Az anyagi jogerő célja - stratégiai értelemben - a jogviták gordiusi csomójának átvágása. Taktikai fegyverként szolgálhat jogi támadások kivédésére is. Lehetséges-e azonban, hogy a csomót átvágó, illetve a támadást kivédő kardnak van egy másik éle is, mely a jogviták lezárása helyett inkább azok eszkalálásával fenyeget? Ezt a veszélyt idézi föl a Kúria ítélt dologgal kapcsolatos joggyakorlatának alakulása.
A vitatható joggyakorlat a BH 2015.230. számon közzétett eseti döntésben kristályosodott ki, amely szerint "ha a felperes az anyagi jog szerint őt megillető követelésének csak egy részét érvényesíti, a többletre, a nem érvényesített követelésrészre nem terjed ki az ítélet jogereje". A döntés alapjául fekvő ügyben a felperes 1 500 000 Ft kártérítés iránti keresetével eredetileg a felek által kikötött választottbírósághoz fordult. A felperes azt kérte a választottbíróságtól, hogy közbenső ítéletben mindenekelőtt keresetének jogalapjáról döntsön, és fenntartotta jogát arra, hogy ennek ismeretében kereseti követelését fölemelje. A választottbírói tanács azonban nem hozott közbenső ítéletet, hanem a jogalappal együtt a kereset összegszerűségét is elbírálva megítélte a felperesnek az általa követelt 1 500 000 forintot. Megjegyezte, hogy a kár összege ennél számottevően nagyobb is lehet, a választottbíróság azonban nem terjeszkedhetett túl a kereseti kérelmen. A felperes a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt a rendes bírósághoz fordult azon az alapon, hogy a közbenső ítélet iránti kérelmének elutasítása gyakorlatilag megakadályozta őt teljes kártérítési igényének érvényesítésében. Érvénytelenítési keresetét a Kúria elutasította, ítéletében ugyanakkor rámutatott, hogy "a választottbírósági ítélet a felperes keresetének a jogalapját állapította meg, ebben és a követelésének egy része tekintetében állt be a res iudicata hatás". A felperes pedig nincs elzárva a fenti összeget meghaladó követelésének érvényesítésétől.
Ennek nyomán a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben több mint 14 millió forint tőkekövetelés és annak járulékai iránt. (A felek ugyanis jogvita esetére a választottbíróság mellett a fizetési meghagyásos eljárás alkalmazhatóságáról és az ellentmondás esetén eljáró rendes bíróságról is megállapodtak.) Az eljárás perré alakult, a pert azonban az elsőfokú bíróság ítélt dologra hivatkozással megszüntette, és ezt a végzést a másodfokú bíróság is helyben-
- 14/15 -
hagyta. A jogerős döntés szerint a választottbírósági ítélet nemcsak a követelés jogalapjáról, hanem összegéről is rendelkezett, így a döntés a felperes igényét kimerítette. Az anyagi jogerő alapja a felperes által érvényesített jog - jelen esetben a kártérítési igény -, így nincs jelentősége annak, hogy a jogon alapuló igénynek ténylegesen mekkora részét érvényesítette a felperes. A jogfenntartás intézményét pedig nem ismeri a Pp., így az nem alkalmas arra, hogy a választottbírósági ítélet anyagi jogerejét áttörje.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljáró kúriai tanács - mely azonos volt a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének ügyében ítélkezővel - azonban másként látta: Álláspontja szerint "a keresettel érvényesített jog" csak azt a követelésrészt foglalja magában, melyre a felperes keresete kiterjed. "Amennyiben tehát a fél az eredetileg benyújtott keresetében az anyagi jog szerint őt megillető követelésének nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet jogereje nem zárja ki az új eljárás megindítását az alperessel szemben a még el nem bírált követelésrész tekintetében." A Kúria azt is kimondta, hogy "az újonnan megindítható perben a követelés jogalapja már nem vizsgálható, csak az, hogy az eredetileg megítélt összegen felül az elbírált jogviszonyból megilleti-e még az új keresetben érvényesített összeg a felperest". A Kúria ezért a jogerős permegszüntető végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a kereset érdemi elbírálására utasította.
