a német jogalkotó. Az ellentmondás perré alakítja az eljárást, ehhez a felek külön kérelme nem szükséges.[136] Ellentmondás hiányában a határozat jogerőssé válik. Vitatott azonban, hogy csak alaki vagy anyagi jogerőről is szó van-e.[137] ■
JEGYZETEK
[1] Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E.: Das Mahnverfahren in den Mitgliedsaaten der EU - Generalbreicht. In: Orders for Payment in the European Union (Eds. Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E.). The Hague, Kluwer, 2001. 7.; Heß. Burkhard: Strukturfragen der europäischen Prozessrechtsangleichung, dargestellt am Beispiel des Europäischen Mahn- und Inkassoverfahren. In: Einheit und Vielfalt des Rechts. Festschrift Geiraer (Hrsg, Schütze, Rolf A.) München, Beck, 2002. 341.; Hess, Burkhard: Europäisches Zivilprozessrecht, Heidelberg, C.F. Müller Verlag, 2009, 556., Leible Stefan-Freitag, Robert: Forderungsbeitreibung in der Elf. München, Beck, 2008, 103.; Freitag, Robert / Leible, Stefan: Erleichterung der grenzüberschreitenden Forderungsbetreibung in Europa: Das europäische Verfahren für geringfügige Forderungen. Betriebs-Berater, 2009. I. sz. 2.; Vö. az Európai Igazságügyi Hálózat honlapja, mely tagállamonként - tájékoztató jelleggel és nem minden esetben naprakészen - foglalja össze a tagállami eljárások legfőbb jellegzetesságeit a jogkereső közönség számára. Lásd: <http://ec.europa.eu/civiljustice/simplif_aceeterat_procedures/simplif_accelerat_procedures_gen_hu.htm> (2011.09.270)
[2] Rechberger-Kodek: i. m. 2.
[3] Lásd részletesebben: Stürner, Rolf: Einstweiliger Rechtsschutz. In: Procedural Laws in Europe - Towards Harmonisation (Ed. Storme, Marcel). Antwerpen, Maklu, 2003.147-149.; Kaser, Max-Hackl, Karl: Das römische Zivilprozessrecht. München, Beck, 1996. 133. és azt követő oldalak.
[4] Stürner: i. m. 151.
[5] Pernfuß, Andreas: Die Effizienz des Europäischen Mahnverfahrens. Baden-Baden, Nomos, 2009. 52.
[6] Crifo, Carla: Cross-border Enforcement of Debts in the European Union. Austin, Kluwer, 2009. 3.; Pernfuß: i. m. 54-56.; Hess, Burkhard: Vereinfachte Verfahren und Mahnverfehren in Europa. In: Procedural Laws in Europe - Towards Harmonisation (Ed. Storme, Marcel). Antwerpen, Maklu, 2003. 327.; Gundlach, Eva: Europäische Prozessrechtsangleichung. Gegenstand - Struktur -Methode dargestellt am Beispiel des Mahnverfahrens. Tübingen, Medien Verlag Köhler, 2005. 35.
[7] Gundlach: i. m. 38.; Heß: i. m. (1. jegyzet - 2002) 341..; Hess, Burkhard: i. m. (1. jegyzet-2009.) 556-557. Crifó: i. m. 152.
[9] Lásd részletesebben: Ervo, Laura: Order for Payment in Finland. In: Order for Payment in the European Union. (Eds. Rechberger-Kodek). The Hague, Kluwer, 2001. 121-129.; Ervo, Laura: Summary Proceedings (Order for Payment). In: Civil Justice in Finland. (Ed. Ervo, Laura). Tokyo, Jigakusha, 2009.77-82.; Laukkanen, Sakari: Coming Together of Minimum Standards for Summary Proceedings. In: Procedural Laws in Europe - Towards Harmonisation (Ed. Storme, Marcel). Antwerpen, Maklu, 2003. 188.
[10] Gundlach: i. m. 83.
[11] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/35/EK irányelve (2000. június 29.) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről. HL L 200, 2000.8.8., 35.
[12] Crifó: i. m. 109.; A kodifikációs munka során számos európai jogrendszer szolgált mintául. Különösen a német, az olasz és a francia fizetési meghagyás. Az új spanyol polgári perrendtartás (Ley de enjunciamento civil, LEC) 2001-ben lépett hatályba. A fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozó szabályozás a 812-818. cikkekben található. Gundlach: i. m. 102.
[13] Crifó: i. m. 2-3.
