A közjog és magánjog viszonya a jogrendszer-tagozódás egyik alapkérdése ma is. Nem pusztán elméleti szempontból jelentős e két jogterület kapcsolata, mert a joggyakorlatban is egyre inkább szükségessé válik a különböző jogágak egymásra hatásának figyelembe vétele. A magánjog közjogiasodik, de igaz ennek az inverze is, a közjog magánjogiasodik. A közjog és a magánjog merev elhatárolása a modern jogokban már szükségtelen, a megkülönböztetés elrelativizálódott. A két jogterület szoros összefüggését jól példázza, hogy a 2014. március 15.-én hatályba lépett új magyar Polgári Törvénykönyv valamennyi könyvében érezhetőek közjogi hatások is, amelyek a szabályozás módszerében, az egyes alapintézményekre irányadó magánjogi normákat kiegészítő közjogi rendelkezésekben vagy akár tisztán közjogias természetű szabályokban mutathatók ki. A tudományos kutatásoknak különösen fontos irányt szab a Polgári Törvénykönyv és az Alaptörvény valamint más fontos kódexek viszonyának elemzése, nem utolsó sorban az Európai Unió magánjogának folyamatos implementációja.
Szászy Schwartz Gusztáv irányt is szabott, amikor arra figyelmeztetett, hogy "félni kell a szelvényjogászoktól akik a jog palástjának csak egyik csücskét tartják a kezükben és az egyik kéz nem tudja mit markol a másik".[1]
Korunkban jottányit sem kopott meg a jogászi szakma egészének szánt, felidézett intelem. A jogtudomány számára ezzel összefüggésben a feladat abban áll, hogy a jogrendszer egészét építse, fejlessze, mert a jogágak között nem lehetnek falak, sokkal inkább ajtókat kell kitárni. Minden bölcselet küldetése az - bármelyik jogág bölcsőjéből is származik - hogy eredményei nyilvánossá és elérhetővé váljanak a különböző jogterületek számára, mert így képesek megtermékenyítően hatni a jogászi gondolkodásra, az oly fontos univerzális jogászi szemléletre. A joggyakorlat még inkább igazolja, hogy a jogágak egymással való kapcsolatának, összefüggéseinek megteremtésére szükség van. A gyakorló jogász számára a konkrét tényálláshoz kapcsolandó helyes joghatás meghatározása olyan magas fokú jogalkalmazói képességet feltételez, amelytől a jogágak megnyugtató elhatárolása általában múlik. Az alkalmazandó, irányadó jog kiválasztása során az egyes jogterületek sziluettjei sokszor kísértenek olyan esetekben ahol egy-egy hasonszőrű tényállásra van közjogi és magánjogi szabályozás is.[2] Mindezen okokból az elmélet és a gyakorlat a jog egyetemességének egyenrangú szolgálójává kell, hogy váljon.
Konferencia előadások, közlemények, ha tematizált kérdésekre szorítkoznak is, azokban megszokott az olyan általános érvényű jogi értékekre történő hivatkozás, mint az igazságosság, a szabadság, a méltányosság, az ésszerűség, a jogegyenlőség, jogállamiság, az alkotmányosság. Mindenek előtt e jogi alapértékek segítségével biztosítható a jogrendszer belső egyensúlya és köthetők össze egymással a különböző jogágak, jogterületek.[3] Kupolát emelnek a jog univerzalizmu-
- 481/482 -
sának, ugyanakkor jól kitapintható az egyes jogágakban, hogy más-más szabályozási tartalom és intézményi szerkezet épül ki szolgálatukra. A jog logikailag értelmes rendszerét a jogrendszer tagozódása, tagolása nem bontja meg, sőt a jogi normák valós tartalma csak a jogrendszer más elemeivel való összefüggésében állapítható meg.[4]
A közjog és magánjog viszonyának alakulásában ez az egymásra hatás mindig jelen volt és ma is tapasztalható jelenség. A közjog és magánjog kapcsolatának megítélésénél ugyanakkor történetileg igazolható az a bizonytalanság is, hogy e két jogi világ elválasztásának van-e és ha igen akkor miben áll a tudományosan is megalapozható létjogosultsága?
Erre a kérdésre azért sem születhetett máig megnyugtatónak nevezhető válasz, mert az sem teljesen világos hogy mit értsünk közjog alatt és mi az, ami a magánjog terrénuma.[5] Az elméletben sokkal fontosabbnak számít annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy egy közjogi viszonyban milyen feltételek esetében jelenik meg a magánjog és fordítva a magánjogi viszonyok alakításában a közjogi elemek hogyan tükröződnek szükségszerűen? Ezzel összefüggésben a modernkori magánjog elméletében két tendenciát hangsúlyoznak. Egyfelől a kontinentális jogrendszerekben a két jogterület közeledését alátámasztó folyamatként jelzik a magánjog közjogiasodását és annak inverzét a közjog magánjogiasodását,[6] de továbbra él az a nézet is - szokatlan módon ez alól már a common law sem kivétel - mely szerint a közjog és magánjog bizonyos mértékű elválasztása hasznára válik ma is a jogfejlődésnek.[7]
Megállapítható, hogy a közjog és magánjog kapcsolata - konvergenciájuk kétségtelen tendenciái mellett - a jogi szabályozás belső tartalmi különbségei és eltérő módszerei, más dogmatikai specifikumai miatt a jogrendszer tagozódásának egyik alapproblémája maradt és így továbbra is időszerű tudományos kutatási irány[8]. A két jogterület viszonyára vonatkozó felfogások továbbra is igen heterogének.[9]
Így példának okáért a legnagyobb hatása e viszonyra kétségtelenül a magánjog egyre erőteljesebbé váló alkotmányjogiasodásának van.[10] Az alkotmányjog mára átvette a magánjogtól az uralkodó szerepet és anyajoggá vált.[11] Az alkotmányok fogalmi kultúrája és értékrendje aligha vitathatóan a modern magánjogi kódexek egyre fontosabbá váló iránytűi. Ez igazolható azzal, hogy a polgári jog generálklauzulái alkotmányos elvárásokat is tükröznek,[12] a személyiségi jogok védelme jogi rezsimjének része az Alaptörvény közvetlen alkalmazhatósága,[13] emellett egyes tulajdonjogi és kötelemi jogi szabályok alkotmányjogi rendelkezésekre is visszavezethetőek.[14] A gazdasági-kereskedelmi magánjog és gazdasági közjog létező valóság, amelyből következően a polgári jog már közjogiasnak is tűnő gazdasági és társadalmi szervezési feladatokat lát el, miként a vállalkozó(szerződő) közigazgatás is aligha vitatható realitás.[15]
A közjog és magánjog kapcsolata különösen fontos tanulságokkal szolgálhat olyan korszakokban, amikor új magánjogi kódex megalkotására kerül sor. Hazánkban 2014 március 15.-én - mintegy másfél évtizedes kodifikációs munka eredményeként - új Polgári Törvénykönyv lépett hatályba, amely önmagában is elég ok arra, hogy a magánjog Alkotmányának számító új kódex alapján az évezredekre visszatekintő, jogrendszerekre legmélyebben ható tudományos kihívás - a közjog és magánjog történeti ívű kapcsolatáról[16] - egy jelenkori, de csupán tendenciákat érzékeltető helyzetképet rögzítsünk.
