Az olyan nemzetközi szerződéskomplexumok, mint létesítmény felépítésére, beruházásra, fejlesztésre és hosszú távú szállításokra irányuló szerződések, gyakran tartalmaznak "nyitott" szerződési záradékokat (kikötéseket). Ezeket olyan határozatlan megjelölésekkel látják el, mint "felülvizsgálási", "újra-megtárgyalási", "gazdasági" vagy "megbeszélési záradékok". A különböző elnevezések ellenére valamennyi kikötésnek a lényege közös. Ha a szerződési rendelkezésekben megszabott feltételek teljesedésbe mentek, a feleknek össze kell jönniük egymással és megoldásokat kell keresniük a szerződés teljesítése során felmerült műszaki, jogi vagy gazdasági keretfeltételek megoldására. A kikötéseknek ezért nagyszámú egyetértési opciót kell a felek számára magukban foglalniuk. Ez vezet szükségképpen oda, hogy ezeket a szerződési feltételeket szétfolyó és gyakran csak sablonos tartalom jellemzi.
Az említett szerződések hosszú futamidejüknél fogva különösen érzékenyek a gazdasági, műszaki vagy politikai keretfeltételek változásaira. A kikötéseknek az a céljuk, hogy a szerződés fennállása alatt megvédelmezzék az egyensúlyt ezeknek a feltételeknek a megváltozásával szemben. A kikötések szükségessége végső soron azon alapszik, hogy ezeknél a szerződéskomplexumoknál, a klasszikus csereszerződésektől eltérően, nem többé vagy kevésbé statikus, hanem dinamikus, a szerződéskötés időpontjában fejlődésében még le nem zárt, képződményekről van szó.
A nemzeti jogrendek csak feltételektől függően vannak abban a helyzetben, hogy meg tudjanak birkózni az ilyen szituációkkal. A felek a fél-autonómián alapuló rendelkezésükre álló szerződésjogi lehetőségeket nyílt kikötések útján használják fel, és teremtenek a tárgyi jogtól eloldott, kielégítően rugalmas kereteket az ilyen eljárások számára.
1. Egy nemzetközi konzorcium "Kutatási és termelési együttműködési megállapodást" kötött a katari sejkséggel
a Perzsa öbölben található földgázkincs kiaknázására.
A szerződési tárgyalások során a konzorciumnak hároméves adómentességet ígértek. Amikor a fúrási elképzelések már két év után rendkívül sikereseknek mutatkoztak, a katari kormány rendeleti úton egy ún. többletnyereség-adót ("excess profit tax") vetett ki a konzorcium által kitermelt földgázra. A Katari Általános Petróleum-társaság (QGPC) konzorcium-vezetője erre a szerződés 34.12. cikkelye alapján újbóli megtárgyalást kezdeményezett. A QGPC képviselői ezt megtagadták, azzal az indokolással, hogy ez a záradék keresztülvihetetlen, illetve, hogy ez pusztán csak felhívás-jelleggel bír. Az érintkezés ezt követően megszakadt a felek között. A konzorcium választottbírósági eljárás megindításán gondolkodik.
2. A német üzemépítő vállalat (X) és egy külföldi megbízó (Y) között szerződés jött létre műtrágyatelep építésére.
Az üzem építése során kiderül, hogy egy új termelési eljárás alapján az üzem gazdaságossága megkétszerezhető. Y megbízó kéri ezért X-et az építési kivitelezés módosítására. Ez az alaprajz módosítása és kiválóbb értékű anyagok felhasználása mellett az építési idő egy évvel való meghosszabbítását is igényli. X emiatt kéri a szerződésnek megfelelően Y hozzájárulását a pótlólagos költségekhez. Ennek pontos összegét azonban Y kérelmére X nem tudja megadni, mivel a technika új volta miatt még semmiféle tapasztalati értékek nem állnak rendelkezésre. Y ezt a szerződés megfelelő rendelkezéseibe ütközőnek tartja, és megtagadja a tárgyalást az ár felemelése tekintetében.
3. Y arab állami vállalat és X amerikai olajkonszern az 1973. évben három évre szóló szállítási szerződést kötött egymással nyersolajra vonatkozóan. Az ár kialakítása tekintetében a szerződés 6-8. cikkelyei az alábbiakat rögzítették:
(1) A barrelenkénti nyersolaj-ár az 1974. év első félévére US$ 12,50. A felek egyetértenek abban, hogy ez az ár felfelé vagy lefelé módosítható, mihelyt Y ország kormánya a nyersolaj-adásvételénél irányadó adóterhet közzéteszi.
