A törvényekben megfogalmazott alapelvek minden esetben hivatkozási alapot szolgáltatnak valamely vitás kérdés eldöntéséhez abban az esetben, ha konkrét, meghatározott ügy tekintetében egyébként konkrét jogszabálysértésre, meghatározott jogszabályi helyre az érdekelt nem tud hivatkozni. A törvényekben megfogalmazott alapelv megsértése semmivel nem kisebb súlyú törvénysértés, mint egy meghatározott, konkrét törvényhely megsértése.
Ezért kiemelkedő fontossággal bírnak a közoktatásról szóló törvénynek azok a rendelkezései, amelyek meghatározzák a gyermekek ügyeiben való döntéshozatal kereteit. Az alapelvek közé a 2003. évi LXI. törvény iktatta be a "gyermek mindenek felett álló érdeke" alapelvet. A közoktatásról szóló törvény 4. §-ának (7) bekezdése szerint: "A közoktatás szervezésében, irányításában, működésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe." Ez a követelmény mindenkivel szemben hatályos, aki bármilyen döntésével, intézkedésével befolyásolni tudja a közoktatás rendszerének működését, ennek összefüggésében mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket a közoktatás rendszere nyújt. A rendelkezés "újdonságára" tekintettel nehéz olyan gyakorlati példára bírói, alkotmánybírósági, legfelsőbb bírósági döntéshozatalra hivatkozni, amellyel alá lehetne támasztani, hogy ennek az alapelvnek milyen széles körben kell érvényesülnie. Nem lényegtelen tény azonban, hogy "a gyermek mindenek felett álló érdekének" érvényesüléséhez kapcsolódó kötelezettségnek az alapja a Magyar Köztársaság által aláírt és kihirdetett nemzetközi szerződés, a Gyermek jogairól szóló egyezmény. Az Egyezmény Harmadik cikk 1. pontjában meghatározottak szerint a "Szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe."
A közoktatásról szóló törvényben meghatározott magatartásra kötelezettek körét a lehető legszélesebben kell értelmezni. A szervezési, irányítási, működtetési feladatok végrehajtásában közreműködők köre magában foglalja mindazokat a szervezeteket, mindazokat a személyeket, akik, illetve amelyek bármilyen módon és formában döntésre, intézkedésre jogosultak a közoktatás-szolgáltatás szervezése, a gyermekek, tanulók ügyeinek intézése során. Ez a kötelezettség független attól, hogy a döntések, intézkedések meghozatala milyen alkalommal, milyen okból, milyen indokkal történik, továbbá, hogy milyen formában, milyen alakban jelenik meg, valamint, hogy milyen széles körű az a kör, amelyet az adott döntés érint.
A közoktatásról szóló törvény VI. fejezete alapján lehet meghatározni a közoktatás szervezésében és irányításában közreműködők körét. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján terheli-e kötelezettség
- az ágazati irányítást ellátó oktatási minisztert,
- a közoktatás szabályozási feladataiban jelentős szerepet játszó Kormányt,
- a közfeladatok megszervezése terén feladatellátási kötelezettséggel rendelkező helyi önkormányzatokat,
- a közoktatási intézmények működését meghatározó intézményfenntartókat.
A feladatok végrehajtásában közreműködőnek kell tekinteni mindenkit, aki a konkrét ügyek elintézésében bármilyen szerepet játszik, így a közoktatási intézmények valamennyi vezetőjét, valamennyi dolgozóját. Az említett törvényhely alkalmazásánál, értelmezésénél ugyancsak a legszélesebben értelmezhető felfogásból kell kiindulni. A törvényi szöveg döntések, intézkedések meghozataláról szól, azonban e szabályozás alapelvi jelentőségére utalva valamely döntés vagy intézkedés meghozatalának elmulasztásával is sérteni lehet "a gyermek mindenek felett álló érdekét". A mulasztás, a döntéshozatal elhúzása éppen olyan súlyos sérelemmel járhat, mint a rossz döntés, rossz intézkedés meghozatala.
