Kiváló kollégámmal, Gaál Jánossal az elmúlt másfél évben több, mint száz jegyzőt és ügyintézőt szólítottunk meg komplex, összehasonlító szemléletű birtokvédelmi és állatvédelmi hatósági témájú előadásainkkal, melyeket részben egy cég szervezett, részben meghívásokra mentünk az ország közelebbi és távolabbi tájaira. Ezeknek mindig az a legjobb része, amikor a kérdezési lehetőség egy nagy közös, időnként bekiabálós, időnként vitatkozós ötletelésbe, kerekasztalba megy át. Az egyik ilyen előadáson merült fel jelen írás témája, ezúton is köszönöm az ötletet a vitapartnereknek.
A speciális és generális prevenciós hatást jellemzően a büntetőjognak titulálják, leegyszerűsített lényege szerint: egyrészt az elkövető legyen biztos benne, hogy cselekményének lesz jogkövetkezménye és az állam szervei lecsapnak rá, másrészt az egyéni konkrét felelősségre vonáson túl társadalmi üzenete is legyen a szankciónak.
Van-e értelme a közigazgatási jogba tartozó állatvédelmi szabályok kapcsán ilyenről beszélni?
Az állatkínzás büntetőjogi tényállása nem keretdiszpozíció, - vagyis azzal ellentétben, ahogyan például a közlekedési bűncselekményeknél a KRESZ, állatkínzásnál az állatvédelmi törvény - nem tölti ki tartalommal a tényállást (de segíthet értelmezni, főleg azóta például, hogy 2022 januárjától a szaporítás állatkínzást is kimeríthet, ha azt más feltételek hiánya mellett a jó gazda gondosságának hiányában követik el). A jó gazda gondossága jogi fogalmának szakmai tartalommal való kitöltéséről már írtunk korábban közös cikket Márton Attilával az FCI PR-szakértőjével, kutyás újságíróval a Jegyző és Közigazgatás hasábjain (lásd: XXIV. évfolyam, 2. szám, 15. o.), és tervezünk egy másik, szintén a jó gazda gondosságával foglalkozó cikket még idén - Antal Gábor, klinikai pszichológussal, krízisintervenciós szaktanácsadóval - a minél szélesebb fókusz megszerzése érdekében.
Miért van értelme a speciális és generális prevencióról beszélni egy közigazgatási jogágba tartozó jogszabály alkalmazása kapcsán? Azért, mert ha feltesszük a kérdést, hogy van-e az állatvédelmi bírságnak elrettentő ereje, úgy a lehetséges válaszok kimunkálásában sokat segíthet.
Van-e tehát az állatvédelmi bírságnak elrettentő ereje? A legcinikusabb válasz szerint nincs, ugyanis a ki nem szabott bírságnak nem lehet elrettentő ereje.
Rengeteg helyen az országban hozzá sem kezdenek a kiszabásához vezető folyamathoz, ennek pedig több oka lehet. Sok esetben megsajnálják az állattartót. Ilyet láttunk nem egyet az elmúlt pandémiás időszakban, ahol például a családi vadasparkban, állatsimogatóban ellenőrzést tartó hatósági állatorvos "megsajnálta" az üzemeltetőt, és nem kötelezte új, korszerű, a jogszabályi háttérnek megfelelő kifutók, bemutatóhelyek létesítésére. Miért? "Szegényeknek nem volt bevétele a járvány alatt". Hozzá kell tenni, hogy az ilyen helyeken sok esetben képmutató módon a belépődíjakat mint adományt kezelik, amit a látogatók jóval szívesebben adnak, mert nem a szolgáltatás árát érzik benne, hanem a segítséget a bemutatott állatok fenntartásához (ami, ha belegondolunk, gyakorlatilag ugyanaz, a belépődíj fő funkciója is a létesítmény fenntartása lenne). Meglepődnénk, ha tudnánk, hogy mennyi "adományt" gyűjt össze egy ilyen hely havonta.