Lezárta vagy eszkalálta a jogvitát a Kúria ítélt dologgal kapcsolatos álláspontja?
Az ítélt dolog fogalmát a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja és 229. § (1) bekezdése úgy határozza meg, mint "a keresettel érvényesített jog tárgyában" "ugyanabból a ténybeli alapból" "ugyanazo[n] felek között" hozott jogerős ítéletet. A törvényszöveg tehát a felek, a tények és az érvényesített jog azonosságát követeli meg a res iudicata megállapításához. Mint a Kúria helyesen rámutatott, a fenti ügyben "a felek és a tényalap a választottbírósági eljárásban és a fizetési meghagyással indult [...] eljárásban is azonos" volt, így csak azt kellett vizsgálni, mi minősült a "keresettel érvényesített jognak". Az első- és másodfokú bíróság álláspontja szerint a keresettel érvényesített jog a kereset alapjául szolgáló alanyi jog egésze volt, így az ugyanezen jog alapján másodízben benyújtott keresetre kihatott az előzményper anyagi jogereje. A Kúria szerint viszont az érvényesíteni kívánt jog azonosságát nem lehetett megállapítani, mert a választottbíróság és a rendes bíróság előtt peresített jog az adott jogviszonyból származó követelés más-más részére vonatkozott.
Az ítélt dolog törvényi fogalma önmagában mindkét értelmezést megengedi. A következőkben röviden áttekintjük, melyik értelmezést fogadta el a magyar jogirodalom és joggyakorlat.
A magyar jogirodalom eddig kevéssé foglalkozott a kérdéssel. A Kúriának a fenti ítélet indokolásához egészen Farkas József 1976-os monográfiájáig kellett visszanyúlnia. Farkas ebben elismeri, hogy a jog azonosságának megállapítása a res iudicata alkalmazásának legneuralgikusabb pontja; néhány támpontot azonban megjelöl. Ezek közül a legfontosabb, hogy jogerő csak "a kereset tárgyában hozott ítéleti döntéshez [...] fűződik". A kereseti kérelem Farkas szerint nemcsak az az alapján hozott ítéletnek, hanem az ítélet anyagi jogerejének is korlátja. Nem lehet ítélt dolog az az igény, melyre az előzményper alapjául szolgáló kereset nem terjedt ki. Farkas ebből vezeti le azt a - Kúria által is idézett - megállapítását, hogy "ha csak követelésrészt érvényesít a felperes, ilyenkor a többletre, a nem érvényesített követelésrészre nem terjed ki az ítélet jogereje" (Farkas József: A jogerő a magyar polgári peres eljárásban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1976. 75-78. o.)
Eltérő álláspont körvonalazódik Simon Károly László 2009-es tanulmányából. Azért csak körvonalazódik, mert a cikk tulajdonképpen nem az ítélt dolgot, hanem a perfüggőséget tárgyalja. Tekintettel azonban arra, hogy a két jogintézmény alkalmazását a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja nagyon hasonló feltételekhez köti, a szerző álláspontja véleményem szerint a res iudicatára is kiterjeszthető. Márpedig Simon szerint a perfüggőség megállapításának - és így a később indult per megszüntetésének - nem akadálya, ha az azonos ténybeli alapból származó azonos jogsérelem orvoslására irányuló keresetek összeg-szerűségükben eltérnek egymástól. (Simon Károly László: A perhalmozás tilalma: a perfüggőség a polgári eljárásban. Magyar Jog 2009/12. 750. o.) Erre Simon számos példát hoz az ítélkezési gyakorlatból. (Tolna Megyei Bíróság 1. Pf.20.411/2008/5.; Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.948/2008/11.; Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.616/2007/4.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