A közoktatásról szóló törvény értelmezi azt is, hogy mit kell a gyermek mindenek felett álló érdekének tekinteni a döntések, intézkedések meghozatalakor. Nem felesleges azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a törvényi megfogalmazás nem tekinthető lezártnak, úgynevezett taxációnak: "A közoktatásban a gyermek mindenek felett álló érdeke különösen" megfogalmazás világossá teszi, hogy a szervezésben, irányításban, működtetésben, feladatok végrehajtásában közreműködők nem csupán a példálózó jelleggel megfogalmazott körben kötelesek mérlegelni. Minden egyes ügyben, minden egyes eljárás során, minden egyes intézkedésnél külön-külön mérlegelés tárgya kell hogy legyen, szolgálja-e az a gyermek mindenek felett álló érdekét.
Mielőtt a közoktatásról szóló törvény rendelkezéseinek részletes elemzése megtörténne, érdemes kitekinteni, hogy a Gyermekek jogairól szóló egyezményben megfogalmazott általános kötelem milyen formában jelenik meg a magyar jogrendszerben. A gyermekek jogainak védelmében és érvényesítésében kiemelkedő szerepet játszó, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény alapelvei között a következő rendelkezés található: "A gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat, más szervezetek és személyek e törvény alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva járnak el." Ez az alapelv 2003-ban épült be a gyermekek védelméről szóló törvénybe. Az általános elvárás megfogalmazása mellett ez a törvény nem vállalkozik annak értelmezésére, hogy milyen módon kell megvalósítania a törvényben meghatározott feladatok végrehajtásában közreműködő szervezeteknek az említett alapelveit. A "más szervezetek és személyek" köre azonban felöleli a közoktatási intézményeket is, mivel a gyermekek védelméről szóló törvény 17. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot látnak el a közoktatási intézmények, így különösen a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó. Ehhez kapcsolódóan a közoktatásról szóló törvény 41. §-ának (6) bekezdése az óvodák, iskolák és kollégiumok kötelezettségei között meghatározza a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásában való közreműködést, a gyermek- és tanuló fejlődését veszélyeztető okok feltárását. Ebből következően világossá válik, hogy a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak mellett a gyermekek védelméről szóló törvényben meghatározott előírásokat is mérlegelnie kell a döntéshozóknak.
Érdemes az Alkotmánybíróság konkrét ügyben hozott döntésének indokolását megismerni. A jogeset a gyermek családi jogállásával kapcsolatosan keletkezett, és ily módon nehezen lenne összehozható akár a közoktatással, akár a gyermekvédelemmel. Mégis iránymutató a tekintetben, hogy konkrét ügy kapcsán, olyan esetben, amikor pontos jogszabályhelyre nehéz lenne hivatkozni, az Alkotmánybíróság milyen tágan értelmezte a gyermek "mindenek felett álló érdekét". A határozat indokolása a következőképpen szól: "Ha a törvény szövegezése nem is teljesen, de a rendelkezéseinek lényeges tartalmát tekintve biztosítja a családon belül - ha kell a szülők jogaihoz képest akár "pozitív diszkriminációval" is - a gyermek jogainak érvényesülését, a speciális fejlettségi fokon lévő ember - a gyermek - számára alapvető és speciális jogainak gyakorlását. Ha a szülő érdekének, jogainak korlátozására sor kerül, az a gyermek érdekében történhet. Vagyis a gyermek számára előnyös megkülönböztetést jelent a szülővel szemben. Ez a pozitív diszkrimináció jelenti a speciális helyzetben lévő gyermek esélyeinek garanciáit ahhoz, hogy életben maradjon, felnőtté válhasson, maga legyen képes emberi, polgári és politikai jogai tényleges gyakorlására. Ez a gyermek "mindenek felett álló érdeke". Ez az iránymutatás gyakorlati eligazítást jelent a közoktatás feladatrendszerében közreműködők részére is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