Az állatok érdekeinek kirekesztése azért sajnálatos, előtérbe helyezve sokszor álságosan, képmutatóan a szociális vonalat, mert az állatvédelmi hatósági eljárás fókuszpontja mégiscsak az állat. Más hatósági ellenőrzésekhez vagy hatósági eljárásokhoz képest itt kizárólag azt keressük, hogy milyen megoldással lehet az állatnak jobbá tenni a sorsát. Ha emberek szorulnak segítségre, nyilván annak is megvannak a megoldási lehetőségei. Az is előfordulhat, hogy az állattartó sorsának megjavítása közvetlen következményekkel jár az állat sorsának megjavítására is, de ez éppen ugyanúgy nem közvetlenül összevonható két halmaz, mint ahogyan a nemfizető bérlőt sem zárjuk ki automatikusan a bérleményéből, hanem kipereljük belőle a kintlévőséget. Eléggé megúszós munkavégzés az, ahol vélt vagy valódi okokra hivatkozva, sajnálkozásból nem indul meg a felelősségre vonás. A rossz szociális vagy más humán háttérnek, esetleg rossz gazdasági döntések sorozatának nem lehet az a következménye, hogy elengedjük a rossz állattartás következményeit. Ennek ugyanis nemcsak az adott egyedi ügyben van jelentősége, hanem folyamatos rossz tartási körülmények esetén nincs meg az az állattartói előélet sem, amely kapcsán a következő ügyben már jóval szigorúbb büntetést is ki lehet(ne) szabni.
Fontos mellékszál még, hogy nemcsak a jogszabályi kötelezettség, de a józan ész miatt is a példa szerint hozott vadasparkokat, állatsimogatókat (de például az új jogszabály szerint a gyepmesteri telepeket is) olyan pénzügyi-gazdasági (és konkrét fizikai: pl. takarmány) tartalékokkal kell megtervezni, amivel felkészülnek a nem várt, vis maior helyzetekre. Ez nyilvánvalóan nem egy gyár ugyanis, ahol leállítjuk a termelést, amíg jobb idők nem jönnek. Ilyen módon tehát egy váratlan helyzet önmagában nem lehet indok a felmentésre.
Nemrég "szerencsém" volt önkéntes munkám során egy olyan jogesethez, ahol kisebb méretű haszonállat-tartó telepen a férj covidos lett, a feleség gyermeket szült (a további állatgondozók egészségügyi státuszáról nem volt tudomásunk). Több hetes éhezés után a szarvasmarhák többsége elpusztult, több kutya (köztük több idős példány is) pedig csak annak köszönhetően nem halt éhen, hogy szabad kijárásuk volt a telepről, a testfelépítésük a szokásosan használt kondíciótáblázaton mindenesetre nem kaphatott volna nagyobb értéket a kettesnél. A szakértőként felkért (!) hatósági állatorvos a büntetőeljárásban végig azt hangsúlyozta (érthető okból: korábban pénzért szolgáltatásokat nyújtott a te-
- 21/22 -
lepen), hogy az állattartók önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy nem tudták ellátni az állatokat. Az idős kutyával kapcsolatban megjegyezte, hogy a kedvezőtlen kondíció egy idős kutyánál többfajta okon is alapulhat (tehát gyakorlatilag jósgömbje segítségével alakította ki a szakvéleményét): például idős korban előfordulnak felszívódási zavarok, daganatos betegségek, immunhiányos állapot stb., amely megnehezíti a takarmány hasznosulását. Természetesen a felszívódást leginkább az szokta akadályozni, ha nincs mit felszívni. A súlyos eljárásjogi hibára épülő, eljárást megszüntető rendőrségi döntés ellen az ügyészség befogadta a jogsegélyszolgálatunk segítségével elkészített panaszt az állatvédő szervezet részéről, és új eljárásra utasította a rendőrséget azzal, hogy jogszerűen rendeljen ki névjegyzékből olyan szakértőt, akinél megvannak a szakképesítés feltételei (leszögezte: ez nem lehet hatósági állatorvos, ahogyan ez sajnos a mindennapokban leginkább előfordul, eljárási hibák százait okozva országszerte, kockáztatva a jogszerű, végrehajtható döntés meghozatalát). Tisztázta az összeférhetetlenség okait és arra is külön felhívta a figyelmet, hogy az esetleges emberi tényező (a házaspár egészségügyi gondjai) a büntetéskiszabás körében az enyhítő körülmények között vehető figyelembe, de semmiképpen nem jelent előzetesen teljes felmentést a cselekmény alól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