Egyetértünk Moór Gyula ama bölcs megállapításával, amely szerint a "magánosok joga és az állam joga nem két különálló, egymástól független jogvidék".[17]
- 482/483 -
Nincs a polgári jognak olyan része ahol ne volna észlelhető a közjog bizonyos fokú jelenléte. A magánjog általános tanaiban, a személyek és szellemi alkotások jogában, a családjogban, a dologi jogban, a kötelmi jogban és az öröklési jog számos szabályában is ezt tetten érhetjük. E tanulmány módszertani megközelítését és a terjedelmi kereteit messze meghaladná az, ha megkísérelnénk ezeket a közjogi normákat összegyűjteni. Nem is szükséges ilyen katalógus összeállítása, mert az a magánjog és közjog állandóan változó úszó határai miatt nem is lehetne teljes. Az igazán lényegi kérdés ezért inkább az, hogy arra a kérdésre keressünk választ, vajon a közjog megjelenése a magánjogi normavilágban azzal jár-e együtt, hogy a közjogi szabály lényegében magánjogivá lesz, vagy a magánjogi jogviszonyt esetleg annak valamely elemét a közérdek fokozottabb jelenléte miatt közjogi normával helyettesíti a jogalkotó? Jelesül melyik jelenség azonosítható a magánjog közjogiasodásával, vagy annak inverzével?
Aligha vitatható, hogy általában a Polgári Törvénykönyvek - így a magyar Ptk. sem - mentesek közjogi szabályoktól.[18] Ennek egyik oka az, hogy a privátautonómia érvényesülését garantáló magánjogi rendelkezések nem minden jogviszonyban képesek teljes mértékben realizálódni ezért közjogi rásegítés is szükséges. Jó példaként szolgálhat erre a Ptk. azon rendelkezése mely alapján a tulajdonjog megszerzését az a valójában közjogi norma biztosítja mely szerint az ingatlan tulajdonjogának átruházással történő megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan nyilvántartásba történő bejegyzés is szükséges,[19] vagy a jogi személye alapítása, amelynek kezdő létszakasza a létesítő okirat aláírása, a jogképes jogi személy létrejötte ugyanakkor a bírósági nyilvántartásba vételhez kapcsolódik.[20] Ezen említett valójában szukcesszív törvényi tényállások első mozzanata tipikusan magánjogi, mert a szerződési szabadságon alapul és bizonyos korlátok között ez egyben a diszpozitivitás érvényre jutása is, míg a közérdek érvényesülését támogató közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzés szükségessége közjogi vonás és ezért a kógencia világához köthető.
A magánjogon belül természetesen nem egyenletes a közjogi normák jelenléte. Legszembetűnőbben a gazdasági-kereskedelmi magánjog körében érzékelhetők.[21] Olyan jogterületek esetében, mint a társasági jog, cégjog, a fizetésképtelenségi jog, a fogyasztóvédelmi magánjog, környezetvédelmi és természetvédelmi magánjog, az általános szerződési feltételek, a közbeszerzés és vagyonkezelés, a hitel- és biztosítási jog, valamint a versenyjog a közjogi hatások látványosak és azokra leginkább a szabályozás módszeréből lehet ráismerni.[22] Megfigyelhető itt a kógens és imperatív módszerű szabályozás szélesebb körű érvényesülése. A magánautonómiát leginkább engedő polgári jognak ezek olyan szakjogai, ahol a "kevesebb szerződés és több törvény" tétele hat markánsan, amely visszavezethető a jogviszonybeli felek gyakran tapasztalható egyensúlytalanságára, az eljárási jogi kötöttségekre, a jogkövetkezmények szigorúbb voltára is. Végső soron e jogviszonyokban erőteljesebb hangsúlyok helyeződnek, a közérdek, a közrend, a köztulajdon, a fogyasztók, versenytársak, harmadik személyek védelmére, mely szempontok eleve szűkebb határokat szabnak a felek szabadságának.[23] A polgári jogban a magánautonómiát tipikusan kifejező diszpozitivitás mellett ezen érdekek védelme miatt teret kap a szigorúbb jogi erő a kógencia. E jogi környezetben szigorúbbak a jogkövetkezmények, tipikusan a felróhatóságtól elváló, objektivizált felelősségi mércékkel és kockázattelepítő jogi megoldásokkal találkozhatunk. Az említett sajátosságok miatt a vagyoni és személyi viszonyok szabályozásának eltérő polgári jogi technikái szükségesek közérdekvédelmi, gazdaságossági, célszerűségi, ésszerűségi szempontok miatt.
A magánjogra általában jellemző privátautonómia a gazdasági-kereskedelmi magánjog világában a közérdek megóvása miatt esetenként szükségszerűen visszaszorul, mégsem veszíti el e jogviszonyok tekintetében sem a domináns szerepét, mert a gazdasági változások ütőerén lüktető jog. Ki kell szolgálnia a piacgazdaság szülte követelményeket és támogatni a verseny fennmaradásához fűződő érdekeket.[24]
Korunk szociális piacgazdaságaiban szükségszerűen lép be a gazdasági viszonyok alakításába az állam. Kettős szerepet vállal: a gazdasági viszonyok befolyásolását elsősorban rábízza a piacra és ennek feltételeit magánjogi szabályozással teremti meg, másfelől a kö-
- 483/484 -
zérdekek érvényesülését gazdasági- közjogi eszközökkel a gazdaságpolitikán keresztül biztosítja.
Az állami számára az egyik legnagyobb gazdasági jogi feladat a versenyszabályozás. Szigorúan kell felügyelnie a piaci versenyt, ki kell a versenyből zárnia a harmadik személyeket hátrányosan érintő egyesüléseket, hatalmi koncentrációkat, korlátokat kell felállítani a gazdasági erőfölénnyel rendelkezőkkel szemben és tiltani a tisztességtelen versenyt. A verseny-elv alól kivett területeket: mezőgazdaság, banki és biztosítási szolgáltatások, hulladékipar, energiaellátás külön állami felügyelet alá kell, hogy kerüljenek.
Ahol a verseny nem képes biztosítani a tartalmában tisztességes szerződéses feltételeket, ott az állam által biztosított fogyasztóvédelmi jog védi a gyengébbet az intellektuális vagy gazdasági erőpozíciók kihasználásával szemben.[25]
Az államnak a környezet- és természetvédelem védelmének jogi kereteit is meg kell határoznia azzal, hogy a környezetvédelmi és természetvédelmi jog imperatív szabályai által ki kell jelölni a vállalati döntések kötelező ökológiai szempontjait.[26]
A jelenkor gazdasági-pénzügyi krízisei a magánjogi alapintézmények legnagyobb próbatételeit jelentik és csak egy jól működő gazdasági-kereskedelmi magánjogi szabályozási rezsim segítségével óvható meg példának okáért a tulajdon, a kötelem, a szerződés és a felelősség. A gazdasági-kereskedelmi magánjogban lehet leginkább tükröztetni a piaci szereplőket sújtó kockázatokat, és azok feloldásának lehetséges jogi eszközeit.
