Az 1912-ben elfogadott kivételes hatalmi törvény a dualizmus időszakában kiépülő polgári jogállami keretek között kívánta rendezni a háború idején a végrehajtó hatalom operativitását növelő intézkedések körét és kereteit, amelyek az állam létének megóvását voltak hivatottak biztosítani.
A háború esetére szóló kivételes intézkedéseket tartalmazó 1912. évi LXIII. törvénycikk (továbbiakban HKtv.) elfogadásakor a Lukács-kormányt súlyos támadások érték, azonban "a kritikák ellenére látni kell, hogy egy ilyen törvény megalkotása minden időkben az alkotmányos szemlélet fejlődésének lenyomata, hiszen reális valóság mindenképpen kikényszeríti a cselekvést a vész óráiban, így azonban a jogalkotó előre meghatározza annak jogi kereteit."[1]
A HKtv. az alapjogok széles körének korlátozását tette lehetővé a háború közvetlen veszélye vagy háború esetére. Az érintett alapjogok sorából nem maradhatott ki a sajtószabadság sem. A HKtv. 11. § 1. bekezdése tette lehetővé annak elrendelését, hogy az időszaki sajtótermékeket előzetes, ún. háromórás cenzúra alá helyezzék. Az első világháború idején azonban ezt a kormányok általánosságban, országos hatállyal nem rendelték el, csak meghatározott lapok tekintetében. A sajtó befolyásolásának, korlátozásának másfajta - enyhébbnek vélt - eszközét dolgozták ki, az ún. objektív és szubjektív sajtótilalmak rendszere által.
Az első világháború kirobbanás előtti napokban, a háborús kivételes hatalmi intézkedések koordinálására a Honvédelmi Minisztériumban, az egyes minisztériumok delegált tagjaiból felállították a Hadfelügyeleti Bizottságot.[2] Ennek szerveként funkcionált a magyarországi sajtóellenőrzés legfőbb szerve a Sajtóalbizottság. A Magyar Királyság területén az előzetes cenzúrát általánosságban nem
- 135/136 -
vezették be az első világháború idején.[3] Viszont a hadiérdeket veszélyeztető tartalmú közleményeket az előzetes cenzúra alá nem helyezett lapok sem közölhettek. Hadiérdekkel összefüggő tartalom kizárólag hivatalos forrásból szerezve volt közölhető, illetve ha ahhoz a miniszterelnökség sajtóirodája vagy a nyomtatvány helye szerint illetékes kormánybiztos hozzájárult. Ez azt eredményezte, hogy a háború kezdetén a miniszterelnökség sajtóosztályához fordultak az időszaki lapok tudósítói a kapott híreket és közleményeiket bemutatni, engedélyezni. "A miniszterelnökség sajtóirodája a feladat elvégzésére azonban nem érezte magát hivatottnak, mert nem voltak katonai szakértői, nem volt oly közege, aki a büntetőjogban járatos s a kir. ügyészséggel sürgősen megteendő esetleges intézkedések közvetítésére alkalmas lett volna."[4] Tehát a Sajtóalbizottság legfőbb feladata a lapok tájékoztatása, a benyújtott cikkek ellenőrzésére volt. Az albizottság először a Honvédelmi Minisztériumban működött, majd az újságírók kérésére az Országgyűlés Főrendiházi részébe költözött. A sajtónak kéttípusú cikket kellett bemutatni: amiről a szerkesztő úgy gondolta, hogy hadiérdeket érint, valamint azokat, amire az albizottság bizalmas értesítésében felhívta őket.[5] Ennek elmulasztása szankciót vont maga után: ez a figyelmeztetéstől, az ügyészségi megfeddésen át, az adott lapszám elkobzásáig, legvégső soron többször ismétlődő és súlyos esetben a lap betiltását eredményezhette.[6]
Érdemes röviden kitérni arra, hogy mit is takar a bizalmas értesítés és ez miként helyezhető el a sajtótilalmak rendszerében. Mivel a háború idejére szóló kivételes hatalmi törvény 11. §-a kizárólag annyit állapított meg, hogy rendelkezéseibe hadiérdeket sértő közlemények ütköznek,[7] s ezt a végrehajtási rendelet sem cizellálta lényegében,[8] így azt a gyakorlat során kellett valós tartalommal feltölteni. Nem is lehetett ez másként, hiszen előre nehezen lett volna meghatározható azon hírek köre, amely a hadviselés mindenkori érdekét sértik. Ezért alakították ki az objektív és szubjektív sajtótilalmak körét, amely kiegészült az egyedileg benyújtott cikkek engedélyezésével.
