Az utóbbi időben a magyarországi versenyügyek közigazgatási bírósági felülvizsgálatával összefüggésben számos eljárásjogi kérdés kapcsán (pl. ügyintézési idő túllépése, elévülés, 10%-os bírságmaximum értelmezése) felmerült a versennyel kapcsolatos közérdekvédelem szintjének kérdése. Pontosabban az, hogy a felülvizsgálati bíróságoknak mennyiben kell ezt figyelembe venniük. Az Európai Bíróság az európai versenyjog nemzeti alkalmazásával összefüggésben felmerülő eljárásjogi kérdések értelmezése kapcsán megköveteli a hatékony érvényesülés szempontjának mérlegelését. Jelen tanulmányban egyrészt bemutatom, hogy ez a magyar közigazgatási bíráskodásból is levezethető, illetve amellett érvelek, hogy indokolt lenne, ha a tisztán magyar jogalapon folyó versenyügyekben felmerülő eljárásjogi kérdésekben is egyfajta minimum sztenderdként lenne elfogadva az Európai Bíróság vonatkozó gyakorlata, ha az természetesen a magyar szabályozási körülmények között értelmezhető. Konkrét példákon keresztül mutatom be, hogy az Alkotmánybíróság és a jogalkotó már elfogadta, hogy az Európai Bíróság joggyakorlata egyfajta minimum szintet jelent a hazai versennyel kapcsolatos közérdekérvényesítés terén.
Az európai versenyjog az Európai Unió jogának egyik legmarkánsabb, tagállamokban is közvetlenül és átfogóan alkalmazott területe. Ennek oka, hogy az európai versenyjog az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz.) 3. cikk (3) bekezdése és a Szerződésekhez csatolt 27. sz. jegyzőkönyv alapján az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzésének, az egységes belső piacnak az egyik legfőbb biztosítéka.[1] Az EUSz. 3. cikk (3) bekezdése alapján az EU célja az egységes belső piac létrehozása. A Szerződésekhez csatolt 27. sz. jegyzőkönyv alapján pedig a belső piac olyan rendszert foglal magában, amely biztosítja azt, hogy a verseny ne torzuljon. Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 119. cikk (1) bekezdése értelmében az EUSz. 3. cikkében meghatározott célok (itt: belső piac) megvalósítása érdekében a tagállamok és az Unió tevékenysége - a Szerződésekben előírtak szerint - magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika bevezetését, amely a tagállamok gazdaságpolitikájának szoros összehangolásán, a belső piacon és a közös célkitűzések meghatározásán alapul, és amelyet a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban valósítanak meg. Mindezek alapján az EU versenyjoga az EU, mint gazdasági integráció egyik legfontosabb biztosítéka az egységes belső piac előmozdítása érdekében, amely egyúttal az európai fogyasztók összességét is védi.
