A polgári peres eljárás során a felek által benyújtott magánszakértői véleményeket nem csupán az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. tv. (a továbbiakban: Szaktv.) 2. § (1) bekezdésében felsorolt személyek és szervezetek, (együttes megnevezésükben: szakértő) készítenek. Sok esetben magánszakértőként olyan személy ad véleményt, aki speciális ismeretekkel ugyan rendelkezik, de nem minősül szakértőnek. Ilyen eset az pl., amikor számviteli kérdésben nem igazságügyi könyvszakértő, hanem könyvvizsgáló jegyzi a beadványt[1]. Előfordulhat továbbá, hogy külön jogszabály ugyan meghatározza azokat a szakkérdéseket, amelyekre nézve jogszabályban rögzített feladatkörében eljárva kizárólag meghatározott szervezet adhat szakvéleményt[2], de a fél talál olyan speciális szakértelemmel rendelkező személyt, aki el tudja készíteni a magánszakértői véleményt. Az ilyen típusú, a peres fél által beszerzett magánszakértői vélemény készítője az Szaktv. 2. § (3) bekezdés szerinti eseti szakértővel sem rokonítható, mivel vagy nyilvánvaló, hogy az adott kérdésben működik szakértő, vagy nem azonosíthatók az eseti szakértő kirendelését lehetővé tevő feltételek.
A magánszakértői véleményt tehát nem csak szakértők készítenek, hanem bárki, és nem csupán a per előtt, hanem a peres eljárás teljes folyamatában[3].
A magánszakértői vélemények perbeli kezelése során alapvető igény a szakértő és a magánszakértő tevékenységének összevethetősége. A szakértő személyének jogszabályi kötöttsége következtében így okkal merül fel az az elvárás, hogy az igazságügyi szakértői véleményt olyan személy véleményével kelljen összevetni, aki adott esetben, a Pp. 177. § (1) bekezdés szerinti kirendelés során maga is eljárhatna igazságügyi szakértőként. Ehhez azonban a bíróságnak köteleznie kellene a felet a magánszakértő szakértői státuszának igazolására, miközben ennek elmaradása semmilyen perjogi következménnyel nem járhat: a szakértőtől származó magánszakértői vélemény nem lesz Pp-szerűbb, illetve akkor sem változik a beadvány magánszakértői véleményként történő megnevezése - és a hozzá kapcsolódó problémák halmaza -, ha olyan személy készíti, aki egyébként szakértőként nem járhatna el.
Magánszakértői véleményt tehát valóban bárki készíthet. Az előkészítő irat magánszakértői véleményként történő megnevezése valójában annak függvénye, hogy a beadványt a fél saját előadásaként nyújtja-e be, vagy különleges szakértelmet igénylő szakkérdésre hivatkozva megnevezi annak készítőjét.
Dr. Molnár Ambrus "A magánszakértői vélemény perjogi helyzete a polgári peres eljárásban" című dolgozatában (a továbbiakban: Dolgozat) részletesen összefoglalta a magánszakértő perbeli kirendelése ellen és mellett szóló érveket.
Kétségtelen, hogy a szakértői protokollt a magánszakértő sem lépheti át, így ugyanúgy elfogulatlan véleményt kell előterjesztenie magán- és kirendelt szakértőként. Értékelendőnek tűnik azonban a Pp. 178. § (1) bekezdés második fordulata: szakértőként nem járhat el az sem, aki olyan gazdasági társaságnak tagja, alkalmazottja, amely az ügyben szakértőként már korábban eljárt. A szakértőként eljárt gazdasági társaság tagjának, alkalmazottjának - amennyiben nem ő készítette a véleményt - jóval közvetettebb kapcsolata van a perben vizsgálandó szakkérdéssel, mint a magánszakértőnek, a Pp. mégis kizártnak tekinti.[4] Értékelendő az is, hogy a fél és a magánszakértő között megbízási jogviszony áll fenn, és ettől eltérő szerződéses kapcsolat esetén (bérleti jogviszony) a szakértőt a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja alapján kizárási okot állapított meg a Debreceni Ítélőtábla.[5] "A ... pártatlan szakértői bizonyítás lefolytatása nemcsak a felek érdeke, hanem egyben olyan igazságszolgáltatási érdek is, amely csorbát nem szenvedhet."[6]
A Dolgozat felvázolta a jogi megoldás lehetőségeit. Megalapozott következtetéseit más szempontból vizsgálva a következők állapíthatók meg.
