Joggal merül fel az a kérdés, hogy a puszta híradáson túl van e olyan érdek, amely indokolja, hogy a tényközlésnél valamivel mélyebben is foglalkozzunk a német Zivilprozessordnung (ZPO) reformjával. Önmagában az a tény, hogy Németország az EU egyik legerősebb, legnagyobb lélekszámú tagállama, ehhez nyilvánvalóan nem elégséges érv. Még az is túl kevés, hogy a hajdani magyar jogrend és ezen belül különösen a civiljog köztudomásúan a némethez mutatta a legtöbb hasonlóságot. Ennél is többről, mégpedig arról van szó, hogy az első, európai mércével mérve is korszerű polgári eljárásjogi kódexünk, az 1911. évi I. törvény (Pp.) szerkezete, számos rendelkezése szinte azonos volt az 1879. október 1-je óta hatályos német polgári perrendtartás felépítésével, szabályaival.
A ZPO 1950-ben részben megváltozott ugyan, az 1952. évi III. törvénnyel elfogadott és azóta számtalanszor módosult, korszerűsített, javított és néha elrontott polgári perrendtartásunk azonban "rokonvonásait" ma is magán hordozza. Úgy vélem ezért, hazai jogalkotónak, jogfejlesztőnek és jogalkalmazónak egyaránt értékes, hasznos lehet annak megismerése, hogy a német jogalkotás újat, jobbat akaró, határozottan reformnak nevezett döntése mivé formálta a közel 125 éves ZPO-t. A jelen ismertetés aktualitását növeli, hogy a 2001. évi CV. törvény ismét és nem kis mértékben módosította a Pp.-t, ezen belül pedig leginkább a felülvizsgálat jogintézményét. Nem lehet véletlen, hogy a ZPO-ban is a felülvizsgálat szabályai változtak meg 2002. január 1-jei hatállyal a leginkább. Az összehasonlítást és különösképpen a bírálatot mindazonáltal kerülni kívánom, nem utolsó sorban azért, mert tartom magam a Magyar Jog hajdani kiváló szerkesztőjének, dr. Balogh Imrének nekem is címzett azon intelméhez, amely szerint, ha egy új törvény nem nyilvánvalóan végrehajthatatlan, a bíró csak az alkalmazásával szerzett elégséges tapasztalat birtokában tegye közzé kritikai észrevételeit.
Németország Szövetségi Igazságügyi Minisztériuma 1999. decemberében tette közzé a reformtörvény tervezetét. Ebben a reform célját a következők szerint foglalták össze:
- az eljárási fokozatok funkcióinak elhatárolása, ezzel együtt az első fok erősítése,
- a fellebbezési és a panaszeljárás gyorsítása, továbbá
- a felülvizsgálati eljárás feladatainak meghatározása a jogfejlesztés és a jogegység szolgálatában.
A tervezetet széles körben megvitatták a szövetségi tagállamok, az érintett foglalkozási csoportok és rétegek, a szaksajtó és a tudomány képviselői. Az egész országban heves viták zajlottak, amelyek nem csak a tételes rendelkezéseket, hanem a reform céljait, a reform által megoldandó feladatokat is érintették. (Néhány összejövetelnek szem- és fültanúja lehettem.) 2000. novemberében került az átdolgozott változat a szövetségi parlament elé. Először a parlament jogi bizottsága vitatta meg. A tervezetet 2001. májusában a parlament, júniusban pedig a szövetségi tagállamok tanácsa fogadta el. 2001. augusztusában hirdették ki, 2002. január 1-jén lépett hatályba. A módosítás, kiegészítés méreteit, súlyát az is jellemzi, hogy a novella a ZPO 1066. §-ából közel 200-at érint.
Az alábbiakban - a magam szerény tapasztalatai mellett, döntően a törvényt előkészítők indokai, javaslatai és a parlamenti vitában elhangzottak felhasználásával - a reformtörvény által megcélzott főbb jogintézményekben végrehajtott megoldásokat, korszerűsítéseket kívánom összefoglalni.
