Napjainkban az önkormányzati alrendszer gazdálkodásának újragondolása és újraszabályozása zajlik. A változó jogszabályi környezetben érdemesnek találtuk átvizsgálni a helyi adóztatás kérdéskörét a jogharmonizáció oldaláról, mivel az EU-s követelményeknek való megfelelés a szabályozás stabil sarokpontjait jelenti. Írásunk első részében az állami támogatások kérdéskörét vesszük górcső alá.
Jogharmonizáció az a jogalkotási folyamat, amely lehetővé teszi, hogy két jogrendszer szabályai egymással összeegyeztethetővé váljanak. Az EU jogharmonizáció célja végső soron a közös piaci verseny feltételeit torzító szabályozás megszüntetése az egységes piac négy alapszabadsága érvényesülése érdekében, ugyanis csak azonos jogi feltételek esetén zavartalan a piaci szereplők versenye az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgása tekintetében.
Az Európai Unió a helyi önkormányzati pénzügyek tekintetében nem ír elő kötelező önkormányzati modellt, a vonatkozó jogi szabályozás nem képez közösségi kompetenciát. A helyi önkormányzatok pénzügyi szabályozása tehát az eltérő történelmi és nemzeti hagyományok következtében sokszínű. Ugyanakkor léteznek a helyi önkormányzatiságnak széles körben elfogadott közös értékei, melyek az Európa Tanács által kidolgozott dokumentumban, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában (továbbiakban: Charta) kerültek rögzítésre. Az Európai Unióban meghonosodott, ma "nyitott koordináció"-nak (Open Method of Coordination) nevezett folyamat egyik példájának tekinthető a Charta, mely nem hagyja figyelmen kívül a tagállamok eltérő helyzetét, lehetőségeit, mégis ösztönözni próbálja őket a best practice, azaz a legjobb gyakorlatok megvalósítására. A nyitott koordinációnak köszönhetően a különböző modellek között lassú konvergencia tapasztalható, de az önkormányzatok pénzügyi rendszerének vonatkozásban az egységesülést tovább erősítik az Unió szintjén elfogadott költségvetési szabályrendszer hatására kialakított, a helyi szintet is érintő nemzeti költségvetési keretrendszerek.
A Charta legterjedelmesebb, nyolc szakaszt magában foglaló 9. Cikke foglalkozik a helyi önkormányzatok finanszírozásával, a pénzügyi, gazdasági és gazdálkodási kérdésekkel. A 9. Cikk harmadik bekezdése rögzíti a helyi adóhatalom elvét. Ennek megfelelően a helyi önkormányzatok pénzeszközeinek forrását legalább részben saját eredetű, saját meghatározású bevételekből kell fedezni. A dokumentum kétfajta saját bevételi forrást nevesít: egyrészt a helyi adókat (taxes), másrészt a helyi díjakat (charges). Az ún. relatív autonómia következtében mind az adóbevételekkel, mind a díjbevételekkel összefüggésben az a követelmény, hogy e forrásokat és mértéküket a törvényekben meghatározott keretek között a helyi önkormányzatok állapítják meg. A magyar szabályozásról elmondható, hogy az megfelel a Charta pénzügyi tárgyú előírásainak, melyhez vitathatatlanul hozzájárul az is, hogy a Charta szövege olyan óvatosan került megfogalmazásra, hogy elfogadható legyen az európai államok számára. Lényegében minimum garanciák kerültek rögzítésre a Chartában, több helyen olyan általános fogalmak használatával, melyekhez szubjektív értelmezés társulhat (megfelelő saját bevételre való jogosultság, megfelelő formában kell kikérni az önkormányzatok véleményét, lehetőségekhez képest nem köthető a támogatás meghatározott feladatok finanszírozására).
Az Európai Unió alapeszménye a torzításmentes, egységes Belső Piac. Az állami támogatások azonban a vállalkozásoknak versenyelőnyt jelentenek az egységes piacon. Egy támogatás akkor minősül állami támogatásnak, ha az állami forrásból származik (tehát az állam számára bevételkieséssel, vagy kiadásnövekedéssel jár), előnyt jelent az érintett vállalkozás számára és bizonyos vállalatot vagy ágazatot előnyben részesít (szelektív), torzítja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget és befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. A Római Szerződés 87. cikkelye, valamint a kialakult EU gyakorlat értelmében az adókedvezmények is állami támogatásnak minősülhetnek, így azokat a támogatásokra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. Állami támogatásnak minősülnek ugyanakkor az állam bármely szerve által nyújtott támogatások. Mindez azt jelenti, hogy az önkormányzatok által a helyi adókban nyújtott adókedvezmény is állami támogatás lehet.
A Római Szerződés 92. cikke több olyan esetet is megfogalmaz, amikor a támogatás a közös piaccal összeegyeztethető, például az olyan térségek fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság. Egyébként a Tanács a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel hozott határozatában dönt arról, hogy a támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e.
Magyarországon a helyi adóztatásban az önkormányzatok rendkívül széles autonómiát kaptak a rendszerváltást követően, így a kedvezmény-nyújtási lehetőségük gyakorlatilag korlátlan volt, kizárólag a diszkrimináció tilalmának alkotmányos alapelvére kellett figyelemmel lenni a helyi adórendelet megalkotásakor. Azonban uniós csatlakozásunkat követően az önkormányzatok által a helyi adókban nyújtott adókedvezmények tekintetében is figyelemmel kellett lenni az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályokra. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az önkormányzatok által alkotott adórendeletek EU normákkal való inkompatibilitása, illetve hogy az önkormányzatoknak ne kelljen a Bizottság előtti eljárásban részt venniük, és ne terhelje őket előzetes bejelentési kötelezettség, a 2001. évi L. törvénnyel korlátozásra került az önkormányzatok kedvezmény-nyújtási lehetősége. A törvény eredményeként Magyarország uniós csatlakozásáig továbbra is lehetősége maradt az önkormányzatoknak arra, hogy adópreferenciát fogalmazzanak meg a rendeletükben, és a határozott időre adott kedvezmények a csatlakozást követően még 2007. december 31-ig maradhattak hatályban. A vállalkozók azonban csak abban az esetben vehettek igénybe 2003. január 1-je után határozott időre szóló adókedvezményt vagy mentességet, ha arra 2002. március 31-ig már jogot szereztek, vagy az igénybevételre vonatkozó feltételek teljesítését 2003. december 31-ig megkezdték. A feltételek teljesítését a vállalkozónak legkésőbb 2004. január 31-ig be kellett jelentenie az önkormányzati adóhatósághoz.
- 21/22 -
Az önkormányzatok korlátlan kedvezmény-nyújtási lehetősége kizárólag a vállalkozónak nem minősülő magánszemélyek tekintetében maradt fenn. Az önkormányzat jogalkotó szerve a hatályos szabályozás alapján kizárólag olyan rendeleti mentességet illetve kedvezményt iktathat be az adórendeletébe a vállalkozó adóalanyok tekintetében, amelyre a helyi adókról szóló törvény kifejezetten lehetőséget ad. A helyi adótörvény módosítása következtében az önkormányzatok által biztosított mentességek, kedvezmények összege 2006 és 2009 között az iparűzési adóban 22 milliárd forintról 5 milliárd forintra csökkent az Állami Számvevőszék jelentése szerint.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
