A 90-es évek közepe óta dolgozik a Hágai Nemzetközi magánjogi konferencia a Nemzetközi Hatásköri és Elismerési Egyezmény tervezetén. Az erre a célra felállított Különbizottság 1999 októberében előterjesztette "A bírósági hatáskörről és a polgári és kereskedelmi perekben hozott külföldi ítéletekről" szóló Hágai Egyezmény "előtervezetét" (a továbbiakban: HZÜ-E). Június végén zajlott le Hágában a Hágai Értekezlet tagállamai Diplomáciai Értekezletének első része (Tárgyalások). A 2001. év végére, a 2002. év kezdetére tervezett második részében fog sor kerülni az Egyezmény elfogadására.
Ez az értekezés feltárja az Előtervezet alapvonásait és megvilágít fontos részlettételeket.
Az Egyezménynek a célja az, hogy az egész világra kiterjedően egységesítse a döntési hatáskörnek (a HZÜ-E* 3-22. cikkelyek) a szabályait, vagyis azokat a rendelkezéseket, amelyek meghatározzák, hogy egy állam bíróságai nemzetközi tényállás esetében mikor rendelkeznek hatáskörrel. Meg akarja továbbá teremteni az egységet az ítéletek elismerésére és végrehajtására vonatkozó előírások (23-36. cikkelyek) között. Az Európán belüli területre ezek a szabályok nem látványosak: itt a Brüsszeli Hatásköri és Végrehajtási Egyezmény (EuGVÜ) és a Luganoi Párhuzamos Egyezmény (LugÜ) már évek óta még intenzívebb jogharmonizációt valósított meg, mint amilyent a Hágai Egyezmény Előtervezete irányoz elő. Egyebekben még nem világos, hogy mi minden fog még Európán belüli területen éppen a Hágai Egyezmény folytán megváltozni. Német szempontból az Egyezmény jelentőségét mindenekelőtt az Európán kívüli területre való vonatkozásban fejti ki.
Külföldi határozatok elismerése Németországban ez ideig a ZPO 328. §-a (1) bekezdésének 1. pontján hiúsult meg, ha a döntés helye államának bíróságai nemzetközi vonatkozásban nem bírtak hatáskörrel. Ennek meghatározásához azt a feltételes helyzetet kell megvizsgálni, ami fennállana, ha a külföldi bíróságnál egy német bíróságról volna szó. Ha ebben az esetben a bíróság a német szabályok alkalmazása esetén hatáskörrel rendelkeznék, ezt Németországban tiszteletben fogják tartani és a határozatot el fogják ismerni - úgynevezett tükörkép-elv.
A 25. cikkely (1) bekezdése kimondja, hogy csak azok az ítéletek esnek az Egyezmény megkönnyített elismerési és végrehajtási szabályai alá, amelyeket a 3-13. cikkelyekben egységesített hatáskörök egyike alapján bocsátottak ki. Ez a szabályozás a tükörképelvvel annyiban hasonlítható össze, hogy eszerint is előfeltétele az elismerésnek, hogy az első állam döntési hatásköre az elismerési állam oldaláról nézve is fennállott. A különbség azonban abban van, hogy erre nézve többé már nem az autonóm nemzeti jog kritériumai érvényesülnek, hanem az Egyezmény egységesített döntési hatáskörei az irányadók: a határozatot elismerik, ha a külföldi bíróság az Egyezmény szerint hatáskörrel bírt. Ez a hatáskör-elmozdulás szükségessé teszi a pontos odafigyelést arra, hogy szerződő államként milyen hatásköri szabályozásra áll rá.
Az Egyezményt tehát úgynevezett vegyes egyezményként szerkesztették meg: nem egységesítettek pausálisan valamennyi hatáskört, hanem egyes területeken maradnak a résztvevő államok számára szabad terek eltérő szabályozásokra. Ezért vettek bele az Előtervezetbe egy úgynevezett fehér jegyzéket az egységesített hatáskörökről (3-13. cikkely), egy úgynevezett fekete jegyzéket a megtiltott hatáskörökről (18. cikkely) és jelöltek ki egy úgynevezett szürke területet (17. cikkely). Ez utóbbi területen belül jogukban áll a szerződő államoknak, hogy bírósági hatásköröket nemzeti joguk szerint határozhassanak meg, amennyiben ezek a hatáskörök nem szerepelnek a fekete jegyzékben. Tiltott hatáskör alapján meghozott határozatot a 26. cikkely értelmében nem szabad sem elismerni, sem végrehajtani.