Az elsőfokú eljárás olyan szabályozására volt szükség, hogy az a lehetőség szerint valóban biztosítsa a jogviták végleges rendezését, és ezzel együtt szolgálja a bírói döntések közérthetőséget és meggyőző erejét is. Ehhez a következő eljárásjogi újítások és módosítások születtek:
a) Tárgyalás kép- és hangátvitel útján. Az információs és a kommunikációs technológia fejlettsége lehetővé tette, hogy a bíróság - a peres felek egyetértésével - a hagyományos szóbeli tárgyalás mellett videofelvételek segítségével folytassa le az eljárást. Pergazdaságossági érdekből mód van arra, hogy a felek, képviselőik, a tanuk és a szakértők videofelvételek útján vegyenek részt a tárgyaláson (128/A. §).
b) Az anyagi jogot érintő pervezető hatáskör. A viták során megerősítést nyert, hogy a bírósági döntések közérthetőségét és elfogadását szolgáló "anyagi" pervezető hatáskör erőteljesebb hangsúlyozása szoros összhangban van a hibák ellenőrzését és mellőzését szolgáló fellebbezési fórum kialakításával. Miután az új koncepció szerinti fellebbezési eljárásnak elsősorban az elsőfokú eljárás és döntés hibáinak a feltárása és kijavítása a feladata, a feleknek és a bíróságnak egyaránt az a feladata, hogy az elsőfokú eljárásban a végérvényes döntéshez szükséges bizonyítékokra hivatkozzanak, illetve, hogy a bíróság e tényeket állapítsa meg. A törvény ezért az eddigieknél sokkal határozottabban kötelezi a bíróságot, hogy a pervezetés során időben és nyíltan tájékoztassa a feleket és képviselőiket arról, milyen egyértelmű, időbeni és célirányos perjogi magatartást kell tanúsítaniuk. A bíróság időbeni és szakszerű tájékoztatása egyúttal elhárítja azt a veszélyt is, hogy a felek az első fokot szükségtelen és a döntést nem is segítő tényekkel túlterheljék, ami általában az eljárás elhúzódását eredményezi. Ha a bíróság a pervezető kötelezettségét jól teljesíti, a felek felismerik, döntését mire kívánja alapítani. Mindez által a döntést szolgáló per a felek számára átláthatóbbá és érthetőbbé, a döntés maga pedig meggyőzőbbé és elfogadottabbá válik (139. §).
c) Az egyesbíró saját hatásköre a megyei színtű bíróságon. [Indokolt megjegyezni, hogy a magyar megyénél általában jóval nagyobb illetékességű bíróság (Landgericht) döntően elsőfokú polgári bíróság. A fellebbezéseket a szövetségi tagállamok felsőbíróságai (Oberlandesgericht) bírálják el.]
Az eddigi rendelkezések szerint a tanács határozta meg, hogy az elsőfokú ügyek közül melyekben járjon el egyesbíró. A törvény ehhez általános szempontokat adott. Ezek szerint a tanács valamely tagjára akkor ruházta át a döntési hatáskört, ha az ügy ténybeli és jogi megítélése nem volt bonyolult és a jogvitának nem volt elvi jelentősége. Az alapvető változtatás szerint a megyei szintű bíróság, mint elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben - fő szabályként - a polgári tanács tagja egyesbíróként dönt. A kivételeket a törvény tételesen felsorolja (348., 348/a.) §).
A reform második kiemelt feladata a fellebbezési eljárás új koncepciójának érvényesítése volt: legyen ez az eljárás a hibák, hiányosságok feltárásának és kijavításának eszköze. Ebből következően a reform a megalapozatlan jogorvoslatok esetében az eljárás gyorsítása érdekében a visszautasítás lehetőségét is előirányozta.
a) A fellebbezési eljárás új koncepciója. A fellebbezési bíróság elsődleges feladata ez idáig az volt, hogy felülvizsgálja az anyagi jog megfelelő alkalmazását, az indokolás helytállóságát és mellőzze a hibákat. Az új koncepció lényege szerint az elsőfokú bíróság hibátlan ténymegállapításaihoz a másodfokú bíróság kötve van. A törvény tételesen határozza meg azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a másodfokú bíróság kivételesen felülvizsgálhatja az elsőfokú bíróság megállapításait (529. §). Megszűnik a kötöttsége, ha új bizonyítékok valószínűsítik, hogy az elsőfokú bíróság megállapításának hiányzik a ténybeli alapja. Valamely eljárási hiányosság, amelyet nem hivatalból kell figyelembe venni, az ítélet felülvizsgálatát csak akkor eredményezheti, ha a fellebbezés tartalmazza azokat a konkrét szempontokat, utalásokat, amelyek az eljárási hibákkal összefüggésben komolyan kétségessé teszik az ítélet alapjául szolgáló ténymegállapítás helyességét és teljességét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