[14] Prütting, Hans: Die aktuellen Entwicklungen des europäischen Zivilprozessrechts, insbesondere das künftige europäischen Mahnverfahren. In: Studia in honorem Pelayia Yessiou-Faltsi (Eds, Nikas, N, et al.). Athens-Thessaloniki, Sakkoulas Publishers, 2007. 509.
[15] Heß: i. m. (1. jegyzet-2002) 341.; Hess: i. m. (7. jegyzet) 556.
[16] Bauer, Peter-Joham, Pete-Kollmann, Oskar: Das neue Zivilverfahrensgesetz Bulgariens (Hrsg. Rechberger, Walter H.-Oberhammer, Paul). Wien - Graz, Neuer Wissenschaftlicher Verlag, 2008. 203-204.
[17] Ebenbichler, Gerhard: Die französische Procedure d'injonccion de payer (bzw de faire) im Vergleich zum Mahnverfahren in Österreich. Zeitschrift für Rechtsvergicichung, Internationales Privatrecht und Europarecht. 2006. 8. sz. 63.
[18] Pérez-Ragone, Alvaro J. D.: Europäisches Mahnverfahren. Köln, Heymanns, 2005. 154.
[19] Kamatok és járulékok nélkül számítandó. Fabian, Anna Katharina: Die Europäische Mahn Verfahrensverordnung im Kontext der Europäisierung des Prozessrechts. München, Jenaer Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, 2010. 54. és 57.; Pérez-Ragone: i. m. 111-112.; Vö. Kodek, Georg E.: Das Mahnverfahren in Österreich. In: Orders for Payment in the European Union (Eds. Rechherger, Walter H.-Kodek, Georg E.), The Hague, Kluwer, 2001. 76.
[20] Bauer-Joham-Kollmann: i. m. 211-212.; Fabian: i. m. 61.
[21] Lásd: Sujecki, Bartosz: Mahnverfahren. Heidelberg, C. F. Müller, 2007. 192-196.; Vollkommer, Max: Mahnverfahren in Zöller Zivilprozessordnung. Köln, Verlag Dr. Otto Schmidt, 2010.1527-1528.; Fabian: i. m. 48.
[22] Lásd részletesebben: Vollkommer: i.m. 1566-1567.
[23] Fabian: i. m. 54.
[24] Crifó: i. m. 249.
[25] Bauer-Joham-Kollmann: i. m. 207-208.
[26] Ebenbichler: i. m. 68-69.; Fabian: i. m. 67-68.
[27] Green Paper on European order for payment procedure and on measures to simplify and speed up small claim litigation. COM(2002)746, Nr. 3.2.1
[28] Stürner: i. m. 152.
[29] Fabian: i. m. 41-42. és 57.; Gundlach: i. m. 74.
[30] Fabian: i. m. 42.
[31] Gundlach: i. m. 102.
[32] Bauer-Joham-Kollmann: i. m. 203-204. és 206.
[33] Bunge, Jürgen: Zivilprozess und Zwangsvollstreckung in Frankreich und Italien. Berlin, Duncker & Humblot, 2008. 167.
[34] Gundlach: i. m. 90.
[35] Gundlach: i. m. 95.
[36] Ifj. Gálos György: A fizetési meghagyás újjászületése az európai közösségi jogban. In: 50 éves a Polgári perrendtartás (Szerk. Kengyel Miklós). Pécs, Dialóg Campus, 2003.42.
[37] Fabian: i. m. 70.
[38] Green Paper Nr. 3.2.2
[39] Ifj. Gálos: i. m. 42.
[40] Gundlach: i. m. 109.
[41] Ebenbiehler: i. m. 64.; Crifó: i. m. 209.
[42] Fabian: i. m. 64.; Prutting: i. m. 511.
[43] Bunge: i. m. 81.
[44] Fabian: i. m. 64.; Bunge: i. m. 80.
[45] Fabian: i. m. 41.
[46] Gundlach: i. m. 90.
[47] Green Paper Nr. 3.2.3; Stürner: i. m. 151-152.
[48] Gundlach: i. m. 74.
[49] Perez Morales-Mónica-Galdana: The Spanish Order for Payment Procedure. In: Common Law - Civil Law. The Future of Categories of the Future (Eds. Chase, Oscar et al.). Toronto, International Association of Procedural Law, 2009. 228.; Crifó: i. m. 247.; Pérez-Ragone: i. m. 154.
[50] Bauer-Joham-Kollmann: i. m. 206.
