A Kúria Werbőczy István nevét viselő Kutatóintézete hagyományteremtő céllal 2022. július 12-én tartotta első Kutatóintézeti Napját, amelynek témája a közigazgatási és a bírói eljárással szembeni alaptörvényi követelmények áttekintése volt. A rendezvényen részt vett a Kúria jogegységi feladatokért felelős elnökhelyettese és a Kutatóintézet igazgatója is, valamint a Kúria főtanácsadói, akik a Kutatóintézetbe, valamint egyéb - kollégiumvezetői, elnökhelyettesi - stábokba beosztva látják el feladataikat. A megnyitót követően az elnökhelyettes kiemelte, hogy a főtanácsadók szakmai tevékenységének egy része a Kutatóintézetben zajlik, másik, nagyobb része a kúriai tanácsi ítélkezésben vagy egyéb elvi, elemző munka elvégzésével valósul meg. A főtanácsadók tehát egyszerre járulnak hozzá valamely Kollégium és - az intézeten keresztül - a Kúria egészének munkájához A Kutatóintézet a 2021. július 1-jei létrejötte óta egyre jelentősebb személyi állománnyal rendelkezik a főtanácsadói létszám folyamatos emelkedése révén, az általuk képviselt jelentős elméleti tudás pedig azt indokolta, hogy a korábbi főtanácsadói értekezlet helyét olyan, személyes jelenléttel megvalósuló tudományos eszmecsere vegye át, ahol a jogtudomány és a joggyakorlat jelentős elvi kérdéseinek megvitatására nyílik lehetőség. Az első Kutatóintézeti Nap témája az ítélkezési tevékenységhez kapcsolódó, kiemelten fontos követelményrendszer, hiszen az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 28. és XXVIII. cikkét összekapcsolva több döntésében is megállapította, hogy ha a bíróságok a jogszabályokat nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, az szükségképpen kihat a XXVIII. cikkben foglalt tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésére is. Így az alkotmánybírósági követelményrendszer két kulcsrendelkezésének minden bírói eljárásban és döntésben érvényre kell jutnia. Az első előadó, a Közigazgatási Kollégiumban dolgozó Orosz Dzsenifer főtanácsadó a témában általános áttekintést adott az Alaptörvényben megfogalmazott követelmények bírói ítélkezésre gyakorolt hatásáról. Az előadás a jogszabályok alaptörvény-konform értelmezése kapcsán leszögezte, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata[1] egyfajta sorrendiséget állított fel a 28. cikkben foglalt értelmezési szabály és a konkrét utólagos normakontroll között: az eljáró bíróság elsődleges kötelezettsége az, hogy a jogszabály tartalmát az értelmezés eszközeinek felhasználásával az Alaptörvénnyel összhangba hozza. Amennyiben ezt nem tudja megtenni (tehát ha a jogszabály Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezése kizárt), akkor jogosult - és egyben köteles - az Alkotmánybírósághoz fordulni, és kérni, hogy az általa alkalmazandó jogszabály alaptörvényellenességét állapítsa meg. A konkrét utólagos normakontroll követelményeivel az
Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az Alaptörvény 28. cikkének szemszögéből. Az utólagos normakontrollt kezdeményező bíróság köteles az indítványában meghatározni azt, hogy az előtte fekvő jogszabály mely alaptörvényi normával áll ellentétben s e körben nem elegendő az az általános hivatkozás, hogy a jogszabály értelmezési nehézségekbe ütközik. Az indítvány alapja bármely alaptörvényi rendelkezés lehet, így nemcsak az alapjogok, hanem a jogállamiság elve, s ezen belül a normavilágosság, normahierarchia követelménye is. Az előadás kitért arra is, hogy az Alaptörvény 28. cikkének érvényesülését szolgálja a valódi alkotmányjogi panasz is, amelynek alapján az Alkotmánybíróság nem az alapul fekvő jogszabály alaptörvény-ellenességét vizsgálja, hanem azt, hogy a bíróság eljárása és döntése összhangban áll-e az Alaptörvénnyel. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem azt várja el, hogy a bíróság a döntését az Alaptörvény valamely cikkére vagy valamely alkotmánybírósági határozatra alapítsa, hanem azt, hogy az alkalmazandó jogszabály értelmezése során figyelemmel legyen az ügyben irányadó alkotmányossági követelményekre és az alaptörvényi kritériumokra való hivatkozás megjelenjen a bíróság határozatában. Kétségtelen, hogy az Alkotmánybíróság és az ügyben eljáró rendes bíróság jogértelmezése közelít egymáshoz, azonban nem veszik át egymás helyét. Épp emiatt az Alkotmánybíróság tartózkodik például a rendes bíróságok által beszerzett bizonyítékok értékelésétől, illetve a bíróság döntésében megállapított tényállás helytállóságának értékelésétől. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor -akár normakontroll eljárásban, akár alkotmányjogi panaszra indult eljárásban - meghatározhatja konkrét jogszabály alkotmányos értelmezési tartományát, s alkotmányos követelmény megfogalmazásával elkerülhető a jogszabály megsemmisítése, s akár az érintett jogszabály új értelmezési tartalma is kialakítható. A szintén a Közigazgatási Kollégium egyik tanácsának munkáját támogató Rózsás Eszter főtanácsadó előadásában azokat az alaptörvényi rendelkezéseket mutatta be, amelyek irányadóak mind a közigazgatási hatósági eljárásban, mind pedig a közigazgatási perben. Rögzítette, hogy az Alaptörvény XXIV. cikkében megjelenő tisztességes ügyintézéshez való jog keretében olyan ügyféli jogosultságok nyertek alkotmányos szintű szabályozást, amelyek korábban a közigazgatási eljárásról szóló törvényekben kaptak helyet. A tisztességes ügyintézéshez való jog nem azonos a tisztességes eljáráshoz való joggal, hiszen ez utóbbi az Alkotmánybíróság álláspontja szerint korlátozhatatlan alapjog. Az előadás kitért az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési klauzula jogalkotóra gyakorolt hatására, s felhívta a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság kimondta: a 28. cikk önmagában nem alkalmazható, továbbá nem vezethet alaptörvény-ellenes jogszabály-értelmezésre.
