"Barátom, Reklám úr veszélyes ember" - szólt az Illés zenekar dala 1969-ben. Most, négy évtizeddel később úgy tűnhet, "Reklám úr" jóval veszélyesebb mint valaha, hiszen a mögötte álló kereskedelmi érdekek szükségessé teszik a fogyasztók érdekeit következetesen védő jogi szabályozást. A szerző másképp gondolja: Pázmándi Kinga már hiánypótló jellegű műve előszavában világossá teszi, hogy véleménye szerint csak látszólagos az ellentét a reklámszakma kommunikációs céljai és a jog fogyasztókat, valamint versenytársakat védő szemlélete között.
A mű öt részre tagolódik. Az első, elméleti rész előbb kommunikációs és gazdasági, majd jogi szempontból közelíti meg a reklám, a "kereskedelmi beszéd" fogalmát. A második rész az uniós joganyagot, majd a szerző álláspontja szerint a versenytársak versenyjogi védelme és a fogyasztóvédelem közti fogalmi hidat képező összehasonlító reklámjog szabályozásában élen járó német modellt vizsgálja. A harmadik rész a magyar reklámjogot tekinti át: a történeti bevezetés és a hatályos szabályozás vizsgálata után következik az összehasonlító reklám hazai szabályozásának elemzése. A mű negyedik része szervezeti és eljárási kérdéseket analizál, amelyet a következtetéseket levonó, helyenként kritikus szemléletű összegzés követ.
Az első részben a reklám fogalmának meghatározásáról, a reklámozás módszereiről, és annak eszközeiről kapunk áttekintést. Utóbbiak közül nagyobb teret szentel a szerző korunk új, és legnehezebben szabályozható kommunikációs felületének, a világhálónak. A jogi szabályozás felvezetéseként olvasható fogalmi meghatározást követően szerteágazó képet kaphatunk a reklám és az alkotmányos alapjogok kapcsolatáról, uniós, tagállami, és természetesen hazai szinten is. Itt a szerző alaposságáról tesz tanúbizonyságot az egyes államok alkotmánybíróságai, legfelsőbb bíróságai által hozott döntések, valamint a nemzetközi egyezmények vonatkozó passzusainak ismertetésével és azok elemzésével. A kereskedelmi szólásszabadság hazai állapotát jól szemlélteti a dohánytermékek reklámozásával kapcsolatos tilalom magyar szabályozását részletező alfejezet.
A téma elméleti megalapozását követően az egyes jogterületek szabályozását vizsgáló műveknél elvárható felépítést tapasztalhatjuk jelen műben is. Mielőtt a szerző a magyar jog vonatkozó területével ismertetné meg az olvasót, az Európai Unió, és egy, ezen a területen élen járó tagállami jogrendszer (esetünkben a német) vonatkozó joganyagába enged betekintést. Az uniós elsődleges jog vizsgálatakor hamar kiderül: az Unió a reklámszabályozás kérdését alapvetően tagállami hatáskörbe utalja, azzal a megkötéssel, hogy az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának elve itt is alkalmazandó. A Római Szerződés vonatkozó részeinek elemzését az Európai Bíróság gyakorlatának jogeseteken keresztül történő vizsgálata követi. Ennél bővebben foglalkozik a reklámszabályozással az unió másodlagos joga. Bár a reklámozással kapcsolatos első irányelv csak 1984-ben született meg, az ehhez vezető út már 1958-ban megkezdődött. Ezt követően fejezetenként sorra veszi a szerző az egyes speciális kérdésekről szóló jogforrásokat: a megtévesztő reklámokra vonatkozó, az összehasonlító reklámokra vonatkozó, a televíziós reklámokról szóló irányelveket, majd a tisztességtelen versennyel szemben fellépő, ún. "UPC-irányelvet", végül a dohányreklámok tilalmáról szóló irányelvet. Az első kettő elemzésénél megfigyelhető, hogy azokban nem különülnek el az elméleti-történeti és a jogszabályt tárgyaló részek, a szerző az irányelv vizsgálata közben kerít alkalmat az elméleti szintű összefüggések megismertetésére. A következő három irányelvnél ez a gondolatmenet háttérbe szorul, helyette a jogszabály elemzésre szorítkozik a könyv, ám azt kellő alapossággal teszi.
Az ezt követő fejezetben a német összehasonlító reklámokról szóló szabályozást ismerhetjük meg a német tisztességtelen verseny elleni törvény bemutatásán (UWG) keresztül. A szerző mindenekelőtt értelmezi a törvény 1. §-a által kimondott generálklauzulát, amelyet annak vizsgálata követ, hogy miképpen hatott a német szabályozásra az összehasonlító reklámokra vonatkozó 97/55 EGK irányelv, és hogy miként kellett ennek következtében 2000-ben újraszabályozni az UWG-t. A törvénybe ekkor beiktatott új fogalmakat: az összehasonlító reklám és a tisztességtelen összehasonlítás meghatározását is tartalmazza e fejezet, majd ennek alapos, elméleti összefüggésekben vizsgált elemzését olvashatjuk. Végül a jogsértéseket követő lehetséges szankciókra tér ki a szerző.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
