2014. március 15-én lépett hatályba az új magyar Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény. Hatálybalépése óta mintegy két év telt el. Ennek alapján számosan vannak olyanok, akik az Igazságügyi Minisztérium Ptk. intézményes felülvizsgálatára vonatkozó tervét[1] megalapozatlannak, idő előttinek tartják. Különös erővel nyilvánult meg ez a Ptk.-t előkészítő Kodifikációs Szakértő Bizottság vezetőjének, Vékás Lajos professzornak jogi szaklapokban közzétett "nyílt levelében"[2].
Véleményem szerint egyet lehet érteni azzal az állásponttal, hogy ilyen rövid idő után a jelentősebb gyakorlati tapasztalatok hiányában koncepcionális változtatásokat végrehajtani a Ptk.-n nem indokolt. Különösen nem indokolt a Ptk. előkészítése során felmerült vitákat újra feleleveníteni és most mintegy revánsot venni a Szakértő Bizottságban, illetve a Kodifikációs Főbizottságban elszenvedett "vereségért". Az is helyes nézet, mely szerint a Ptk. gyakorlati alkalmazása során felmerült problémákat elsődlegesen jogszabály-értelmezéssel, a bírói gyakorlatban kell megoldani.[3] E tekintetben viszont türelmet kell tanúsítani - néhány évre még szükség van a Ptk. új intézményeivel kapcsolatos joggyakorlat kiforrásához, illetve ahhoz, hogy a Kúria jogegységi döntésekkel integrálja az egymástól eltérő bírói ítéleteket.
Ugyanakkor azonban szerintem helytelen általában és teljes mértékben elzárkózni a Ptk. felülvizsgálatától. Mindenekelőtt vannak olyan rendelkezések, amelyekkel kapcsolatban jellegüknél fogva nem is lehetséges bírói gyakorlat kialakulása. Vannak olyan szabályok továbbá - ilyenek a Ptk. hatálybalépése után rögtön tömegesen jelentkező cégügyek -, amelyeknél van ugyan bírói gyakorlat, de ezek nem kerülnek fel a Kúriához, így a legfelsőbb bírósági fórumnak nincs módja a jogegységesítésre.[4] Ezeknél a szabályoknál, de csak akkor, amennyiben már most megállapítható, hogy lényeges társadalmi-gazdasági hátrányokat okoznak, illetve jelentős mértékű jogbizonytalansággal járnak, célszerű, hogy már 2016-2017-ben a Ptk. felülvizsgálatára kerüljön sor. (Jelen tanulmány kizárólag a Ptk. jogi személy könyvével foglalkozik.)
Az intézményes felülvizsgálat ugyanis jobb, mint a burkolt ad hoc Ptk.-módosítások, amelyekre az elmúlt két évben sajnálatos módon már számos esetben sor kerül. Nevezetesen:
- mindenekelőtt maga a Ptké. is módosította a Ptk.-t, és azóta is a Ptké.-n keresztül gyakran "módosítgatnak". Erre jó példa a legutóbbi időből a 2015. évi CCXVIII. törvény, amely a Ptké.-be beépített 10/A. §-sal elvonta a szavazati joggal nem rendelkező társasági tagoktól (pl. dolgozói részvényesektől), illetve az egyesületek tiszteletbeli és pártoló tagjaitól azt az évtizedek óta zavartalanul működő jogukat, hogy a jogi személy szerveinek határozatait bíróságnál megtámadják;
- mivel a Ptk. elméleti alapon készült és félig-meddig tudatosan elzárkózott a mindennapos gyakorlati problémák megoldásától, számos törvény egészítette ki már eddig is a Ptk. rendelkezéseit, sok esetben úgy, hogy a Ptk.-val ellentétes szabályokat tartalmaznak (pl. a jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről és szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVII. törvény, a szomszédjogi törvény - 2013. évi CLXXIV. törvény);
- a Ptk.-ból annak kizárólag magánjogi jellegéből kifolyólag, azaz a jogági komplexitást mellőző felfogásából származó "lukak" kitöltése más törvényekkel történt (pl. köztestületek-közalapítványok, valamint költségvetési szervek az államháztartási törvényben, az egyesületi szövetségek, az egyesületi pártoló és tiszteletbeli tagok, valamint az ún. civil társaságok szabályozása a 2011. évi CLXXV. törvényben a civiltörvény módosításával, a nonprofit társaság vagy a tagkizárás szabályai a cégeljárásról szóló 2006. évi V. törvény módosításában). Ezek a kiegészítések sok esetben a Ptk.-val ellentétes szabályokat is tartalmaznak - lásd pl. a jogi személy létesítő okiratának érvénytelenségére vonatkozó szabályozást a Ptk. 3:15. §-ában, illetve a Ctv. 69. §-ában a nyilvántartásba való jogerős bejegyzés utáni törlési perek vonatkozásában;