Az Európai Unió Bírósága gyakorlatában a fentiek alapján nem meglepő módon több szinten is biztosítja az Európai Unió versenyszabályai hatékony érvényre juttatását.[2] Ezek közül egy, az Európai Unió versenyjoga nemzeti szintű alkalmazásának hatékonysági követelménye (effective enforcement)[3] tagállami szinten is alkalmazandó.[4] Ez a követelmény a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK tanácsi rendeletbe[5] foglalt EU versenyjog hatékony jogalkalmazásának biztosításából fakad az Európai Unió Bíróságának gyakorlatában.[6] Az Európai Bíróság az Európai Unió versenyszabályai hatékony alkalmazása szempontjából kiemelkedő jelentőséget tulajdonított az 1/2003/EK rendelet 35. cikk (1) bekezdésének, amelynek értelmében "a tagállamok úgy jelölik ki a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásáért felelős versenyhatóságot vagy versenyhatóságokat, hogy e rendelet rendelkezéseit hatékonyan betartsák". Az Európai Bíróság az 1/2003/EK rendelet ezen rendelkezéséből vezette le, hogy a tagállami versenyhatóságok és bíróságok kötelesek az EUMSz. 101. és EUMSz. 102. cikkek közérdekből történő, hatékony alkalmazására, amikor a tényállás az uniós jog hatálya alá tartozik.[7] Az Európai Unió versenyszabályai hatékony alkalmazásának elve ("effective application of Artic-
- 31/32 -
les 101 TFUE and 102 TFUE"; "l'application effective des articles 101 TFEU et 102 TFEU")[8] alapján az uniós versenyjogot végrehajtó nemzeti szabályok értelmezését az Európai Bíróság szerint a versenyjog sajátosságaihoz és e jog szabályainak az érintett személyek általi alkalmazása céljaihoz kell igazítani annak érdekében, hogy ne sérüljön az uniós versenyjogi szabályok teljes érvényesülése ("not to prejudice the full effectiveness of the EU competition law rules").[9]
Az Európai Bíróság gyakorlata szerint effective enforcement követelménye azt jelenti, hogy a nemzeti szabályozás értelmezése nem veszélyeztetheti az uniós versenyjogi szabályok nemzeti versenyhatóságok általi hatékony alkalmazását.[10] Ennek a mércéje pedig az, hogy a nemzeti szabály értelmezése nem jár-e az EU versenyjogot sértő cselekmények büntetlenségének rendszerszintű kockázatával.[11] A büntetlenség rendszerszintű kockázatának megítélése (mint tehát az EU versenyszabályai hatékony alkalmazási elvét sértő nemzeti értelmezések vizsgálati kerete) kapcsán az Európai Bíróság különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy "az uniós versenyjog hatálya alá tartozó ügyek főszabály szerint összetett ténybeli és gazdasági elemzés elvégzését teszik szükségessé. Így a nagy bonyolultságot mutató esetek jelentős számában az ilyen aktusok, amelyek szükségképpen meghosszabbítják az eljárás időtartamát, elengedhetetlennek bizonyulhatnak."[12]
A büntetlenség rendszerszintű kockázatának megítélése az Európai Bíróság gyakorlatában a tagállami bíróság feladata, és köteles ezt az EU versenyjog hatékony érvényesülését biztosító értelmezéssel elhárítani.[13] Egy olyan területen ugyanis, mint a versenyszabályok megsértésének megállapítása és a bírságkiszabás, amely komplex jogi és gazdasági mérlegelést igényel, a kockázat puszta léte is elég lehet ahhoz, hogy veszélyeztesse a nemzeti versenyhatóságoknak a rendelet alapján az EUMSz. 101. és 102. cikk hatékony alkalmazásának biztosításával kapcsolatos különös kötelezettsége teljesítését.[14]
Észrevehetjük, hogy a hatékony érvényesülés elvének ezen megnyilvánulási formája olyan nemzeti jog által szabályozott eljárási kérdések kapcsán jelentkezik, amelyek az Európai Unió versenyjogának nemzeti alkalmazásával összefüggésben merülnek fel. Erre példa, amikor az Európai Bíróság az Európai Unió jogát olyan tisztán nemzeti jog által szabályozott eljárási kérdésekre alkalmazta, mint a versenyügyekre vonatkozó elévülés,[15] vagy iratbetekintés,[16] amely ügyekben egyébként lényeges, hogy az alapeljárás EU versenyjogi alapon folyjék.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az Európai Unió versenyjoga hatékony alkalmazásának elve (amely az 1/2003/EK rendeletből fakad) azt a követelményt támasztja a nemzeti bíróságokkal szemben, hogy hárítsák el az EU versenyjoga nemzeti alkalmazása során felmerülő eljárásjogi kérdések olyan értelmezését, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tehetik az európai versenyjog szabályainak alkalmazását.[17] Ennek megítélése szempontjából a lényeg, a büntetlenségének rendszerszintű kockázatának veszélye, amely megnyilvánulhat például a szankciószabás szisztematikus akadályozásában.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