Talán legfontosabb feladatnak számít a szerződés intézményének megmentése, mert a gazdasági válságok a szerződések felek által megszabható tartalmát egyre inkább leszűkítik és túlzott teret nyerhet a törvényi jog. Jól megfigyelhető tendencia, hogy a szerződési szabadság korlátozása a gazdasági jogalkotásban az állam növekvő gazdasági szerepvállalásával párhuzamosan kiszélesedett. A szerződés megóvása a hosszú tartamú ügyleteknél különösen fontos cél.[27]
A gazdasági-kereskedelmi magánjognak van napjainkban egy nemzetközi dimenziója is, amelyet azon az elméleti alapon vetnek fel a szerzők, hogy a magánjog - az egyre kiterjedtebb nemzetközi gazdasági kapcsolatok kereteit jelentő kétoldalú és multilaterális kereskedelmi egyezmények, szerződések révén - igazából földrészeken átívelő világjoggá vált. A globalizáció korszakában - ahogy erről Francesco Galgano vélekedik - a nemzeti hagyományokhoz, tradíciókhoz túlzott mértékben ragaszkodó és nemzeti érdekeket indokolatlanul túlhangsúlyozó magánjog felett az idő eljárt.[28] A nemzetközi kereskedelmi(gazdasági) jog - az ún. modern lex mercatoria amely nemzetközi szerződésekben, egyezményekben, szokásjogban, választott bírósági joggyakorlatban él - igen nagy hatással van a nemzeti kodifikációkra miként ez történt az új magyar polgári törvénykönyv esetében is."[29] A kódex csak azáltal válhatott a magánjogi rendszer hazai tengelyévé, hogy befogadta mindazon ajánlásokat, elveket, realitásokat, amelyeket az 1980 április 11.-én napvilágot látott Bécsi Vételi Egyezmény, az 1994-ben az UNIDROIT égisze alatt kibocsátott Principles of International Commercial Contracts (Nemzetközi Szerződések Alapelvei), az 1999, 2002 és 2003-ban közreadott a Principles of European Contract Law, PECL (I-II-III) Európai Szerződési Jogi Alapelvek, a Draft Common Frame of Reference (modellszabály tervezet), az 1998-ban alakult Study Group on a European Civil Code működésének köszönhetően kidolgozott egységes vagyonjogi alapelvek, adásvételi szabályokat egységesítő 1893-ban alkotott Sale of Goods Act, a 2011-ben közzétett Common Europaen Sales Law, CESL, az ún. European Group on Tort Law (Tilburgi csoport) az Európai Magánjogtudósok Akadémiája (Paviai csoport), a Restatementek, illetőleg az 1961-ben megalkotott amerikai Uniform Commercial Code a szerződési és felelősségi joggal kapcsolatosan foglaltak össze.[30]
A közjog napjainkban egyre inkább befogadója lett a civilisztika körébe hagyományosan tartozó intézményeknek és egyre közeledik magánjoghoz. A magánjogi intézmények sziluettjeit gyakran érzékelhetjük a látszólag tiszta közjogi jogviszonyokban, amely mint jelenség visszavezethető arra, hogy előtérbe került a polgári jog gazdasági szervező funkciója, mely képes a komplexen jelentkező jogviszonyok megragadására, a közcélok, közügyek gazdasági szemléletű szolgálatára.[31]
- 484/485 -
A magánjog szerepe korunkban az állami tevékenységben és a közigazgatásban egyre jobban kiteljesedik. Könnyen talál térre mindkét világban, mert az állam közvetlen gazdasági-piaci szerepvállalása valamint a közigazgatási tevékenység szükségszerű gazdasági meghatározottsága e joganyag számára újabb kihívásokat is jelent.[32] Átfogó - az egész közigazgatásra is ható - tartalma mellett, bizonyos szegmensei az állami kormányzati feladatokhoz, vagy a helyi önkormányzatok tevékenységéhez specifikusan is kapcsolódik.
A piacgazdaságokban az állam közvetlenül is résztvevője a gazdasági életnek, amennyiben általa alapított, vagy a részvételével működő gazdálkodó szervezeteken (társaságokon) keresztül folytat üzletszerű tevékenységet. Mint piaci szereplő számára a jogalkotási monopóliumából sem vezethető le, hogy olyan gazdasági jogi normaanyagot vezessen be, amely saját vállalkozási tevékenységére szólóan privilégiumokat ad, míg más piaci részt vevők számára korlátokat emel.
A szociális piacgazdaságot szolgáló állami gazdaságpolitikában markánsan kitapinthatók a gazdasági-kereskedelmi magánjogi megoldások olyan területeken, mint a versenypolitika, a fogyasztóvédelem, a privatizáció, adó és pénzügyi politika, az árszabályozás, a minőségvédelem vagy éppen a környezet- és természetvédelem. A közpénzekkel történő felelős gazdálkodás érdekében, közérdekből szigorú jogi rezsimjét kell megteremteni a köztulajdon felhasználásának mind a piaci alapokon működő ellenőrzött vállalkozásokba történő befektetésének csakúgy, mint non-profit szervezetek (alapítványos és egyesületek) részére történő átadásának. Biztosítania kell, hogy a közvagyon, az abból történő beruházások ne működjenek teljesen kockázati tőkeként, ezért e vagyon felhasználásának jogi mechanizmusát fokozott társadalmi kontroll alatt is kell tartani. Egészen egyszerűen azért, mert az állami vállalkozások veszteségeit más társadalmi, kulturális és szociális alrendszerek fogják megérezni igazán. Az állami köztulajdon feletti jó gazda gondosságának követelménye ezért csupán egy fokozott és folyamatos társadalmi és népképviseleti ellenőrzés keretein belül értelmezhető.
Ebben a közigazgatásnak mint a gazdaságot igen nagy mértékben befolyásoló tényezőnek is fontos szerepe van.[33] Gazdasági szervezés, piacszabályozás, érdekképviseleti tevékenység olyan szférák, ahol a közigazgatás gazdasági szerepvállalása különösen kiterjedt és általa a közigazgatási jog és a magánjog sokrétegű összefüggései jól látszanak. A helyi önkormányzatok gazdasági tevékenységén keresztül is jól kitapintható a gazdasági-kereskedelmi magánjog működése, mert a "vállalkozó" közigazgatás esetében közjogi alapokon álló jogi környezetre épülnek rá a gazdasági jogi normák.
A közigazgatással szembeni társadalmi elvárások mára már eredményességi követelmények. A közigazgatás a gazdaságot is igen nagymértékben befolyásoló tényező.[34] A helyi önkormányzatok gazdasági tevékenységének prizmájába helyezve a gazdasági-kereskedelmi magánjog működését sok tapasztalatra tehetünk szert. A vonatkozó joganyag egyenetlenségei folytán e rövid elemzés nem adhat teljes keresztmetszetet, de további kérdésfeltevéseket indíthat meg.
Az önkormányzatok működésének szerves része a vagyonukkal való önálló gazdálkodás. Ennek alkotmányjogi alapja a tulajdonukhoz való joguk alkotmányban történő elismerése. A Magyarország Alaptörvénye szerint[35] a helyi önkormányzat képviselő testülete gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonosi jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére a kötelező feladatai ellátása veszélyeztetése nélkül vállalkozhat. Az önálló gazdálkodás és felelősség önálló jogalanyiságot feltételez igaz az új Ptk.-ban már külön nem nevesítve csak az Önkormányzati törvényben és az Államháztartásról szóló törvényben, de a jogi személyekre irányadó általános szabályokra is figyelemmel az önkormányzat jogi személynek minősül[36].
