A vagyon kezelőjének a tulajdonost károsító jogellenes cselekményeit a büntetőjog büntetéssel fenyegeti, közhely, mindenki számára egyértelmű megállapítás, mint ahogy az is, hogy ezek a cselekmények elsősorban hagyományos vagyon elleni bűncselekmények - sikkasztás, esetleg csalás - formájában valósulhatnak meg. Ugyanakkor a hűtlen és a hanyag kezelés deliktuma már kevésbé értelmezhető az állampolgárok számára, s ez minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy ez a két bűncselekmény csak a múlt század második felében jelent meg, mint önálló bűncselekmény a legtöbb európai Büntető Kódexben, holott már Hamurabi törvénykönyve a letéttel hűtlenül bánót büntetéssel fenyegette. Abban pedig végképpen megoszlik a büntető jogászok véleménye - még jelenleg is -, hogy a vagyonkezelői kötelességszegések, amelyek igen gyakran gazdasági tevékenységhez kapcsolódnak, a gazdasági bűncselekmények vagy a vagyon elleni bűncselekmények közé illeszkednek-e? Ez a dilemma a hatályos Büntető Törvénykönyv tervezetének vitatása során is felmerült már, s volt olyan nézet, amely szerint a vagyonkezelői kötelesség megsértése, amennyiben az a büntetőjogi felelősség szintjét eléri, valójában az a gazdasági bűncselekmények körébe tartozó deliktum.1
Történt ez pedig akkor, amikor még aligha volt sejthető, hogy másfél évtized múlva a Büntető Törvénykönyvnek a gazdasági bűncselekményeket tartalmazó XVII. fejezete szinte teljes egészében megváltozik, s abban - a piacgazdálkodásra áttéréssel összefüggésben - sorra jelennek meg majd olyan diszpozíciók, melyek a különféle gazdasági társasági formációk tekintetében elkövethető vagyonkezelői kötelezettségszegéseket pönalizálják.
Joggal merül fel a kérdés: ugyan miért kell feleleveníteni ezt a rendszertani elhelyezéssel kapcsolatos diszkussziót, s van-e témának mai napság bármiféle aktualitása?
Jogelméleti megfontolások, de főként jogalkalmazói tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy ez a közel harminc éves vita reneszánszát éli, mivel míg három évtizede elsősorban a gazdálkodással kapcsolatos kötelességek megszegése, valamint a pazarló gazdálkodás [1961. évi V. tv. (Btk.) 224-225. §-ai] és a hűtlen kezelés elhatárolása okozott gondot a jogalkalmazóknak, s gondolkoztatta el a jogelmélet művelőit is,2 jelenleg már több gazdasági és vagyon elleni bűncselekmény alaki, esetenként anyagi halmazatának látszólagos vagy valóságos megállapíthatóságát illetően kell állást foglalni. Várhatóan még meglehetősen hosszabb időt vesz igénybe a jogalkalmazási gyakorlat kikristályosodása valamennyi érintett törvényi tényállás tekintetében. Úgy vélem azonban, hogy az elhatárolások egyik legkényesebbnek tűnő problematikájára - a hűtlen és hanyag kezelés, valamint több, e két vagyon elleni bűncselekménnyel versengő gazdasági bűncselekmény elhatárolását illetően - az alábbi tradicionális kérdésekre adott válaszok segíthetnek a megoldáshoz:
- mely magatartások tartoznak a vagyonkezelési kötelesség fogalmi körébe, s
- mit jelent - a büntetőjogi felelősség szempontjából -a vagyonkezelői kötelesség?
Még mielőtt megtalálnánk a helyes (vagy helyesnek tűnő!) választ e két kérdésre, mintegy iránymutatásként idézzük fel Király Tibor - a jogalkotóknak és a jogalkalmazóknak egyaránt szóló - figyelmeztetését: "... a büntetőjognak jól kell megválasztania egyfelől, hogy mi az, amit pönalizál, másfelől ügyelnie kell arra, hogy ne adjon túl nagy teret a büntetőjogon kívüli más normáknak, és ne kényszerítse a gyakorlatot a mértéktelen jogértelmezésre, arra, hogy a gyakorlat találja ki, mit akart a törvényhozó."3
S egy alapelv: lex poenalis in dubio non urget, azaz a büntetőtörvény nem lehet bizonytalan, mely elsősorban a kodifikáció számára jelent kötelezettséget, mert nem lehet a jogalkalmazó feladatául adni (és hagyni), hogy a törvénynek - még akár praktikus indíttatástól vezéreltetve is - legális értelmezését adja.
