https://doi.org/10.59851/KJSZ.2026.1.02
Az természetes, hogy minden közösség, így a hasonló körülmények között tevékenykedő dolgozói csoport tagjai is szolidárisak egymással, megértik, és hasonló módon válaszolják meg a felmerülő problémákat. Kimutatták azonban, hogy a rendőrség köreiben ez a szakmai összetartás a szokásosnál lényegesen erősebb. Aggályos, hogy ennek a foglalkozási csoportnak a tagjai az összetartozást olyan értékek előmozdításában is kifejezik, amelyek nem fedik teljesen a velük szemben jogilag is megfogalmazott követelményeket. A kollégák visszaéléseinek a leplezése nem tolerálható. Az eljárási jogszabályok megsértése az anyagiak érvényesítésére hivatkozva sem. A bajtársiasság nemkívánatos megnyilvánulásainak a megakadályozása érdekében civil külső kontrollra van szükség. Különösen a rendőrök elleni panaszok kivizsgálását kell megszervezni úgy, hogy független szervek kapjanak erős hatásköröket angol és walesi mintára. Az egyébként gyenge jogosítványokkal felruházott magyar Független Rendészeti Panasztestületet azonban mindössze 12 évig tudott működni. Annak ellenére, hogy tevékenysége így is sikeresnek mondható az alaposan indokolt állásfoglalásaik nyilvánosságra hozatala miatt, az angol-walesi fejlődéssel szemben a megszüntetéséről született törvényhozási döntés 2020-ban.
Címszavak: bajtársiasság, szolidaritás, cinkosság, titkosság, erőszak, hamis tanúzás és hamis vád, civil kontroll
It is natural that every community, including groups of workers operating under similar conditions, are supportive of each other, understand one another, and respond to arising problems in similar ways. However, it has been shown that among the police, this professional solidarity is significantly stronger than usual. It is concerning that members of this occupational group express their sense of belonging through the promotion of certain values that do not fully comply with the legally formulated requirements imposed on them. Uncritical covering of colleagues' abuse may not be tolerated. Neither violation of procedural norms to enforce substantial ones. Undesirable manifestations of comradeship must be prevented by outside, civilian control over police. Especially investigating into complaints against officers should be organized by giving strong powers to independent bodies following the pattern of England and Wales. However, the Hungarian Independent Police Complaints Commission existed just 12 years with rather weak powers until 2020. Despite its relatively successful operation in terms of well-reasoned statements published legislation decided to terminate this institution instead its desirable development as it was the case in England and Wales.
Keywords: comradeship, solidarity, complicity, secrecy, violence, perjury, civilian control
Még az 1990-es évek első felében belügyminisztériumi hivatalnokként gyakran vettem részt olyan rendezvényeken, ahol magyar rendőrtisztek (sokan közülük nemrég még állambiztonsági alkalmazottak) találkoztak nyugat-európai rendőri munkatársakkal. Meglepve állapítottam meg, hogy a beszélgetőpartnerek milyen gyorsan lépnek túl korábbi ideológiai korlátaikon, és találják meg egymásban az azonos gondolkodású kollégát.
Fel kellett ismernem: egy olyan szakmai kultúra akaratlan megfigyelőjévé váltam, amelyet az azonos problémák és az azokra adott nagyon hasonló válaszok fűznek egybe.
Az alábbiakban ennek a munkakultúrának néhány belső elemét veszem szemügyre.
Magától értetődik, hogy a biztonság védelmezői a hivatalos érintkezésen túl is keresik egymás kapcsolatát, adott esetben segítségét a közös helyzetükből adódó problémák megoldásához. A szolgálaton kívüli idő eltöltése is formálja a kollektív tudatot. Kriminológiai értelemben csupán az a kérdés, hogy vannak-e a rendőrök közötti kommunikációnak olyan sajátosságai, amelyek kihatással lehetnek az érdemi munkájukra, a társadalommal való kapcsolatukra. Tapasztalható-e a civilektől bármiféle elzárkózásra való törekvés, ha igen, úgy merülnek-e fel aggályok azzal, és általában a rendőrök kollektív tudatával összefüggésben.