Még az Alaptörvény és az új Ptk. hatályba lépését megelőzően az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) számú határozata erősítette meg a korábbi Alkotmány 12. § (2) bekezdésének azon tételét mely szerint az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonjogát. Fontos rögzíteni, hogy az önkormányzati tulajdon léte jogszabályból fakad és nem jogutódlással keletkezett.[37] E tulajdon-fajta köztulajdon, amely a magántulajdonnal egyenlő és egyenlő jogi védelemben részesül.[38] Az Alaptörvénynek és a helyi önkormányzatokról szóló törvény irányadó rendelkezéseinek egybevetéséből következik az, hogy az önkormányzati vagyonnal az önkormányzatok a törvények keretei között szabadon rendelkezhetnek és így vállalkozási tevékenységet is folytathatnak. Tulajdonukkal a képviselő-testület jogosult rendelkezni, ezt a jogát nem ruházhatja át más
- 485/486 -
szervre. Az önkormányzati vagyonnal történő gazdálkodás költségvetési szabályok szerint folyhat, lévén ez a költségvetés része az államháztartásnak és ily módon az államháztartásra vonatkozó jogszabályok is vonatkoznak rá.[39]
Az önkormányzati vagyont elsősorban kötelező közfeladat ellátására kell fordítani és csak a fennmaradó része használható vállalkozásra. E tényt tükrözi az is, hogy a törzsvagyon és a vállalkozásra felhasználható vállalkozói (forgalomképes) vagyon egymástól elkülönül. Miután az önkormányzati vállalkozói vagyon tekintetében is követelményként jelenik meg a gondos, felelősségteljes gazdálkodás ezért, a vagyonkezelés alapja egy megbízható vagyonnyilvántartás, amelyben markánsan elhatárolódik a törzsvagyon és a vállalkozói vagyon köre.
Az önkormányzati vagyon kezelésének fontos eszközei lehetnek: a) saját vállalkozás vagy intézmény létrehozása, b) avagy külső vállalkozás megbízása szerződésessel. Azt ki kell hangsúlyozni, hogy az önkormányzatoknak nem a saját felelősségükre történő vállalkozás az alapvető alkotmányos feladata és célja. A vállalkozás "csak" eszköz a közfeladat ellátásához. Az önkormányzati vagyon összetétele és az önkormányzatok szervezete ugyan nem alkalmas főtevékenységszerű vállalkozásra piacgazdasági versenyhelyzetben, de bizonyos vagyonelemek hasznosítása - főleg kommunális tevékenységek ellátása során - más által nem biztosított lakossági igényeket elégíthet ki. A vagyonhasznosítás keretében a vállalkozási módszer igen gyakori az ingatlanhasznosítás, az értékpapír-befektetések területén, sőt egyre gyakoribb vagyonhasznosítási módot jelent a koncesszióba adás is. Mindezen önkormányzati vagyonhasznosítási módozatok közül a legoptimálisabbnak a kiválasztása csupán egy önkormányzati vagyonhasznosítási, vagyonkezelési koncepción - vagyonrendeleten - alapulhat, amely hosszabb távra biztosíthatja az ötletszerű, kapkodó döntések elkerülését.
Az önkormányzatok vagyonkezelése során a személyi feltételeknek is nagy szerepe van, amely jelentse azt, hogy kellő szakértelemmel rendelkező személyeket kell alkalmazni és szükség szerint külön szervezeti egységet érdemes felállítani. Fontos rámutatni, hogy nem hatósági jogkörben, hanem tulajdonosi jogkörben jár el az önkormányzat, amikor határozatával elfogadja példának okáért egy gazdasági társaság alapító okiratát, és dönt annak vagyonáról. Az önkormányzatok gazdasági önállóságának fontos tartópilléreit jelentik a kötöttség nélkül felhasználható, év közben nem csökkenthető mértékű és alanyi jogon járó normatív állami hozzájárulás (támogatás) valamint a kötelező közfeladatokhoz igazodó finanszírozás.
Az önkormányzatok vagyongazdálkodására és gazdálkodó szervezetekben való részvételére vonatkozó jogi rezsim szerteágazó, különböző jogszabályokban fellelhető normák halmazából áll. E jogi matéria jellemzőinek bemutatása csupán az egyes rendelkezések alapul vételével lehetséges.
Az államháztartási törvény szerint a költségvetési szerv csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, vagy olyan szervezetet alapíthat, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét, és amelyben - kivéve, ha törvény más feltételeket nem határoz meg - legalább többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik. Többségi irányítást biztosító befolyása van annak, aki tagsági (részvényes) jogai vagy a gazdálkodó szervezet más tagjával (részvényesével) kötött megállapodás alapján a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik. Több költségvetési szerv közös vállalkozása esetében elegendő, ha a költségvetési szervek befolyása együttesen éri el a legalább többségi befolyást.
A gazdálkodó szervezet alapításához, abban tagsági (részvényesi) jogviszony létesítéséhez, illetve részesedés szerzéséhez helyi önkormányzati költségvetési szerv esetén a helyi önkormányzat, illetve a többcélú kistérségi társulás engedélye szükséges. A költségvetési szervek gazdálkodó szervezete további gazdálkodó szervezetet nem alapíthat, és gazdálkodó szervezetben részesedést nem szerezhet.
Az önkormányzati költségvetési szerveknél, mint legalább többségi irányítást biztosító befolyása alatt álló gazdálkodó szervezeteknél felügyelő bizottság létrehozása kötelező. A könyvvizsgáló szervezetre, illetve a könyvvizsgáló személyére az ügyvezetés a felügyelő bizottság egyetértésével tesz javaslatot a gazdálkodó szervezet legfőbb szervének.[40] A gazdálkodó szervezet és a tagja (részvényese) között létrejövő szerződést a szerződés aláírásától számított harminc napon belül a cégbíróságon a cégiratok közé letétbe kell helyezni. Ez a rendelkezés nem irányadó abban az esetben, ha a társaság és a tag (részvényes) a társaság tevékenységi körébe tartozó, a létesítő okirat által meghatározott szokásos nagyságrendű szerződést köt. A gazdálkodó szervezet köteles az okirat aláírásától számított harminc napon belül a cégbírósághoz - letétbe helyezés céljából - benyújtani azt az okiratot is, amely bárki javára ingyenesen vagyont juttat, feltéve, hogy annak összege (értéke) az egymillió forintot meghaladja. Az
- 486/487 -
összeghatár szempontjából a két éven belül ugyanannak a személynek vagy szervezetnek nyújtott juttatásokat össze kell számítani.
A gazdálkodó szervezet legfőbb szerve köteles szabályzatot alkotni a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői, felügyelő bizottsági tagjai és más, a legfőbb szerv által meghatározott vezető állású munkavállalói javadalmazása módjának, mértékének főbb elveiről, annak rendszeréről. A szabályzatot az elfogadásától számított harminc napon belül a cégiratok közé letétbe kell helyezni. A szabályzatban foglaltak alapján a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe tartozik a szabályzattal érintett személyi kör javadalmazásának (így különösen díjazásának, munkabérének, végkielégítésének, egyéb juttatásainak) megállapítása.
Az önkormányzati költségvetési szervek egyszemélyes gazdasági vagy non-profit társasága esetében a tag (részvényes) a vezető tisztségviselő hatáskörét nem vonhatja el. Az olyan közfeladat vagy közszolgáltatás ellátásával összefüggő tevékenység folytatására alapított egyszemélyes gazdálkodó szervezetnél, mely közfeladat, illetve közszolgáltatás ellátásáért vagy ellátásának megszervezéséért az alapító felelős, és amelyben kizárólag a költségvetési szerv vagy szervek rendelkeznek tulajdonosi részesedéssel, a vezető tisztségviselő az alapító képviseletében eljáró személy szakmai irányítása mellett, utasításai szerint, a közfeladatról, illetve a közszolgáltatás ellátásáról való gondoskodás követelményét figyelembe véve köteles eljárni. Ebben a körben a vezető tisztségviselő hatáskörét az alapító elvonhatja, korlátozhatja.
