A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:18. §-a a jogi személyek döntéshozó szerve számára általános határozatképességi kritériumot szab meg, miszerint a döntéshozó szerv ülése akkor határozatképes, ha azon a leadható szavazatok több mint felét képviselő, szavazásra jogosult részt vesz. A határozatképességet minden határozathozatalnál vizsgálni kell.
A Ptk. 3:4. §-ából fakadó bizonytalanságok a Ptk. 3:18. §-ra is kiterjednek, vagyis a hatályos magyar jogban vitatható a norma kógens vagy diszpozitív jellege. A három nagy Ptk. kommentár egyike sem foglalt állást e kérdésben (ami azért hiányosság, mert például a határozathozatalra vonatkozóan elvégzik ezt az egyébként nagyon is lényegi elemzést).
A határozatképességre vonatkozóan a diszpozitivitás első kritériuma fennáll, tehát a határozatképesség a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása körébe tartozik. Viszont - álláspontom szerint - a második kritérium nem teljesül, mivel a Ptk. 3:18. §-ától történő eltérés a tagok (esetünkben a részvényesek) kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti. Hasonló véleményt fogadott el Sárközy Tamás is, miszerint "a határozatképesség alsó határának leszállítása ugyanis egyértelműen sérti a kisebbség törvényes érdekeit" (Sárközy Tamás: A Ptk. jogi személy könyve esetleges felülvizsgálatáról, Gazdaság és Jog, 2016/7-8. 7.). Így kimondható, hogy a normát kógensnek kell tekinteni.
A Ptk. 3:18. §-ának előírásait a részvénytársaságra, illetve a részvénytársaság legfőbb döntéshozó szervére, a közgyűlésre is alkalmazni kell. A jogalkotó a Ptk. elfogadásakor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a határozatképesség kérdését egységesen kezeli minden jogi személy esetén. Ez általánosan indokolt is lehet, de pontosan a részvénytársaság esetén, és leginkább a nyilvánosan működő részvénytársaság esetén működési nehézségekhez vezethet. A részvénytársaságok - elsősorban a nyilvánosan működő részvénytársaságok - esetén előfordulhat, hogy a részvényesek jelentős része a közgyűlési társaságirányításban való részvételben nem motivált kisrészvényes, akik nem vesznek részt a közgyűléseken, és ez rendszeresen határozatképtelenné teheti a legfőbb szerv üléseit. Hozzáállásuk befektetői jellegű, sokszor nagyon rövid ideig rendelkeznek adott részvénytársaságban részvényesi minőséggel: a részvény vétele és eladása révén megvalósítható árfolyamnyereség, és nem a társaság iránti lojalitás vezeti őket.
A határozatképtelenség viszont nem állandósulhat, a részvénytársaság közgyűlési irányításának ellehetetlenítése nem célja a jogalkotónak. Ezért lehetséges az, hogy a közgyűlést megismételjék, sőt, már az első közgyűlésre szóló meghívó tartalmazhatja a közgyűlés határozatképtelensége esetén a megismételt közgyűlés helyét és idejét (Ptk. 3:269. §).
A megismételt közgyűlés rendjét a Ptk. 3:275. §-ának szabályai határozzák meg. Ezek szerint a megismételt közgyűlés a jelenlévők által képviselt szavazati jog mértékétől függetlenül határozatképes, azaz a megismételt közgyűlés vonatkozásában nem érvényesül határozatképességi küszöb (kvórum); ez a könnyítés csak akkor érvényesül, ha az eredeti napirenden szereplő ügyekben döntenek; a megismételt közgyűlésre a határozatképtelen közgyűlés eredeti időpontjától számított, zártkörű részvénytársaság esetén legalább három, nyilvánosan működő részvénytársaság esetén legalább tíz nappal és legfeljebb huszonegy nappal követő időpontra hívható össze.
