A koronavírus-járvány (a továbbiakban: világjárvány) köztudomásúan szinte az élet minden területén érezteti hatását, ez alól a munkaviszonyt létrehozó megállapodások, így a határozott időre szóló munkaszerződések sem lehetnek kivételek.[1]
Arató Balázs[2] a lapunk 2020. évi 3. számában megjelent tanulmányában arra keresi a választ, hogy a munkáltató jogszerűen milyen indokkal élhet a határozott idejű munkaviszony felmondásához fűződő jogával a világjárvánnyal összefüggésben.[3] Megítélése szerint a jognyilatkozatot megalapozhatja a világjárvány miatt szükségessé váló forrásfelszabadítás igénye, és az eljárás jogszerűségét befolyásolják a felmondással kapcsolatos munkajogi ítélkezési gyakorlat eddigi eredményei. A helyes válaszhoz álláspontom szerint a jogszabály valamennyi eleme, tehát az elháríthatatlan külső ok, valamint a lehetetlenné válás - polgári jogi gyakorlatra kitekintő - elemzése is szükséges.
1. Világjárvány értelmezése a hatályos jogszabályok tükrében
2. Elháríthatalan külső ok fogalma a felmondási jog gyakorlásánál
2.1. Vis maior
2.2. Világjárvány vis maior jellege a munkáltató számára
2.3. Lehetetlenné válás - Gazdasági válság, jogi következmények a múltban
2.4. Gazdasági válság jogi következményei a jelenlegi gyakorlatban
3. Következtetések a munkáltató számára
3.1. Jogi megítélés változtatásának igénye
3.2. A szükséges bizonyítás és annak módja
3.3. A bizonyítás lehetséges eredménye
4. Összegzés
A világjárványt a mai tudásunk szerint olyan természeti jelenségnek tekinthetjük, amely kiváltotta az egészségügyi hatóságok intézkedéseit,[4] ezek széles körben befolyásolták általában a munkáltatók működését, egyesekét minimálisra csökkentették és - kivételektől eltekintve - az egész ország gazdasági életére hatással vannak. Világjárvány közel egy évszázada nem volt, az ezzel (és egyéb gazdasági válságjelenségekkel) összefüggő válságjogi jellegű jogintézmények nem alakultak ki,[5] továbbá nincs gyakorlat a meglévő jogszabályok világjárványra tekintettel történő alkalmazására.
Arató Balázs tanulmányában felvetett fő kérdésre vonatkozóan ezért nyilvánvalóan nem lehet kialakult bírói gyakorlat, egyik lehetséges megoldást egyes analóg helyzetek, fogalmak, jogszabályok elemeinek megfelelő alkalmazása/újragondolása jelentheti.
Az Mt. 66. § (8) bekezdés c) pontjában szereplő elháríthatatlan külső ok meghatározható a vis maiorra és a gazdasági válságra vonatkozóan eddig megszületett jogszabályok és bírói gyakorlat felhasználásával. Ez eredményezhet a munkáltatónak útmutatást arról, hogy a gyengébb fél munkavállaló ha-
- 24/25 -
tározott idejű munkaviszonyát kivételesen milyen rendkívüli körülmények folytán szüntetheti meg felmondással.
A határozott időre létesített munkaviszony kevés kivételtől eltekintve tartós jogviszonynak minősül, általában egy évre szól. Ezért tanulságos lehet annak figyelembevétele, hogy a polgári jog rendkívüli esetekre vonatkozóan tartós jogviszonyoknál milyen megoldásokat alkalmaz, például ilyen lehet a szerződés bíróság általi módosítása, megszüntetése, a fél határidő előtti felmondása.
A tartós jogviszonyból ily módon történő kilépés feltételei tehát kihathatnak az Mt. tárgyalt rendelkezése alkalmazási feltételeinek kimunkálására.
A vis maiort a babilóniai és a római jog emberi erő által el nem hárítható, attól független, megakadályozhatatlan jelenségként határozta meg. A jelenkori bírói gyakorlat[6] a törvény rendelkezésének hiányában polgári jogi jogintézményekre vonatkoztatva definiálja a fogalmat,[7] annak megállapítását az adott tényállásokra vonatkozó alapos bizonyításhoz köti, és a vis maior kérdését nem önmagában, hanem a szerződéses kötelezettség teljesítése körében vizsgálja.[8]
Az átlagosat meghaladó, de ritkán előforduló helyzet ugyanis nem minősül eleve elháríthatatlannak.[9] A természetnek való kiszolgáltatottság tehát önmagában nem elégséges, azt is értékelni kell, hogy a szerződő fél kellő gondossággal és objektív mércével megállapítható megfelelő eszközzel, erővel azt ténylegesen elháríthatta-e. A Ptk. 6:142. §-a a szerződésszegésért fennálló kártérítési felelősség körében - az ellenőrzési körre alapozva - a vis maior ún. "hagyományos eseteit" (például járvány) tekinti a fél ellenőrzési körén kívülinek.[10]
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 345. § (1) bekezdéséhez fűzött indokolás pedig egyik lehetséges elháríthatatlan és külső oknak minősíti a vis maior mellett a természeti eseményeket.[11] A hatályos jogban fellelhető további példa szerint elháríthatatlan külső oknak minősül az igazoltan bekövetkező rendkívüli körülmény.[12] A Kúria egyik legújabb döntése, amely az egyébként súlyos károkat okozó ún. madárinfluenza-járvánnyal kapcsolatban született, megállapítja ugyan a járvány piaci átrendeződést előidéző hatását, azonban rámutat annak ügydöntő jellegére, hogy ez a körülmény nem idézte elő a szerződés jogi vagy fizikai lehetetlenülését.[13]
A munkáltató kártérítési felelősségéről megjelent, a működési és az ellenőrzési kört elemző terjedelmes szakirodalom[14] is befolyásolhatja az Mt. 66. § (8) bekezdés c) pontjáról kialakuló bírói gyakorlatot. Új kérdés azonban, hogy világjárvány esetén terhelheti-e a munkáltatót az "átlagot meghaladó ráfordítás" teljesítésének kötelezettsége?[15]
A munkaviszonyra vonatkozóan az eddig eltelt időben egységes álláspont rajzolódik ki a tárgyalt munkaviszony megszüntetés jogszerű indokáról, mert az elháríthatatlan külső ok fogalmát nem lehet tágan értelmezni,[16] másrészt nem jogszerű a piac beszűkülésére, a munkáltató veszteséges gazdálkodására való hivatkozás.[17]
Az előbb vázolt gyakorlatot figyelembe véve, álláspontom szerint a munkáltatónál maga a világjárvány akkor minősül vis maiornak, ha a munkaviszonyban a következőkben tárgyalt hatósági intézkedésekkel kiváltott gazdasági helyzet mint következmény, "átrendeződés" az adott munkaszerződésben foglaltak teljesítésére kihatóan elháríthatatlan.
A világjárvány gazdasági, ezáltal jogi következményei távolabbi összefüggésben rokonságot mutatnak az 1929-33. évek gazdasági hanyatlásával.
Az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat (a továbbiakban: MTJ) - amely nem lépett hatályba, azonban a bírói gyakorlat hivatkozott rá - máig hatóan meghatározta a gazdasági lehetetlenülés fogalmát.[18] E fogalmat elemezve Talabos Dávidné
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
