Folytatva a 4. pontban írt jogeset ismertetését, a törvényességi felügyeleti eljárást követően a cégbíróság elrendelte a cég kényszertörlését, egyúttal rendelkezett az egyedüli tag és vezető tisztségviselő eltiltásáról.
Ez ellen a végzés ellen a vezető tisztségviselő fellebbezést terjesztett elő. Hivatkozott arra, 2014. június 6-tól a cégnek nem ő volt az egyedüli tagja, majd 2014. november 15-én ügyvezetői tisztségéről is lemondott. A cégnek ezt követően 2015. március 1-jéig nem volt vezető tisztségviselője, ekkor került sor a végelszámoló megválasztására. Az adószám törlésére 2015. január 6-án, a kényszertörlési eljárás megindítására 2015. február 15-én került sor, vagyis a kényszertörlési eljárás megindításához vezető eljárás megindulásakor már nem volt a cég vezetője, a cég tevékenységére ráhatása nem volt, a cég törlése nem róható a terhére.
- 7/8 -
A Ctv.-nek a fenti időponttól hatályos Ctv. 118. § (2) bekezdése és 62. § (4) bekezdése értelmében a cégbíróság törli a céget a cégjegyzékből és rendelkezik az eltiltásról. Az eltiltás mellőzésére csak a Ctv. 118. § (1) és (6) bekezdése alapján van lehetőség. A Ctv. 9/C. §-át is kötelezően kellett alkalmazni a bíróságoknak, mérlegelés lehetősége nélkül. A törvényi rendelkezés értelmében az eltiltást olyan volt tagokkal és vezető tisztségviselőkkel szemben is alkalmazni rendelte, akiknek a felelőssége nem volt megállapítható a kényszertörlési eljárás megindítása miatt, viszont a Ctv. a kimentés lehetőségét nem biztosította számukra. Mindez a jogbiztonság követelményét sértette amely az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével ellentétes.
Az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozva állította az indítványozó, hogy az eltiltott személy esetében a foglalkozás szabad megválasztását a vállalkozási szabadságát korlátozza az eltiltás, hiszen az eltiltás ideje alatt az érintett személy egyáltalán nem vehetett részt a gazdasági életben, céget irányító szerepben. Ez a korlátozás azonban nem volt indokolt olyan személyek esetében, akik egyébként törvényesen működő cég tagjaként vagy vezető tisztségviselőként tevékenykedtek e jogviszonyuk megszűnéséig. Ez az alapjog-korlátozás az ő esetükben az Alaptörvény szükségesség és arányosság követelményét megfogalmazó I. cikk (3) bekezdését sértette.
Az indítványozó érintette az Alaptörvény O) cikkét, amely álláspontja szerint azért sérült, mert a Ctv. 9/C. §-a olyan törvénysértés miatt rendelte el szankció alkalmazását bizonyos személyek esetében, amiért az érintettek felelőssége nem volt megállapítható, magatartásával nem járult hozzá, azt kimenteni nem tudta. Ezen más személyek magatartásáért tett felelősség bizonyos személyeket, tagokat vagy cégvezetőket a Ctv.
Az Alaptörvény XXIV. cikkére és XXVIII. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazottakkal ellentétes a Ctv., mivel a tisztességes eljáráshoz való jog a cégbírósági eljárásban azért sérült a Ctv. támadott rendelkezésével összefüggésben, mert a kényszertörléssel érintett társaságok volt tagjai és tisztségviselői, akikkel szemben az eltiltás szankció alkalmazása történt, nem felek az eljárásban, az eljárás megindításáról nem szereztek tudomást és így nem is intézkedhettek a cég törvényes működésének helyreállítása iránt sem. A kényszertörlési eljárásban nem volt arra lehetőségük, hogy felelősségüket kimentsék és így az eljárásban való részvételük, vagy közrehatási lehetőség nélkül került sor a kényszertörlési eljárás végén az eltiltás alkalmazására.