A költségvetési szerv egyszemélyes gazdasági társasága esetében a tag (részvényes) - a megválasztással, illetve kinevezéssel kapcsolatos ügyek kivételével - a hatáskörébe tartozó döntés meghozatalát megelőzően köteles a vezető tisztségviselők, valamint a felügyelő bizottság véleményét megismerni. Halaszthatatlan döntés esetében a vélemény beszerzése rövid úton (pl. távbeszélő, fax, e-mail) is történhet, azonban az így véleményt nyilvánító személy nyolc napon belül köteles véleményét írásban is a döntést hozó rendelkezésére bocsátani. Az írásos vélemény vagy az ülésről készült jegyzőkönyv, illetve annak kivonata nyilvános, azt az egyedüli tag (részvényes) határozatával együtt - a döntés meghozatalától számított harminc napon belül - a cégbíróságon a cégiratok közé letétbe kell helyezni.
A költségvetési szerv egyszemélyes gazdasági vagy non-profit társasága esetében az alapító okiratban rendelkezni kell a véleményezési jog gyakorlásának módjáról, ha a véleményezési jogot ülésen gyakorolják, az ülés összehívásának rendjéről, a napirend közlésének módjáról, a tag (részvényes) döntéseinek az érintettekkel való közlési módjáról.
A helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján a helyi önkormányzatot - a törvényben meghatározott eltérésekkel - megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetőleg terhelik. A tulajdonost megillető jogok gyakorlásáról a képviselő-testület rendelkezik. A helyi önkormányzat meghatározott vagyontárgy vagy vagyonrész elidegenítését, megterhelését, vállalkozásba való bevitelét, illetőleg más célú hasznosítását önkormányzati rendeletben helyi népszavazáshoz kötheti. A helyi önkormányzat vállalkozása a kötelező feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti. Az önkormányzat olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét.
Mindezen rendelkezések hivatottak biztosítani, hogy a helyi önkormányzatok vagyonának kockázati tőkeként vállalkozásokban történő működtetésének átlátható és biztonságos garanciái legyenek. Mindaz a veszteség, amely az átgondolatlan és felelőtlen gazdasági döntésből származik, valamilyen módon visszahat a közfeladatok ellátásának feltételrendszerére is. Megnehezíti e feladatok ellátását egy veszteséges beruházás.
A helyi önkormányzati képviselők jogállásáról szóló törvény mindenek előtt az összeférhetetlenségi szabályok kicövekelésével törekszik biztosítani az önkormányzati vagyongazdálkodás, vagyonhasznosítás korrupciómentes, legális mederben tartását. E jogszabály lényegesen szigorú szabályokat ír elő a helyi képviselői (és polgármesteri) összeférhetetlenségre.[41]
A gazdasági-piaci tevékenység központi állami és helyi közigazgatási szintű megszervezésében egyre több hárul a magánjogi intézményekre így mindenek előtt a szerződésre. A közigazgatás gazdasági tevékenysége körében meghatározóbb eszköz a szerződéses megoldás, mint a normatív irányítás.[42] A közigazgatási megállapodások esetében a szerződési szabadság korlátozottabb, mert közérdek- és közrendvédelmi klauzulák beépítésére van szükség a szerződés tartalmába és az
- 487/488 -
erőfölényes helyzetek kialakulásának is nagyobb az esélye. Miután azonban jelentős érdek fűződik a jogviszonyok tartósságához, biztonságos fenntartásához megfelelő szerződéses magánjogi fékek és ellensúlyok segítségével ezekben az esetekben a közjogias hatásúnak számító polgári jogi jogviszonyokban is biztosítható a felek egyenjogúsága, mellérendeltsége.[43]
A közigazgatás gazdasági jellegű tevékenységében az atipikus közigazgatási szerződések és a hagyományos polgári jogi szerződéstípusok egyaránt fontos szerepeket töltenek be. Az atipikusnak számító közigazgatási szerződésnek, a magánjogi szerződéses dogmatikától sok tekintetben eltérő sajátosságai vannak.[44] Jelesül egyik alanya közigazgatási szerv, vagy közjogi jogi személy aki/amely a szerződés tartalmát egyoldalúan határozza meg; a megállapodás tárgya közszolgáltatás nyújtása; tipikus a közigazgatási szervet megillető egyoldalú megszüntetési jog; a szerződésből eredő jogviták elbírálására a közigazgatási bíróság rendelkezik hatáskörrel.[45]
A közigazgatás gazdasági-vállalkozási tevékenysége során természetszerűen Ptk.-ban is nevesített polgári jogi szerződéseknek van elsődleges szerepük.
a) az önkormányzati vagyongazdálkodás gazdálkodás szervezeti kereteinek megteremtésében - miként ezt a fentiekben bemutattuk - meghatározó jelentősége van a társasági szerződéseknek,
b) a hatékony vagyonhasznosításban a koncessziós szerződéseknek, a konzorciális és együttműködési megállapodásoknak,
c) az önkormányzati ingatlan és ingóvagyon hasznosítására és kezelésére vonatkozó szerződéseknek (bérlet, lízing, haszonbérlet stb).
d) az önkormányzati vagyon gyarapítása szempontjából fontos szerepet töltenek be a vállalkozási és megbízási szerződések, az értékpapírügyletek, hitelszerződések, a kötvénykibocsátás, támogatási szerződések.
e) az ellátás biztosításának meghatározó szerződéses eszközei az adás-vételi, szállítási, fuvarozási szerződések.
Az új Ptk.-ban a személyi és vagyoni viszonyok jogi szabályozása körében - igaz nem azonos súllyal - a közjogi és magánjogi normák vonzáspontjai egyaránt jól kitapinthatóak. Ha ennek megvannak egyébként a jogpolitikai indokai, egyik említett jogviszony-típus tekintetében sem érvényesül a közjog és magánjog szigorú elkülönülése, amely mutatja azt is, hogy a jogalkotó számára fontos volt e vonatkozásban a szintézis keresése.[46] Igazán jól ez a gazdasági társaságok Ptk.-beli szabályozásával szemléltethető, mert igaz, hogy a gazdaságnak nincs külön joga, de a társaságokra vonatkozó normaanyag egy olyan gazdasági (magán)jognak számít amely kétségtelenül közjogias karakterű is.[47]
Álláspontom szerint a gazdasági élet - ipar, kereskedelem, mezőgazdaság - igényeinek megfelelően hazai jogunkban ténylegesen egzisztál egy olyan gazdasági jog, amelynek kereteit (sokszor egyes részletszabályait is)a magánjogi kódex szabja meg, de annak részletes kiegészítése ágazati törvényekben lelhető fel.[48] E gazdasági jogba illeszthető normaanyag egy komplex közjogi és magánjogi struktúrát képez, amely a gazdasági-kereskedelmi viszonyok rendezését optimálisabban biztosíthatja a tisztán magánjogi módszerű szabályozásnál.
A gazdasági-üzleti élet összetettségéből a jogviszonyok komplexitása következik amely átfogóbb szemléletű - jogágakon és jogterületeken átívelő - magánjogi kodifikációt ír elő korunkban. Ennek vannak elvi és módszertani követelményei. Ezek sorából emelünk ki néhányat a továbbiakban.