E szabály alapján kérdéses, hogy a maximális huszonegy napos korlát csak a nyilvánosan működő részvénytársaságra vonatkozik-e, és a zártkörű részvénytársaságra nem vonatkozik záró korlátozás, vagy a zártkörű részvénytársaság esetén is érvényesül ez a szabály. A nyelvtani értelmezés nem segít tisztázni a problémát, ezért a teleológiai értelmezési módszert kell segítségül hívni. A kezdeti időpont meghatározásával a jogalkotó célja az volt, hogy az eredeti, határozatképtelen közgyűlésen bármilyen okból meg nem jelent részvényesnek legyen lehetősége a megismételt közgyűlésen való részvételre. A két időpont azért tér el egymástól, mert a nyilvánosan működő részvénytársaságnál nagyobb a részvényesek száma, így a jelentősebb részvétel biztosabb, ha több idő áll rendelkezésre. A záró határidő azt a célt szolgálja, hogy a határozatképességi küszöb nélküli közgyűlést ne lehessen a végtelenségig halasztani, így ez a szabály egyfelől dinamizálja a részvénytársasági működést, másfelől pedig korlátozza azt a lehetőséget, hogy a közgyűlést olyan időpontra odázzák, amely valamilyen szempontból a vezető tisztségviselőknek vagy a részvényesek adott csoportjának megfelelőbb. Ezek a jogalkotói célok viszont egyformán érvényesülnek a nyilvánosan működő és a zárt részvénytársaság esetén, ezért - véleményem szerint - a huszonegy napos határidő a zárt részvénytársaságokra is vonatkozik: a jogalkotó csak a kezdő időpont tekintetében tesz különbséget a részvénytársaság két altípusa között.
- 5/6 -
Az alapszabály három, illetve tíz napnál rövidebb és huszonegy napnál hosszabb összehívási határidőt előíró rendelkezése semmis, azaz a határidők kógens korlátait jelentik a megismételt közgyűlés megtartásának. Ezért sem korábban, sem később nem lehet megismételni a közgyűlést, mint a törvény által meghatározott időkorlátok között.
Felmerülhet a kérdés, hogy a fenti szabályozást nem lenne-e szükséges módosítani a részvénytársaságok, elsősorban a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében, hogy a közgyűlés határozatképtelenségére egyszerűbb megoldás szülessen. A vizsgálat célja, hogy az összehasonlító jog eszközrendszerével felmutasson néhány példát, és végül következtetéseket fogalmazzon meg a magyar szabályozás változtatás nélküli fenntartásáról, vagy a továbbfejlesztés lehetséges útjairól. Erre több alternatív út is kínálkozik. Egyfelől lehetséges a kógens határozatképességi küszöb eltörlése: ilyen esetben nem szükséges a közgyűlést megismételni, hiszen egyetlen részvényes jelenlétében érvényes a közgyűlés. Másfelől az is lehetséges megoldás, hogy a kezdő - három-, illetve tíznapos - időbeli korlátot a jogalkotó diszpozitívnak nyilvánítja, így lehetővé válik az, hogy a megismételt közgyűlést ugyanarra a napra is össze lehessen hívni, amikor a határozatképtelen közgyűlésre is sor került. Ez a megoldás a megismételt közgyűlés szervezési költségeitől mentesítené a részvénytársaságot.
Az európai jogban például a 2017/1132/EU irányelv két lehetőséget biztosít a tagállamoknak bizonyos közgyűlési határozatok meghozatalára. Ilyen például az új részvények kibocsátásakor az elővásárlási - a Ptk. pontosabb szóhasználatában elsőbbségi - jog korlátozása, a részvénytársaság által nyújtott pénzügyi segítség a részvényeinek harmadik személy által történő megszerzéséhez.
A két lehetőség a következő. Egyfelől az ilyen határozatokat a közgyűlésen képviselt jegyzett tőkéhez, illetve értékpapírokhoz kapcsolódó szavazatok legalább kétharmados többségével kell meghozni. Másfelől a tagállamok jogszabályai kimondhatják, hogy a szavazatok egyszerű többsége is elegendő abban az esetben, ha a jegyzett tőke legalább fele képviselve van a közgyűlésen (2017/1132/EU irányelv 83. cikk). Vagyis az európai unió joga nem ad teljes szabadságot a kérdésben. A tagállam egyfelől a 2017/1132/EU irányelvben meghatározott tárgykörökben bevezetheti a kvórumot (a jegyzett tőke legalább a felét képviselő részvényesek vagy megbízottjaik jelenlétét a közgyűlésben), és akkor a közgyűlésen elegendő az egyszerű többség a döntéshozatalhoz. Másfelől, alternatívaként, nem szükséges a tagállamnak határozatképességi küszöböt előírnia, de akkor a jogi személy határozatának úgy biztosít az európai jog reprezentativitást, hogy a határozatot minősített, a leadott szavazatok legalább kétharmados többségével kell elfogadni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
