A jogfilozófus szerző, Visegrády Antal nem egyszerű dologra vállalkozott Mozaikok a világ nagy jogrendszereinek köréből[1] című kötetével. Egyszerre több kihívásnak és maga támasztotta elvárásnak kellett megfelelnie, ráadásul olyanoknak, amelyek többé-kevésbé ellene is dolgoznak egymásnak. Egyfelől, széles áttekintést nyújtani a világ nagy jogrendszereiről, mégpedig olyan részletességgel, aminek alapján hozzávetőleges kép alakítható ki a bemutatott jelenséghalmazról, másfelől mindezt olyan terjedelemben megtenni, ami szinte a zsebkönyvek sűrítettségét idézi. Ugyancsak egymásnak ellentmondó kihívást jelenthetett, hogy a kismonográfiával szemben támasztott elvárások teljesüljenek, és így helyet kapjanak a kötetben a szerzői eredmények is, másfelől a kötet adott esetben tankönyvként is jól hasznosítható legyen. A Szerző szerencsés arányérzékének köszönhetően a mű lényegében megfelel az egymásnak mégannyira ellentmondani látszó szempontoknak is.
A kötet nyolc nagyobb fejezetben veszi vizsgálat alá tárgyát. Az első az európai nagy jogcsaládokat és azok jellegzetességeit mutatja be, mégpedig részletesen kitérve a hazai jogi kultúra kérdéseire is. A második nagy fejezet a mediterrán jogi kultúrát mutatja be, ám nem csupán annak európai térségeit illetően, de szép kitekintéssel a latin-amerikai jogi kultúrára is. A harmadik nagy fejezet vázlatszerű áttekintését adja az angol jog fejlődésének és szerkezetének. A negyedik fejezet a vallási jogok világába kalauzolja az olvasót. Az ötödik fejezet az olyan egyéb tradicionális jogok világába vezet, mint a távol-keleti vagy az afrikai jogi kultúra. A hatodik, hetedik és nyolcadik fejezet már speciális jogintézmények, nevezetesen a bíróságok, illetve a politikai pártok helyzetén, szabályozásán és tényleges működésén keresztül szolgál adalékokkal a világ jogi kultúráinak jobb megismeréséhez és megértéséhez.
A Szerző igen szerényen adja munkájának címként a "mozaikok" elnevezést. Nyilván utalás ez arra a nehézségre, hogy a jogi kultúrák valósága sokkalta hatalmasabb és árnyaltabb annál, mint hogy a rendelkezésre álló szűk terjedelemben egy-egy kisebb "töredékből" vagy azok rendszeréből maradéktalan kép bontakozzon ki az egészről. Ez természetesen igaz, mint ahogy az is, hogy a mozaikok rendszeréből mégiscsak előáll a jog világának egy olyan globális képe, aminek alapján a legfontosabb tanulságok levonhatók. Mindenekelőtt az, hogy kultúránként, de még nagy civilizációs körönként is, a jogról alkotott elgondolások annak ellenére mutatnak nagy változatosságot, hogy magának a jognak a funkciója alapvetően mindenhol ugyanaz: hatékony társadalmi kontrollt gyakorolni az emberi együttélés és együttműködés legkülönbözőbb területein.
Az európai jogrendszerek bemutatása a common law jogcsalád sajátosságainak ismertetésével kezdődik, rámutatva e jogcsaládnak - már ami a recepciót illeti - a római jogtól való bizonyos mértékű távolságtartására éppúgy, mint organikus fejlődésére és történetiségére. A római-germán (kontinentális) jogcsalád bemutatása során a főbb jellegzetességek (például a legiszlatív jog elsődlegessége, absztrakciókra való fogékonyság) ismertetésén túl a civiljogot illetően egy kisebb fajta kodifikáció történetet is kapunk. A skandináv jogi kultúrák ismertetését megelőzően egy kis köztörténeti összefoglalót talál az olvasó, amit az indokol, hogy annak alapján jobban érthetővé válik, miért is képez külön régiót a skandináv jogi kultúra a kontinentálison belül. Itt elsődlegesen annak a bonyolult politikai és alkotmányjogi kapcsolatrendszernek van jelentősége, amelyen belül az egyes országok kiterjesztették egymás fölé hatalmukat, illetve adott esetben elszenvedték e hatalom-kiterjesztést. E fejezetben igen részletes képet kapunk a skandináv jogi kultúra kezdetektől meglévő germán hatásairól, majd a római jog XVII. századtól megélénkülő befolyásáról éppúgy, mint a jogászi hivatásrend kialakulásáról és fejlődéséről, és a nemzetiségi együttélés jogi szabályozásáról. Ez utóbbi problematika egyébként szoros kapcsolatban áll azzal a már korábban említett körülménnyel, hogy a skandináv államfejlődések során az állami határok gyakorta nem estek egybe az etnikai határokkal.