[51] Harsági, Viktória: The notarial order for payment procedure as a Hungarian pecularity. In: Festshrift Kaissis (Eds. Geimer, Reinhold-Schütze, Rolf A.). München, Sellier, megjelenés alatt
[52] Lásd: Sujecki: i. m. 15. és 86.; Vollkommer: i. m. 1528.
[53] Fabian: i. m. 41. és 54-55.; Vollkommer: i. m. 1520. és 1528.; Sujecki: i. m. 16-18.
[54] Pérez-Ragone: i. m. 112.
[55] Crifó: i. m. 209.
[56] Schmidt, Stephanie: Civil Justice in France. Tokyo, Jigakusha, 2010. 190.; Gundlack: i. m. 85.
[57] Fabian: i. m. 64.
[58] 5000 euró pertárgyértékig a giudice di pace jár el. Caratta, Antonio: Special Summary Proceedings. In: Civil Justice in Italy (Eds. De Cristofaro, Marco-Trocker, Nicoló). Tokyo, Jigakusha, 2010.195.
[59] Bunge: i. m. 167.; Gundlack: i. m. 90.; Markus, Alexander: Zahlungsbefehl als Mahntitel nach dem revidierten Lugano-Ubereinkommen. In: Internationaler Zivilprozess 2011, Zusammenspiel des revLugÜ mit dem revSchKG und der schweizerischen ZPO (Hrsg. J. Kren Kostkiewicz, A. R. Markus-R. Rodriguez). Bern, Stämpfli, 2010. 65.
[60] Fabian: i. m. 71-72.
[61] Gundlack: i. m. 103-104.; Fabian: i. m. 79.
[62] Gundlack: i. m. 96.
[63] Bauer-Joham-Kollmann: i. m. 203-204. és 209.
[64] Sujecki: i. m. 93.
[65] Ezekben a jogrendszerekben a fizetési meghagyásos eljárásban a gemeinrechtliche Exekutiv- ill. Urkundenprozess élt tovább. Stürner: i. m. 152.
[66] Green Paper Nr. 3.1.1
[67] Green Paper Nr. 3.1.1
[68] Ifj. Gálos: i. m. 40.
[69] Ifj. Gálos: i. m. 41.
[70] Heß: i. m. (1. jegyzet-2002) 341.; Hess: i. m. (7. jegyzet) 557.; Ifj. Gálos: i. m. 42.
[71] Pernfuß: i. m. 60.
[72] Vö. Crifó: i. m. 105.
[73] Pernfuß: i. m. 60-61.
[74] Fabian: i. m. 66.
[75] Crifó: i. m. 209-210.
[76] Gundlack: i. m. 86-87.
[77] Gundlach: i. m. 93.
[78] Crifó: i. m. 232.
[79] Fabian: i. ra. 74.
[80] Caratta: i. m. 194-195.; Bunge: i. m. 167.
[81] Caratta: i m. 193-194.
[82] Perez-Ragone: i. m. 154.
[83] Gundlach: i. m. 104.
[84] Perez Morales: i. m. 227.; Gundlach: i. m. 105.; Crifó: i. m. 247.; Perez-Ragone: i. m. 154.
[85] Fabian: i. m. 82.
[86] Nikolopoulos, G.: Order for Payment in Greece. In: Orders for Payment in the European Union (Eds. Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E.), The Hague, Kluwer, 2001. 165.
[87] Gundlach: i. m. 97-99.
[88] Selbmann, Ralf H.: Das Mahnverfahren. Außergerichtlicher und gerichtlicher Forderungseinzug und konventionelles und automatisiertes Mahnverfahren. Freiburg, Haufe, 2005. 63.
[89] Fabian: i.m. 43. és 81.
[90] Lásd: Sujecki: i. m. 36.
[91] Rosenberg, Leo-Schwab, Karl Heinz-Gottwald, Peter: Zivilprozessrecht. München, Beck, 2010. 943.
[92] Lásd: Sujecki: i. m. 37.
[93] Fabian: i. m. 57-58.
[94] Pérez-Ragone: i. m. 113.; Lásd részletesebben: Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Mahnverfahren im Vergleich zu den Mahnverfahren in Deutschland und Österreich. Gottmadingen, Jenaer Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, 2007. 90-92.
[95] Fabian: i. m. 58-59.
[96] Bauer-Joham-Kollmann: i. m. 210.
[97] Bauer-Joham-Kollmann: i. m. 211.
[98] Kodek: i. m. (19. jegyzet) 481.
[99] Salten, Uwe-Grave, Karsten: Gerichtliches Mahnverfahren und Zwangsvollstreckung. 2. Aufl. Köln, Verlag Dr. Otto Schmidt, 2005. 34.