"Magánszakértői vélemény" megnevezéssel a felek nem csupán a Pp. 177. § (1) bekezdés szerinti esetekben tesznek előadást, azaz nem csupán akkor, amikor a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy
- 99/100 -
megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. A Dolgozat "A magánszakértői vélemény perbeli felhasználásának formái" cím alatt foglalkozik azokkal az esetekkel, amikor a magánszakértői vélemény a kereseti tényelőadás helyes megfogalmazását, vagy a követelés összegének, a kereseti kérelemnek a kimunkálását célozza. Ettől elkülönülten említi azt, amikor a magánszakértői vélemény a perben releváns tények szakmai elemzését, értékelését tartalmazza. A magánszakértői vélemények ezen sokfélesége azt eredményezi, hogy azokat "en bloc" sem féli előadásként, sem bizonyítékként nem lehet kezelni.
A magánszakértő véleményként tett előadást a bíróságnak értékelnie kell, és ennek során iránymutatást adhat a Pp. 3. § (2) bekezdése. Amennyiben a kérelemhez kötöttség elvét alkalmazzuk, akkor a Pp. 3. § (2) bekezdésének második mondata[7] alapján elvégezhető a magánszakértői vélemény tartalmának elemzése, eldönthetővé válik, hogy azt a fél előadásaként, vagy bizonyítékként kell-e figyelembe venni.
A Pp. 166. § (1) bekezdése alapján egyéb perbeli bizonyítékként csak akkor kezelhető a magánszakértői vélemény, ha - miként a Dolgozat is tartalmazza - a fél tényállításainak alátámasztását szolgálja. Csak ezekben az esetekben vetődhet fel, hogy a bíróságnak bármilyen, a Pp. szerinti, a Dolgozatban részletesen összefoglalt, bizonyítási szabályt alkalmaznia kellene a magánszakértői vélemény kapcsán. Nagyon lényeges a Dolgozatnak az a megállapítása, hogy a magánszakértői vélemény soha nem léphet a bíróság által kirendelt szakértő véleményének a helyébe.
Lényeges utalni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. 59. § (5) bekezdésére, amely előírja, hogy ha ugyanazon bizonyítandó tényre készített szakvélemények között - azaz, ha az ügyfél is benyújt szakértői véleményt, melyet a peres eljárásban magánszakértői véleményként jelölnénk - az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértőktől kért felvilágosítással vagy más módon nem tisztázható, a hatóság másik szakértőt rendel ki, aki abban a kérdésben foglal állást, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése. A közigazgatási eljárás tehát meghatározza, mikor tekintendő bizonyítéknak a magánszakértői vélemény (az ügy eldöntése szempontjából lényeges kérdésben terjesztik elő), és szabályozza a vélemények ütköztetését.■
JEGYZETEK
[1] A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. tv. 3. § (2) b) pontja alapján a könyvvizsgáló ún. egyéb szakmai szolgáltatást is nyújthat, aminek keretében meghatározott területeken felmerült kérdésekben szakvéleményt készíthet.
[2] Szaktv. 2. § (4) Külön jogszabály határozza meg azokat a szakkérdéseket, amelyekre nézve jogszabályban rögzített feladatkörében eljárva kizárólag meghatározott szervezet adhat szakvéleményt, valamint azokat a szervezeteket is, amelyek egyes szakterületeken szakvéleményt adhatnak.
[3] "Magánszakértő ugyan még a per előtt bárki lehet" ... Dr. Kolláth György: Független jogi szakmai vélemény a magánszakértő igénybevételével kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdésekről.
[4] Vö. Igazságügyi könyvszakértők módszertani útmutató 2007. év 2.7.1.8.1. pontjával.
[5] Pf.I.20.010/2011/7. számú végzés.
[6] Nagykommentár a polgári perrendtartáshoz 178. §.
[7] Pp. 3. § (2) A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
Lábjegyzetek:
[1] Kúriai bíró
[2] Kúriai bíró, Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium
Visszaugrás
