Történelmi kialakulása. Ősi államéletünk egyik legfőbb tényezője volt a nemzetgyűlés. Az ősi nemzetgyűlés egyenes utóda az országgyűlés.
István király óta osztozkodott a nemzeti hatalomban a király és az országgyűlés. Bár időközben az országgyűlés szervezetében gyökeres változások állnak be, a főhatalomban való osztozkodás mindvégig megmarad. István király óta szinte szakadatlanul érvényesül az a fontos közjogi tétel, hogy a Szent Korona testét az országgyűlés és az államfő együttesen alkotják.
Az országgyűlés kezdetben ősgyűlés jellegével bírt. Ez azt jelenti, hogy azon minden szabad ember, a nemzet minden tagja személyesen részt vehet. Azt is jelenti az ősgyűlés, hogy a később kétfelé ágazódó országgyűlés akkor még egységes volt. A bifurkáció az országgyűlés életében a XVII. század elején, 1608-ban történt. Akkor alakult meg a főrendiház: az alsótábla mellett a felsőtábla. Ez is még a régi nemesi országgyűlés. Az alsótábla a Karok és Rendek, vagyis a követek táblája már nem személyesen, hanem képviseleti alapon ül össze.
Ez a második korszak 1848-ig tart. Akkor az állampolgári jogegyenlőség alapján népképviseleti alapokra helyezkedik. Innen kezdve a követek táblájából képviselőház, a felsőtáblából pedig főrendiház lesz. A főrendiházban egészen 1885-ig minden főrend személyesen megjelenhetett. Az 1885. VII. t.c. reformálja a főrendiházat. Egyfelől bizonyos minimális állami egyenesadóhoz köti a főrendi tagságot, másfelől a születési alapon való főrendiházi tagság mellett a kinevezés alapján új kategóriát iktat.
1920-tól kezdve 1926-ig a kétfelé ágazó országgyűlés helyét az egységes nemzetgyűlés váltja fel. (Az első és második nemzetgyűlés.) 1927-től kezdve az országgyűlés alsó- és felsőháza váltja fel a nemzetgyűlést. Most már nem főrendiháznak nevezik a felső tagozódást, hanem felsőháznak. Nem is nevezhetik főrendiháznak, mert nem főrendek azok, akik a zömét alkotják: aránytalan töredékké zsugorodott a főrendek csoportja, és azokat is a cenzusos főrendek választják maguk közül.
Először az országgyűlés két házáról, az alsóházról és a felsőházról szólunk. Ezt a sorrendet nemcsak azért választjuk, mert a szélesebb tagozódás a képviselőházé, hanem azért is, mert a súlypont a törvényhozás világában a képviselőházon van. Vannak bizonyos törvényjavaslatok, bizonyos jogok, amelyek egyenesen a képviselőházhoz kapcsolódnak, amelyekhez a felsőház legfeljebb csak hozzászólhat, de csak akkor, ha előbb a képviselőház szabályszerűen letárgyalta azokat. Bizonyos jogok csak az alsóházban vannak. Ilyen az interpellálási jog, amely az alkotmányos élet egyik legsarkalatosabb része.
- 127/128 -
A képviselőház tagjai választás alapján nyerik megbízatásukat. Hivatalos alapon vannak ott a miniszterek. Lehetséges, hogy a miniszter képviselő is; ha nem képviselő, akkor is joga van személyesen megjelenni és felszólalni a képviselőházban, de ilyenkor nincs szavazati joga.
A választói jog. Az 1925. XXVI. t.c. szabályozta a választójogot. Ennek alapján választották a mostani képviselőket is. Újabban sokszor változtatták a választójogra vonatkozó törvényeket és rendeleteket. Volt olyan idő is, amikor nem törvénnyel szabályozták a választójogot, hanem csak rendeletekkel.
Az 1925. XXVI. t.c. szerint választójoga volt minden 24. évét betöltött férfinek, aki 10 év óta magyar állampolgár, 2 év óta ugyanabban a községben lakik és az elemi iskola 4-ik osztályát elvégezte, vagy azzal egyenlő műveltség megszerzését igazolja. Az egyetemet, vagy más főiskolát végzetteknél azt a kedvezményt adta az 1925. XXVI. t.c., hogy nincsenek a 24 éves korhatárhoz kötve. Az egyetemi végzettség akkor is megadta a szavazati jogot, ha még nem 24 évesek.
Régi jogon választó mindaz a férfi, aki az 1918. évre érvényes választói névjegyzékben bármi címen fel volt véve. A nemzetgyűlési választások alkalmával bírt szavazati jog nem állapít meg szavazati jogot. (Az első nemzetgyűlésre minden nagykorú férfi vagy nő bírt szavazati joggal, és titkos volt a szavazás.)