[100] Green Paper Nr. 3.3.4.4
[101] KaYmierski, Miroslaw-Schäffer, Matthias: Das elektronisches Mahnverfahren in Polen. Kézirat. 1.
[102] Gundlach: i. m. 86.
[103] Fabian: i. m. 56. és 69.; Kodek: i. m. 83-85.
[104] Salten-Gräve: i. m. 34.
[105] Így pl. Németországban Salten-Gräve: i. m. 14-16. (ld. még II. 3. alcím alatt írtak) Az új lengyel elektronikus fizetési meghagyásos eljárásokat is az egyik lublini bíróságra koncentrálták. KaYmierski-Schäffer: i. m. 1.
[106] Meyer-Berger, Melanie: Mahnverfahren und Vollstreckung. Probleme und Entwicklungen aus nationaler und europäischer Sicht. Hamburg, Verlag Dr. Kovaé, 2007. 186-187.
[107] Pernfuß: i. m. 59.
[108] Stürner: i. m. 152.
[109] Prütting: i. m. 511.; Lásd részletesebben: Rechberger, Walter H.-Schrammel, Ursula: Das österreichische Mahnverfahren als Vorbild für die Verordnung zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens (VO [EG] Nr. 1896/2006). In: Halűk Konuralp anisina armadan: Gedächtnisschrift für Halűk Konuralp. (Ed. Yayin Kurulu). Ankara, Yetkin Yayinlari, 2009. 466. és 469.
[110] Fabian: i. m. 53.; Pérez-Ragone: i. m. 110-111.
[111] Fabian: i. m. 60.
[112] Markus: i. m. 60-61.
[113] Bauer-Joham-Kollmann: i. m. 214. és 217.
[114] Schmidt: i. m. (56. lj.) 191.; Gundlach: i. m. 87.
[115] Lásd részletesebben: Harsági, Viktoria: Kézbesítés a polgári jogvitákban határok nélkül. Budapest, HVG-ORAC, 2010. 32-34.
[116] Heß: i. m. (1. jegyzet-2002) 341.; Hess: i. m. (7. jegyzet) 558.
[117] Ebenbichler: i. m. 67.
[118] Bunge: i. m. 81.; Gundlach: i. m. 88.
[119] Az ellentmondással meg nem támadott és végrehajthatóvá nyilvánított fizetési meghagyás ellen már csak szűk körben lehet élni a "tierce Opposition" vagy "pourvoi en Cassation" elnevezésű jogorvoslatokkal. Ebenbichler: i. m. 68.
[120] Gundlach: i. m. 89.
[121] Pérez-Ragone: i. m. 154.
[122] Crifó: i. m. 2470150248.
[123] Gundlach: i. m. 106.
[124] Fabian: i. m. 84.; Gundlach: i. m. 106-107.
[125] Diamantopoulos, Georgios N.: Moderne Tendenzen im Recht des Mahnverfahrens unter dem Einfluß der Rechtsprechung des EuGH - Luxemburg und des Entwurfs einer gemeinsamen europäischen Zivilprozeßordnung. In: Festschrift für Kostas E. Beys dem Rechtsdenker in attischer Dialektik. Band 1. (Hrsg. Nakamura, Hideo-Fasching, Hans W.-Gaul, Hans Friedhelm-Georgiades, Apostolos). Athen, Ant. N. Sakkoulas Verlag Eunomia Verlag, 2003. 286.
[126] Gundlach: i. m. 85. és 99-100.; Nikolopoulos: i. m. 167.
[127] Crifó: i. m. 231-232.
[128] Caratta: i. m. 195.
[129] Fabian: i. m. 75.
[130] Markus: i. m. 63.
[131] Gundlach: i. m. 94.; Crifó: i. m. 233.
[132] Bunge: i. m. 168.; Gundlach: i. m. 94.
[133] Gundlach: i. m. 94.;Bunge: i. m. 168.; Pérez-Ragone: i. m. 65-66.
[134] Lásd: Sujecki: i. m. 54.
[135] Kormann: i. m. 143 144.; Fabian: i. m. 45-46.; Lásd Thomas, Heinz-Putzo, Hans: Zivilprozessordnung. München, Beck, 2008. 953.
[136] Fabian: i. m. 48.
[137] Vö. Thomas-Putzo: i. m. 965.; Fabian: i. m. 47.; Lásd: Sujecki: i. m. 58.; Vollkommer: i. m. 1561-1562.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest).
[2] A Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült.
Visszaugrás
