Írásunk első részében az állami támogatások kérdéskörét vizsgáltuk. Folytatásként jelen cikkünkben a helyi iparűzési adó EU-konformitását fejtjük ki részletesen.
A forgalmi adóztatás területén az európai közösségben a harmonizáció már a kezdetektől az integrációs célok között szerepelt, ugyanis egyértelmű volt, hogy azoknak az adóknak a harmonizációja kiemelt fontosságú, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak az árakra és a piacra. Egyértelmű volt, hogy a tagállamokban alkalmazott kumulatív vagy kaszkád típusú adóztatás, amely esetében nincs visszaigénylési lehetőség és az adó összege a termelési fázisok függvényében különböző lehet, nem verseny-semleges.[1]
A 91/680/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK hatodik irányelv (továbbiakban: hatodik HÉA irányelv) 33. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "Az egyéb közösségi rendelkezések, különösen a jövedéki termékek birtoklására, szállítására és ellenőrzésére vonatkozó általános, hatályban lévő közösségi rendelkezések sérelme nélkül, ezen irányelv nem akadályozza a tagállamokat biztosítási szerződésekre vonatkozó adók, a fogadásokra és szerencsejátékokra vonatkozó adók, a jövedéki adók, a bélyegilletékek és még általánosabban az olyan adók, illetékek vagy terhek fenntartásában vagy bevezetésében, amelyeket nem lehet forgalmi adóként jellemezni, feltéve ugyanakkor, hogy ezen adók, illetékek vagy terhek a tagállamok közötti kereskedelemben nem vezetnek alaki követelményekhez a határátlépéssel összefüggésben."
Annak eldöntése érdekében, hogy valamely adó, illeték vagy teher forgalmi-adó jellegű-e a hatodik HÉA irányelv 33. cikke szerint, különösen azt kell vizsgálni, hogy veszélyezteti-e a közös hozzáadottértékadó-rendszer működését azáltal, hogy a termékek és szolgáltatások forgalmát, valamint a kereskedelmi ügyleteket az említett adóra jellemzőhöz hasonló módon terheli.
E vizsgálat, értelmezés elvégzésére az előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bíróság hivatott. Az előzetes döntéshozatali eljárás minden nemzeti bírónak megadja azt a lehetőséget, hogy az előtte folyamatba tett ügyben olyan kérdéssel forduljon az Európai Bírósághoz, amely egy közösségi jogi norma értelmezésével vagy érvényességével függ össze. Az Európai Bíróság gyakran hangoztatja, hogy a nemzeti és az uniós bírói testületek között együttműködési viszony van, amely a közösségi jogi normák egységes alkalmazását hivatott biztosítani. Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a közösségi jog egységes értelmezését és alkalmazását úgy, hogy közben a nemzeti bíró is megőrzi autoritását. Az Európai Bíróság elé tehát kizárólag jogkérdés terjeszthető elő, és a bíróság arra ad választ, hogy egy norma tartalma miként értendő, arról nem dönthet, hogy az érintett normát milyen módon kell egy konkrét tényállásra alkalmazni, így végül az előterjesztés alapjául szolgáló nemzeti jogvitát a nemzeti bíróság döntése zárja le. Az Európai Bíróság előzetes döntéseinek főszabály szerint ex tunc hatálya van, hiszen a már fennálló jogi helyzetet kell egyértelművé tenni a segítségével. Ritkábban előforduló helyzet, hogy az Európai Bíróság az eljárás során meghozott döntését - az érintett jogkérdés messzebbre ható következményei miatt - kifejezetten a jövőre korlátozza.
A magyar helyi iparűzési adó (HIPA) tekintetében az Európai Bíróság előtt indult C-283/06. számú ügy alapeljárásának alperese több, a 2005. év során hozott határozatával helyben hagyta a különböző önkormányzati adóhatóságok által az alapeljárás felperesei ellen a 2005. évi HIPA-előleg megfizetésére vonatkozóan kibocsátott fizetési meghagyásokat. Az alapeljárás felperesei keresetet nyújtottak be a Zala Megyei Bírósághoz az említett közigazgatási határozatok ellen. Lényegében azt állították, hogy a határozatok jogszabálysértőek, mert 2004 májusától kezdődően a hatodik HÉA irányelv 33. cikkének közvetlen hatálya folytán nem volt adófizetési kötelezettségük. A Zalai Megyei Bíróság felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő két kérdést terjesztette a Bíróság elé.
"1) A [csatlakozási okmány] [...] [X. melléklete 4. fejezete 3. pontjának a) alpontja][2] [...] értelmezhető-e akként, hogy:
- Magyarország átmeneti mentességet kapott [a HIPA] fenntartására; avagy akként, hogy:
- a Csatlakozási szerződés a [HIPA-kedvezmények] fenntartásának lehetőségével elismerte Magyarország (átmeneti) jogát magának az iparűzési adónemnek a fenntartására is?
2) Amennyiben az Európai Bíróság válasza az 1) pontban foglalt kérdésre nemleges, [...] [a hatodik irányelv] [...] helyes értelmezése szerint mely ismérvek alapján minősül egy adófajta az [ezen] irányelv 33. cikkében említett nem forgalmiadó-jellegű adónak?"
A másik magyar vonatkozású, a C-312/06. számú ügy alapeljárásának alperese szintén helybenhagyta határozatában az illetékes önkormányzati adóhatóság által az alapeljárás felperese ellen a HIPA-előleg megfizetésére vonatkozóan kibocsátott fizetési meghagyást. A C-312/06. számú ügy alapeljárásának felperese keresetet nyújtott be a Vas Megyei Bírósághoz az említett határozat ellen. Azzal érvelt, hogy a határozat jogszabálysértő, mivel a HIPA forgalmi adónak minősül, amelynek a Magyar Köztársaság részéről történő fenntartása az Európai Unióhoz való csatlakozását követően a hatodik HÉA irányelv 33. cikkének (1) bekezdésébe ütközik, és egyébként nem lehet úgy tekintetni, hogy a csatlakozási okmány átmenetileg engedélyezi. A Vas Megyei Bíróság a keresetet lényegében azzal az indokolással utasította el, hogy az a tény, hogy a csatlakozási okmány átmeneti mentességet biztosított a Magyar Köztársaság számára a HIPA tekintetében, szükségszerűen azt jelenti, hogy az Európai Unió elfogadta ezen adó ideiglenes fenntartását. A C-312/06. sz. ügy alapeljárásának felperese felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz a Vas Megyei Bíróság ítélete
- 15/16 -
ellen. A Legfelsőbb Bíróság felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő két kérdést terjesztette a Bíróság elé.
"1) A [csatlakozási okmány X. melléklete 4. fejezete 3. pontjának a) alpontja] értelmezhető-e akként, hogy Magyarország átmeneti mentességet kapott [a HIPA] fenntartására, azaz úgy, hogy a [c]satlakozási okmány [a HIPA-kedvezmények] fenntartásával elismerte Magyarország átmeneti jogát magának az iparűzési adónemnek a fenntartására is?
2) A [hatodik irányelv 33. cikkének (1) bekezdését] úgy kell-e értelmezni, hogy az megtiltja a vállalkozói minőségben végzett nyereség- és jövedelemszerzésre irányuló tevékenység adóztatására irányuló olyan (helyi iparűzési) adó fenntartását, amelynek egyik fő jellemzője, hogy a nettó árbevételre kerül kivetésre oly módon, hogy az csökkentésre kerül az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével és az anyagköltséggel, azaz az ilyen jellegű adó e cikk szempontjából meg nem engedett forgalmi jellegű adónak minősül-e?"
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