Az objektív sajtótilalmak körét az igazságügy-miniszter rendeletben határozta meg, ezek ügy vagy hír típusok voltak (mint például a csapattestek mozgása vagy elhelyezkedése). Míg a szubjektív tilalmak az egyedi ügyek kvázi objektív tilalmak alá rendezése volt. Utóbbiakat esetről esetre a Sajtóalbizottság közölte a szerkesztőségekkel. Kiadására viszont csak sürgős esetben volt önállóan jogosult. Mivel főszabály szerint bizalmas értesítést magyar részről a miniszterelnök, az egyes miniszte-
- 136/137 -
rek és a Hadfelügyeleti Bizottság, míg a Hadfelügyeleti Bizottságot megkeresve a sajtóhadiszállás, a külügyminisztérium, a bécsi Hadfelügyeleti Hivatal adhatott ki. Utóbbiakat a Hadfelügyeleti Bizottság egyesével megvizsgálta, hogy a Magyar Királyság területére szükséges-e egyáltalán azok elrendelése.[9]
Az objektív tilalmak körét az igazságügy miniszter, vagyis ekkor Balogh Jenő határozta meg. A fennmaradt iratok közül az első ilyen lista 1915 októberében készült. Viszont a miniszter levele kimondta, hogy a "korábbi rendeletekbe foglalt sajtótilalmak, ha azok nincsenek hatályon kívül helyezve, továbbra is fennmaradnak".[10]
A Balogh-féle objektív tilalmi listát október 12-én küldték meg az illetékes ügyészségeknek. A lista 24 pontból állt, a miniszter kifejtette, hogy "hangsúlyozni kívánom azonban azt, hogy ez a felsorolás nem kimerítő".[11] Kiemelték, hogy az ügyészek a lista ellenére is kötelesek igénybe venni az engedélyezés során a katonai szakértők véleményét.
A vidéki sajtó helyzete eltérő képet mutat, ugyanis a központi szervek gyakorlata másként alakult, mint a fővárosi lapok esetében. A Hadügyminisztérium már 1914-ben felkérte a magyar hatóságokat a vidéki sajtóközlemények szigorúbb ellenőrzésére.[12] A levéltári iratokból az is kijegecesedik, hogy a Balogh Jenő országos, vagyis valamennyi lapra kiterjedő objektív sajtótilalmi listáján túl a vidéki lapokra egy külön, jóval bővebb lista is vonatkozott. A kizárólag vidéki lapokra vonatkozó lista politikai, gazdasági és igazságügyi közlésekre vonatkozó tilalmakat tartalmazott. Az is megfigyelhető ezen a listán - azon túl, hogy budapesti lapok számára csak bizalmas értesítést érő híreket is tartalmazott -, hogy a Balogh-féle lista egy-egy pontja lényegében megismétlődik vidéki objektív lista egy-egy alpontjában. Tehát lényegében ez annak a listának a bővítése volt.[13]
Az általános - Balogh Jenő által jegyzett - és a vidéki sajtó részére kiadott objektív tilalmi listán túl 1916-ban elkészült egy harmadik lista is, ami a Hadügyminisztériumhoz köthető és a hadifoglyokkal, internáltakkal kapcsolatos objektív tilalmakat gyűjtötte össze. A hadifoglyok kérdése már a kezdetektől kiemelt jelentőséggel bírt, hiszen mind az idegen államok foglyul ejtett katonáinak tartási körülményei, foglalkoztatása, elhelyezése, mind a saját katonáink ilyetén helyzete olyan híreket szülhetett, amely a saját katona esetén ronthatta azok tartási körülményeit vagy velük szemben szankciót szült. A számadatok, elhelyezés pedig egyértelmű hadiérdekkel bírt. Így már a bizalmi értesítések között szép számmal található a hadifoglyokra vonatkozó hír. Ilyen például, hogy a fogságból küldött név alá volt rejtve a hadifogoly tényleges helyzetére utaló trükkös név (pl. dr. Ret-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
