I. Ha a sportedző szándékosan testi fenyítést alkalmaz a sportolóval szemben, és az sérülést okoz, testi sértésért tartozik büntetőjogi felelősséggel. Ez vonatkozik az ún. full contact harcművészetre is.
II. Testi sértés esetében a fekvőtámaszt végző sértett védekezésre képtelen helyzetben van.
A büntetlen előéletű terhelt a sportegyesület edzőjeként harcművészeti ún. full contact - az ütéseket és rúgásokat teljes erővel bevivő, a fizikai behatásokat elviselő tűrőképességet karateövvel (obi) és bambuszbottal (shinai) fejlesztő - kyokushin karate edzést tartott húsz 5-7 éves gyermeknek, köztük a 7 éves kiskorú sértettnek, aki három éve járt edzésre.
A terhelt 16-17 gyermeket felszólított, hogy lépjenek előre, mert nem megfelelően végeztek el egy gyakorlatsort, s velük fekvőtámaszt végeztetett. Eközben egy három méter hosszú, négy részben összehajtott fekete karateövvel (obi) legalább három közepes vagy annál kisebb erejű ütést mért - ruházatán keresztül - a kiskorú sértett hátára és lábára.
A kiskorú sértett egyenként és összességében is nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett: a jobb comb felső harmadának elülső és oldalsó felszínén 8 × 3 cm-es vérbeszűrődést, valamint a bal és a jobb mellkasfél háttájékán, a XI. borda magasságában ferde irányú vonalas 4-5 cm-es vérbeszűrődést.
A járásbíróság - a váddal egyezően - a vádlottat bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntettében.
Ezért 60 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 2500 forintban állapította meg, ekként összességében 150 000 forint pénzbüntetést szabott ki.
A vádlott nem ismerte el a bűnösségét, ugyanakkor ténybelileg beismerte a cselekmény elkövetését. Előadta, hogy nem bántalmazta a kiskorú sértettet, hanem egy didaktikai elemet, felkészítő módszert használt vele szemben, amely a kyokushin karate mint küzdősport jellemzője.
A szakszövetség tanúként kihallgatott, a karatesportról több évtizedes tudással rendelkező főtitkára a sértettről készült fényképfelvételek megtekintése után kiemelte, az edző felelőssége, hogy az életkori sajátosságok figyelembevételével miként készíti fel tanítványait erre a küzdősportra. Véleménye szerint a kiskorú sértettet obival érő ütések túlzóak voltak, túlzó behatással történtek. A karateövvel végzett fejlesztő módszer itt egy határt túllépett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a kyokushin karate sport szabályrendszerét konvenciók és szokásjogi normák alkotják, amelyek Japánból eredeztethetőek. A vádlott által kreált, szubjektív jellegű szabályzat nem egy országos szabályrendszert foglal össze.
A kiskorú sértett évek óta járt edzésre a vádlotthoz, ezalatt a vádlott kiismerhette, hogy milyen erejű övütésekkel lehet tágítani a sértett fizikai tűrőképességét az életkori sajátosságok figyelembevétele mellett. Ennek ellenére a vádlott, túllépve a sértett tűréshatárán, erősebb ütéseket mért rá, mint amit a "felkészítő módszer" objektíve indokolt volna.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság eshetőleges szándékkal való elkövetést állapított meg.
A Btk. 459. § (1) bekezdés 29. pontja értelmében pedig védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére.
A vádlotti cselekvőség idején 7 éves sértett életkori sajátosságai, értelmi, érzelmi és testi fejlettsége okán is védekezésre képtelen személynek minősült.
Az elsőfokú bíróság szerint a pénzbüntetés az a joghátrány, amely kifejezi a társadalmi megítélést az adott cselekménnyel kapcsolatban, ugyanakkor figyelemmel van az elkövető személyiségére is. A pénzbüntetés napi tételeinek számát a bűncselekmény tárgyi súlyához, míg az egynapi tétel összegét a vádlott vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten határozta meg.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést, a terhelti cselekvőség jogellenességének, illetve a vádlotti magatartás szándékossága hiányára alapítottan a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentésére tettek indítványt.
A megyei főügyészség átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlottat pénzbüntetés kiszabása helyett megrovásban részesítette, a pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság szerint a vádlotti bűnfelelősséget alapvetően az európai kultúrának és a sértett életkori sajátosságainak nem megfelelő mérvű, adott esetben kifejezetten eltúlzó jellegű - sérüléssel is együtt járó - fegyelmezési módszer alapozta meg, amelynek következményeivel a vádlott éppen szakmai felkészültsége révén kellett hogy tisztában legyen.
- 32/33 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
