A munkavállalói koalíciók kollektív szerződéskötési képességének fogalma szűken értelmezve azt határozza meg, hogy mely munkavállalói egyesületek jogosultak kollektív szerződés megkötésére, azaz lehetnek kollektív szerződés alanyai. Ennél a szűk meghatározásnál azonban többet takar ez a fogalom, mivel a kollektív szerződések lehetséges alanyi körének meghatározása többféle jogkövetkezménnyel is jár. A kollektív szerződéskötési képességgel rendelkező koalíciókat jelentős többletjogokkal ruházza fel az állam. Ezen többletjogok miatt a kollektív szerződéskötési képességgel rendelkező koalíciók privilegizált helyzetben vannak az erre nem jogosult koalíciókhoz képest. A kollektív szerződéskötési képességgel rendelkező koalíciók a német és magyar jog szerint - az angol jogtól eltérően[1] - harmadik személyekre kötőerővel rendelkező megállapodást köthetnek,[2] azaz kvázi jogalkotónak minősülnek. Ezért a jog kizárólag azokat a koalíciókat ruházza fel a kollektív szerződéskötés jogával, amelyek képesek speciális koalíciós feladataikat ellátni és a kollektív munkajogi rendszer megfelelő működtetésével méltányos kollektív szerződések létrejöttét biztosítani és ezáltal a munkabékét fenntartani. A koalícióknak így meghatározott feltételeket kell teljesíteniük ahhoz, hogy kollektív szerződés megkötésére jogosultak legyenek.
Jelen tanulmány fő célja annak vizsgálata, hogy mely koalíciók és milyen kritériumok alapján minősülnek kollektív szerződéskötési képességgel rendelkezőnek.
A kollektív szerződéskötési képesség fogalmának összehasonlító elemzésénél leegyszerűsítve két modell között kell különbséget tenni.[3] Az egyik megoldás igen szigorú feltételekhez köti, hogy mely szerveződések jogosultak kollektív szerződés megkötésére és kizárólag a szakszervezetnek minősülő koalíciókat ruházza fel ezzel a joggal. Ez a konstrukció található Németországban, Belgium, Luxemburgban és Franciaországban. A másik modellt alkalmazó országokban kevésbé szigorú feltételei vannak annak, hogy mely munkavállalói szerveződés köthet kollektív szerződést a munkáltatóval. Így például Nagy-Britanniában, Írországban és Dániában nem csak a szakszervezetek, hanem egyéb munkavállalói szervezetek is jogosultak kollektív szerződés kötésére.[4] A to-
- 405/406 -
vábbiakban a kétféle modell egy-egy reprezentatív képviselőjének, mégpedig a német és az angol jognak a szabályozását és gyakorlatát fogom részletesen elemezni.
a) A német jog fogalma
A német jogban a kollektív szerződéskötési képesség fogalmának (Tariffähigkeit) nincs törvényi definíciója. A német Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht, a továbbiakban: BVerfG) és a Szövetségi Munkaügyi Bíróság (Bundesarbeitsgericht, a továbbiakban: BAG) értelmezte és pontosította a kollektív szerződéskötési képesség fogalmának jelentéstartalmát.