- 1486/1487 -
A Büntető Kollégiumban dolgozó Bérces Viktor főtanácsadó a büntetőeljárásban érvényesülő alaptörvényi követelményekről tartott előadást, amelyben elsősorban a terhelti jogokra koncentrált. Áttekintette azokat a büntetőeljárási alapelveket, amelyek az Alaptörvényben is szerepelnek, s kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatában a jogállami büntetőeljárás korlátozhatatlan minősége az eljárás tisztessége, amelynek egyik eleme az a követelmény, hogy a terhelt védelemhez való joga hatékony érvényesüljön. Az előadó kifejtette, hogy - a fegyverek egyenlőségének elvét is érvényre juttatva - a hatékony védelemhez való jog és a bizonyítékok értékelésének mely szabályai érdemesek átgondolásra.
A Kutatóintézeti Nap negyedik előadója a Polgári Kollégiumban dolgozó Lukács Adrienn főtanácsadó volt, aki a polgári peres eljárásban érvényesülő alaptörvényi követelményekről adott áttekintést. Az Alaptörvény két fejezete is tartalmaz a polgári peres eljárással összefüggésbe hozható alapelveket: az egyik Az állam, a másik a Szabadság és felelősség című fejezet. A polgári peres eljárás alapelveinek egyik csoportosítási lehetősége éppen az, hogy az adott alapelv a Pp. mellett az Alaptörvényben is megtalálható-e. Leszögezte, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog és annak részjogosítványai a polgári peres eljárásban is megjelennek, azonban azok nemcsak a polgári perben értelmezhetőek. Az előadó AB határozatok segítségével mutatta be az Alkotmánybíróság álláspontját a tisztességes eljáráshoz való jog két részjogosítványáról: a jogorvoslathoz való joghoz a 3064/2014. (III. 26.) AB határozatot, míg az észszerű időn belüli döntés követelményéhez a 3024/2016. (II. 23.) AB határozatot és az azokat megelőző eljárásokat elemezte.
Az intézeti fórum zárásaként az elnökhelyettes kiemelte, hogy az elhangzottak nemcsak a Kúria, hanem valamennyi bíróság ítélkezési tevékenységét érintik, hiszen a jog alkalmazása szükségszerűen együtt jár a jogszabály tartalmának feltárásával, amely során az Alaptörvény értelmezési klauzulája megkerülhetetlen. A Kúria nemcsak a felülvizsgálati, fellebbviteli, hanem a jogegység érdekében lefolytatott, kifejezetten jogértelmezést igénylő jogegységi panasz eljárásokban is ennek megfelelően jár el.
A színvonalas előadások és az azokat követő diskurzus indokolta, hogy a jelenlévők meghatározzák a következő kutatóintézeti nap témáját, amely - tekintettel az Alkotmánybíróság közelmúltbeli munkaügyi jogvitában hozott döntésére - a diszkriminációtilalom lesz. A Werbőczy Kutatóintézet a Kúria tudományos műhelyeként nemcsak publikációs lehetőségekkel, hanem a jövőben rendszeres kutatóintézeti napokkal is szeretné elősegíteni a főtanácsadók ismereteinek bővítését, akik ezt mind a tanácsok melletti, mind pedig egyéb elvi feladatellátásukban hasznosíthatják. ■
JEGYZETEK
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD adjunktus Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar; főtanácsadó, Kúria. Az írás a szerző álláspontját tartalmazza és nem értelmezhető az őt foglalkoztató intézmények állásfoglalásaként.
Visszaugrás