Miután a már elmondottak alapján a Szerző összefoglalja az európai jogi kultúra főbb vonásait, a magyar jogi kultúra jelentősebb történeti jellemzőit vázolja fel. Utal a szokásjog mellett mindinkább szerephez jutó központi szabályozás változásaira, a dekrétumok időbeli hatályának a király uralkodási idejétől való fokozatos függetlenedésére, a bírósági rendszer kialakulására, valamint a Szent Korona-tan tartósan meghatározó szerepére. Külön vizsgálat alá veszi a jogforrási rendszert, az "írott" és "élő jog" kérdéseit, különös tekintettel a bírói jogképzésre. A Szerző a hazai jogi kultúra bemutatása során is kiemelt figyelmet fordít a jogászi hivatásrend kérdésére, a pereskedés hagyományos gyakorlatára, egyfajta hajlamára, továbbá a jogtudat változásaira, amivel kapcsolatban az utóbbi évtizedek tapasztalatai és felmérései alapján kedvező fejleményekről is számot tud adni. Mielőtt bemutatná az uniós jognak a hazai jogi kultúrára gyakorolt hatásait, számba veszi a tagállami jogrendszerek alakulását, egymáshoz való fokozatos közeledését, melynek csak egyik forrása a formális jogharmonizációs gyakorlat. Ugyanitt kiemelt figyelmet szentel az Európai Unió Bírósága sajátos esetjogára is. A Szerző természetesen bemutatja a tagállami jogok közeledésével kapcsolatos eltérő álláspontokat is, kitér a tagállami jogoknak az uniós jogra gyakorolt hatásaival kapcsolatos problematikára, és nem kerüli meg az egyre inkább terjedő Sharia jognak a nyugati jogok melletti párhuzamos jelenlétével kapcsolatos kérdéseket sem.
Az uniós tagságunknak a magyar jogi kultúrára gyakorolt hatását a Szerző alapvetően derűlátóan ítéli meg.
- 319/320 -
E kérdésben a recenzens inkább osztja Prugberger Tamás álláspontját, ami az uniós jogalkotás pillanatnyi érdekek és erőviszonyok szerint való alakulására, az évezredek és évszázadok alatt kikristályosodott jogelvektől és jogdogmatikai megfontolásoktól való viszonylagos érintetlenségre, valamint arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a tagállami jogalkotások szakmai szintjét legtöbbször alulmúló uniós jogalkotás hosszú távon inkább kedvezőtlen hatással van a tagállami jogi kultúrákra, mintsem fejlesztené azokat.[2] Éppen ezért helyénvaló Visegrády azon megállapítása, hogy "amikor azon munkálkodunk, hogy a magyar jogi kultúrát euro-konformmá tegyük, figyelmet kell fordítanunk a már létező magyar kultúra ápolására is."[3]
A kötet következő nagy egysége a mediterrán jogok kérdéskörével foglalkozik, mindenekelőtt a spanyol és portugál jogrendszerrel, ám szép kitekintéssel Latin-Amerika jogi kultúrájára is. A spanyol jogfejlődéssel kapcsolatban megállapítja a helyi jogok (fuerók) tartósan meghatározó jellegét, amiket viszonylag későn (a 19. századtól) és csak fokozatosan szorított háttérbe a központi jogalkotás. A jog egységesedése igen jól megfigyelhető a civiljog területén, bár természetesen más szabályozási köröket is érintett. Hasonló folyamat zajlott le Portugáliában is, mégpedig a kereskedelmi jog átalakulásával indulva, majd a 19. század második felében kiterjedve a polgári jog egyéb területeire is. A francia hatások különösen a kereskedelmi jog kodifikálása során figyelhetők meg. A jelentősebb alkotmányjogi változások mindkét országban ugyancsak a 19. század elején mutatkoznak, mégpedig Spanyolország 1812-es, illetve Portugália 1822-es kartális alkotmányával kezdődően. A fejlődés a két országban a 20. század folyamán is párhuzamosságokat mutat, különösen pedig Franco és Salazar tekintélyuralmi rendszerének kiépülésekor, majd ezek elmúltával, a plurális parlamentáris rendszer megszilárdulásával. A kötet e része a jogászképzésre is jelentős figyelmet szentel, utalva az elméleti oktatás kérdésére éppúgy, mint a tevékenység végzéséhez szükséges szakmai gyakorlat megszerzésének követelményére. Igen érdekesek a kötet e fejezetének a jogtudattal kapcsolatos megállapításai. A legutóbbi évtizedekben megfigyelhető politikai átalakulás ellenére is tartósan jelen vannak a társadalomban a katolikus hagyományok, mindez azonban a legkevésbé sem akadálya annak, hogy például Portugáliában uniós viszonylatban meglehetősen magas legyen a bűnözési ráta, amelynek alakulásában nem csekély mértékben hatnak közre az illegális fegyverkereskedelemmel összefüggő bandaháborúk.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