Az Egyezmény az 1. cikkely szerint polgári és kereskedelmi perekre terjed ki. Ki vannak zárva egyebek között az adó- és vámügyek, a közigazgatási ügyek, a személyi állapotra vonatkozó ügyek, a tartási kötelezettségek, az öröklési ügyek és a fizetésképtelenségi eljárás.
A 3. cikkely az illetékességet általánosan az alperes szokásos tartózkodási helye - ill. a vállalat székhelye szerint szabja meg. A 4. cikkely értelmében a felek illetékességi megállapodásai akkor vehetők figyelembe, ha azt írásban, olyan más hírközlési eszköz útján kötötték vagy igazolták, "amely a tájékoztatást későbbi felhasználás céljára hozzáférhetővé teszi" [4. cikkely (2) bek. b) pontja] - tehát interneten, a felek gyakorlatához vagy kereskedelmi szokáshoz igazodóan.
6. cikkely. Szerződések. A felperes keresetet indíthat annak az államnak a bírósága előtt, amelyben
a) ingó dolgok szállításánál ezeket egészben vagy részben leszállították;
b) szolgáltatások teljesítésénél ezeket egészben vagy részben el végezték;
c) az olyan szerződéseknél, amelyeknek tárgya mind ingó dolgok szállítása, mind szolgáltatások teljesítése, a súlypontot képező kötelezettségnek egészben vagy részben eleget tettek.
A rendelkezés a három megnevezett szerződéstípus számára a teljesítési hely szerinti illetékességet szabja meg. A tulajdonszerzésre és használat-átengedésre irányuló szerződéseknél az a) pont szerint a teljesítés helyét a szállítás helyeként határozzák meg (angolul: "the courts of a State in which (... ) the goods were supplied"). A fogalom ezzel egy tényleges jelleget nyer: Az a hely, amelyre az eladó a dolgot szállította vagy szállíttatta - anélkül, hogy ennek kapcsán anyagi jogi aspektusokat, mint költség- és veszélyviselés, érinteni kellene - és ez rendszerint az eladó telephelye lesz. Hogy mennyire kevéssé nyújt segítséget a lege causae szerinti minősítés, azt az EuGVÜ példája mutatja: ott egyszerűen "teljesítési hely"-ről van szó, anélkül, hogy a fogalmat közelebbről behatárolnák, és mivel a nemzeti jogokban a teljesítési hely egészen eltérő szabályozásaival találkozunk, az EuGH (az Európai Bíróság) nem hajlott autonóm értelmezésre.
Az előírás bemutatott pozitív aspektusai ellenére sok exportőr nem lesz elragadtatva attól, hogy a célországban viszonylag könnyen lesz perelhető. Ez a választottbírósági kikötések és a hatásköri megállapodások még erősebb elterjedéséhez fog vezetni.
A 7. cikkely lehetővé tesz egy fogyasztói hatáskört szokásos tartózkodási helyén, ha ő ott tette meg a szerződéskötéshez szükséges lépéseket, és az alperes tevékenységeit erre az államra koncentrálta - esetleg hirdetés útján. Az EuGVÜ és a LugÜ szóhasználatától eltérően a fogyasztói hatáskör csupán akkor nyílik meg, ha az alperes nem maga mint magánszemély cselekszik. Különben ez a privilegizálás nem volna helyénvaló. A 7. cikkely (2) bek. védi továbbá a fogyasztót akkor is, ha ő alperes. Az olyan szerződő fél, aki szak- vagy ipari tevékenységének keretei között cselekszik, a fogyasztót csak abban az államban perelheti, amelyben ennek szokásos tartózkodási helye van.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