Mindenek előtt biztosítani kell az Alaptörvény (Alkotmány) és a Polgári Törvénykönyv összhangját. Tény, hogy az Alaptörvény indirekt módon forrásává vált a magánjognak főként a személyiségi jogok védelme, a jogi személyek, a tulajdonjog, és a szerződési jog területén. A Polgári Törvénykönyv ugyanakkor vissza is hat az Alaptörvényre, mert a jogalkalmazás a felmerülő magánjogi kérdésekkel összefüggésben "teszteli" az alaptörvényi rendelkezéseket is. Így volt ez a kisebb alkotmányjogi és polgári jogi forradalmat is okozó deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan. E jogügyletek utólagos módosíthatóságát - főként jogpolitikai okokból - a joggyakorlat alkotmányossági próbának is alávetette. A szerződési jogi dogmatika azon tézisét kellett igazolni, hogy a megkötött szerződések egy a létrejöttük időpontjában hatályos magánjogi rezsim lenyomatai, a későbbi jogszabályi beavatkozás csak kivételes lehet, mert felvetődhetnek alkotmányjogi
- 488/489 -
aggályok, főként a visszaható hatály általános jogi tilalma miatt.[49]
A magánjogi kódexnek olyan meghatározó és alapvetően közjogi rendelkezéseket tartalmazó törvénykönyvek irányába is meghatározó kisugárzása van, mint a Büntető Törvénykönyv, ahol a vagyon elleni bűncselekmények rendelkezéseire hat kiemelkedő módon. A Munka Törvénykönyve tekintetében főként a kártérítési felelősség általános Ptk.-beli szabályai, a Csődtörvénnyel összefüggésben a szerződésekre és a felelősségre, az Önkormányzati törvény vonatkozásában a jogi személyre és különösen a gazdasági társaságokra irányadó rendelkezések, a polgári perrendtartással kapcsolatban a jogképesség, képviselet, egyezségre, beszámítás szabályai jelzik a szoros egymásra hatást. Megemlítést érdemel még, hogy a Versenytörvény egyes normái alkalmazása során figyelemmel kell lenn a Ptk.-nak a jogi személyek átalakulására, az általános szerződési feltételekre, az alapelvekre vonatkozó szabályaira. A Büntetőeljárási törvény alkalmazása során felvetődhetnek a személyiségi jogok védelmére vonatkozó Ptk.-beli szabályok, a Civiltörvénnyel összefüggésben pedig a jogi személyekre és a kártérítési felelősségre vonatkozó rendelkezések, hogy csak a fontosabbakat említsük meg.
Az új Polgári Törvénykönyv vagyoni és személyi viszonyok szabályozása tekintetében megteremtett monizmusa egyaránt bázisként szolgál a gazdasági forgalom, üzleti világ professzionális szereplőinek és a magánszemélyeknek a gazdasági tevékenységükkel kapcsolatban keletkező magánjogi és közjogi viszonyai számára.[50] A Ptk. egyes könyveinek vizsgálata alapján olyan magánjogi alapintézmények, mint a jogi személy, a dologi jogok, a szerződés, a felelősség tekintetében igazolható leginkább e megállapítás.
A jogi személyekre vonatkozó Ptk.-beli szabályok közül példának okáért a jogi személy jogképességére, a jogi személy tartozásaiért való helytállásra vonatkozó előírások és a jogi személy alapítására vonatkozó kódexbeli szabályozás a magánjogi és a közjogi normák együttes érvényesülését példázzák.[51] Az állam - közjogi partitúrát nyújtva - a jogi személyek alapításában az alapítás szabályainak normatív meghatározásával és a jogi személyek nyilvántartásba vételével vesz részt. Ezt a - közérdekvédelmi szempontból nélkülözhetetlen - lehetőségét ugyanakkor nem használhatja fel egyedi beavatkozásra, mert a jogi személyek nyilvántartásba vételét csak jogszabályban meghatározott okok alapján tagadhatja meg. Mindez annyit jelent, hogy az állam nem mérlegelheti célszerűségi szempontok alapján, hogy megítélése szerint szükség van-e egy adott jogi személyre, hanem a normatív feltételek teljesítése esetén a nyilvántartásba vétellel biztosítania kell a jogi létezés lehetőségét. A jogi személy létrejötte ugyanis két mozzanatból áll: az alapítóknak vagy tagoknak az alapításra irányuló szándéka egy létesítő okiratban kell, hogy kifejezést nyerjen; ehhez járul (második feltételként) az állami nyilvántartásba vétel.
A jogi személy tevékenységére, a vagyoni hozzájárulásra, a jogi személyek szervezetére, képviseletére és törvényességi felügyeletére irányadó normák, a jogi személyek átalakulására és jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó, valamint a konszernjogi szabályozás gazdasági magánjogi és gazdasági közjogi jellegzetességeit sem lehet vitatni.[52]
Az egyes jogi személyeket vizsgálva az egyesületekre, a gazdasági társaságokra és szövetkezetekre, alapítványokra irányadó normák tekintetében is tapasztalható a magánjogi és közjogi normák egyidejű jelenléte a Ptk.-ban. A jogi személyekről szóló könyvbe ágyazott egyesületi, alapítványi, szövetkezeti és társasági jog a gazdasági-kereskedelmi magánjog törzsanyagából főként a státuszjogi, vagyonjogi és felelősségi sajátosságokat reprezentálja. Közjogi karaktert kölcsönöznek a kötelező nyilvántartást előíró, a törvényességi felügyeletet biztosító és egyes számviteli-pénzügyi természetű normák.[53] Az egyes jogi személyekre vonatkozó magánjogi és közjogi rezsim ennél természetesen sokkal bővebb, szálai elvezetnek a jogrendszer más fontos jogágaihoz, jogterületeihez így az alkotmányjogba, a közigazgatási jogba, a civilszervezetekre irányadó jog világába, a cégjogba, a csődjogba, a számviteli jogba, tőkepiaci jogba, konszernjogba, a versenyjogba és nem utolsó sorban az eljárási jogba is.
A dologi jogi szabályozás tekintetében is az a kódex célja, hogy a kereskedelmi és a magánforgalom igényeinek és elvárásainak egyaránt megfelelő szabályozást nyújtson. A dologi jogi szabályozás a tulajdonjog és a
- 489/490 -
korlátolt dologi jogok keletkezésére, változására, tartalmára és védelmére vonatkozó elveket és szabályokat határozza meg, azzal azonban, hogy korlátolt dologi jogok tárgyaként közvetlen és abszolút hatályú jogi uralom tárgya lehet nemcsak dolog, hanem a nem személyhez fűződő magánjogi vagyoni jogok egy része és a követelés is. A Ptk. dologi jogi normaanyaga a dologi jogok keletkezésére, megszűnésére, tartalmára és védelmére vonatkozó elsődleges magánjogi normákat fogalmazza meg, ugyanakkor a dolgokra vonatkozó jogokat és azok korlátait egyre inkább befolyásolják közjogi szabályok is. Olyan helyzetekben, amikor a közjogi szabályozás a dologi jogok keletkezését, változását, tartalmát és védelmét közjogi engedélyezési, jóváhagyási feltételekhez köti, vagy a magánjogi dologi jogok gyakorlásának közjogi aktussal való korlátozási lehetőségét biztosítja, a dologi jogok magánjogi jellege háttérbe szorulhat, és közjogi privilégium formáját öltheti (például közérdekű használati jog).[54] Az új Ptk. jól reprezentálja, hogy a dologi jogi szabályozás nem képzelhető el kizárólag a magánjog keretében, egyre erősebben érződik a magánjogi szabályozás közjogi befolyásoltsága.[55]
A Ptk-beli szerződési jogban a szerződési szabadsággal összefüggésben igazán látványos a magánjog és közjog egymásra hatása. A szerződési szabadságnak számos - az egyes tételes jogi rendelkezésekben is megjelenő - közjogi korlátja van, amelyek érvényesülnek a szerződések valamennyi létszakaszában, így a szerződéskötés, az érvénytelenség, a szerződéskötési kötelezettség, az általános szerződési feltételek, a szerződés megerősítése és biztosítékai, a fogyasztóvédelmi szabályok, a szerződésmódosítás bírósági és jogszabályi eseteinél, a szerződésszegés és a megszűnés körében[56]. A szerződések világába történő közjogi (jogalkotói, bírói)beavatkozás különösen a gazdasági válságok idején erősödik fel miként ezt a közelmúltban Magyarországon is tapasztalhattuk. A gazdasági-pénzügyi válság olyan mértékű szerződési kockázatot jelent, amelynek hatásait nem lehetséges egyedül szerződési eszközökkel uralni, szükséges van a szerződés megmentéséhez az állami közjogi beavatkozásra is.[57]
Végezetül a felelősség tekintetében is igazolható a magánjog és a közjog találkozása. Csupán példaként hivatkozom a Ptk.-án kívüli és esetleges mentesülést kínáló jogági jogellenesség elvetésére, a károkozás jogellenességét kizáró körülményekre, a környezeti károkért való felelősségre, a közhatalom gyakorlásával összefüggő kártérítési tényállásokra, a menedzserfelelősségnek a közjogba elvezető útjaira, a felelősség áttörés eseteire, a kárkockázatokat megosztó és telepítő szabályokra. De megemlíthetők a polgári jogi és a büntetőjogi felelősség elhatárolásánál tapasztalható nehézségek is kivált a vagyon elleni bűncselekmények minősítése során (sikkasztás, hűtlen kezelés, csalás, tartozás fedezetének elvonása, csődbűncselekmény stb.)[58]
A közjog és magánjog viszonyának jelenkori értékeléséhez számos olyan Ptk.-beli norma felhasználható, amelyekről nem tettünk e rövid tanulmányban még említést sem. Célunk csak az lehetett, hogy arról a megváltozott jogi atmoszféráról meggyőzzük az olvasót, amelyet az új Ptk. magánjogi és közjogi szabályai közösen is fenntartanak azért, hogy ne váljunk a jövőben sem szelvényjogászokká! ■
JEGYZETEK
[1] L. Szászy Schwartz Gusztáv: Parerga. Vegyes jogi dolgozatok. Budapest, Atheneum Kiadó 1912. 512.