A BVerfG definíciója szerint a kollektív szerződéskötési képesség a koalíciónak az a képessége, hogy a szociális partnerrel kötött megállapodás útján többek között a munkaszerződésben rögzített munkafeltételeket olyan módon szabályozza, hogy azok a kollektív szerződés hatálya alá tartozó személyekre közvetlenül és eltérést nem engedően, mint jogi normák legyenek alkalmazandóak.[5] A BAG a fogalmat csak annak formai ismérveire koncentrálva határozta meg. Ennek értelmében a kollektív szerződéskötési képesség azt jelenti, hogy egy koalíció kollektív szerződés alanya lehet.[6] Ezek a meghatározások csak a kollektív tárgyalások eredményére koncentrálnak, de nem foglalkoznak a fogalom valódi ismérveivel.[7]
A német jogirodalom ennek a fogalomnak mindkét aspektusát hangsúlyozza. E szerint a kollektív szerződéskötési képesség egyrészt meghatározott tulajdonságok összessége, egy olyan erőtényező, ami a koalíciót képessé és alkalmassá teszi arra, hogy a munkaadói oldal egyenrangú feleként vele kollektív tárgyalásokba kezdjen és kollektív szerződést kössön. Másrészt a kollektív szerződéskötési képesség azt a jogot jelenti, hogy a szervezet részt vehet kollektív tárgyalásokban, hatályos kollektív szerződéseket köthet és ezáltal jogi kötőerővel rendelkező normát alkothat.[8] Ezáltal feljogosít bizonyos koalíciókat arra, hogy a munkaviszonyok kollektív alakításában részt vegyenek és ebben az értelemben egy sui generis jogalkotó hatalomnak tekinthető, hiszen meghatározza, hogy mely szervezetek lehetnek kollektív szerződés szerződő felei.[9] Ez a kétfajta megközelítés ugyanakkor egy medál két oldalát jelenti, hiszen meghatározott tulajdonságoknak kell egy koalíciót feljogosítaniuk arra, hogy kollektív szerződést köthessen. A kollektív szerződéskötési képesség német fogalma a koalíciós feladatok ellátására való alkalmasságot és szerződéskötési jogosultságot egyszerre jelenti.[10]
b) Az angol jog fogalma
Az angol jog nem ismeri a kollektív szerződéskötési képesség fogalmát, helyette a munkavállalói szervezetek függetlenségének (independence) és a szakszervezetek elismerésének (trade union recognition) fogalmát használja.
A függetlenség (independence) fogalma annak meghatározására irányul, hogy a koalíció képes-e autonóm módon, a munkáltatói oldaltól függetlenül, önállóan működni és feladatait ellátni. A függetlenség törvényi definíciója szerint egy szakszervezet akkor független, ha (a) nem áll egy munkáltató, munkáltatói csoport, egy vagy több munkáltatói szövetség uralkodó befolyása vagy ellenőrzése alatt és (b) nem kiszolgáltatott a munkáltatói beavatkozásnak, azaz a szakszervezetnél nem áll fenn annak a veszélye, hogy a munkáltató, munkáltatói csoport vagy szövetség pénzügyi, eszközbeli támogatás formájában, vagy egyéb más módon beavatkozik a szakszervezet működésébe vagy ellenőrzésébe.[11] A függetlenség meglétét a koalíció tulajdonságainak és működésének vizsgálatát követően egy állami szerv tanúsítja.[12] A függetlenség állami elismeréséhez többletjogok kapcsolódnak.[13]
Az elismerés (recognition) pedig konkrét munkáltató által kollektív tárgyalások folytatására és kollektív szerződéskötésre való elfogadást jelenti. A törvényi definíció szerint az elismerés azt jelenti, hogy egy vagy több munkáltató kollektív tárgyalások folytatása céljából bizonyos mértékig (to any extent) elfogad egy egyesülést tárgyalópartnerének.[14] A bizonyos mértékig kitétel azt jelenti, hogy elegendő, ha a kollektív tárgyalások csak egy vagy néhány témára terjednek ki azok közül, amelyeket a jogszabály a kollektív tárgyalások lehetséges témakörei között felsorol.[15] Az elismerés lehet önkén-
- 406/407 -
tes, vagy egy állami eljárásban kikényszerített. Az elismerés is fontos többletjogokkal ruházza fel a munkavállalói szervezetet.[16]
c) Összegzés
Az angol elismerés nem azonos a német kollektív szerződéskötési képességgel. A német "Tariffähigkeit" általános hatályú, szemben az angol elismeréssel, amely csak relatív hatályú, hiszen mindig egy adott munkáltató viszonyában alkalmazandó és ennek a munkáltatónak az akaratától függ.[17] A német "Tariffähigkeit", mint materiális ismérvek összességének fogalma tartalmilag az angol "independence" fogalmával állítható párba.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