A másik indítványozó alkotmányjogi panaszában az AB tv. 26. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte a Ctv. 9/C. § alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése, O) cikke, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben 2006. október 16-tól 2014. április 24-ig volt az indítványozó az érintett kétszemélyes cég tagja és ügyvezetője. A kényszertörlési eljárás megindítására tagsága és tisztsége megszűnését követően több mint fél évvel, 2015. január 23-án indult meg a kényszertörlési eljárás. A cégbíróság elrendelte a cégnek a kényszertörlését, amelynek az indítványozó korábban vezető tisztségviselője volt. Az elsőfokú bíróság végzésével megállapította, hogy a kényszertörlés alá vett cégnek vagyona a nyilvántartásuk alapján nem volt, ugyanakkor a céggel szemben az adóhatóság követelést jelentett be. A kényszertörlés alapja, hogy az adóhatóság a cég adószámát törölte. Az indítványozó esetében az eltiltás oka az volt, hogy a kényszertörlési eljárás megindítását, tehát 2015. január 23. napját megelőző egy éven belül a cégben vezető tisztségviselő volt, ezért azzal a magánszeméllyel együtt, aki őt követően volt a cég vezető tisztségviselője, a kényszertörlési eljárásban eltiltotta a bíróság. Az eljárásban lefolytatott felülvizsgálati kérelem kapcsán a Kúria Gfv.VII.30.047/2016/3.számú döntésében kifejtette, hogy a cég törlésére nem adószámának törlése miatt került sor, hanem a cég fantomizálódása miatt, mivel a törvényes képviselője nem volt fellelhető. A Kúria álláspontja szerint - utalva a Ctv. 118. § (2) bekezdésére és 9/C. §-ra - a kényszertörlés és eltiltás szabályainak megalkotása azt a célt szolgálta, hogy a gazdasági élet tisztaságát védje azoktól a személyektől, illetve cégektől, akik, illetve amik nem a jogszabály által szabályozott rendben - végelszámolási vagy felszámolási eljárás - keretében, hanem azt megkerülve, esetleg jelentős tartozásokat felhalmozva vonultak ki a gazdasági életből a hitelezőknek jelentős érdeksérelmet okozva.
A Kúria álláspontja szerint az a tény, hogy a jogszabály kényszertörlési eljárás megindítását megelőző egy évvel tisztséget betöltő, illetve a gazdasági társaságban meghatározott részesedéssel rendelkező, felelősséget vállaló személyekre is kiterjesztette az eltiltás súlyos szankcióját, megfogalmazta azt a társadalmi elvárást is, hogy a részesedésétől megváló tag kellő körültekintéssel járjon el olyan személlyel kössön ügyletet, aki nem veszélyezteti a gazdasági élet tisztaságát.[1]
Az Alkotmánybíróság határozatával megállapította a Ctv. 9/C. §-a alaptörvény-ellenességét, ezért 2018. december 31-i hatállyal megsemmisítette. A határozat indokolása értelmében a szankció súlyára tekintettel a megfelelő eljárási szabályok hiánya a Ctv. 9/C. §-val szemben a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét eredményezi. Az a körülmény, hogy a jogalkotó egyszerűsített és gyorsított eljárásban teszi lehetővé a már törölt cégek kivezetését a cégnyilvántartásból, az ehhez fűződő közérdekre tekintettel nem szolgált megfelelő alkotmányos indokként arra, hogy a vezető tisztségviselők eltiltására ugyanezen eljárásban a jogkövetkezmény súlyához mért eljárási jogok biztosítása nélkül kerüljön sor (AB határozat 103. pont). Az indítványozók által felvetett alkotmányossági probléma nem kizárólag az eltiltással fenyegetett egyik személyi kör vonatkozásában, hanem általában véve, egészében áll fenn, a szabályozás alkotmányosságát azonban a jelen határozatban foglalt valamennyi szempont figyelembevételével biztosítja a jogalkotó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