[2] L. példának okáért a fedezet elvonó szerződés jogkövetkezménye a polgári jogban (Actio Pauliana) relatív hatálytalanságot vált ki, a büntető jogban a tartozás fedezetének szándékos elvonása bűncselekmény, de lehetne példaként említeni a tévedésen nyugvó szerződés megtámadását amely eredményes megtámadás esetén érvénytelenségi jogkövetkezménnyel járhat a szerződésre, és a csalás büntetőjogi feltételéül számító tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartást amely ha szándékos és kárt okoz bűncselekmény.
[3] L. a jogi alapértékekről szóló ánekintést Ádám Antal: Bölcseletek, vallások, jogi alapértékek, Pécs 2015.207-210. a kérdéshez még Samu Mihály-Szilágyi Péter: Jogbölcselet Rejtjel Kiadó Budapest 1998. 247.
[4] L. Eörsi Gyula: Jog-gazdaság-jogrendszer-tagozódás. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977. 93-94., Világhy Miklós: Gazdaságpolitika és polgári jog Akadémiai Kiadó, Budapest 1978. 34-45.
[5] L. Moór Gyula: A jogrendszer tagozódásának problémája Budapest 1937. Ulpianusnak azt a túlságosan leegyszerűsítő megközelítését napjainkban nem igazán lehet alkalmazni mely szerint a közjog az államra a magánjog a magánosok hasznára tekint, "publicum ius est quod ad statum rei Romanae spectat, privatum quod ad singulorum utilitatem: sunt autem quaedam publice utilia quaedam privatim" Ulp.D.1, 1, 1, 2.
[6] L. Lábady Tamás: A magánjog általános tana, Szent István Társulat, Budapest 2013. 21-24.
[7] L. Samu Mihály-Szilágyi Péter: Jogbölcselet i.m. 246-248., Hamza Gábor:A magánjog és közjog kapcsolata az európai jogtudományban című tanulmányában megfogalmazott következtetést Jogelmélet Szemle 2007/2. sz. 8.
[8] L. Samu Mihály-Szilágyi Péter: Jogbölcselet i.m. 250.
[9] L. Harmathy Attila: A polgári jogi kodifikációról címmel írt kitűnő tanulmányát amelyben a Code civil és a BGB kodifikációjának eltérő impulzusait mutatja be. Nizsalovszky Endre Emlékkönyv, Budapest 1994, 105-116.
[10] L. Lábady Tamás: A magánjog általános tana i.m. 22-23.
[11] L. Samu Mihály-Szilágyi Péter: Jogbölcselet i.m. 249.
[12] L. Menyhárd Attila: Az emberi jogok magánjogi érvényesülése. Libri Amicorum 33, Studia L. Vékás dedicata. ELTE AJK. Budapest 2009. 228-229.; Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2001. 136.
[13] L. Lábady Tamás: Alkotmányjogi hatások a készülő Ptk. szabályaira Polgári Jogi Kodifikáció 2000. évi 2. száma. 18.
[14] L. Petrétei József: Magyarország alkotmányjoga I. Alapvetés, alkotmányos intézmények. Kodifikátor Alapítvány Pécs 2013. 8-12., Drinóczi Tímea: Gazdasági alkotmány és gazdasági alapjogok. Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs 2007. 38-39.
[15] L. Sárközy Tamás: Gazdasági státuszjog, Aula Kiadó, Budapest,1999. 32-33.
[16] Ulp. D.1, 1, 1, 2., Kelsen: Allgemeine Rechtslehre, Wien 1960. 2. Auflage. 170.f., 285., Wieacker: Privatrechtsgeschichte der Neuzeit" Göttingen 1967. 2. Auflage 160.
[17] L. Moór Gyula: Az állam joga és a magánosok joga- Reflexiók Búza László: A közjog és magánjog fogalmi elhatárolásának kérdése című előadásához., Kolozsvár 1937. 30.
[18] L. igaz ez példának okáért a BGB-re, Code Civilre és az ABGB-re is
[19] L. Ptk. 5:38. § (2) bekezdését
[20] L. Ptk. 3:4. § (4) bekezdését
[21] L. Andreas Schmidt-Rögnitz: Vom Vertrag bis zum Eigentum: Wirtschaftsprivatrecht, Wirtschaftsrecht, R. Oldenbourg Verlag München, Wien 2000. 57., Hans Bernd Schäfer- Claus Ott: Lehrbuch der ökonomischen Analyse des Zivilrechts, Berlin-Heidelberg-NewYork-London-Paris-Tokyo, 1986. 20-45., Dieter Medicus: Allgemeiner Teil des BGB, C.F. Müller Juristischer Verlag Heidelberg 1992. 7-8.
[22] L. Jakab András: A magyar jogrendszer szerkezete című monográfiájában a közjog és magánjog elválasztásának pozitív jogi és jogdogmatikai indokolatlanságát hangsúlyozza és arra mutat rá, hogy a két jogterületre az eltérő szabályozási módszerek jellemzőek. Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2007. 35-50.
[23] L. Bydlinsky: Privatrecht und umfassende Gewaltenteilung, Wilburg-FS 1975. 53., Koziol-Welser: Grundriss der bürgerlichen Rechts, Algemeiner Teil, Manzsche Verlags und Universitätsbuchhandlung, Wien 1979. 6-7., Martin Engel-Johanna Stark: Verbraucherrecht ohne Verbraucher? ZEuP 1/2015.33-34.
[24] L. Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyvről. Jogtudományi Közlöny 2013. 5. 228-229.
[25] L. Dieter Medicus: Wer ist ein Verbraucher? Festschrift Zentaro Kitagawa, Tokio 1992. 471. Nachta-Juhász-Szécsényi: A gazdaság jogi szabályozása I. Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs 2011. 19-23.