- végül kifejezett Ptk.-módosításokkal is bőven találkozhatunk, mégpedig - ami kodifikációs szempontból még jobban kifogásolható - már a Ptk. 2014. évi hatálybalépése előtt is. Először erre a takarékszövetkezeti integráció kapcsán került sor a visszaválható kötvény vonatkozásában 2013 szeptemberében, majd ami egészen kirívó, a 2013. évi CCLII. törvény több mint ötven he-
- 3/4 -
lyen módosította a Ptk.-t, ennek mintegy harmada az e tanulmány tárgyát képező jogi személy könyv.[5]
Egy nyílt intézményes felülvizsgálat, ráadásul egy olyan esetleges hallgatólagos kormányzati kötelezettségvállalással, mely szerint ezt követően már több évig ellenállnak annak a kísértésnek, hogy ad hoc problémák megoldása érdekében hozzányúljanak a Ptk.-hoz, szerintem a jogbiztonság szempontjából is jobb megoldás lenne. A felülvizsgálatot emellett úgy kellene végrehajtani, hogy az ne érintse a Ptk. szerkezetét - tehát ne legyenek a törvényben lukak, üres paragrafusok, illetve A, B, C paragrafusok. A Ptk. nemzetközileg is elismert, igen színvonalas jogalkotás, a kódex stabilitását a lehető legteljesebb mértékben tiszteletben kell tartani. Ugyanakkor jogalkotási kényszerhelyzet még nincsen, de véleményem szerint a Ptk. intézményes felülvizsgálatával nincs értelme tovább várni a harmadik könyv tekintetében.
Végül is 2016 májusában az Igazságügyi Minisztérium benyújtotta javaslatát a Ptk. módosítására, amelyet az Országgyűlés elfogadott (2016. évi LXXVII. törvény). A javaslat elsődlegesen a Ptk. ötödik könyve zálogjogi szabályait, illetve a hatodik könyvből az értékpapírjogi szabályozást érintette. A jogi személy könyv felülvizsgálata gyakorlatilag elmaradt, pusztán a vezető tisztségviselők felelősségi szabályai változtak.
A következőkben a harmadik könyv, azaz a jogi személy könyv részleges módosítására vonatkozó javaslataimat tartalmazza de lege ferenda.
A Ptk. 3-as, azaz a jogi személyekről szóló könyvének - esetlegesen felülvizsgálatra vezető - problémái jórészt a történeti fejlődésmenetből erednek.
Míg a magyar civil jogban sosem volt kérdéses, hogy az egyesületek és az alapítványok [utóbbiak abban az esetben, ha egyáltalán vannak, hiszen a szocialista polgári jog tagadta az alapítvány intézményének létjogosultságát és az így a régi Ptk.-ban, az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.)-ban nem szerepelt) a jogi személyek alapvető típusai, addig a gazdasági társaságok, mint kereskedelmi társaságok az 1928-as Magánjogi Törvénykönyv javaslatban sem szerepeltek. Az európai kontinentális civil jogok két alaptípusában a francia és a német civil jogban, a duális felfogásnak megfelelően az egyesület és az alapítvány a Polgári Törvénykönyvben, a gazdasági társaságok a Kereskedelmi Törvénykönyvben szerepeltek. Azok a XX. századi kódexek, mint a svájci és az új magyar Ptk. előkészítése során sokszor hivatkozott holland Ptk.-k, a monista felfogásnak megfelelően ugyan bevitték a kereskedelmi társasági jogot a Ptk.-ba, de részben csak részlegesen helyezték el a jogi személy könyvben (hiszen a közkereseti és a betéti társaságok "egyszerű szerződésként" nem voltak jogi személyek), részben ezek a Ptk.-k nem voltak tisztán magánjogi jellegűek, jelentős kereskedelmi jogi vonatkozásokat (cégjog, könyvvezetés stb.) is tartalmaztak. Az újabb polgári jogi kodifikációkban előtérbe kerülő monista Ptk.-k, így a 2009-es román, illetve a 2012-es cseh Ptk. a kereskedelmi ügyleteket ugyan beviszi a Ptk.-ba, de a gazdasági társaságok jogát külön törvényben hagyja. Egészen eredeti megoldást tartalmaz a 2002-es brazil Ptk., amelyben a szerződésen alapuló társaságok (kkt., bt., kft.) ugyan bekerülnek a kódexbe, de az rt.-kről külön törvényt alkottak, amely ráadásul mögöttes jogterülete a Ptk.-ban szabályozott korlátolt felelősségű társaságnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