(2) Az 1974. év második félévére az ár megállapítása hónaponként az alábbi két változat megszorzásával legyen meghatározandó:
(a) ...
(b) ...
Miután Y ország kormánya az 1974. évre vonatkozó adótételeket közzétette, ezt Y közli X-szel, és az árat az 1974 első félévére 13,95 US$-ben szabja meg. A tovább folyó szállítmányokat Y 13,95 US$ áron számlázza, X azonban 12,50 US$ alapon fizet.
Y erre leállítja a szállításokat, és választottbírósági eljárást tesz folyamatba.
X álláspontja szerint az ár az első félévre 12,50 US$, mivel az felemelésére irányuló tárgyalások meghiúsultak. A szerződés 6-8. (1) cikkelyei automatikus árkorrekciót nem írnak elő. Ami a második félévre vonatkozó ármeghatározást illeti, X nézete szerint Y nem tartotta be az ár megállapítására nézve előírt eljárást. Emellett a szerződés 6-8. (2) cikkelyei sértik a francia Code Civil (CC) mint alkalmazandó szerződési alaprendelkezés 1174. és 1591. cikkelyeinek kogens előírásait. A CC 1174. cikkelye szerint érvénytelen a szerződési kötelezettség, ha annak kikötése egyedül az adóstól függő (potestatív) feltétel mellett történt. A CC 1591. cikkelye értelmében érvénytelen a szerződés, ha a szerződésben a vételárat nem a felek határozták meg. A szerződés 6-8. (2) cikkelyeinek érvénytelenségénél fogva az 1974. év második felére irányadó ár szintén 12,50 US$.
4. Egy francia alvállalkozó (X) által a párizsi Nemzetközi Választottbíróság (ICC) előtt Y amerikai fővállalkozó ellen indított perben az utóbbi azt a nézetet képviselte, hogy a francia alvállalkozónak a választottbírósági megállapodás érvényességét egy amerikai bíróság útján meg kellett volna állapíttatnia.
Ezek a kikötések a konszenzus-elven alapulnak. Alkalmazásukhoz tehát mindkét fél között a szerződés érvényességének időtartamán belül létrejött valamiféle megállapodásra van szükség. Ebben különböznek az úgynevezett "Approval"-kikötésektől. Ezeknél egy igénynek a fél részéről történő érvényesítése az ellenfél egyoldalú hozzájárulásától van függővé téve. A két kikötés között mindazonáltal két irányban állnak fenn hasonlóságok. Egyfelől mindkét területen a magatartással szemben támasztott követelményeket a Treu und Glauben elvén kell lemérni. Ugyanúgy, mint ahogyan az újbóli megtárgyalást nem szabad a Treu und Glauben-be ütközően megtagadni, nem szabad a félnek ezekkel az elvekkel szemben elzárkóznia a szükséges hozzájárulás megadásától. Másfelől az egyik fél hozzájárulásának a felek által meghatározott pontok tekintetében való egyetértésre jutáshoz vezető első lépcsőfokként kell bizonyulnia.
A konszenzus szükséges volta különbözteti meg az itt szóban lévő kikötéseket azoktól a szerződési rendelkezésektől, amelyek automatikus alkalmazkodást írnak elő megváltozott körülményekhez. Vonatkozik ez nagyjából az értékállandósági és az index-záradékokra, amelyek alapján meghatározott körülmények között automatikus ármódosulásnak kell bekövetkeznie. Ezeknek a kikötéseknek az automatikus érvényesülése vezet el egyszersmind a két kikötés-típus lényeges megkülönböztető jegyéhez. Ahhoz, hogy ez az alkalmazkodási automatizmus biztosítható legyen, az értékállandósági és mutatószám-kikötéseknek eleve pontosan meg kell határozniuk a hozzáigazítás valamennyi kritériumát, formuláját és paramétereit. A feleknek tehát ezekre nézve már a szerződés megkötésekor meg kell állapodniuk. A nyitott szerződési kikötéseknél éppen nem ez a helyzet. A kritériumokat sokkal inkább csak a felek tárgyalásai során szabják meg. Más szavakkal: a felek között egy új megállapodásra van szükség. Újra megtárgyalási forgatókönyv kerülhet előtérbe mindenképpen értékállandósági és index-kikötéseknél is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