[26] Ilyen követelménynek számít példának okáért a nagyberuházások esetén elvégezendő kötelező környezeti hatástanulmány
[27] L. Nochta Tibor: Mennyiben szerződési kockázat a gazdasági válság? Jog, Állam, Politika. 2011/2. szám 87-98.
[28] Lásd erre. főként Francesco Galgano: Globalizáció a jog tükrében. A jog gazdasági elemzése HVG ORAC 2006. Budapest 11-15.
[29] L. Vékás Lajos: Indító tézisek a polgári jog átfogó reformjához 1999 Budapest. Kézirat. 3. old.
[30] Lásd: Bíró György: A civilisztika fejlődési vonala- jelenkori kodifikációnk c. tanulmányában vázolt áttekintéssel megjelent A civilisztika fejlődéstörténete című tanulmánykötetben szerk. Miskolczi Bodnár Péter, Miskolc 2006. 53-55., még lásd összefoglalva Kecskés László-Nemessányi Zoltán: A magánjog egységesítésének folyamata Európában című tanulmány 39-44. megjelent Tanulmányok az európai magánjog köréből Pécs, 2004 (szerk. Nemessányi Zoltán), Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyvről i.m. 229.
[31] L. erre még Eörsi Gyula: Jog-gazdaság-jogrendszer-tagozódás i.m. 73-74., valamint Lábady Tamás: A magánjog általános tana, Szent István Társulat, Budapest 2013, 20-22.
[32] L. A közjog és magánjog viszonyának alakulásáról Lábady Tamás általános elméleti elemzését. A magyar magánjog(polgári jog) általános része című tankönyvben. Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs 27-20. 1997. A gazdasági magánjog közjogi vonatkozásait jelentik példának okáért egyes versenyjogi, fogyasztóvédelmi, státuszjogi, szerződési jogi ill. cégjogi normák.
[33] L. Sárközy Tamás: Gazdasági státusjog Aula Kiadó, Budapest 1999, 32.
[34] L. Sárközy Tamás: i.m. 33.
[35] L. az Alaptörvény 32. cikk (1) e),f) pontját és a 33. cikkét
[36] L. az Ötv. 1. § 41. ill. Áht. 104-105. §-át
[37] Lásd erről részletesebben Kecskés László: Polgári jog. A személyek joga című könyvében a 133-134. oldalakon található elemzést. Dialog Campus Kiadó Budapest-Pécs 2007.
[38] L. a 324/B/1991. AB határozatot a helyi önkormányzati tulajdon egyenlő jogi védelméről
[39] L. erre az Áht. 62-83.§§.-ait
[40] Az állam legalább többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet esetében, ha a jegyzett tőke a kettőszázmillió forintot meghaladja, a felügyelő bizottság elnökének személyére az Állami Számvevőszék tesz javaslatot, a gazdálkodó szervezet vezetőjének megkeresése alapján. A javaslattételre lehetőség szerint hatvan napot kell biztosítani. Az Állami Számvevőszék jelölése alapján megválasztott személyt a tulajdonosok által jelölt tagként kell figyelembe venni, és tevékenységére, valamint visszahívására a munkavállalók által jelölt felügyelő bizottsági tagokra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
[41] Ennek alapján önkormányzati képviselő nem lehet:
- aki, illetve akinek a személyes közreműködésével működő gazdasági társaság önkormányzati feladatot a képviselő-testülettel vagy a képviselő-testület szervével kötött vállalkozási, megbízási szerződés vagy munkaszerződés alapján lát el;
- a képviselő-testület által alapított önkormányzati vállalat vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, vezető testületének tagja;
- az önkormányzat tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaság vezető tisztségviselője, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezető testületének, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetője (vezérigazgatója);
- az önkormányzat tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaság által alapított gazdasági társaság vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezető testületének tagja.
[42] L. Papp Tekla: Atipikus szerződések. Egyetemi jegyzet. Tyras nyomda Budapest 2007. 7-8.
[43] L. Nochta Tibor: A gazdasági-kereskedelmi magánjog közigazgatási szerepköréről című tanulmányát. Sipos István Emlékkönyv, Budapest 2008. 191-201.
[44] L. Harmathy Attila: Szerződés, Közigazgatás, Gazdaságirányítás, Akadémiai Kiadó Budapest,1983. 13-16.
[45] L. Auer Ádám-Balogh Balázs-Jenovai Petra-Juhász Ágnes-Papp Tekla-Striho Krisztina-Szeghő Ágnes( szerk. Papp Tekla): Atipikus szerződések, Opten Kft. 2015. 461-464.
[46] L. Sárközy Tamás: A gazdaság közjogi szabályai. Magyar gazdasági jog I. Aula Kiadó 1999. 39.
[47] L. példának okáért Ptk. 3:97. §, 3:105. §, 3:108. §, 3:178. §-át.
[48] L. példának okáért ilyen fontos ágazati törvény a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény, a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVII. törvény, az 1996. évi LVII. törvény (versenytörvény), az 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról
[49] Az Alkotmánybíróság még a 2008-ban berobbanó pénzügyi-gazdasági válságot megelőzően az 1990. évi CIV. törvény 64-68. §-ai és az 1995. évi LXXII. törvény 18. §-ában foglaltak alkotmányossági vizsgálata alapján hozott 32/1991. (VI.6.) AB határozatában arra mutatott rá, hogy ha társadalmi méretű változások a szerződések nagy tömegét érintik, indokolt- és alkotmányosan nem kifogásolható - hogy a jogviszonyok megváltoztatására, módosítására a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást. Fontos mértéket jelent azonban, hogy az állam a fennálló szerződések tartalmát jogszabállyal általában csak olyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton történő szerződésmódosítás megkövetel. A jogszabályi beavatkozás általános feltétele az is, hogy a szerződéskötést követően bekövetkező körülményváltozás nem volt ésszerűen előre látható, illetőleg az meghaladta az ésszerűen előre látható változással szükségszerűen együtt járó kockázatot. Az új Polgári Törvénykönyv 6:60. § (2) bekezdése alapján, "ha jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztatja, és a szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását".
[50] L. Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyvről i.m. 230-232.
[51] L. Ptk.3:4.§ (4) bek.
[52] L. különösen a Ptk.3:8. §, 9. § 10. § 12. § 13. § 14. § 17. § 18. §, 19. §, 26. §, 34. §, 35. §, 40. §, 43. §, 48. § 49. §, 53. §-ait
[53] L. Ptk. 3:12-14. §§, 34. §, 35. §.
[54] L. Ptk. 5:164. §, 165-177. §.
[55] L. a Ptk. Korlátolt dologi jogokra vonatkozó szabályait, 5:86. §-5:146. §-ig
[56] L. Ptk. 6:71. §, 74. §, 75-76. §§, 88. § (4) bek., 95. §, 102. § (4) bek., 105. §, 110. §, 118. §, 157. § (2) bek. 161. §, 185. § (5) bek., 188. §, 192. §, 214. §.
[57] L. Nochta Tibor: Mennyiben szerződési kockázat a gazdasági válság? i.m. 96-99.
[58] L. Mohai Máté: A jogi személyek vezető tisztségviselői által elkövetett hűtlen kezelés egyes kérdései az új Polgári Törvénykönyvre is tekintettel. In: Doktori Műhelytanulmányok 2014.149-156. Szerk.: Kecskés Gábor. Győr, Széchenyi István Egyetem Doktori Iskola.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, (Pécs).
Visszaugrás