A Német Szövetségi Köztársaságban ismertek az úgynevezett kéklámpa családok (Blaulicht Familie), amelyek helyi szinten fogják össze az aktív, de még inkább nyugdíjas rendőröket, tűzoltókat, mentősöket, vámtisztviselőket, akik a lakóhelyükön végeznek önkéntes, a közösséget segítő programokat. Ezzel jó példát mutatnak a kölcsönös szolidaritásról és a társadalmi felelősségvállalásról.
Az természetes, hogy minden közösség, így a hasonló körülmények között tevékenykedő dolgozói csoport tagjai is szolidárisak egymással, megértik a kollégákat, és hasonló módon válaszolják meg a felmerülő problémákat. Kimutatták azonban, hogy a rendőrség köreiben ez a szakmai összetartás a szokásosnál lényegesen erősebb.[1] Ez önmagában nem jelentene problémát, ha nem egy olyan szakmai csoportról volna szó, amelyik feladatul kapta a társadalom jogilag szabályozott értékeinek oltalmazását, ami nehezen képzelhető el az emberekkel való szoros és közvetlen kapcsolat fenntartása nélkül. Ez az együttműködés az általában sikeresnek mondható, a múlt század vége óta alapvetően beváltnak tekinthető közösségi rendőrség legfontosabb elve. Márpedig az igen erős belső összetartás értelemszerűen gyengíti a külvilágba illeszkedést, az emberek gondjainak megértését, és a rájuk való érzékeny reagálás képességét.
Az pedig már egyenesen aggályos, hogy e foglalkozási csoport tagjai a közösségi kapcsolatokat olyan értékek előmozdításában is kifejezik, amelyek nem fedik teljesen a velük szemben jogilag is megfogalmazott követelményeket. Nem a bajtársiasság, nem is önmagában a férfias jelleg érvényesülése a rendőrség egyik "ősbűne", hanem a szolidaritás kétarcúsága. A jó, összehangoltan működő közösség szükséges az egymásra utaltság helyzeteiben az eredményes munkához, de az már nem elfogadható, ha a kölcsönös támogatás a jogsértések leplezésére is kiterjed.[2]
A társadalomra veszélyes megnyilvánulások elleni fellépés igénye helyeselhető, de a törvények uralmára épülő demokráciában azt is behatárolják a jogszabályok, hogy milyen magatartások ellen milyen módon lehet és kell tevékenykedni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az egymással való szolidaritás egyben a működés "fogyasztói", vagyis a polgárok, sőt a kutatók megismerési lehetőségeit is a lehető legszűkebbre korlátozza.[3]
Az egyik lehetséges énvédelmi stratégia, amikor az egyén önmagát egy olyan biztos erkölcsi háttérrel erősíti meg, aminek birtokában folyamatosan tud mások életébe erősen beavatkozó döntéseket hozni. A rendőrök esetében ilyen a Mi és az Ők dichotómia. Ez közelebbről azt jelenti, hogy vagyunk mi, a "rendes" emberek, akiknek a nyugodt életét, biztonságát, javait megtámadták ők, a "népkártevők", akik tőlünk mindenben különböznek, és a tetteikért nem érdemelnek kíméletet. Ezen felfogás birtokában a rendőr megkíméli magát, hogy részleteiben is belegondoljon az elé került bűnelkövető egyéni problémáiba, személyiségébe, mentő körülményeibe, helyette a fekete-fehér kontrasztos szemléletben a bűnelkövetőt feltétel nélkül üldözendőnek, míg önmagát a társadalom megmentőjének, védelmezőjének tételezi.[4] A társadalom bűnözőkre és becsületes emberekre való felosztása súlyos, szakmailag is káros feltételezés, hiszen a kriminológia tudománya már régen kimutatta, hogy az elkövetői és áldozati szerep egy-egy szituációban gyakran csupán a véletlen műve.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