Az előzőekben idézett intelmek ellenére "kénytelen vagyok" a polgári jog rendelkezéseihez folyamodni, mivel a vagyonkezelés oly sokirányú kötelezettséget jelent, melyeknek részletezésére a büntetőjogszabály nem vállalkozhat. Nem felejthető el, hogy a vagyon elleni bűncselekmények - és nem különben a gazdasági bűncselekmények jó részének - jogi tárgya a tulajdonjog, s ebből következően a későbbiekben felsorolandó bűncselekmények törvényi tényállásai annak a társadalmi igénynek tesznek eleget, amely megköveteli, hogy a legkülönbözőbb vagyoni jogviszonyt érő támadásokkal szemben védelmet nyújtsanak. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, - miután a vagyoni jogosultságok, illetve kötelezettségek a tulajdonjogból, valamint a kötelmi jogból származnak - a jogosultságok sérelmének reparálást elsősorban a polgári jog garantálja, s a büntetőjog az "ultima ratio" e tekintetben is.
1. A vagyonkezelői megbízás a Ptk. XL. fejezetében szabályozott kötelmi jogviszonyt hoz létre a tulajdonos és a vagyonkezelő között. A megbízási szerződés alapján a megbízott arra kötelezi magát, hogy ellátja azt az ügyet, amellyel megbízták, mégpedig a megbízó érdekében és annak utasításai szerint. (Ptk. 474. §)
A szerződés tevékenység végzésére irányul, de nem eredménykötelem, így a megbízottól csak a gondos eljárás kérhető számon, az eredmény produkálása már nem. A megbízás a kötelmi jogviszonyok alaptípusa, s ebből az alaptípusból fejlődnek ki olyan szerződésfajták, amelyek végső soron mégis megbízási kötelmet jelentenek.
A Ptk. nem részletezi, hogy milyen fajta tevékenységet kell kifejteni a megbízó számára. Az ítélkezési gyakorlat szerint viszont a megbízás tárgyát képező ügy ellátása a legkülönfélébb lehet, vagyoni jellegű és nem vagyoni természetű egyaránt, vonatkozhat, pl. adósságok teljesítésére éppen úgy, mint követések behajtására, és magába foglalhat különböző jogcselekményeket is. A vagyonkezeléssel megbízás azonban nem jelenti feltétlenül jogcselekmények végzését, az egyszerű vagyonőrzéstől a tulajdonosi részjogosítványok - a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének joga, a rendelkezési jog - bármelyikének a gyakorlásáig terjedhet. Az egyes tulajdonosi részjogosítványok gyakorlása azonban nem sértheti a tulajdonos (a hitelező) érdekeit oly módon, hogy a tulajdonának (vagyonának), vagy annak egy része feletti hatalmi pozíciójának gyengülését, vagy annak megszűntét eredményezi.
A kötelmi szolgáltatás tárgyát illetően érdemes felidézni Szladits Károlyt - a két világháború közti időszak kiváló jogtudósát, aki számos pontos és egyben tömör definícióval járult hozzá a polgári jog értő alkalmazásához -, akinek ma is aktuális meghatározása szerint: "az az érdek, amelyet a kötelem a hitelező számára biztosít, más szóval az adósnak az a magatartása (tevése vagy nem tevése), amely a hitelező érdekeinek kielégítésére szolgál. Ezt a magatartást nevezzük szolgáltatásnak (akkor is, ha nem tevésből áll)."4
A kötelmi szolgáltatások jelentősen eltérnek egymástól aszerint, hogy a teljesítés a tevékenység gondos végzésével történik-e, vagy - mint erre az előzőekben utalás történt - a teljesítéshez a tevékenység eredményessége is hozzátartozik. Az utóbbi esetben azonban már nem annyira gondossági-, hanem eredménykötelem keletkezik a megbízó és a megbízott között. A tevékenység kifejtésére irányuló szolgáltatások jelentősen eltérnek egymástól aszerint, hogy a teljesítés a tevékenység gondos végzésével történik-e, vagy a teljesítéshez a tevékenység eredményessége is hozzátartozik. E szerint megkülönböztetünk gondossági kötelmeket, ilyen a megbízás és eredménykötelmeket, mint pl. a vállalkozás. Mind a megbízási, mind a vállalkozási szerződés az ún. facere típusú szerződések csoportjába tartozik, mivel ezen szerződések alapján a szolgáltatást nyújtó fél a másik fél érdekében fejti ki tevékenységét. A két szerződésfajta egymástól való elhatárolása a gazdálkodó szervezetek jogviszonyaiban, valamint a magánszemélyek által kötött ügyletek esetében egyaránt gyakorta okoz problémát. Kevésbé jelentkezik ilyen gond, amikor a magánszemély vagy a gazdálkodó szervezet köt szerződést valamely tevékenység kifejtésére külső megrendelővel vagy megbízóval annál, mint amikor a gazdálkodó szervezet vagyonának kezelését a tagok a vezető tisztségviselőkre bízzák. Közelebb vihet a probléma megoldásához, ha a vagyonkezelői kötelesség főbb tartalmi elemeit áttekintjük, amelyhez az alábbiak tartoznak:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