A nők közül választójoga volt minden nőnek, aki életének 30. évét betöltötte, 10 éve magyar állampolgár, 2 éve ugyanabban a községben lakik, s az elemi iskola 6. osztályát vagy azzal egyenlő értékű iskolát elvégezte. Elegendő volt azonban a nőnél is 4 elemi vagy azzal egyenrangú végzettség, ha a következő három feltétel valamelyikének megfelel: legyen (3) három törvényes gyermeke életben, a saját vagyonából vagy keresetéből tartsa fenn magát, önálló háztartást vezessen. Ezek fennforgása esetében, ha négy elemit végzett is, akkor is volt szavazati joga.
Az egyetemet, főiskolát végzett nők 30 év helyett már 21-22 éves korukban szavazhattak.
A 10 éves állampolgárságot vélelmezni kell akkor, illetve azoknál, akik Magyarországon születtek. A 2 évi helyben lakás kellékének megfelel az is, aki az utolsó két esztendőben lakóhelyét csak egyszer változtatta, ha megelőzően két évig lakott egy községben. Bizonyos tisztségek viselőinél elengedik a két évi helyben lakást. Ilyenek a lelkészek, tanárok, tanítók is. Nincs szavazati joguk azoknak, akik a fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatában állanak. A rendőrség, folyamőrség, vámőrség tisztjeinek van szavazati joga, de a legénységi állományba tartozóknak (őrmestertől lefelé) nincs szavazati joga.
Ki vannak rekesztve a választói jogosultságból a gondnokság, csőd alatt állók, a közsegélyből élők, az erkölcsrendészeti ellenőrzés alatt állók, a bűntett vagy vétség miatt szabadságvesztésre ítéltek. Néha a kizárás csak a büntetés kitöltéséig tart. A büntetések között a haza elleni vétség esetén a kizárás tovább tart: még 5-10 évig. Azok sem gyakorolhatják a szavazati jogot, akik a politikai jogok felfüggesztésére vannak ítélve. Ennek tartalma különböző.
- 128/129 -
Szavazati jogot csak az gyakorolhat, aki a választók névjegyzékébe fel van véve. Hiába van valakinek a törvény szerint szavazati joga, hogy nincs felvéve a névjegyzékbe, nem gyakorolhatja azt. Minden választónak csak egy szavazati joga van, és ezt a törvény szerint csak személyesen gyakorolhatja. Ha valaki beteg, vagy távol van, megbízott útján nem gyakorolhatja szavazati jogát.
A választhatóság. A szavazati jog kétféle, az úgynevezett aktív és passzív szavazati jog. Az aktív azt jelenti, hogy van joga szavazatával hozzájárulni valakinek a megválasztásához; passzív jog az, hogy őreá is lehet szavazni, mint jelöltre. Ilyen passzív szavazati joga, vagyis választhatósága van annak, akinek a választás idején aktív szavazati joga van, feltéve, hogy kizárási ok nem forog fenn és életének harmincadik esztendejét betöltötte. 30 éves kora előtt senki sem választható.
Az a körülmény, hogy valaki nincs felvéve a választók névjegyzékébe, nem akadály, hogy az illetőt megválasszák, ha különben a többi kellékkel rendelkezik, de a jegyzékből valami oknál fogva kimaradt. Régen erre is nagy gondot fordítottak: ha nem volt benne, hiába választották meg, megsemmisítették.
Újabban a választói névjegyzékben való bennlét nem kellék ahhoz, hogy valakinek passzív választójoga legyen. Aki a választás napjának kitűzése és a választás közé eső időben állami hivatalt tölt be, vagy a törvényhatóság bizonyos képviselői kategóriáiba tartozik, nem választható. Aki ilyen időközben főispán, kormánybiztos, pénzügyigazgató, főpolgármester, főkapitány, kir. adófelügyelő, gazdasági felügyelő, főszolgabíró vagy szolgabíró, törvényhatósági vagy rendezett tanácsú város polgármestere, járásbíró, törvényszéki bíró, ügyész, az nem választható meg képviselővé abban a kerületben, amely részben vagy egészben az illető törvényhatóság, járás vagy bíróság területén fekszik. Azon a területen, ahol képviselővé jelölték, ha megbukott is, előbbi állására két éven belül ki nem nevezhető, illetve meg nem választható. Ha állásukról a választhatási jogra való utalással lemondanak és az illetékes helyen bejelentik lemondásukat, azt elfogadottnak kell tekinteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
